Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-16 / 37. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Fodor "Erna: J12________ #ÖW 14AI51AOF Az Akropolisz hazájában A legtöbb világváros folyók közelében épült fel. Ez úgy történhetett, hogy a folyókon könnyebb volt a város megközelitése és egyben védelmezése is. Athén, a világ egyik legrégibb városa, Görög­ország fővárosa, messze esik minden folyóvíztől. Ez azonban csak addig van, amig az ég csatornái megnyílnak. Ilyenkor minden utca rohanó, sebes patakká válik. A várost körülvevő hegyekből lefo­lyó ár Athén közepe felé tart, az utcák gyorsan el­néptelenednek, nehogy a sebesen zuduló viztömeg megfürössze őket. A felhőszakadásszerü, jégesős zápor a Leophoros Vasilisses Sophias bulevárdon ért bennünket. Ez az utca a követségek és konzu­látusok utcája. A viz, amely a mellékutcákon le­omlott, egykettőre széles folyóvá változtatta az ut­cát. Az azt szegélyező kerteket pedig vastagon bo­ntotta el a jég. Szerencsénkre csak pár percnyire voltunk az amerikai követség hatalmas palotájá­tól. Természetesen ott kerestünk menedéket. A modern, ujstilusu épület uralja az egész utcát és az összes követségeket. Egyes athéniek szerint nemcsak az épületeket, de egész Görögországot is uralja. A mostani görög politikát, melyben a. 24 éves Konstantin király csellel elmozdította Papan­dreu miniszterelnököt, nyíltan amerikai beavatko­zásnak minősitik. A hatalmas amerikai követségen azonban min­den a rendes kerékvágásban halad. Nyoma sem látszik, hogy a görög politikát itt szorgalmazzák. Az alkalmazottak nagyobb része már akikkel össze­jöttünk, görög akcentussal beszéli az angolt. Az emeleteken, vagy a belső termekben, ahol ameri­kai kifejezéssel “the wires are being pulled”, nem voltunk. Oda valószínűleg mindenki a Potomac partjáról jött, vagy talán a baltimorei felderítő táborból. Órák hosszat zuhogott, igy nem mehet­tünk ki. Megéheztünk és a követség pincéjében levő cafeteriában kerestünk enyhülést. Ez csupán az alkalmazottak részére épült és egy kis darab Amerika. Az ételek, a berendezés, a személyzet, mintha valamely amerikai város önkiszolgálójában volnánk és csak amerikai pénzzel fizethettünk. A kávé 5 centbe került. Körülöttünk mindenki ango­lul beszélt. Úgy éreztük magunkat, mintha otthon volnánk. Vihar után Az égi háború lassan elcsendesedett. A vihar már valahol a Földközi-tengeren háborgott. Elin­dultunk az Akropolisz irányába. 25 percnyire lehe­tett a követségtől autóbuszon. A Syntagmatos té­ren átszálltunk a 16-os autóbuszra és rövidesen a hegyen épült csodaváros romjainál szálltunk ki. A Syntagmatos téren (Alkotmány tér, de értelmét nem sokra becsülik) kisebb tüntető csoportokat láttunk zászlókkal és feliratokkal. Az égi vihar, amely nagy dühvei tombolt röviddel ezelőtt, most másfajta vihar képét mutatta. Ez a vihar az em­berek szivében tombolt és bizony kevés reménye lehet a görög reakciónak arra, hogy csak úgy szét- foszlik és elfujja a szél. A felfújt hólyag A görög mitológia szerint Thezeusz atyja halála után alapította Attika országát, Athén székhellyel. Alkotmányt tervezett népének és Delphibe ment, hogy az orákulumot meghallgassa. A jóslat ez volt: “a felfújt hólyag a viz felszínén marad.” Sulla, római