Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-14 / 41. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 14, 1965 W. BORCHERT: TANMESÉK — Mindenkinek van már varrógépe, rádiója, tv- je, jégszekrénye, telefonja. Most mit csináljunk? •— kérdezte a gyáros. — Bombákat — válaszolta a feltaláló. — Háborút — mondta a tábornok. — Hát, hogyha nincs más megoldás — felelte a gyáros. • A fehérköpenyes férfi számokat vetett a papírra. Apró betűket irt melléjük. Aztán levette a fehér köpenyt, és egy óra hosz- szat foglalatoskodott az ablakpárkányon álló növényekkel. Észrevette, hogy az egyik virág lelankadt, ekkor nagyon elszomorodott és könnyezni kezdett. A papíron ott sorakoztak a számok, melyek szerint egy fél grammal két óra alatt ezer embert lehet megsemmisíteni. A Nap a virágokra sütött. , És a papírra is. Két férfi beszélgetett. — Halljam a költségvetést. — Csempével? — Zöld csempével, természetesen. — Negyvenezer. — Negyvenezer? Rendben van... Hát igen, kedves barátom, ha a csokoládégyártásról nem álltam volna át idejekorán a lőporgyártásra, most nem tudnám a negyvenezret megfizetni magának. — Akkor pedig én nem építhetnék önnek úszómedencét a kertjébe. — Zöld csempével... Zöld csempével... Egy gyáros tárgyalt egy építési vállalkozóval. Háború volt. • Két férfi beszélgetett a tekepályán. — Ejha, tanfelügyelő ur, milyen elegáns a sötét ruhában. Gyászeset miatt talán? — Nem, dehogy. Ünnepélyről jövök. Fiatalok mentek a frontra. Kis beszédet tartottam. Spártát emlegettem. Clausewitzet idéztem. Néhány szép gondolatot adtam velük utravalóul: a becsületről, a hazáról szólottám. Hatásos ünnepély volt. Igen hatásos. A fiatalok hazafias dalokat énekeltek. Szemük csillogott. Igen felemelő volt. — Te jó isten! Tanfelügyelő ur, hagyja abba. Hiszen ez iszonyatos! A tanfelügyelő felállt, meghökkenve meredt a másikra, aki kis kereszteket rajzolt egy papirra, mialatt a beszélgetés élénken folyt. Felállt és elnevette magát. Majd uj teke-golyót emelt fel, és lassan a pályára gördítette. A teke dörögve szaladt végig és felborította a bábokat, amelyek apró emberkékre emlékeztettek. • Két férfi beszélgetett. — Hát, hogy áll? —- Elég rosszul. — Még mennyije van? — Ha minden jól megy: négyezer. — Mennyit tud belőle adni nekem? — Legjobb esetben nyolcszázat. — Azok rámennek. ■— Hát akkor ezret. — Köszönöm. A két férfi elbúcsúzott egymástól. Emberekről beszéltek. Tábornokok voltak. Háború volt. • Két férfi beszélgetett. — Önkéntes vagy? — Persze.-— Hány éves vagy? # — Tizennyolc. És te? — Én is. A két férfi elköszönt egymástól. Katonák voltak. Az egyik elvágódott. Meghalt. Háború volt. • Amikor a háború véget ért, a katona hazatért otthonába. De nem volt kenyere. Ekkor látott valakinél kenyeret, s az illetőt agyonütötte. —Nem szabad senkit sem agyonütnöd — mondta a biró. — Miért nem? — kérdezte a katona. • Amikor a béketárgyalás befejeződött* a miniszterek megtekintették a várost. Elhaladtak egy céllövölde előtt. — Próbálják ki az urak a puskákat — kiáltottak nekik a pirosra mázolt lányok. A miniszterek puskát vettek a kezükbe és a keménypapírból készült kis alakokra lőttek. Szórakozásuk közepette egy idős asszony hozzájuk lépett és elvette tőlük a fegyvereket. Amikor az egyik miniszter visszakérte a puskát, az asszony egy pofont adott neki. Egy anya volt. • Volt egyszer két ember. Amikor kétévesek voltak, a kezükkel verekedtek. Amikor tizenkét évesek lettek, bottal ütötték és kövekkel dobálták egymást. Amikor huszonkét évesek lettek bombákkal dobálóztak. Amikor hatvankét évesek lettek, baktériumokkal harcoltak. Nyolcvankét éves korukban meghaltak. Egymás mellett temették el őket. Száz év múlva egy giliszta átrágta magát a két síron. Észre sem vette, hogy két különböző embert temettek oda. Egyforma volt a föld. Egészen egyforma. 