Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-14 / 41. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 14, 1965 || SZÉLJEGYZETEK || “Kértem, hogy segíts meg Uram Istenem, de ne ilyen nagyon!” Ez a mondás jut eszünkbe, amikor olvassuk a híreket, hogy Kubából már megérkezett az első “menekültek” hajója, még mielőtt az eiiVt,iu idigyamsoK megindultak volna. Marathon Fla.-ban 3 férfi, 6 nő és 6 gyermek partraszállt egy 25 láb hosszú hajóról. Elmondották, hogy a Cartro-kormány minden segítséget megadott az elutazásukhoz. Castro miniszterelnök előzőleg bejelentette, hogy október 10-e után szabad utat adnak bárkinek, aki el akarja hagyni az országot, sőt a kormány hozzásegiti az elutazókat, hogy a kikötőbe jussanak, ha Amerika hajót küld értük. A havannai svájci követség bonyolítaná le az erre v unatkozó megegyezést. Washingtonban nagy bajban vannak. Mindeddig siratták a “szegény kubaiak” sorsát, akik nem tudtak kiszabadulni Castrcék országából. Most, hogy Castro kiengedi őket, megsokszorozza a U.S. kormány problémáját: mit csináljon a sokezer várható kubai bevándorlóval, akik már eddig is elárasztották Floridát és környékét? A kormány most más városokba akarja terelni őket és a latin-amerikai “jóbarátokat” is felhívta, fogadják be a kubai menekültek egy részét. A kormány szóvivői, valamint a sajtókommentátorok nem tagadják, hogy evvel az intézkedéssel Castro “alaposan kinyírt bennünket.” BEKERÍTETTÉK ÉS ELPUSZTÍTOTTÁK AZ AMERIKAI CSAPATOT: 46 VIETCONG HOLTTEST MARADT A HELYSZÍNEN. Ilyen virágnyelven jelentenek a tudósítók Vietnamból, még akkor is, ha kénytelenek beszámolni a veszteségekről. Az ujságsztrájk óta első számában a N. Y. Times október II-én Vietnamról szóló cikkében azt Írja: "Saigontól északnyugatra 25 mérföld távolságban egy ejtőernyős akcióban az amerikai szakaszt bekerítették, legtöbbjüket lekaszálták. 50 kalibe- res gépfegyvertüzzel. A közelben 46 Vietcong gerilla holttestét találták meg." Ugyanaznap, egy másik cikkben, amely erről a bekerítésről számolt be, ezek a sorok jelentek meg. "A többi ejtőernyősök, akik a kb. 50 emberből álló vezető szakasz segítségére mentek, jólinformált szemtanuk szerint szintén nagy veszteséget szenvedtek. A katonai szóvivők hiradási rendszere (zsargonja, M. Sz. szerk.) szerint, az élcsapat 'súlyos' veszteséget szenvedett." Eszerint, a katonai szakértők által is elismert nagy veszteség után, igy próbálják elrejteni az amerikai közönség elől a szörnyű valóságot, hogy nemcsak a vietnamiak, az amerikai fiatalok is nagy számmal pusztulnak el Vietnamban. Mialatt a “szabadságot” védjük Vietnamban "Mi csupán Dél-Vietnam függetlenségét akarjuk biztosítani . . . lehetőséget adni a népnek, hogy maga határozhasson saját jövője fölött... az önrendelkezés elve szerint." (Goldberg követ az ENSZ-ben szept. 23-án) "Da Nangnál a délvietnami erők kivégzőosztaga három személyt sortüzzel megölt. A kivégzést a futball-pályán az utolsó percben elhalasztották éjfélig . . . mert a hírszolgálati fényképészek nem engedelmeskedtek azon parancsnak, hogy felvételeket csak utólag lehet készíteni a kivégzésről. A három kivégzett az öt letartóztatott között volt, akiket hétfőn elfogtak egy Da Nang-i tüntetésen, amelyen kb. kétszázan vettek részt. Tiltakoztak a vetéseikben esett kár miatt, amelyet az U.S. légitámadások és ágyúzások okoztak." (Ugyananznapi UPI jelentés a Washington Daily News-ban.) "... a negyediket majd később végzik ki, de most még értékes információt szereznek tőle. Úgy beszéltek róla, mint 'énekes madárról'. Az ötödik tüntetőt, egy nőt életfogytiglani börtönbüntetésre Ítélték, habár oly jelentéktelen volt a tüntetés, hogy legtöbben nem is tudtak róla." (Ugyanaznapi jelentés a Chicagói Daily News saigoni hírei között.) Ezek azok a "terroristák", akiknek haláláért megtorlásképpen a Vietnami Felszabadító Erők két amerikait kivégeztek. KOMMUNISTAELLENES HAJSZA INDONÉZIÁBAN Sukarno elnök egységre szólítja a szigetország lakosságát Az indonéz minisztertanács szerdán, okt. 6-án megtartotta első bővített ülését a Szeptember 30. mozgalom által kirobbantott hatalomátvételi kísérlet óta. A konferencián