diktátor 96-ban (i.e.) elfoglalta Athént és ő is elment Delphibe. Részére is az volt az orákulum, hogy: “a felfújt hólyagot viz alá lehet ugyan szorí­tani, de nem lehet elsüllyeszteni.” A görögök sze­rint ez a jóslás mindmáig érvényben van. Athén és Görögország sok elnyomatáson ment keresztül, több oaroár inváziót élt át, hogy újból felemelked­jen magas civilizációjával. Most ott állunk egy több ezer éves civilizáció lábánál és csodálkozással néz­zük azoknak az építkezéseknek a romjait, ame­lyeknél szebbett, nemesebbet a mai napig sem te­remtettek. Az Akropolisz Athén Piaka nevű kerü­leteben van. Utcái régiek, keskenyek. Kis étter­meit tavernáknak nevezik és eléggé látogatottak. A tavernák nem csupán Piaka különlegességei, HMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMHHMMMMl Helyreigazítás Múlt heti lapszámunkban közöltük szerkesztőnk, Rosner Sándor Detroitban, az országos lapkonferen­cián elmondott beszédének szövegét. A beszédben ki­emelte lapunk külmunkatársainak kitűnő hozzájáru­lásait. Sajnos ebből a felsorolásból FODOR ERNA ne- neve kimaradt. Nagyon hálásak vagyunk cikkeiért, melyeket az olvasótábor szeretettel fogad. Bocsána­tot kérünk nevének kihagyásáért és kérjük, hogy Írá­saival továbbra is örvendeztesse lapunk olvasóit. egész Athénben megtalálhatók. A húsokat itt a ki­rakatban, vagy éppen a járdán sütik nyárson, nyílt tűzön. Piaka öreg, apró házai jól illenek a romok­hoz, az elmúlt évszázadokhoz, évezredekhez. Az Akropolisz Athén akropolisza az időszámítás előtti 6-ik szá­zadban hegyen épült és megerősített fallal vették körül. Itt állott a város szentélye, sok fogadalmi szobrával. Az i.e. 5-ik században, a perzsa puszti- tás után, újra falakkal erősítették meg. Itt helyez­ték el később a fontosabb középületeket is. Az i.e. 6. században, Perikies alatt, amelyet Athén aranykorának is neveznek, épült a Parthenon, Odeon, stb. Perikies korához fűződik az athéni rabszolgatartó állam demokratizálása. Perikies ja­vaslatára az állam legfelsőbb szervéül a szabad polgárok népgyülését nyilvánították és a maga­sabb tisztviselők megválasztásánál eltörölték a va­gyoni cenzust. Athén szegény polgárai részére in­gyenes színházi látogatást nyújtottak. Szépen kö­vezett. de kacskaringós ut vezet a Téísővárosba, ahol a hires romok állnak. A Proplaea, belépő épü­let, szintén Pericles alatt épült, ezen az utón hur­colták fel az áldozatra szánt állatokat. A történe­lem szerint valaha itt laktak Athén királyai, akik biztonságban érezték magukat a megerősített hegy­tetőn. Később azonban az egész hegytetőt az iste­nek imádására szentelték. A Parthenon A Parthenont Atréne Parthenos istennő, Athén védelmezője tiszteletére emelték az Akropoliszon. Iktinosz és Kalikrates építészek müve, a szobrokat és dekorációkat Pheidias, az ókor legjobb szob­rásza tervezte és faragta ki. Ma is a görög művé­szet legtökéletesebb alkotásának ismerik el. Az épület első részében állt Pheidias Athéné Parthe- most ábrázoló, elefántcsont és aranyból készült szobra, mögötte a négy oszlopon nyugvó kincstár­terem volt. A Parthenont a középkorban keresz­tény templommá alakították, majd 1456—1822 kö­zött a török hódítók mecsetnek használták. A ve­lenceiek 1687-ben, mikor a