Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-21 / 42. szám

Castro beszéde és Che Guevara levele

Thursday, October 21, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Október 3-án Kubában megalakult az uj vezető párt, amelynek a Kubai Kommunista Párt nevet adták. Ez alkalommal Fidel Castro mélvenszántó beszédet mondott és felolvasta azt a levelet, amelyet Che Guevara irt neki búcsúképpen kubai elvtársaitól. Ugyanakkor lemondott minden tisztségéről, valamint állampolgárságáról. A polgári sajtó hiresztelte, hogy Castro és Guevara között politikai ellentétek merültek fel és Guevara titokzatosan eltűnt a közéletből. Castro beszéde és a levél tartalma azt mutatja, hogy ellenkezőleg, a legmelegebb barátság, szeretet és tisztelet áll fenn a két harcos között. A hosszú beszédből néhány kivonatot alant közlünk.

• • •

Castro először is arra a kérdésre ad választ, miért hagyják ott Kubát bizonyos elemek. Megállapítja, hogy ezek olyan társadalmi réteget képviselnek, amely nem tudja elfogadni az uj társadalom formáit és célkitűzéseit. Kuba megengedi, hogy kivándoroljanak az Egyesült Államokba. így válaszol Johnson elnöknek, aki a következőket mondta: “Megpecsétel egy rendszert, ha polgárai közül sokan önkéntesen otthagyják a földet, ahol születtek. Nem sok remény van az olyan kormány jövője iránt, amely a jelenben sem tud reményt nyújtani polgárainak. Szerintem a ‘menekültek’ avval a gondolattal fognak partraszállni, hogy eljön majd még az az idő, amikor visszamehetnek hazájukba, amely akkorra megszabadul a terrortól, szabad lesz és nem kell senkinek félnie”, fejezi be Castro beszédének idézését.

Hogyan állítják be a kérdést

Johnsonnak ez a kijelentése arra vonatkozik, hogy a U.S.kénytelen befogadni azokat a kubaiakat, akik el akarják hagyni hazájukat. “Úgy látszik, Johnson nem talált más lehetőséget és más kiutat. Számunkra ez győzelmet jelent a szabadság érdekében.”

“Johnson nem lenne Johnson, nem lenne az Egyesült Államok elnöke és nem lenne jenki, ha nem ilyen álszenteskedéssel indokolná meg a kényszerhelyzetet.”

“Úgy az amerikai, mint egyes külföldi hiradási szervek úgy állítják be ezt a kérdést, mintha Kuba politikája változott volna meg azok iránt, akik el akarják hagyni hazájukat. Ez teljesen hamis beállítás. A kubai forradalom óta csak egy politika létezett itt: az 1963-as októberi Kuba—Szovjet—U.S. krízis idejéig bárki, aki el akart menni, megkapta az engedélyt az Egyesült Államokba való utazásra. Az októberi krízis után a Kubai Forradalmi Kormány — habár az Egyesült Államok nem engedélyezte többé az oda-utazást Kubából — nem változtatta meg politikáját, mert a kiutazást továbbra is megengedte. A kivándorlók akkor Mexikó vagy Spanyolország felé vették útjukat és havonta több mint 300, évente 3,000 ember hagyta el Kubát. Jelenlegi ajánlatunkban az egyetlen változás az amerikai imperializmussal szemben az, hogy lepleplezzük rosszindulatát és kétszínűségét, amely egyedüli oka volt annak, hogy megszűnt az odautazás, mivel a U.S. a titkos kiszökéseket akarta előmozdítani, amelyeket aztán politikai propaganda céljára használt fel.”

A U.S.-nak is voltak menekültjei

“Johnson ugylátszik elfelejtette, hogy amikor az Egyesült Államok a szabadságáért harcolt az angol kolonializmus ellen, ezer meg ezer északamerikai hagyta el az országot — habár ott is szabadságharc folyt — és kivándorolt Kanadába. Longfellow, az egyik legnagyobb amerikai költő egyik hosszú versében emlékszik meg ezekről az amerikaiakról, akik elhagyták hazájukat. (A vers neve: Evangeline — Fordító.)

“Minden forradalomban — legyen az francia, orosz vagy kubai jelentkezik ez a tünemény. Történelmi tény, hogy a kiváltságos helyzetben levők elhagyják hazájukat. A társadalom jellege határozza meg, hogy kik hagyják el hazájukat.

“Itt van például Porto Rico, ez a szigetország, amelyet a jenki imperializmus kezébe ragadott és fenntartja ott a gyarmati, kizsákmányoló rendszert. Emiatt több mint egy millió ott született férfi és nő volt kénytelen az Egyesült Államokba vándorolni. Johnson elnök megfeledkezett Porto Ricoról és az egymillió portorikóiról, akik New Y^-^han a legnehezebb körülmények között, a legszegényebb vidékeken élnek és a legmegalázóbb munkát végzik.

