Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-04 / 44. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 4, 1965 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerben azonosak a szerkesztőség álláspontjával. .................................................. Jól esett a jóindulat CLEVELAND, 0. — Jó érzéssel olvastam az okt. 21-i lapszámban “Figyelő” írónak rólunk, hirdetőkről irt jóindulatú megemlékezését. Ha jól emlékszem 20 évvel ezelőtt egyik olvasó emlékezett meg rólunk, aki azt irta, hogy a hirdetők a lapban elhelyezett hirdetésekkel is támogatást nyújtanak a lapnak. Azt hiszem, hogy a hirdető kollégák megegyeznek velem abban, hogy a hirdetéssel a főcéljuk a lapot támogatni, minden érdek nélkül. Hogy a hirdetés eredménnyel jár, vagy sem, az más lapra tartozik. Én a lapot 46 éve olvasom és támogatom. S. Krauthammer Szeretne olvasókat szerezni ELSINORE, Cal. — Igen örvendek annak, hogy soraikkal engem is felkerestek és én is hozzásegíthetek egy csekély összeggel a kalendárium ösz- szeállitásához. Bárcsak többet küldhetnék, de mivel én is nyugdíjból éldegélek, igy igen be kell osztanom, hogy a havi kiadásaimat fedezni tudjam. Bárcsak tudnék uj olvasót találni a Magyar Szónak, de azt itt nem lehet, mert igen csekély a magyarság, nincsenek gyárak és nincs lehetőség uj olvasók szerzésére. Molnár John iolgozzanak szorgalmasan CHICAGO, 111. — Én is megkaptam levelüket melyben kérik, hogy segítsük az 1966-os naptár előállítását és szerezzünk uj olvasókat. Itt küldök én is tiz dollárt és ha készen lesz a naptár, küldjenek egyet. Szeretnék majd kapni egy hazai Kincses Kalendáriumot is. A magyar népnek pedig ■ü?n.i2erieín,-hogy dolgozzanak szorgalmasan, ahogy én dolgoztam volna, de sajnos akkoriban nem volt munka, most pedig bőven van. Építsék azt a szép magyar szülőföldet. Sajnos uj előfizetőt nem tudok szerezni, mert csak bottal járhatok. Magyar sem lakik a környékemen. J. Kovach ütóhangként CHICAGO, 111. — Meghalt 1642-ben, elitélte a dogmatizmust és küzdött korának konformistái ellen. Tagadta, hogy földünk a mindenség központja. Távcsövet készített, hogy javítsa szeme korlátozottságát. Szóban és írásban hirdette, hogy üzenete van a csillagoktól. S mert évszázadok dohos, tra- diciós megalkuvói ellen küzdött( határozott kívánsága ellenére), a pápa az “árok szélében” temet- tette el. Neve Galileo Galilei. Sok munkálkodás eredménye, hogy utódai hálom és negyed század elteltével legyőzték a föld vonzóerejét és az űrbe repültek, hogy elemeire bontják az oszthatatlannak tartott atomot, hogy korunk modern teleszkópján keresztül a Tejuthoz hasonló rengeteg csillagrendszert fedeznek fel. Amig Galilei a dogmatizmus ellen küzdött és tagadta, hogy Földünk a világmindenség középpontja, addig utódai felfedezik, hogy az ür olyan mérhetetlen nagyságú, amelyhez képest Földünk a porszemnél is kisebbé válik. Nem lehet vitába szállni azzal a tétellel, hogy a tudomány a mindenkori társadalmi fejlődés ikertestvére. Hogy összehasonlíthassuk Galilei korát a mai időkkel, ismernünk kell az akkori történelmet. VI. Pál pápa nagytudásu ember és felismerte, hogy az akkori pápa, VIII. Urbán milyen tarthatatlan álláspontra helyezkedett. Érthető tehát, hogy revideálta Galilei történelmi szerepét. Nem vitatom, hogy a pápa megbocsátó, vagy bűnbánó volt- e? Nem véletlen, hogy a UN-ben ezt mondta: Nem a haladás, nem a tudomány jelenti a veszélyt, az ember a veszély forrása. Annak ellenére, hogy bajok forrását logikusan megnevezte, ennek gyenge oldala mégis abban nyilvánul meg, hogy általánosított, egérutat nyitott a demagógnak, kisértésben hagyta az embert. Elhunyt Kennedy elnökünk egy alkalommal, a béke irányába vezető utat egyengetve, megjegyezte: mi nem lehetünk minden alkalommal jók, s a másik fél minden alkalommal