Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-26 / 34. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 26, 1965 .4 Népszabadság Írja: EGY KIS PISZKOS ÜGY ÉS A NAGY ANGOL SAJTÓ Julius 27-én a budapesti Központi Kerületi Bíróság öthónapi szabadságvesztésre Ítélte Márkus Tibor londoni lakost, mert kétrendbeli magánokirat-hamisítást követett el. Eszünkbe sem jutna visszatérni erre a jelentéktelen bírósági ügyecské- re, ha nem néztük volna át azt a több tucat újságcikket, amelyek a kapitalista világ legkülönbözőbb lapjaiban láttak róla napvilágot. Különösen az angol sajtó magatartása érdekes. A tárgyilagosságukról széles körben nevezetes angol lapokból ugyanis megtudtuk, hogy a kis szélhámos tulajdonképpen “a magyarországi kommunista rezsim áldozata”, “bűnbak”, s a Márkus-ügy mögött nem kevesebb húzódik, mint rendszerünk “élethalálharca”. Lélegzetelállítóan izgalmas, avatott tollal, ragyogó fantáziával megirt cikkeket olvastunk, s nem állhatjuk meg, hogy ezt az élvezetet lapunk olvasóival is meg ne osszuk. Meg kell a szívnek hasadnia! Például a stilus: “A két ember, aki Márkus Tibort — akit most egy budapesti börtönben tartanak fogva — a Vasfüggöny mögé küldte, a múlt éjjel feltárta, hogy 40 millió font értékű aranyrudüzlet megtárgyalásáról volt szó.” — igy kezdődik Clive Borrell és Edward Eaton május 7-i cikke a Daily Mailben. Alcímek: Titkos- rendőrség, Letartóztatva. A legmeghatóbb tudósítások Márkus Tibor Londonban maradt feleségéről szólnak, akit naponta ostromoltak, fényképeztek, interjúvoltak a riporterek. Meg kell a szívnek hasadnia, amikor Márkus egyik megbízójának (Mr. Charles Gash 45 éves West End-i üzletember) a szavait olvassuk: “Ha ez üzleti ügyem kudarcot vall, sok pénzt fogok veszíteni, de szívesen feláldoznék minden pennyt, hogy Márkust visszaszerezzem a felesé- | gének.” Talán érdemes néhány szót vesztegelnünk arra, hogy a két ember, aki halálmegvető bátorsággal a “vasfüggöny” mögé küldte az ugyancsak rettent- —betétién Márkus Tibort, tulajdonképpen kicsoda és mit akart ezzel az egész üzleti manipulációval. Hitelszerzés — hamis táviratokkal átutalásra. Márkus ezért a két hamisított táviratért kapta az öt hónapot a budapesti bíróságtól. A táviratok célja az volt, hogy a Midland Bank a budapesti “üzletkötés” várható jutalékát tekintse fedezetnek és adjon hitelt a bajba jutott Littman-cégnek. Azonban a Midland óvatos volt. A távirat vétele után a bizonyosság kedvéért a Magyar Nemzeti Bankhoz fordult. A Nemzeti Bank azonnal táviratilag válaszolt. A szélhámosok lebuktak. A Midland hálás levélben mondott köszönetét a Magyar Nemzeti Banknak. A szöveg magyar fordítása: “A mai napon köszönettel megkaptuk a következő táviratukat: “Tizenegyediki sürgönyükre: a 12. hivatkozási számú távirat az önök piccadillyi fiókjához nálunk ismeretlen. Nevünkkel visszaélve hasonló táviratokat küldtek más londoni bankokhoz is. A rendőrségi eljárást itt megindítjuk.” A 196a számú piccadillyi fiókunk vezetőjét megfelelően tájékoztattuk, és megtesszük a szűk séges intézkedéseket arra az esetre, ha valaki az eredeti távirat alapján megkísérelné, hogy pénzt vegyen fel. Mind a fiókvezető, mind mi, éreztük, hogy a távirat nem önöktől indult ki, és örülünk, hogy önök e feltevésünk helyességét megerősítették.” A Midland tehát március 15-én már pontosan tudta, hogy szélhámosokkal került szembe, és kis híján csúnyán ráfizethetett volna Márkusék turpisságára. Mégis, amikor május első napjaiban magyarellenes, gyalázkodó sajtókampány indult meg Angliában, a Midland Bank szótlan maradt. Hagyta, hogy Márkus letartóztatása ürügyén a legképtelenebb történeteket tálalják fel az angol lapokban a “vasfüggöny” mögötti “jogtiprásról”. A Rotschild Bankház ugyan nyilatkozott, hogy semmit sem tudnak az állítólagos magyar aranyvásárlásról, de ezt a hirt alig néhány lap közölte le, azok is csak két-három sorban. A fantasztikus “politikai” storykat azonban vastagbetüs címekkel, sokhasábos, a szereplők fotóival illusztrált “tudósításokban” adták közre. Hiszen ezt a sajtót széles körben a tárgyilagosságáról tartják nevezetesnek! Milyen egy angol