Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-14 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 14, 1965 J2 Fodor Erna: Delphi, az orákulum városa Utunk a Parnasszus hegység felé vitt. Hires vidék ez. A görög mitológiában Apollo és a múzsák kedvenc tartózkodási helye volt. Ma is a költészet szimbóluma. A 2,459 méter magasságú hegy csupán néhány órai autóut Athéntől. Eleinte szép, sima az ut, lassanként kezd emelkedni. Autóbuszunkon kizárólag külföldiek vannak, főleg angolok és nyugatnémetek. Földgömbünk nyugati felét kívülünk mindössze egy fiatal pár képviseli, akik elkésve ugyan pár évvel, de mégis nászuton vannak. A görög lakosság 56 százaléka mezőgazdaságból él. Nagy részük földnélküli kisbérlő. A földterületnek kb. egynegyedét művelik meg. Sok az egy- holdon aluli kisbirtok és a megművelhető terület majdnem fele hegyi legelő, vagy rét. Azon a területen azonban, ahol most az autóbusz halad, csak köveket látunk mindkét oldalon. Jóval később fensikká válik és juhok, kecskék részére alkalmas legelő terül elénk. A hegyoldalban nyomorúságos kis barlangok tátogatják szájukat. Itt laknak a pásztorok családjaikkal. Nyoma sincs erre a megművelhető földnek. Igás állat sem látható. Itt-ott apró szamarakkal dolgozgatnak a görög parasztok. Az egész utón mindössze néhány autóval találkozunk. Néhány helyen az utat építik. Máskülönben elhagyatottság honol mindenfelé. A jó megművelhető területek Macedóniában és Tráciában vannak. A Jóni-tenger partja mellett inkább déligyümölcsöket termelnek, főleg olajbogyót, citromot, narancsot és fügét. A hegyi ut, amelyen haladunk úgy látszik még erre sem alkalmas. Később a vidék zordsága felenged és lenézve a magas hegyről, olajfák borítanak minden talpalatnyi földet. Azt mondják, hogy azon a kis területen két milliónál több olajfa hozza koranyáron gyümölcsét. A görög nép nincstelenségéhez egyes vidékek zordsága is hozzájárul. A megművelésre alkalmatlan rossz talaj, a munkaalkalmak hiánya kivándorlásra kényszeríti a népet, már azokat, akiknek módjuk van hozzá, vagy esetleg a hajókon dolgozva mennek a világ különböző részeibe. Alig van amerikai város, ahol ne találnánk a kis Görögország kivándoroltjaira. New Yorkban nagy görög kolónia van, sok éttermi munkás és szűcs. A szűcsök szakszervezetében van egy teljesen görögökből álló lokál is. A pireuszi kikötőből a Sydney nevű hajón, csak a minap több mint száz görög emigrált hazájából a távoli Ausztráliába, hogy uj hazát, megélhetést keressen. Autóbuszunk közben az utszélre húz, Marathon- ba érkezürik. Ezt a nevet talán minden újságolvasó, de feltétlenül minden sportoló ismeri. A ma- rathoni csata, a görög-perzsa háborúk idején, i.e. 490-ben volt. Ez a kis város Athéntől 40 kilométer távolságban fekszik, északra. A városka sikságán zajlott le az ütközet. A túlerővel támadó perzsa hadak ellen, a görögök az athéni Miltiadesz vezetésével vették fel a harcot és hősiességükkel menekülésre kényszeritették a perzsákat. A győzelem hírét futva vitte Athénbe egy görög harcos. A hagyomány szerint a kimerültségtől holtan esett ösz- sze a hir közlése után. A mai olimpiai játékokon a Marathoni futás a klasszikus atlétikai versenyszámok egyikévé vált. A verseny 42,165 méter távolságú. Az újkor első olimpiáját Athénben rendezték 1896-ban, azóta elmaradhatatlan minden komoly atlétikai versenyen. A perzsa-görög csata idején e földterület tavas és lápos volt, most azonban levezették a vizet és a területet használhatóvá tették. Kis sikságán apró parcellákon parasztok dolgoznak és semmi sem emlékeztet arra, hogy itt verték szét Dárius hadseregét. A kis Manchesterben A Delphibe vezető hegyi utón, mert oda igyekeztünk, a legnagyobb helység Livadia. A magas hegyoldalba épített inkább község, mint város, elég forgalmasnak bizonyult. Fő utcáján már több autó busz parkolt, minden valószínűség szerint Delphibe igyekeztek. A turisták bevásárlásai képezik e helység legfőbb jövedelmét. A kis vendéglők nyitott helységeit már mind megtöltötték, mire odaértünk. Apró, vékony, ceruzavastagságu fadarabokra feltüzdelt húst árultak, amelyet előzőleg nyitott tűz felett pirítottak. Nemzeti eledel ez erre. Amerikában “siskebábnak”, Magyarországon rablóhusnak nevezik, csakhogy itt Livádiában igen pirinyó porciót adnak belőle, igaz ugyan, hogy az ára sem nagy. Rövidesen újra útnak indulunk és a legközelebbi megállónk a meredek hagyoldalba