Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-30 / 39. szám
Thursday, September 30, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 NAGYBAN TERJEDNEK A BÉKETÜNTETÉSEK Kádár Mongóliába utazik A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság Miniszter- tanácsának meghivására Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével szeptember végén baráti látogatást tesz Mongóliában a Magyar Népköz- társaság párt- és kormányküldöttsége. A szenátus megszavazta a G.l. biztosítást Múlt szerdán a szenátus elfogadott egy javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy katonák havi 2 dollár díjért 10 ezer dolláros életbiztositást vásároljanak. A javaslatot a képviselőház már hétfőn helybenhagyta, még csak kis módositást kell helybenhagynia. Felmentették a Selma-i rendőröket Mobile, Alabamában a szövetségi esküdtszék nem helyezte vád alá azokat a rendőröket, akik március 7-én a Selma-ból Montgomery-ba felvonuló polgárjogi tüntetőket brutálisan bántalmazták. Számos szemtanú vallotta, hogy a trooperek rendőrbotokkal és könnygázzal támadtak a felvonulókra, úgy próbálták megakadályozni a menetet. Ebből kifolyólag nagyon sokan megsebesültek. Mrs. Liuzzo gyilkosának ügyét újratárgyalják A Selma-ból Mongomery-ba való polgárjogi felvonulás alkalmával Mrs. Viola Gregg Liuzzo, detroiti háziasszonyt a Ku-Klux-Klan tagjai orvul lelőtték, az áldozat azonnal meghalt. A Klan egyik tagja ellen gyilkosság vádja alapján májusban bírósági eljárást folytattak, de a 12 tagú, fehérekből álló esküdtszék nem tudott a bűnösséget illetőleg megállapodásra jutni; ezért szabálytalan eljárás címén megszüntették a további eljárást. A körzeti biró szeptember 12-ére újratárgyalást rendelt el. A vádlott Klan-tag, a 21 éves Collie Leroy Wilkins Jr. a bíróságon ügyvédjével, Arthur Hayes, Birmingham hírhedt volt polgármesterével jelent meg. Országos tiltakozás a háború ellen október 15-én és 16-án New Yorkban felvonulást terveznek a Fifth Avenuen . .A National Coordinating Committee to End the War in Vietnam felhívást intézett országos, háború-ellenes tüntetés megszervezésére október 15- és 16-án. A felhívás kivonatait itt közöljük: ' "Amerika háborút folytat. Az újsághírek, sorozási statisztikák és az elnök kijelentései mögött vietnami halottak és haldoklók tömegei rémlenek felénk. Az elnöknek és tanácsadóinak megnyugtató szavai nem változtathatják meg és nem rejthetik el azt a körülményt, hogy a rengeteg áldozat haláláért és megcsonkításáért amerikaiak felelősek; hogy a megöltek között sokezren a saját rendszerük felépítésének jogáért haltak meg. "Amerika fél. Fél megadni a délvietnami népnek a szavazás jogát, fél attól, hogy Vietnam népe saját sorsa felett határozzon. Az amerikai kormány éppúgy megtagadja a szavazati jogot a délvietnamiaktól, mint ahogy az amerikai négereket is elnyomta 300 éven keresztül... nemcsak a délvietnamiaktól és az amerikai négerektől vonták meg a szavazójogot, hanem minden amerikaitól. A legutóbbi választásról bebizonyult, hogy csak visszhang volt, nem valódi népválasztás . .. Az amerikaiaknak rircs beleszólásuk. Ha ki rém törürk a kormáry által meg«7abott szűk keretekből, senki rém ha,ria rei szavunkat... Szótlan'áTJnk heteegyeré-nek számit. A háborút a mi revünkben fo'ytatják. "Fe’hivá'-t intézünk országos, helyi vagy körzeti réngyü'ésekre októae- 15 én é* 16-án, olyan gyü’é^ekre, ahol min^e ki, aki érdekelve van, tanuló vagy nemtanuló, fekete vagy fehér, katona vagy pohár összejöhet, hogy megmutassa: ellenzi a vietnami háborút." Érdeklődők lépjenek összeköttetésbe a szervező bizottsággal: 341 West Mifflin St., Madison, Wis. 53703. A háboruellenes tevékenységek a közelgő őszszel, minden valószínűség szerint minden eddiginél elterjedtebbek lesznek az Egyesült Államokban és várható, hogy a tavasszal megindult tömeges tüntetéseket is felülmúlják. A radikális ifjúsági mozgalom előkészületeket tett számtalan demonstráció megindítására és többirányú szervezkedésre, hogy a háború-ellenes hangulatot kiélezze és érvényre juttassa. A diákmozgalom egyik fontos célkitűzése a sorozás ellenes mozgalom megszervezése lesz. Az egész országban egyre több uj, független háború-ellenes csoport alakult. Jelenleg a legfontosabb tevékenység az okt. 15-ére és 16-ára tervezett országos háború-ellenes tüntetés köré csoportosul. (Erről lapunkban más helyen beszámolunk.) Itt közöljük az uj erőre kapott békemozgalom legújabb híreit: Szept. 