"Most azt szeretném, ha Johnson ur a legkomolyabban tudomásul venné: mi itt, a forradalmunkból kifolyólag megengedjük, hogy kivándoroljanak mindazok, akik el akarják hagyni hazájukat, látogatni akarják külföldön élő családjukat és akik az Egyesült Államokban lakó rokonaikkal egyesülni kívánnak. Engedje meg Johnson ur — aki a Szabadság-szobor előtt oly széphangzásu beszédet mondott —, hogy azok a kubaiak, akik családjaik látogatására visszatérnek Kubába, aztán visszamehessenek az Egyesült Államokba... és végül engedje meg, hogy az Egyesült Államok polgárai is eljöhessenek megnézni Kubát.

“Az amerikai kormány (már mint Johnson — Fordító) azt mondja, hogy ‘milyen rossz lehet abban az országban, amelynek polgárai eltávoznak.’ Mi azt mondjuk, rosszul mehet annak az országnak a dolga, amely folytonosan azt hangoztatja, hogy a szabadság országa, de közben nem engedi meg, hogy polgárai meglátogathassanak egy országot, ahol a gazdasági fejlődés nem éri el az átlagos nívót és amelyről azt hangoztatják, hogy a terror és a félelem országa.”

Che Guevara ügye

A polgári sajtó folytonosan kutatja, hogy milyen viszony van Castro és Che Guevara között. Mindenki tudja, hogy Guevara eltűnt a közéletből és olyan hangok is hangzottak, hogy Castro eltette láb alól. Castro a következőket mondta októberi beszédében.

“.. . Amikor földalatt harcoltunk a Batista-zsar- nokság ellen, nem éltünk normális viszonyok között. Helyzetünkhöz és a harc követelményeihez kellett alkalmazkodnunk. Most, amikor hazánkban forradalmi rendszer alatt élünk, a világhelyzetet valóságához viszonyítva most sem élünk normális viszonyok között és ehhez is alkalmazodnunk kell. Ennek magyarázataképpen akarok felolvasni egy levelet, melyet Che Guevara irt nekem. Először gondoltam, hogy talán megmagyarázom, milyen elvtársi és baráti kapcsolat fűzött bennünket egymáshoz, hogyan kezdődött és hogyan fejlődött tovább, de ez szükségtelen. így csak a levélhez szorítkozom ...”

Havanna "A mezőgazdaság éve"

"Fidel!

E pillanatban sok mindenről kívánok megemlékezni — arról hogyan ismerkedtünk meg Mária Antonia lakásában, amikor kérted, hogy csatlakozzam — és a készülődésekről, meg a sok izgalomról.

Napok múltak és az a kérdés merült fel, kit kellenne tudatni halál esetében és ennek a lehetőségnek a gondolata mindannyiunkat megindított. Tudtuk, hogy a forradalomban vagy győzünk, vagy meghalunk (ez igaz). Sok elvtárs elpusztult azon a hosszú utón, amely a győzelemhez vezetett.

Ma mindez nem hangzik olyan drámaian, mert sokkal kipróbáltabbak vagyunk, de a kérdés azért mégis felmerül. Úgy érzem, megtettem kötelességemet a kubai forradalom iránt és ezen a területen, igy elbúcsúzom tőled, az elvtársaktól, a néptől, amelyet már sajátomnak vallók.

Lemondok minden hivatalos állásomról a pártban, a miniszteri tisztségemről, a kubai hadseregben a parancsnoki kötelezettségemről és kubai állampolgárságomról. Semmi se kössön engem Kubához, csak azok a kötelékek, amelyeket lehetetlen elszakítani, vagy megnevezni.

Visszanézve múltamra, gondolom, hogy becsületesen és odaadással harcoltam a kubai forradalom győzelméért és megerősítéséért. Komoly hibáimnak azokat vélem, hogy nem bíztam benned eléggé az első pillanatban, a Sierra Maestrán és nem vettem tudomásul elég gyorsan képességeidet, mint vezető forradalmárét. De melletted gyönyörű napokat éltem és büszkeség tölt el, hogy oldaladon ide tartoztam népünkhöz a karib-tengeri krízis legdicsőségesebb és legszomorubb napjaiban.

Kevés hang volt akkor, amely ragyogóbb lett volna a tiédnél és büszke vagyok, hogy meghátrálás nélkül tudtam követni vezetésedet, hogy együtt éreztem gondolataiddal és veled tudtam átértékelni minden veszélyt és elvi kérdést.

Most más földek követelik szerény segítségemet és törekvéseimet. Nem tudom visszautasítani azt ami neked, a kubaiak iránti felelősség miatt lehetetten. Ezért elérkezett az ideje, hogy elváljunk*

Tudd meg, hogy egytorm cl í I K>dl la < w j ví j érzéssel teszem ezt. Mint egyik építőt, ide kötnek legszebb reményeim és annyi szeretet, de mennyi szeretet van bennem a kubai nép iránt, amely úgy fogadott, mint saját fiát. Ez szivszaggató számomra. Az uj harcmezőkön fel fogom kelteni mindenkiben azt a bizalmat, amit belém neveltél, a nép forradalmi szellemét. Érzem, hogy igy teszek eleget legszentebb kötelességemnek az imperializmus elleni harcban, bárhol legyen is az. Ez vigasztalja és gyógyítja minden fájdalmamat.

Ugyanakkor kijelentem, hogy Kubát felszabadítom bármilyen felelősség alól velem szemben, avval az egy kivétellel, hogy számomra ezentúl is példaadóul szolgál. Ha eljön a vég órája más egek alatt, utolsó gondolatom a kubai néppel és teveled lesz. Hálás vagyok neked a tanácsokért és példádhoz hűséges leszek minden cselekedetemmel, életem utolsó percéig. j

Mindig forradalmunk külpolitikájával voltam összekötve és most is ez a munkám. Bárhol, ahol úgy éreztem, hogy kell, teljesítettem kötelességemet, mint kubai forradalmár, mert valóban ez voltam.

Nem hagyok semmi vagyont gyermekeim és feleségem részére, de emiatt nem búsulok, mert boldog vagyok abban a tudatban, hogy a kormány megadja nekik mindazt, ami megélnetésükhöz és iskoláztatásukhoz szükséges.

Szeretnék még sok mindenről Írni neked is, népünknek is, de úgy érzem, ez nem is szükséges. A szavak úgysem tudják kifejezni, amit érzek és ezért nem érdemes a papirt díszíteni velük.

A győzelemért! A haza vagy a halál!

Ölel forradalmi lelkesedéssel

Che." ;

A kubai párt politikája

Castro ezután rátért az uj párt jelentőségére és politikájára.

“.. .Minden nehézség közepette, ebben a történelmi pillanatban, olyan ellenséggel szemben, amelyik nagyon erős és azon fájdalmas széthúzás közepette, amely világszerte megrengette a forradalmi erőket, a mi politikánk az egység politikája, egy kis, független és szabad nép politikája. ..

A mi pártunk fogja tanítani a tömegeket, az fogja tanítani saját kádereit is. Értse meg mindenki: A n i pártunk és annak a központi bizottsága kizárólagosan a miénk és senki másé.

“A forradalmi tömegek vezetésének és tanításának a joga csak bennünket illet, e jog iránt nagyon féltékenyek leszünk és meg fogjuk védeni. Az ideológiai kérdésekben a mi pártunk dönti el, mi c teendő. Ha nem tudnánk megegyezni, akkor sem fogjuk megengedni, hogy olyan különbségek alak ríjanak ki, amelyek elválasztják a szocialista tábort és ilyesmit senki nem tud ránk erőszakolni. . .

“Minden politikai tárgyú kérdést, kivéve ami az ellenségtől ered, a nép megtudja pártunktól akkor és ott. amikor és ahol a párt ezt elhatározza.

“Tudjuk, hol van az ellenség, ki az igazi ellenség . . . Kénytelen ík voltunk nagyon nehéz körűimén ^ek között harcolni az ellenséggel és ezért köztünk a legszorosabb szolidaritásnak kell lennie, rogy legyőzhessük az agresszív politikát. Pénzre és fegyverekre is szükség van. Ezer és ezer mérföldre vagyunk a többi szocialista országoktól, ezért kénytelenek vagyunk kizárólagosan a saját képességeinkre és saját fegyvereinkre támaszkodni a kritikus pillanatokban. Minthogv tudatában vagyunk ennek a veszélynek és tudjuk mivel kell szembenéznünk a jövőben, mialatt építjük társadalmunkat, fegyverkeznünk is kell.

“Egyszer vagy máskor lehetnek különbségek egyik vagy másik párt között, és nem lehet azt várn , hogy a modern világban — technikai, kulturális, anyagi színvonalon —, olyan különböző helyzetekben s társadalmi kibontakozások közepette—£ marxismusra mint vallásra tekintsünk, mely nek emploma, Rómája, pápája és zsinatja van.

“A mi tanaink forradalmi és dialektikus tanok, nem filozófiai doktrínák; tanaink a forradalmi tevékenység Útmutatói és nem dogmák. A marxizmusra úgy nézni, mint a bibliára, marxizmus-ellenes.

“A különböző helyzetekben különböző magyarázatok születnek. Csak azok nevezhetik magukat forradalmároknak, akik ezeket helyesen értelmezik; akik jól értelmezik és helyesen kivitelezik, győzri fognak. Akik félreértik a forradalmi elgondolás akat és nem tudják helyesen levonni a következtetéseket, csődbe jutnak és terveik meghiúsulna i. Viszont a marxizmus a forradalmárok ut- mutaiója, a forradalmárok számára Írták és a forradalmárok fejlesztették tovább. Egyik vagy másik

(Folytatás a 9-ik oldalon---------------------------------------------5.