törökök lőporraktárt csináltak belőle, felrobbantották. A megmaradt re­liefek és szobrok nagyrészét az angolok a 19-ik század elején elszállították és ma is a British Mú­zeumban őrzik. A Görögországban maradt részeket a 20-ik század elején restaurálták. Ez az, amit ma látunk, de ez is rendkívül szép és impozáns. A dór stílusban épült templomot 46 gyönyörű oszlop tartja. Az alapterület 228 láb hosszú és 100 láb széles. Az oszlopok lassan keskenyednek, középen kidomborodva. Az egész épület Pentelik márvány­ból faragott. A tető páriái márványból készült vékony lemez. A szoborcsoportok Athéné születé­sét ábrázolják, valamint Athéné harcát Poseidon- nal, a város birtoklásáért. Jókora távolságban szem léltük hosszasan e csodálatos remekművet. Hatal­mas felborított márványoszlopokon ültünk. Késő délután volt. A turista csoportokat már hazafelé terelték vezetőik. Rajtunk kívül két fiatalember ugrándozott a köveken, közeledve az épülethez, hogy az fényképező gépük lencséjébe kerüljön. Arra lettünk figyelmesek, hogy a két ifjú magya­rul beszélgetett, nem is annnyira beszélgetett, mint jó magyarosan káromkodott, mert a másik elrontott egyet amúgy is kevés filmjéből. Felaján­lottuk, hogy lefényképezzük őket, a Parthenont háttérnek megörökítve. Megszólalásunk nagy meg­lepetést keltett, nem győztek bocsánatot kérni a zaftos kifejezésekért. Magyar hajó matrózai voltak, amely Pireuszban kötött ki és egy kis szabadságot vettek az Akropolisz meglátogatására. Nem sokáig uralta magyar szó a Parthenont. Négy hatalmas autóbusz futott be, telve amerikai tengerészekkel. Az alig 20 évesnek látszó amerikai ifjak kis do­bozfényképezőgépeikkel kezükben, most valóban világot látni jöttek. Az amerikai haditengerészet jelszava, hogy “Állj be és lásd a világot” tehát itt valósággá vált. Az Erechteum Nem lehet minden épületről külön-külön leírást adni, de az Erechteumról meg kell emlékeznünk. A görög szobrászművészeiét az egész világ csodál­ja. A görög múzeumokban, vagy az országban nem igen találunk ezek közül, kivéve azt a néhányat, amely az Erechteum koronapárkányát tartja. Lord Elginnak talán még sem volt szive ezt a néhány szobrot is elszállítani. A mitológia szerint ez volt az a szent hely, ahol Pallas Athéné legyőzte Po- seidont. Az istennő élő olajfát teremtett oda a győ­zelem emlékére és Poseidon háromágú szigonya 5961 .91 Todmotqo?. .vfibgitiriT helyén sósvizü főimTitrgyairr gflrrargarffltföftgF tak az istenek hithü imádói. E templomot i.e. 480- ban felgyújtották. Alapzatán 60 esztendővel ké­sőbb épült fel a mostani templom, melyet Thomas Moore és Lord Elgin, Anglia konstantinápolyi nagy követei ott felejtettek. Az épület a legszebb Pen- télik márványból, mészkő alapzaton készült. Ezt is később keresztény templomnak, majd a törökök háremnek használták. Pallas Athéné szentélyébe a keleti portikuszon van a bejárat, melynek elejét hat jóni oszlop tartja. Az északi sarkán hat másik csodálatos oszlop tartja a koronapárkányzatot. Nyí­lást hagytak, hogy Poseidon szigonyának helyét megmutathassák a látogatóknak. Művésziesen fara­gott ajtó vezet Poseidon szentélyébe, ahol a ten- gervizü forrás lá$iató. A déli oldalon áll a hat Ka­riatida. A szépséges leányszobor-oszlop egyike ter­rakotta