rossz. Egyes jóhisze- müek és különösen a konformisták azt mondhatják, hogy az ENSZ nem az a fórum, ahol a pápa bíráskodhat. Ez igy is van, viszont a pápa — akárcsak Kennedy — konkréten is meg tudta volna nevezni, hogy a színek sokaságában nem minden fehér és nem minden fekete. A békéért küzdők nagy tábora ezt el is várta volna tőle. Hadnagy István Mit lehet tenni lapunk épitéséért KANADA. — Itt küldök egy uj címet, remélem, hogy idővel lesz belőle uj előfizető az újságra. Legyenek jók és küldjenek részére néhány mutatványszámot. Úgy veszem észre, hogy talán meg fog térni, illetve elő fogja fizetni a Magyar Szót, mert már kérte az újságot. Ha ő nem fizeti elő, úgy majd én előfizetek helyette, amig megszereti a lapunkat. J. M. A két jelölt között nincs különbség Hozzászólás a Társaskörben elhangzott polgármesterválasztási vitához NEW YORK, N. Y. — William Buckley, a konzervatív párt polgármester-jelöltje, azt a kijelentést tette a rádión, hogy a baloldali munkásmozgalom vezetői és tagjai Lindsay, a Republikánus Párt polgármester-jelöltje megválasztása érdekében dolgoznak. Buckley ezen kijelentését nemcsak nevetségesnek, de elképzelhetetlennek tartottam, nem hittem, hogy a baloldali munkásmozgalom képes lenne egy republikánust pártolni, aki a Dubinsky által varrt selyem liberális köntöst ölti magára, de ugyanakkor Nixon, Rockefeller és Dirksen szenátor pártfogását élvezi, aki azt a kijelentést tette 1964 november 12-én, hogy a Republikánus Párt újjáépítésében Goldwater szavát is meg kell hallgatni; aki minden olyan törvény ellen szavazott, amely törvények a legszegényebb munkások részére biztosítottak volna: LAKÁST, ISKOLÁZTATÁST, és a MUNKAKÉPTELENEK és vakok részére penziót. (Lásd a N. Y. Post, okt. 19. számát.) De a Magyar Szó legutóbbi számában olvastam Lusztig Imre előadásáról, amit a Magyar Társaskörben tartott a választásokról. Előadása végén azt ajánlotta Lusztig Imre, hogy John V. Lindsay-re szavazzanak, mert Lindsay programja több lehetőséget nyújt egy jobb élet megteremtésére. További érdeklődésemre, hogy kik voltak azok, akik Lindsay megválasztása mellett beszéltek, ráébredtem arra a szomorú valóságra, hogy Buckley állítása igaz. Szerintem a két jelölt között különbség nincs. Ha a baloldali munkásmozgalom mégis egy nagy párt jelöltjét akarja támogatni, akkor (szerintem) a Demokrata Párt legyen az, amely pártot a new- vorki szakszervezetek külön és a Central Labor Council együttesen indorszált és a demokrata jelöltek részére agitál. A baloldali munkásmozgalomnak tehát a milliós tagsággal rendelkező szakszervezetekkel kellett volna azonosítania magát, nem pedig a milliomosok csoportjával. Szerintem a baloldali munkásmozgalom jobb megoldást is találhatott volna, ami jobban megfelelt volna minden szociális érzelmű munkásnak. És pedig azt a megoldást, hogy a választásokon résztvevő két szocialista párt egyikére adja le szavazatát, még akkor is, ha ideológiai különbség áll fenn, mert csakis ez a két párt képviseli ebben a választásban legjobban a munkások érdekeit; ugyanakkor e két párt harcol a BÉKE mellett éo a vietnami háború folytatása ellen. Tudva'azt, hogy e két szocialista párt aktivan részt vesz a vietnami háború megszüntetése érdekében, minden egyes szavazat a Szocialista Labor Párt-ra vagy a Szocialista Pártra tiltakozó szavazat lenne a háború ellen is. Sajnálom, hogy ez a levél nem jelenhetett meg a választások előtt, mert érzem, hogy sokan, akik nem akarnak szavazni egyik nagy pártra sem, talán elhatározták, hogy a két szocialista párt egyikére adják le tiltakozó szavazatukat a háború ellen. E. R., régi olvasó Kenly, N. C.