12-én több mint 1000 fiatal férfi és nő vett részt a vietnami háború elleni tüntetésben a newyorki Hammarskjöld Plaza-n. A tüntetés rendezői, a helybeli Du Bois Club, a N. Y. Committee to End the War in Vietnam és a Welfare Workers Committee for Peace in Vietnam voltak és a szónokok között két szakszervezeti vezér is szerepelt. A N. Y. Workshop in Nonviolence telitett programot dolgozott ki szept. 22-e és 24-e között, amelyben többek között békefelvonulások voltak és egy kísérlet a sorozóhivatal bejáratának eltorlaszolására. A kétnapos program a Carnegie Hallban egy kétrészből álló “sing-in for peace”-szel végződött, amelyben 60 népdalénekes és zenész vett részt. Az éjjel 3-ig tartó éneklés után a szereplők és a részvevők békefelvonulásban meneteltek a Washington Square-re. Szintén New Yorkban a Lower East Mobilization for Peace Action sorozatos utcasarki gyűléseket tart a vietnami háború ellen. Olvastam itt egy szlovák útirajzban, hogy a cikkíró barátja közölte, mennyi a havi fizetése; aztán (mintegy zárójelben) csendesen hozzátette: 50 dollár! Én is hallottam ilyesmit, láttam az arckifejezést azokon, akik mondták: nem panaszkodom, hiszen érted, milyen szerencsétlen vagyok — én meg tudom, mily boldog vagy Te a gazdag Amerikában. “Ötven dollár”, mondta rokonom a vidéki egyetemi városban. Már már negyvenet mondana, ismerik a yorkvillei zugárfolyamot. Kisautóján vitt nyolc perc alatt családi házához; központi fűtés, nagy lakószoba, két háló az emeleten, garázs, szép kis kert. Finom ebéd volt, jött a baby-sitter, mert kirándultunk az autón. Beszámolt balatoni nyaralásukról, pesti szórakozásaikról, hangversenyekről, színházról. Bécsben is voltak, most Velencébe szándékoznak menni. Ehhez én is adok egy kis valutát. Persze, mindez nem telik ötven dollárból, neje is keres, ez összesen száz. Kérdeznek, mennyit keresünk mi? Ketten havi 600-at. Egymásra néznek, ezt is ismerem, azt mondja a szemük: hát van Isten, lehet ez, mi igy élünk, ők meg úgy! Kérdik, milyen autóm van? Nincs. Hát hogyan? Mondtam, nem tudok vezetni, New Yorkban alig is lehet, de pénzem sincs. Hitetlenkednek. Magyarázzam meg. Mennyi a lakás? 130. De hisz marad 470. És miért nem vettünk házat? Öreg vagyok hozzá, nem vállalok 20,000 dollár terhet olyan házért, mint a tietek, csak másfél órára a várostól, közelebb harmincba kerül. Aztán a 600 csak 480 az adók, a biztosítás után. Ti mit költötök orvosra, betegbiztosításra, hasonlókra? Nekünk ingyen van — válaszolják. “Szerencsére— folytattam — jó az egészségünk, mert egy rövid betegségre is rámenne a kis betétünk; de most fizettem 600 dollárt a fogsorainkra.” “Hatszázat?!” Most én vágtam naiv arcot. “Igen, mert barátunk a fogorvos, olcsón csinálta.” Visszaértünk a városba, beültünk a főtéri kert- he'yLégbe, ccendesen húzta a cigány, hozták a fatányérost, furmintot, máglyarakást. Még az espresso terraszán is lepihentünk. Kérdezték, mi hol tö'tjük a nyári estéket? Hát otthon. Csodálkoztak. “Miért nem a Hudsonnál?” Messze van az, meg nem egészen o'yan, mint a Dunakorzó. Vagy a Central Park? Nem világosítottam fel őket, hogy amikor még zöldfülűek voltunk és este be akartunk sétálni, a rendőr megfogott, kérdezte, megbolondultunk-e, nem látjuk, senki sem jár ott ilyenkor? Hát ők hogy osztják be a 100 dollárt? Hozták a pénztárkönyvet, olvasták: 400 forint a házra és a többi. A bevételben ott volt a mi tizdolláros csekA Connecticut Call to Action Hartfordban egésznapos kerekasztal konferenciát tartott a vietnami háborúról és kapcsolatos kérdésekről, amelyen számos békeszervezet vett részt. A New England Committee for Non-Violent Action hathetes kiképzőprogramot jelentett be. Rochesterben a Women Strike for Peace rendezésében Wayne Morse szenátor beszél egy nagygyűlésen okt. 10-én. A Chicagói Committee to End the War in Vietnam “gyászfelvonulást” rendezett szept. 