Sukarno elnökölt. A megtárgyalt kérdések két problémakörbe csoportosultak: 1. Sukarno és a hadsereg viszonya és 2. az Indonéz Kommunista Párt helyzete. Sukarno elnök nem tekintette teljesen légből kapottnak a Szeptember 30. mozgalom azon vádját, hogy egy jobboldali tábornoki csoport előzőleg valóban kormányának megdöntésére készült. Sukarno elnök intette Indonézia népét. Kijelentette: “Az indonéz forradalom megvédése fontosabb a bosszúnál.” Egységre szólította fel Sukarno a lakosságot és a fegyveres erőket annak érdekében, hogy a nemzet elkerülje a felbomlást: “A politikai zűrzavar csak az ujgyarmatositók és az imperialisták javára szolgál.” Az elnök kérte a kormány tagjait, folytassák hivatali tevékenységüket. A minisztertanácson részt vett Njoto államminiszter és Lukman címzetes miniszter, az Indonéz Kommunista Párt elnökhelyettesei. A kormány ülése után a dj akartai rádió közölte Subandrio külügyminiszter nyilatkozatát, aki leszögezte, hogy a kormány elitéli a Szeptember 30. mozgalmat, valamint a hat indonéz tábornok meggyilkolását is, és utasította a hadsereget, hogy tegyen intézkedést azok ellen, “akiket a felelősség terhel” a Szeptember 30. mozgalom keletkezéséért, és az ennek következtében támadt zavargásokért. ' Subandrio közölte, hogy a kormány felhívással fordult a politikai pártokhoz, hagyjanak fel a vi- szálykodással, és ne vádolják egymást a végbement eseményekért. A kormány — mondotta a külügyminiszter — határozatot hozott arról is, hogy az összes minisztereknek folytatniuk kell megszokott tevékenységüket. Jelentések szerint Djani tábornok, a légierők minisztere tudatta Sukarno elnökkel, hogy letartóztatták a légierők mindazon tagjait, akiknek részük volt a Szeptember 30. mozgalomban. A hírügynökségi beszámolóból kitűnik, hogy a Szeptember 30. mozgalommal való leszámolásra hivatkozva Djakartában folytatódott a kommunistaellenes kampány, amely mögött a hadsereg vezetői állnak. Különböző politikai szervezetek és pártok a hadsereg kezében levő rádió utján nyilatkozatokat tesznek közzé, támadják az Indonéz Kommunista Pártot, és feloszlatását követelik. A Djakartában kihirdetett statáriális állapotot és kijárási tilalmat a hadsereg vezetői arra használják fel, hogy házkutatásokat rendezzenek ismert kommunista párttagoknál. Jelentések szerint “több mint 200 kommunistát letartóztattak.” Okt. 6-án közzétették a Nahdatul Ulama muzulmán párt és néhány más szervezet vezetőségének nyilatkozatát, amelynek szerzői sürgetik az elnököt, hogy a legrövidebb időn belül tiltsa be a kommunista pártot, a népi ifjúság szervezetet, a Gervani nőmozgalmat, az Indonéz Szakszervezetek Központi Szövetségét és más tömegszervezeteket, mert “együttműködtek azokkal, akik Szeptember 30. mozgalomnak nevezték magukat.” Más jelentések arról szólnak, hogy Közép-Jáván folytatódik a harc Untung alezredes, a Szeptember 30. mozgalom vezetője és hívei, illetve a hadsereg egységei között. A djakartai rádió bemondta, hogy a hadsereg ismét elfoglalta a közép-jávai Jogjakar- tát. A közép-jávai Tjirebon és Jogjakarta környéken folytak a leghevesebb harcok. Tjirebon 160 kilométernyire keletre fekszik Djakartától. A djakartai rádió azt mondja, hogy a kormánycsapatok páncélosegységekkel támadták Untung erőit. Nyugat-Jáván a magát Szabad Indonézia Hangjának nevező adó — amely feltehetően Untung híveinek szolgálatában áll — közölte, hogy Djakartában is volt két ütközet a szemben álló felek között. A djakartai rádió ismertette a hadsereg parancs nokságának azt a közleményét is, amelynek értelmében engedélyezték nyolc napilap megjelenését. Továbbra sem engedélyezik, hogy megjelenjék az Indonéz Kommunista Párt lapja, a Harian Rákiját, és nem nyitották meg az Antara hírügynökség szerkesztőségeit sem. Az Indonéz Kommunista Párt nemzeti egységre szólítja az ország népét Az Indonéz Kommunista Párt képviselője indonéz és külföldi újságírók között szétosztotta a párt politikai bizottságának a szeptember 30-i eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatát. “Az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága, miután gondosan tanulmányozta Sukarno elnöknek, az