-ban bombarobbanás rázott meg egy néger iskolát. Egyik külső fal és egy osztályterem teljesen rombadőlt. Szerencsére a gyermekek nem voltak ott. HÍREK az AUTÓVÁROSBÓL Az újságírók konvencióján, Milwaukee-ban egy vezércikk-iró azt jósolta, hogy eljön majd az idő, amikor a munkanélküliek évi fizetést kapnak. Egy gazdasági iró kifejtette, hogy az ország technikai fejlődése olyan iramban halad, hogy az mind társadalmi, mind gazdasági téren drasztikus intézkedéseket követel. Ha a munkanélküli helyzete nyomorrá válik, akkor az állam kötelessége, hogy adófizető színvonalra emelje a munkanélküli segélyét. Mind megegyezett abban, hogy a minimális órabért 2 dollárra kell felemelni. A munkanélküliség egyre növekszik. Tegnap elmentem széjjelnézni, hogy lássam, hol keresnek munkást és kit vesznek fel. Én 68 éves vagyok. Kitűzött tábla az ablakban: Kiszolgálónő felvétetik. Rámnéz a tulajdonos, azt mondja: már fölvettek valakit. Mondom neki: Ugye öreg vagyok? Fiatalokat vesznek fel, de olyan kevés a fizetés és olyan hosszú munkaórák vannak, hogy senki nem marad ott. Nem tudnak megélni abból a fizetésből. Cipőpucolót keresnek egy nagy cipőjavitó üzletben. A tulajdonos meglepetten és szánakozva néz rám. Mondom neki: tudok cipőt pucolni, de ő fontoskodva mondja: ezért a munkáért nem fizetnek sokat. (Hát azért nincs ott sem állandó munkás, gondolom magamban.) Egy vendéglőben szintén öregnek találtak. Nem mondták, de látni lehetett az arckifejezésükből. Egy másik vendéglőben azt mondták: Nem jó az üzlet. Hát akkor miért van kitéve a hirdetés, mondom én. Az mindig ott van, volt a válasz. De másnap látom, hogy egy szép, fiatal nő áll a tálaló mellett. Most már egyszerre jól megy az üzlet, ugye? — mondtam. Ugye az üzlet is megváltozik, ha egy fiatal nő áll a tálaló mögött? Kérek egy csésze kávét. Nem hagyta, hogy fizessek. Másik étkezdében csak gyakorlottat vesznek fel. De a fiataloknak is kell tanulniok valahol. A város egyik vezetője kérte a borbélyképző szakiskolákat, hogy tanítsák ki borbélynak a munkanélküli ifjakat. Ehhez nem kell nagy iskola és munka közben megtanulhatják a haj vágást. A borbély szakiskolák vezetői azt felelték, hogy ez leszállítaná a borbélyok tekintélyét. Közben az Evergreen temetőben rengeteg sirkövet kidöntöttek a garázdálkodó ifjak. Ez már másodszor történt meg ebben az évben és a rombolásban sok sírkő tönkre ment. Detroitban a filmipar a Francia Légióról akar filmet csinálni. Keresnek most olyanokat, akik a légióban szolgáltak. Találtak egy embert Detroitban, egy másikat Dearbornban. Ez a két ember ismeri egymást, együtt szolgáltak. Az egyik hamarabb szökött meg, a másik később, aztán itthon összetalálkoztak, de megfogadták, hogy soha életükben nem mondják el senkinek múltjukat. Mind a kettő nős és nem akarják, hogy feleségeik megtudják a légióban elkövetett gyalázatos tetteiket. Ha ezek kiderülnének, minden barátjuk megutálná őket, amellett családjuk biztonságát is féltenék. Egyiknek a fia a U.S. tengerészetben, a másiké a katonaságban szolgál. Pearl Harbor után önként jelentkezett. Ezek a légióban szolgált emberek látták a detroiti apróhirdetésekben, hogy Hollywood Francia Légió-veteránokat keres napi 90 dollár fizetéssel, de egyikük sem volt hajlandó a filmben való szereplésre és felvilágosítást sem adtak a szolgálati műveleteikről. Még a nevüket sem mondták meg, sőt azt mondták, hogy még napi 900 dollárért sem szolgáltatnának adatokat a filmkészítőknek. El lehet képzelni, milyen szörnyű tapasztalatokat és cselekedeteket rejtegetnek ezek az emberek emlékezetükben. Rose Pavloff S^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfeSSSSSSSSSSSRj! I “PORSZEM I I A VIHARBAN” j / Rácz László külmunkatársunk kitűnő könyve 4 193 oldal, szép kötésben f. Ára $2.00 8 Megrendelhető a következő címen: i MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street \ New York, N. Y. 10003 Szerezz előfizetőket a Magyar Szónakl Támooasd laofenntartási kampányunkat!