25-én, amelyen halálmaszkokkal és gyászdalokkal vonultak fel Chicago belvárosában. Detroitban is voltak szeptemberben békefelvonulások és Ann Arborban amerikai és külföldi tudósok, papok és filozófusok részvételével nemzetközi konferenciát tartottak, amelyen megoldást kerestek a vietnami háború megszüntetésére. A 300 egyetem diákszervezeteit képviselő National Student Association elfogadott egy határozati javaslatot, amely sürgeti a U. S. offenziva beszüntetését Vietnamban és felhivta a kormányt, hogy tárgyaljon a vietnami Népi Felszabadító Front képviselőivel. Minden csütörtökön fiatalok pike- telnek Milwaukee-ben a sorozóhivatal előtt. Behívják az orvosokat is A honvédelmi minisztérium kérésére a sorozóhivatal januári kezdettel 1979 orvost, fogorvost és állatorvost hiv be katonai szolgálatra. A hadsereg létszámának felemelése révén 1529 orvos, 350 fogorvos és 100 állatorvos szolgálatára van szükség a katonaságnál, a tengerészeinél és a légierőknél. Johnson elnök 340 ezer fővel majdnem 3 millióra emelte a U.S. katonai létszámot. künk is: 300 forint. Most én kezdtem számolni. Ha itt élnének igy: havi 130 dollár a házra, 60 az autóra, koszt, ruha, tanulás, háztartás, toalett, telefon, villany, gáz, subway, szórakozás, nyaralás. 400 dollár — egészségügyi kiadásokat nem számoltam, irreális lett volna. De itt a lelkiismeretes családfőnek félre is kell tenni, állástalanság esetére, majd nyugdijkiegészitésre ha nem akar welfaren él ni. De láttam, hogy nem figyelnek oda. Ha mi amerikaiak ott elmeséljük, mit éltünk mi át, mik a mi bajaink, nem hallják meg. Tudják a Free Europe-tól, hogy itt 20 perc munkával lehet nylont vásárolni, egy napi munkáért finom cipőt. Ha mi kérdezzük, mennyiért kapnak kenyeret, mibe kerül az autóbusz, villamos, színház, hangverseny, a könyv, az egyetem, a nyaralás, a kórház, a fogorvos, a fülük bedugul. Az agyukban mindegyre dolgozik a komputer, de egyoldalúan: átszámítják a dollárt forintra, vagy koronára, de csak ha az ő szegénységüket bizonyítja. Azt mégis megkérdeztem: hát azt mennyire becsülitek, hogy esténként kiültök a parkba — Pesten a Korzóra, Szigetre stb. — kirándultok a közeli hegyekbe, erdőkbe, eveztek, összejártok a barátokkal, nem laknak kétórányira, sok minden mást. Ez nekik nem számit. A nylon — ismétli az asszony, a frozen food, a supermarket. Vásárolni, vásárolni. Hogy ő ma egyetemi adjunktus, holott akkor diáknak sem eresztették be; hogy nem félnek munkanélküliségtől, ami azelőtt folyton üldözte a családjukat és sok minden más: semmi sem számit, csak az áruk. Nincs elég ruhájuk? Dehogy nincs, mindig elegánsak. Rosszul táplálkoznak? Ha nincs is mindig minden, de ami van, az elég és jó, néha jobb mint itt. Szórakoznak? Többet, mint mi. Félnek a jövőtől? Miért félnének, mindig lesz munkájuk. A betegségtől? Mindent megkapnak a kórházban. De csak 53 fé'e cipőből válogathatnak, nem 500-fé'éből. Soknak mé^ mn^s autója (a pesti autóbuszközlekedés navvszerü) és ezt nem tudják megbccsátani a gorrT,: *> é ne nem szeretnék igaz^'Z'-m r ak ^o~7sziKá'mmban írtam. v'f5C’''pr,-p'’o-''n oaw Fo-'-ói. gelésekre és arra. hánvszor irigyelte"’ •'•"•kát, ffk'k nekem panaszkodtak. De a na~,T többség — ha nersze nincs is mindenné metetegedve — tudatában van annak, mennyire javult a tm’vzeie és mennyivel jobb miiP crk más or«7á»’-a-i. vagy mint tízmilliónyi léleknek is a "?zda^ Amerikában. Tudják, hogy hiába mcroenán^k, az é'színvonaluk csak akkor emelkedhet még irpmicabbra. ha becsületesen, szorgalmasan do1 ácsnak és tanulnak a maguk és az egész ország érdekében. Látogató eMS3S3CS*SOÍJÍ3S3SSS»ÍSS*SSJSJS»S<«SJÍ3S3S»S3tta«3S3SSS»ö«««S»3ÖÖÖS3KS1«8«*JOS3PaSSS^^ ÖTYEN DOLLAR ■ .... ,iaa — T /union si »tvs ársa na : -auiiouyv yjait» yisib/u iynu> iukjju it da bamuibbic jjaiu íjpjau a jvs. (Iujíismijjiui » ***: ° ““ ............... ................... ...... -9SÍÍ9Í 2 TI fi RÍJotillEVB-msri Íífilfi 9VQÜTÜ :líS9’/19Í Í929S90VÍ/I VlOSOl C 4 « » a * > í i » h » n i » i * i * —91* -3iB9Kkl_l " 'a ~ . rr* „ .