dajkamese? Mr. Bertie Littman (42) és Mr. Charles Gash (45) az üzletkötés nehezen körülhatárolható ágazataival foglalkozik. Az egyik lap szerint utazási irodájuk van, a másik szerint kereskedelmi ügynökségük, a harmadik megelégszik azzal, hogy “Társaság, amelynek több irodája van a londoni West Enden.” Különösen ez a West End hangzik tiszteletet keltőén abban az országban, ahol az iroda területi elhelyezkedése hitelkérdés. Ezek a köztiszteletben álló angol urak bizonyos pénzügyi zavarba kerültek (nem először), s elhatározták, hogy a Midland Banktól hitelt vesznek fel. Csakhogy a Midland nagyon meggondolja, kinek és milyen fedezetre ad pénzt. Az urak elég olcsó trükköt eszeltek ki a Midland Bank becsapására. Ügynöküket, az 1938 óta Angliában élő Márkus Tibort használták fel, aki éppen látogatóba jött Budapestre az édesanyjához. Márkus Budapesten felkereste a Nemzeti Bankot, és mintegy 200 ezer font sterling értékű rúdarany szállítására tett ajánlatot. Azt mondta, hogy az arany ellenértékét a Rotschild Bankhoz, a közvetítési jutalék összegét pedig a Midland Bankhoz kellene átutalni. Márkus a Littman-cég ügynökének nevezte magát, s a céget jelölte meg közvetítőnek az üzletben. A Magyar Nemzeti Bank közölte Márkus Tiborral, hogy nem kíván üzletet kötni. Ezt a választ Írásban is megkapta. Ennek ellenére Márkus két hamisított táviratot adott fel Budapestről a Rotschild Bankház és a Midland Bank címére, s feladóként a nem létező “Gervay” nevet jelölte meg, mint a Magyar Nemzeti Bank elnökét. A táviratokban a két bankot arról értesítette (a Magyar Nemzeti Bank nevében), hogy hamarosan sor kerül az üzlet lebonyolítására, illetve az I RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ 1437 Third Avenue, New York, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 g Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- g S Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország s* 8 minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva 2 &**3«S**X*!KWSV* VVÍVV\Mi1tV\%\\\VV\V\*V\S g A sajtókampányt Mr. Gash táplálta “eredeti” anyagokkal. El kell ismerni, nem szenved fantáziátlanságban. íme az egyik legszebb storyja, mely több angol napilapban, óriási példányszámban került a hiszékeny olvasók kezébe: A történet szerint vagy nyolc hónappal korábban egy magas, szőke és titokzatos nő került Gash úrral kapcsolatba. A szőke tünemény állítólag 1956-ban disszidált, és egy kormányellenes mozgalmat képviselt, amely Magyarország számára titkos aranyalapot kívánt létesíteni Londonban. Mr. Gash szerint a hölgy mögött egy Gerenday András nevű budapesti személyiség áll, aki “a titkos- rendőrség tagja”, de kormányellenes érzelmei vannak. Az “összeesküvők” azért akartak aranyat felhalmozni Londonban, hogy ennek segítségével “elszakítsák Magyarországot az oroszoktól.” Azokra a kérdésekre, hogy a font sterlingek millióit ez a “Gerenday András” honnan szerzi, Mr. Gash csuklás nélkül válaszolta, hogy természetesen a Magyar Nemzeti Banktól, amely tulajdonképpen “a kormányellenes összeesküvés” egyik részlege. S ezeket a nyilvánvaló zöldségeket kiszínezték, nyomdába küldték ugyanazok a tárgyilagos angol újságírók, akik korábban már ismerték a Rotschild Bankház nyilatkozatát, és nem sokkal később a hivatalos magyar közleményt Márkus szélhámosságának jellegéről. Vajon olyan tapasztalatlan emberek lennének, hogy ne értették volna meg: a Gash- féle történetek csupán azt a célt szolgálják, hogy a Littman-cég mentse a menthetetlent, megvédje hitelképességének romjait? Littmanék még “Írásos dokumentumokat” is bocsátottak a sajtó rendelkezésére, s a Daily Mail ezeket fakszimilében közölte május 10-én. Ezek a közönséges hamisítványok állítólag a Magyar Nemzeti Banktól származtak, és azt tanúsították volna, hogy a Nemzeti Bank belement a Littman- féle üzletkötésbe. A Daily Mailnek ezt a számát a budapesti tárgyaláson Markus kezébe adták. Idézzük a nyilvános tárgyalás jegyzőkönyvét: "Ügyész kéri a kérdéses cikk ismertetését, egyben T/l alatt becsatolja. A tanács elnöke a vádlott elé tárja. Vádlott a cikk elolvasása után kijelenti, hogy annak tartalma