5000-ben egy vakond kidugta fejét a földből és megnyugodva állapította meg: A fák még mindig fák. A varjak most is kárognak. A kutyák is felemelik a lábukat minden fánál. Az égbolt és a csillagok, a moha és a tenger, meg a szúnyogok változatlanok maradtak. És néha... néha látni egy-egy embert is. (Szirmai Marianne fordítása) V T T ▼ T 'T T T ▼ ▼ T"^T"T T ▼ ▼ ^ : APRÓSÁGOK : > Kovács Erzsi rovata < 1 ^ Volt Diósgyőrben egy hires, nevezetes postás. Sovány, magas ember volt, Sefcsiknek hívták. Hosszú, nagy lépésekkel járt és az arca mindig komoly volt. Nem csoda, igen fontos állása volt. Diósgyőrből ő hordta ki a postát a Bükk-hegység- ben elszórt kis falvakba, óhuta, Ujhuta, Majláth, Hámor stb., stb. De ez nem lett volna olyan komoly és tiszteletre méltó foglalkozás, hanem volt a Sefcsiknek más megbízatása is. Dr. Dercényi Imre, Diósgyőr köztiszteletben és közszeretetben álló körorvosa is Sefcsiket bízta meg, hogy jártában-keltében hallgassa meg a betegek panaszait, vizsgálgassa meg őket egy kicsit és mondja el mit talált, azután másnap vitte Sef- csik az orvosságokat a betegeknek. Valószínűleg aszpirineket küldött a jó doktor, ami, ha nem nagyon sokat használt, de ártani nem ártott. De még ezenkívül volt Sefcsiknek egy még fontosabb “hivatala” is. A távoli falvakban ő volt a halottkém. Halál gémnek nevezték. Ő nézte meg, hogy igazán meghalt-e valaki, mielőtt eltemetik és ő állította ki a halotti bizonyítványt, hogy mi volt a halál oka, stb. Ezek a halotti bizonyítványok jutottak most eszembe. Az orvos kezén mentek keresztül a halotti bizonyítványok és sokszor mutatta nagyapámnak, aki a szomszéd is volt, barát is volt, hogy milyen leleményes szavakat talált a mi emberünk a halál okára. Megtörtént egyszer, hogy megállapította: Kocsis József 22 éves parasztlegény “természetes halállal” halt meg. “De hát maga azt mondta nekem — mondta az orvos Sefcsiknek —, hogy ezt a fiút verekedés közben a Lihi János agyonütötte.” “Hát, kérem doktor ur — felelte a postás komolyan —, ha valakinek a fejét egy baltával kettévágják, hát nem természetes az, hogy meghal? Erre nem lehetett mit felelni, csak szépen beírta az orvos, hogy verekedés közben fejbe verték a fiút. (Ezért a természetes halálért Lihi János 12 évet ült.) Egy másik esetben a halotti bizonyítványon ez ékeskedett: a halál oka ESKÓR. “Hát ez meg miféle betegség”, kérdezte a jó doktor, aki ugyan már szokva volt sok mindenféle furcsasághoz, de ez valami uj volt. “Hát doktor ur — felelte a mi postásunk —, ez az ember leesett a padlásról szénarakás közben.” Ez a Sefcsik postás jutott eszembe e héten, amint a vietnami híreket olvastam. Az egyik azt mondja: “Baleset ért két amerikai repülőtisztet tanácsadás közben. Éppen bombát dobtak, lelőtték és leestek a repülőgéppel.” Ezek is eskórban haltak meg? Sok esetben csak azt Írják, hogy a dzsungelban átlőve, átszurva találtak meg katonákat. Hát ezek szegények természetes halállal haltak meg? Ha valakit szivén szúrnak, vagy öt golyóval szivét, Philadelphiai olvasók figyelmébe! A Philadelphia Social Science Forum hetedik szezonját kezdi meg okt. 22-én, pénteken este, amikor Robert Thompson tart előadást “The Vietnam War: National Liberation and Peaceful Co-existence” címen. Thompson, aki a második világháború kitüntetett veteránja, az elmúlt tavasszal résztvett a második