Indonéz Köztársaság fegyveres erői főparancsnokának, az indonéz forradalom vezérének kiáltványát, kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja ezt a kiáltványt, és felhívja az IKP összes bizottságait, a párt minden tagját és a párttal rokonszenvezőket. valamint az Indonéz Kommunista Párt tagjai által vezetett minden forradalmi tömegszervezetet, hogy segítsék annak megvalósítását.” “Ami a Szeptember 30. mozgalmat illeti, az IKP Központi Bizottsága úgy véli, hogy ez a mozgalom a szárazföldi erők belső ügye, és a Pártnak semmi köze ehhez a mozgalomhoz. Miután megkérdezték az Indonéz Kommunista Pártnak “az indonéz forradalmi tanács” névsorában szereplő tagjait, kiderült, hogy senki nem fordult hozzájuk, és nem adták senkinek beleegyezésüket ahhoz, hogy felvegyék őket erre a névsorra. “Az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottsága feihivja az egész népet, fokozza éberségét, erősítse a nemzeti egységfrontot, amelynek alapja és mozgató ereje az az elv, amely szerint a nacionalisták, a muzulmánok és a kommunisták együttműködnek a kormányban a forradalom elveinek megvalósítása végett.” (Az elvek: a gazdasági feladatok végrehajtása, Malaysia — mint imperialista bábállam — megsemmisítése, a Malaysiával kap csolatos közös angol—amerikai tervezet meghiúsítása és a neokolonializmus ellen vívott általános harc folytatása.) Subandrio indonéz miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter tájékoztatta az újságírókat a kormány tanácskozásáról. Megerősítette azt a korábbi értesülést, hogy Sukarno elnök megbékélésre szólította fel az ország vezetőit, és egységre buzdította Indonézia népét. Sukarno nyomatékosan elitélte, hogy “egyik csoport bosszút lihegjen a másikkal szemben.” A bel- viszály csak Indonézia kárára van, mert az egység megbomlása esetén a neokolonialista és imperialista erők megrohannák az országot. Subandrio hozzáfűzte, hogy Sukarno elnök lényegében elutasította azoknak a követeléseit, akik az Indonéz Kommunista Párt feloszlatását akarják. Az elnök magáévá tette az IKP azon nyilatkozatát, amely szerint a pártnak nem volt része a szeptember 30-i eseményekben. A djakartai rádió ismertette Omar Djaninak, az indonéz légierő főnökének felhívását, amely szerint 72 órás határidőn belül meg kell adniuk magukat a légierő azon tagjainak, akik részt vettek a Szeptember 30. mozgalomban. A felhívásnak ellenszegülőket szigorúan felelősségre vonják. Az Uj-Kina pekingi keltezésű hire ismerteti a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése állandó bizottságának és az Indonéz Köztársaság parlamenti küldöttségének tárgyalásairól kiadott minapi nyilatkozatot. Az indonéz küldöttség szeptember 27 és október 4 között baráti megbeszélést folytatott a kínai vezetőkkel, melynek során a két fél nemzetközi kérdéseket, elsősorban a malaysiai és a vietnami helyzetet vitatta meg. Kifejezésre juttatták azt az óhajukat, hogy tovább kell erősíteni a kínai—indonéz kapcsolatokat. Mi van az események mögöt? Indonéziát súlyos politikai válság gyötri. A nagyrészt még tisztázatlan körülmények között a hadsereg, elsősorban a szárazföldi erők körében kirobbant ellentétek fegyveres összecsapásokhoz, a különböző, eddig együttműködő politikai szervezetek szembekerüléséhez vezettek. Csak a hét derekára sikerült — elsősorban Sukamo elnök személyes erőfeszítésével — a nemzeti egységkormány tárgyalóasztalához ültetni a politikai élet és a hadsereg képviselőit, hogy megkeressék a kibontakozás útját, helyreállítsák az indonéz forradalom és erőinek egységét. Időközben azonban — az elnök megbékélésre és összefogásra, buzdító felhívásával nem törődve — kiszélesedett a legreakciósabb erők vad an- tikommunista hajszája. Ez a hadjárat immár a több milliós kommunista párt legalitására, sőt vezetőinek, tagjainak életére tör, s a legújabb hir szerint a jobboldali fanatizált suhancok felgyújtották a párt székházát. S miközben ezek a fékevesztett elemek garázdálkodnak az utcán, a hadsereg egyes kommunistaellenes vezetői nyíltan bátorítják, sőt aktivan részt vesznek a párt és a kommunisták elleni terrorakciókban. (Folytatás a 10-ik oldalon)