épített városka: Oasszios-Loukas. A görögök tréfásan a görög Manchesternek nevezik. Valóban itt minden kis családnak szövőgépe van. Legnagyobb részük ugyan csak kézzel, lábbal működik, de itt a magasban ezzel keresik meg kenyerüket. Nemcsak a helyi üzleteket látják el, de igen sok athéni üzlet is árusítja kézzel szövött iparcikkeiket. A városka üzletei rég túlnőttek a helyi igények kielégítésén. A világ minden részéből idevándorló turisták autóbuszait direkt ideirányitják, ha Delphibe mennek. Minden autóbusz vezetőnek megvannak a saját üzleti kapcsolatai és biztosan, amely üzlet több, illetve magasabb százalékot ad nekik, oda irányítják turistáikat “pihenőre”. Rengeteg tarkabarka holmit vásárolnak össze a turisták, hogy emlékeik legyenek Delphi-i kirándulásukról. Delphi ókori görög város a Parnasszus hegység lábánál, ma Kasztrinak hívják. Apollónak szentelt temploma s jóshelye már Homérosz korában ismert volt. A jóshely felszálló gőzétől elkábitott papnő mondatfoszlányait a templom papjai az éppen hatalmon levő uralkodó csoportok érdekeinek megfelelő jóslatokká alakították át. Ezek mindig kétértelmű és csak utólag megmagyarázható szövegek voltak, igy már az ókorban hírhedtté váltak. A jóshelyet. I. Theodisziusz római császár 390-ben bezáratta. A görögök szent helynek tartották. Első települői dórok voltak, akik Lykoreából húzódtak erre. Delphi a jóslatok elterjedésével igen fontos várossá vált egész Hellaszban. Itt gyülésezett félévenként az Amphictyoni Liga, amely 12 városállam képviselőiből állt és Apollo templomának megóvása volt a hivatása. A ligának nagy szerepe volt az akkori politikában. Itt tartották meg a hires pythiai játékokat is. A közelben levő Krisszán városkát szentté nyilvánították és a földek megművelését szentségtörésnek minősítették. E városka fennsíkján a négy nagy görög nemzeti ünnep egyikét játékokkal ünnepelték meg. Ez eleinte csupán éneklésekből állt, melyet citerákkal kisértek. Később jöttek a lóversenyek és az atlétikai mérkőzések, majd költészet, művészet, fuvola, stb. versenyek csatlakoztak a játékokhoz. A pythiai játékok megmaradtak évszázadokon keresztül és csak a 4. században szűntek meg. Az orákulum Az i.e. századok rengeteg jóshellyel voltak megáldva. Egyiptom templomai úgyszólván mind jóshelyek voltak. Ámon, a kosfejü isten szobrai és megmarad alakjai is ezt bizonyítják. Ebből sokat tapasztaltunk Luxorban (Egyiptomban tett látogatásunk alkalmából.) Babylonban, Chaldeában is nagyon fontosnak tartották a jóslásokat, sőt az általunk is ismert biblia is telve van azokkal. A delphi-i jóstemplomnak az ókor egész ismert világában igen nagy hire volt. Szofoklész, az örökemlé- kezetü görög drámairó “Oidipus király” színpadi tragédiájában feldolgozta a delphi-i jóslatot olyan remekül, hogy azt mind a mai napig előadják. A legenda szerint Laiusz, Thébesz királya Delphibe zarándokolt, hogy újszülött fia jövendőjét megtudja. A jóslat borzalmas volt. Az újszülött meg fogja ölni apját és vérfertőzést követ el anyjával. Laiusz király erre felvitte az újszülöttet Cithaeron hegyére és ott nyilával keresztül lőtte. A nyíl azonban csak lábát fúrta át. A gyermeket Polybusz, Korinth királyának egyik pásztora megtalálta és Polybusz mint saját fiát felnevelte. Oidipusznak nevezték dagadt lábáról. Hallotta a jóslást, de nem tudta, hogy Polybusz csupán nevelőapja. A történet vége valóban beigazolta a jóslatot, mert Oidi- pusz valóban megöli apját, akit nem is ismer és feleségül veszi saját anyját. A házasságból több gyermek származik. Mikor később Oidipusz megtudja a valóságot, az iszonyú hatással van rá. Kiszúrja saját szemeit és elvándorol, végül Kolonusz környékén, mint koldus pusztul el. Ezért a pszichológiában gyakran találkozunk az “Oidipusz kompleksz” kifejezéssel. A világ közepe A görög mitológia kinevezte a Parnasszus hegységet a világ közepének. Elvégre valahol csak kell, hogy a világ kezdődjön. A modern világban a hosz- szusági fokokat az Angliában levő Greenwichtől számolják, mert 1675-ben itt volt a világ leghíresebb csillagvizsgálója. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha az ókor görögjei a Parnasszust tartották a világ közepének. Autóbuszunk hatalmas vadfügefa alatt áll meg, a kis vackor fügék már jókorára nőttek, de kemények és igen vadizüek. Ott állunk a Parnasszuson, körülöttünk minden csodaszép zöld. Vadregényes hely, magas sziklafallal két oldalán, a távoli hegyekről hó fehérük. Lábainknál a szent Kasztalia csermely csörgedezik. A forrást Apollónak és a múzsáknak szentelték. Szentül hitték, hogy még a gyilkos is megtisztul, ha megfürdik a forrás vizében, aki pedig iszik vizéből, hajlamos lesz a költészetre. A magasból le- csurgó tiszta, hideg viz minden bűnt felold. Érdemes volt idejönni tehát minden gonosztevőnek. A jóslást kérőknek meg kellett fürödniök a forrás vizében, majd megpihenve kellett a papok elé já- rulniok, akik megmagyarázták a jóslás jelentőségét és természetesen behajtották az érte járó ösz- szeget. Mi is kezet mosunk a hideg tisztitó vízben, közben arra gondolunk, hogy mennyi viszontagságon mentek keresztül valaha a hívők, amig idáig eljutottak. Elindultunk az ősi templom romjai felé. Az évezredes romok között Apollo negyedik temploma kőből épült, bár az i.e. 6. században leégett. Újra építették. Most ennek romjait látjuk. Ez az i.e. 5. században épült 300 talentért. Ez kb. 575,000 dollár értéknek felel meg. Ezt a phocinanok szent háborújában rombolták szét. Majd az i.e. 3. században a gaulok támadták meg. A dúsgazdag és díszes Delphi más népek fantáziáját is erősen izgatta, Nero, római császár 500 bronz-szobrot cipeltetett el a templomból Rómába, Konstantin ugyancsak sok műemléket raboltatok el. Pliny, az iró idejében Delphi 3,000 szoborral ékeskedett. Apollo leghíresebb szobrát An- tiumban, Olaszországban fedezték fel 1503-ban. Eredetileg a Belvederbe vitték. Ezért is nevezik ma is a belvederi Apollónak. Delphiben az ásatások 1882-ben kezdődtek. A kiásott templom, színház, stádium és más épületek rengetek feliratot hoztak napvilágra. Ezek Görögország történelmi dokumentumai, különösen Delphire vonatkozólag. A szobrok, az építészeti remekművek megvilágítják az akkori kultúra és művészet magasságát. A még álló és ledöntött oszlopok tömör márványalapzataikkal adnak némi fogalmat arról, hogy milyen pazar fényességű épületek álltak itt. A romok magyarázatát kiegészíti a muzeum, amely a romok mellett épül. Kilátás Korinthosra Delphiben tett látogatásunkat a közel 2,000 méter magasságban épült modern étteremben fejezzük be. Az erkélyen terített asztalok mellől nézzük a messzeségben a Korinthosi-öblöt. Magát a kikötővárost eltakarják a fák. Az i.e. 9. században épült és Athén után a legjelentősebb kereskedelmi városa volt Görögországnak. Kerámiai készítményei, vázái híresek voltak. A rómaiak az i.e. 2. században lerombolták. Caezár 100 évvel később újra építtette és Akharia kerület székhelyévé tette. A 16-ik században török uralom alá került, Bizánc a kerület fővárosává tette. Ezután Velence foglalta el, igy váltakozva idegen uralom alá került. Végül 1822-ben felszabadult. A Korinthosi félszigetet vékony földsáv köti össze a szárazfölddel és Attikával. Türr István, a magyar szabadsághős, aki később Garibaldi hadseregében altábornagy lett, kezdeményezte a korinthosi csatorna építését. Munkatársával, Gerster Béla magyar mérnökkel a 19. század végén a csatornát megépítették. Tavaly több mint 7,000 tengeri hajó használta a korinthosi csatornát. Messzi távolban csillog felénk az öböl vize. Gyönyörű a természet mindenfelé. Virágjuk díszében állnak az olajfák. A lefelé haladó kék autóbuszban az elmúlt ezredek történelmén gondolkoznak a kiránduló turisták. Valahogy mintha semmi se hasonlított volna a békés, körülöttünk levő természethez. Athénba érkeztünk. Solon, Pericles, Homérosz, a nagy klasszikus műveltség hazája már csupán büszke emlékeinek élne? Elsorvadt volna teljesen a görög nép? Utunk az Omonia téren visz át. Ez a görög főváros igazi szive. Itt nem az elegáns turista-nevezetességek állnak, ide a görög nép jár mindennapi életének lebonyolítására. A nagy téren zsivajgó embertömeg. Rendőri készültség mindenfelé. Kit várnak? Mi történik? Ezt meg kell néznünk, hisz ez is történelem. Igen, mai görög történelem, mint rövidesen meglátjuk. Ez a 24 éves Konstantin király ellen megy. Távoli morajlás, majd dübörgő tömeg érkezik a térre. Feliratok tömkelegé, kiáltások: Le a királlyal! Papandreut akarjuk! Köztársaságot követelünk! Megindul a könnygázbombák zápora a tüntetők felé. Igen, a rendőrség jól felkészült, ma még visszaveri a tüntető tömeget a könnyfakasztó gáz. A történelem azonban nem áll meg. Lassan, de biztosan elsöpri Konstantin királyt is, mint ahogyan a kétértelmű orákulumokat is elseperte.