másolat, mert eredetijét Lord Elgin mégis magával vitte. Fejükön párnaformáju faragvány és ezzel támasztják alá a koronapárkányzatot. _________________Thursday, September 16, 1965 Agora A görögök a piacteret nevezték Agorának, de az Akropolisz alatt elterülő Agora nemcsak piactér volt, de egy egész város. Most, a hegyről lenézve romokat, kiásott köveket és oszlopokat lát a szem­lélő. Az i.e. 6-ik században, amikor a nagy törvény­hozó. Solon élt, itt zajlott le Athén társadalmi élete. Az i.e. 2-ik században a heruíiánok. vagy herulok, keleti germán nép, az Azovi-tenger mel­lől Görögországba húzódott, ' útjában majdnem minden ott talált épületet szétrombolt. A romok­ból erődítést építettek. A 19-ik század végén a Né­met Földtani Intézet, a 20-ik század elején pedig a görög és amerikai tudományos intézetek kezdték meg Agora kiásását. így kiásták Hephaistos már­vány-templomát, amelyet Theseumnak is neveznek. Több középület is a felszínre került, igy a tanács­háza, a tanácsok klubja, Apollo temploma, Zeusz és mások oszlopcsarnoka, amelyeket vásárcsarno­koknak használtak. A hegytetőről Agora úgy tűnt fel, mintha teme­tőszélén állnánk, körülöttünk is az elmúlt idők sír­kövei voltak. A rombolás, a háborúk mindenütt csak kárt okoztak. Két ezer év telt el, de mit sem tanult az emberiség azóta és talán nem is óhajt tanulni. A világ hatalmas része ma is szívósan ra­gaszkodik ahhoz, hogy fegyverekkel, sőt borzalmas fegyverekkel erőszakolja ki akaratát. Hol vannak ma azok, akik Agora és az Akropolisz ellen harcol­tak, felégették, lerombolták? Akropolisz azonban itt maradt és szinte mutatja, hogy azok, akik kard­dal kezükben támadtak, maguk is megsemmisül­tek. Eszméiknek, célúknak, sok esetben népüknek még hirmagja sem maradt. Körülöttünk állnak a sötétkékruhás amerikai tengerészek. Gyermekek­nek látszanak, de ha fegyver van a kezükben, ki akarják dönteni sarkából a világot, illetve ki akar­nák dönteni velük a világot. Mikor e sorokat irom a B-52-esek Vietnam felett, más bombavetőink más országok felett vannak. Hány Agorát lehetne megolvasni, amelyet hadigé­peink szőnyegbombázása a földdel egyenlővé lapí­tott? Bizony nemcsak a tengerészfiuk, de egész hadvezetőségünk tanulhatna egy parányit Akro­polisz történetéből. Az Akropolisz felett a nap hanyatlóban van, megindulunk a 16-os autóbusz irányában. Valaha azt mondták: “A Brit Birodalom felett sohasem nyugszik le a nap.” Az egyik görög utcai árus leve­lezőlapjait kinálgatva az amerikai tengerészeknek megjegyezte, hogy ma már az amerikai harci bázi­sokon sem nyugszik le a nap. Nyoma sem látszott már a délelőtti nagy felhő­szakadásnak. Az ég azur-kék volt. A tengerről enyhe szellő fujdogált. A Syntagmatos téren a na­rancsfákat szinte lehúzta az érett gyümölcs. A parlament-téren, az ismeretlen katona sírja előtt még mindig ott voltak a tüntetők. FORDULJON BIZALOMMAL 1 JOSEPH BROWNFIELD j CÉGHEZ \ AZ IKKA ÉS IBUSZ KÉPVISELETE * Repülő- és hajójegyek, mindenféle utazási ügyek és biztositások Tudományos és szépirodalmi könyvek, szótá- J \ rak, hanglemezek magyarországi beszerzői < Kérjen árjegyzéket! z Uj cim: í 1484 THIRD AVENUE New York, N. Y. 10028 — Tel.: LE 5-6490 \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom