Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-09 / 36. szám
Ent. as 2nd Class Matter Dee. 31. 1952 under the Act of March 2, 1819, at the P.O. of N.Y., N.Y. Vol. XIV. No. 36. Thursday, September 9, 1965. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon AL 1-0397. AHÁBCRU ÉS A NEMZETI ÉRDEKEK Az amerikai gazdasági élet tekintélyes férfiai az év elején aggodalommal tekintettek az év második felére és a következő évre, mert úgy látták, hogy az adócsökkentések és más kormányintézkedések csak az első hónapokban lesznek jótékony hatással az ország gazdaságára, a következő időszakokra nem láttak megoldást. Az utóbbi napokban a hírlapok, a kormány szakértőinek véleményére hivatkozva, örömmel jelentik, hogy a vietnami háború végetvetett minden eddigi pesszimizmusnak, mert pezsditő hatást gyakorol az amerikai üzleti életre, lenditő erőt ad a gazdaságnak, egyszóval, bizakodva tekintenek a jövőbe. Furcsa érzéseket vált ki ez a hir a gondolkodó emberből. Az amerikai polgár, aki büszke hazája múltjára és világviszonylatban elért fontos szerepére, ha alapvető, jóindulatú emberi érzések vezénylik, amint azt feltételezzük, fel kell hogy tegye a kérdést: milyen országban, miféle társadalomban élünk mi, amelyet csak idegen területek elpusztítása, más népek életének kioltása lendíthet fel? Már régi propaganda- trükk az, hogy elhitessék a néppel: a háború azonos a jóléttel és a prosperitással, a béke viszont pangást, gazdasági lanyhulást, munkanélküliséget, egyszóval nyomort okoz. Eszerint érdekünk tehát, hogy támogassuk a háborút és a háborús feszültséget, sőt igyekezzünk kiterjeszteni azt, nehogy a bekö vezendő béke előidézze a rettegett gazdasági válságot. Ennek a propagandának szerves része az is, hogy "nemzeti érdekekre" hivatkozva a kormány és a nagyvállalatok megkívánják a munkásságtól, hogy ne éljen a sztrájk jogával, szüntessen be minden küzdelmet jólétének emeléséért, mert ez nem egyeztethető össze a "nemzeti érdekkel." Lássuk csak, mi a valóság a szakértőknek a vietnami háborúval kapcsolatos eme optimizmusában? A lapok azt Írták, hogy "a newyorki tőzsde határozottan optimista" és hogy "az 1965-ös év a nagymonopóliumok számára igen jó évnek bizonyult." Eszerint nem az ország népének jólétéről van szó, hanem a nagymonopóliumok profitjáról. A nagyvállalatok vezetői az optimisták, a tőzsde optimista, nem az emberek általában és miért is lennének? Hiszen a katonai behívó bármikor megérkezhet nekik, férjüknek, gyermeküknek. A hadi részvényeknek felfelé szökő árfolyama mellett, a dolgozó embereknek mi jut a Johnson-féie "nagyszerű társadalom" Ígéreteiből? Hoqy mást ne említsünk, a majdnem félmillió acélipari munkás jogos bérkövetelésből kiindulva elhatározta, hogy sztrájkba lép. Az árak folytonos emelkedése mellett a munkások némi részt követelnek a lényegesen megnőtt profitokból, de a nagyipar erről, természetesen, hallani sem akar. Johnson elnök, ezúttal is a "nemzeti érdekekre" hivatkozva, beavatkozott a tárgyalásokba és a munkásokat a Taft-Hart- ley jogtipró törvény alkalmazásával fenyegeti a sztrájk megakadályozására. Ugyanakkor a lapok arról is beszámolnak, hogy egy év alatt 80 U.S. repülőgépet lőttek le a Vietnami Demokratikus Köztársaság felett. A Vietnami Felszabadító Hadsereg szóvivője szerint észak-vietnami légvédelmi egységek nemrég 502 amerikai repülőgépet semmisítettek meg. Bármelyik adatot tekintjük is hitelesnek, a tény az, hogy mivel ezeket a gépeket pótolni kell, a nagyipar és a monopóliumok szempontjából egyenesen áldásosnak minősül, hogy a vietnami népi lég- elháritók működése gondoskodik a repülőgépgyárak termelésének biztositásáról és minden egyes lelőtt repülőgép, minden egyes vele együtt odaveszett pilóta, magyarán mondva, az emberi élet pusztulása, gyarapítja a monopóliumok által diktált gazdaságot és növeli a muníció-gyárosok mérhetetlen hasznát. Ez az a mérleg, amit a vietnami háború kimutat, aminek érdekében a vietnami háború folyik és ez a meztelen valóság az, amit elködösitenek az amerikai nép előtt, amikor a háborúval kapcsolatban "nemzeti érdekekről" beszélnek. Más népek leigázása, pusztulás és vérontás árán elért úgynevezett gazdasági fellendülés valóban csak a nagymonopóliumok érdekét szolgálja. A nép igazi, valódi érdekeit, csak a béke és a békés politikán alapuló józan konstruktiv gazdasági és politikai vezetés szolgálhatja. Ez az a valóság, amire rá kell ébrednie az amerikai népnek. Ki kell harcolnia nemcsak a szűk gazdasági követelményeket, hanem azt is, hogy az egész amerikai külpolitika békés irányba haladjon. Kashmirban fokozódnak a harcok Az ENSZ rendkívüli gyűlést tartott a hét elején Pakisztáni és indiai csapatok újabb összeütközésbe kerültek Kashmirban, és a gyalogságon kívül mindkét oldalról a légierőket is bevetették. A pakisztáni kormány most első ízben hivatalosan bejelentette, hogy az ország hadserege támogatásával a Szabad Kashmir haderők (Azad) elfoglaltak két indiai hadi állomást nyolc mér földre az indiai határokon belül. A pakisztáni rádió pedig arról adott jelentést, hogy az ottani harcok közelében a légierők lelőttek négy indiai hadirepülőt. Ez volt az első eset, hogy India bevetette légierőit a harcokba. Két héttel korábban India bejelentette, hogy haderői három különböző helyen tulhatoltak a kashmiri fe^vverszüneti demarkációs vo nalon. A határokon keresztül az ide-oda való behatolások rendkívül zavaros helyzetet teremtettek. A pakisztáni kormány szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a hadsereg előnyomulására India adta meg az okot, miután már számos agresszív behatolás történt részéről és evvel a lépéssel igyekézett a kormány megelőzni az esetleges további agressziót. Az indiai kormány New Delhiben jelentette, hogy U.S. tankokkal felszerelt nagy pakisztáni hadsereg behatolt Kashmir indiai területére. A jelentés szerint legalább 3 ezer főből álló pakisztáni brigád intézte a támadást, a Patton tankok támogatásával. A katonai segély keretén belül az U.S. 45 tonnás, középnagyságú Patton tankokat szállított Pakisztánnak, avval a megkötéssel, hogy azokat ne használja India ellen. Épp ezért India állítólag panaszt emelt az Egyesült Államokhoz ennek a megkötésnek Pakisztán részéről való megszegése miatt. Jammu s Kashmir tartományokra ugv Iindia mint Pakisztán igényt tartott ’47 óta, mikor a 84,000 négyzetmérföldnyi volt angol gyarmatot felosztották. Azóta is időközönként határviszályok törtek ki a két állam között és ezekből kifolyólag az ENSZ 1949-ben a két zóna között demarkációs vonalat állított fel. Légiharcok dúlnak További jelentések szerint újabb légiharcok dúltak Kashmir felett. Az indiai kormány szóvivője szerint Pakisztán 1 (Folytatás a 11-ik oldalon) SIKERES LAPKONFERERCIA VOLT A HÉTVÉGÉN DETRCITBAN Sikeresen zajlott le az el- j múlt hét végén Detroitban tar tott országos lapkonferencia. Az ország különböző vidékeiről jött delegátusok lelkesedéssel és komoly hozzászóló sokkal, javaslataikkal hozzájárultak a lap további fenntartásához és nívójának emelésé- j hez. A két napos konferencia a j megértés és az egység széllé- j mében folyt le, hogy minden erőnket az imperialista háborús uszitókkal szemben a béke biztosítására fordítsuk. Rosner Sándor beszédében ennek a feladatnak a fontosságára hívta fel a delegátusokat és egyben ecsetelte a lap munkaprogramját a következő esztendőre. Dattler Lajos a lap gazdasági helyzetéről és további építésének lehetőségéről tett jelentést. A delegátusok egyhangúan elfogadták az 55,000 dolláros költségvetést és ugyanazokat a kvótákat, amelyeket a múlt évi konferencia kiszabott a különböző városokra. Tízezer dolláros gyorssegély kampányt fogadtak az 1965—66- os kampány megindításaként. A lap építésébe minden Magyar Szó olvasót be kell vonni. Tegyék szívügyükké, hogy legalább egy-egv uj olvasót szerezzenek. Nézzék át cimlis- tájukat, s bizonyára találnak olyan ismerőst, akit előbb vagy utóbb meg lehet nyerni lapunknak. Arra is lehetőség van, hogy olvasóink egy-egy ilyen barát részére megrendeljék a lapot néhány hónapra. Azt követően már könnyebb az illetőt lapunk állandó olvasójává tenni. A magyar összejövetelek alkalmával olvasóink keressenek lehetőséget arra, hogy a lapot terjesszék; ha lapkezelőink idejében értesítik a ki- adóhivatalt. csomagos példányokat küldenek ki minden ilyen alkalommal. Tudósítsák a lapot ezekről az összejövetelekről. Olvasóink több helyen szereztek ujságsztendeket. Ha ezt a kérdést ügyesen kezeljük, lehetőség van nagyobb eredményekre. Tegyük feladatunkká, hogy a magyarlakta helyeken újabb sztendeket szerezzünk lapunk árusítására. Színesebbé tehetjük a Magyar Szót, ha a helyi magyar összejövetelekről beküldött tu dósitások mellett jelentést kül denek be olvasóink olyan tevékenységekről, amelyekben személyesen résztvesznek. Ha van reá lehetőség, ilyen rovat is legyen a lapban. A bankett A szombat esti bankettre a delegátusokon kívül nagyszámban jöttek vendégek Detroit- ból és környékéről, hogy leróják tiszteletüket a Magyar Szó és az illusztris ünnepi szónokok, Rácz László és Faragó Zsigmond iránt. Faragó mun(Folytatás a 3-ik oldalon) A KCRNÁHT TAGADTA, MAJD BEISMERTE A CIA SZEREPÉT A State Department Washingtonban abba a kellemetlen helyzetbe került, hogy kénytelen volt beismerni, amit előző nap egyik szószólója letagadott, amikor az errevonat- kozó bizonyítékot napvilágra hozták. Evvel a beismeréssel a külügyminisztérium valójában helybenhagyta Singapore külügyminiszterének, Lee Kuan Yew-nek azt a vádját, hogy a Central Intelligence Agency 1960-ban 3.3 millió dollár megvesztegetést ajánlott fel neki, a kémszervezet egyik sikertelen vállalkozásának leplezése céljából. Nem ez az első eset, hogy a CIA külföldi dicstelen szerepe valamilyen módon a nvi’- vánosság elé kerül. Az egyik legszenzációsabb ilyen eset 1960-ban történt, amikor a State Department kereken letagadta az amerikai U-2 kémrepülőgép behatolását szovjet területre. A szovjet kormány erélyesen tiltakozott az (Folytatás a 2-ik oldalon)