nem felel meg a valóságnak. Én nyomtatványt a Magyar Nemzeti Bankban nem kaptam. A cikk körülbelüli tartalma az, hogy ki fogják tisztázni az én esetem, mert alaptalanul indul ellenem eljárás. Ez nem igaz. Valótlan tartalommal adtam fel a táviratokat. Nem politikai okból tartóztattak le. Valótlan az újságnak ez az állítása. Nem voltam csikós fegvencruhában. Saját ruhámban voltam végig és jó ellátást kaptam. A cikk teljes egészében valótlan.” Hamisítás — büntetlenül Néhány angol újságíró “helyszíni” tudósítást közölt Budapestről. A tárgyalásnak ezek a részletei azonban a brit sajtóban csodálatos módon sehol sem szerepeltek. Csak a hazugságok! A civil ruhában védekező szélhámost “piros-fehér csikós fegyencruhában” ábrázolták (mert ugyebár igy stilszerü a “vasfüggöny” mögött), s még az ügyvédje nevét is légből kapták, egyes lapok pedig azt állították, hogy a vádlottnak nincs is védelme. (Márkust maga választotta ügyvéd védte.) Azután az ügy szép lassan elhalt az angol sajtóban, hogy átadja a helyét más, hasonló szenzációknak. Senki nem indított sajtópert a hazug és rágalmazó állításokért, s még csak az ügyben érdekelt üzletemberek ellen sem indult per a nyilvánvaló szélhámosságért. Talán a “politikai színezet”, amelyet köztiszteletben álló, világszerte terjesztett napilapok cikkei adtak az ügynek, védi a szereplőket? Szabó L. István Krisztinái változások A templom a platánok mögött, amelyben Széchenyi István örök hűséget esküdött Seilern Cres- cenciának, ma is misére kongatja harangját. Szomszédságában a vendéglő, a régi Zöldfa, már nem található; telkén hétemeletes bérház épül, 136 lakással, korszerű kávéházzal, étteremmel, bárral. Krisztina-város igy őrzi a múltat, s ugyanakkor szállást készít a jövőnek, a korszerűbb életformának. A múlt — legelevenebben s hivatalosan is ápol- tan — az egykor e fertályon lakó költők, irók emlékében él. Virág Benedek, a “magyar Horatius”, Döbrentei Gábor, a Magyar Tudós Társaság első “titoknoka”, továbbá Babits Mihály és Kosztolányi Dezső ma is érettségi tétel. Szabó Dezső egykori kávéházát a Philadelphiát már hiába keresnők, helyét csemegeáruház foglalja el. A Horváth-kerti Budai Müszinkörre pedig csupán a középkorúak és a náluk idősebbek emlékeznek. Innen indult el Darvas Lili pályafutása, aki éppen ezekben a napokban Budapesten vendégszerepei. De Werbőczy múlandósága helyett ma Petőfi maradandóságát hirdetve áll az öreg gimnázium, ahol egykor Pintér Jenő osztogatta a jeleseket és a szekundákat. Megvan a Márványmenyasszony és az Auguszt is; az utóbbi cégtábláján ma Dérynét idézi. A régi Aldássy-ház ma a Színháztörténeti Múzeumnak és a Színház- és Filmtudományi Intézetnek nyújt otthont, a Bellevue szobáiban meg az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és a Dokumentációs Központ és az Állattenyésztési Kutatóintézet működik. A lebombázott Karácsonyi-palota helyét már régebben elfoglalta a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervezőirodájának hatalmas épülettömbje. A Városépítő Tervező Intézet, a Villamos Automatika Tervező Intézet, az Általános Géptervező Iroda és más hasonló jellegű intézmények uj székházai tanúskodnak még a szellemi alkotómunka krisztinai honfoglalásáról. A Naphegy tetején a Magyar Távirati Iroda sokablakos, sokantennás épülete emelkedik, a modern hírszolgáltatás legkorszerűbb eszközeivel. A dombra felkapaszkodó utcákban pedig gombamódra nőnek ki a kisebb-nagyobb családi és bérházak a földből. S a krisztinai változásokat hirdeti a Dobozgyár, ahol ma 500-an korszerű műhelyekben dolgoznak, zömmel lányok és asszonyok, de már nem a heti 8—10 pengőért, hanem szerény, de tisztességes megélhetést nyújtó keresetért. S végül a krisztinai változásokat hirdeti az ország egyik legmodernebb iskolája a Lisznyai utcában, valamint a városrész fiataljainak sport-stadionja a Czakó utcában, ahol ilyenkor nyáron reggeltől késő estig pattog a labda. Í v»'VVWWW*,*WWVWWWWWWVWVVWVV»AVV\WWV< > I PAUL’S SHELL SERVICE # GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS !; 19505 AUen Road — Melvindale, Michigan < J ITelefon: WA 8-9806 — SZŐKE FAL. tulajdonon; |