világháború veteránjainak kongresszusán Moszkvában, ahol hosszabb beszélgetést folytatott az északvietnami és dél-vietnami felszabadító erők delegátusaival. Az előadás Philadelphia Hotel Bryn Mawr termében lesz 8.30 kezdettel. Belépődíj 1 dollár. További felvilágosítást és a következő programok jegyzékét szívesen megküldi James Dolsen, 4531 Osage Ave., Philadelphia, Pa. 19143. STATEMENT OF OWNERSHIP, MANAGEMENT AND CIRCULATION (Act of October 23, 1962; Section 4369, Title 39, United States Code) 1. Date of Filling: October 1, 1965. 2. Title of Publication: Amerikai Magyar Szó. (Hungarian Word) 3. Frequency of Issue: Once a week. 4. Location of Known Office of Publication: 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 5. Location of the Headquarters or General Business Offices of the Publishers: Same C. Names and addresses of Publisher, Editor, and Managing Editor: Publisher Hungarian Word, Inc., 130 E. 16 St., New York N.Y. 10003. Editor: Alex Rosner, 130 E. 16 St., New York, N.Y. 10003. Managing Editor: None 7. Owner; Hungarian Word, Inc., 130 E. 16 St., New York, N. Y. 10003. Hugo Gellert, President, 130 E. 16 St., New York N.Y. 10003. Louis Dattler, Secretary, 130 E. 16 St., New York, N.Y. 10003 Arpad F. Nagy, Treasurer, 130 E. 16 St., New York, N. Y. 10003. 8. Known bondholders, mortgagees and other security holders owning or holding 1% or more of total amount of bonds, mortgages or other securities: Buckeye Social & Educ. Club, 13700 Kinsman Rd., Cleveland, O. Hungarian Social Club, 157 E. 86 St., New York, N. Y. Hungarian American Cult. Club, Akron, O. 9. Par. 7 and 8 include, in cases where the stockholder or security holder appears upon the books of the company as trustee or in any other fiduciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee Is acting, also the statements in the two paragraphs show the affiant's full knowledge and belief as to the circumstances and conditions un- *>«s which stockholders ana security holders who do not appear upon the doors of the company as trustees, hold stock and securities in a capacity other than that of a bona fide owner. Names and addresses of individuals who are stockholders of a corporation which itself is a stockholder or holder of bonds, mortgages or other securities of the publishing corporation have been included in paragraph 7 and 8 when the interest of such individuals are equivalent to 1 percent or more of the total amount of the stock or securities of the publishing corporation. 10. Circulation: Average No. Single Issue copies each nearest to issue during filing preceding 12 Mos. date A. Total No. copies printed — — (Net Press Run) 2,600 2,600 B. Paid Circulation 1. Sales through dealers and carriers, street vendors and counter sales 420 420 2. Mai subscriptions 2,100 2,100 C. Total paid circulation 2,520 2,520 D. Free distribution (including samples) by mail carrier or other means 60 60 E. Total distribution (Sum of C. and D) 2,580 2,580 F. Office, left-over, unaccounted, spoiled after pringting 20 20 G. Total (Sum of E and F —shoul equal net press run shown in A) 2,600 2,600 I certify that the statements made by me above are correct: Alex Rosner, Editor. tüdejét teleszórják, hát bizony természetes, hogy meghal. Igen nagy hasznát vennék most Vietnamban Sefcsiknek, a diósgyőri postásnak, aki a sok szegény amerikai fiú halálára valami szép okot tudna kitalálni. De miután nincs hivatalos háború, nincs hősi halál, csak elhurcolják oda ezeket a fiatal fiukat, hát azok csak eskórban, vagy természetes halállal halnak meg.
