Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-01 / 26. szám

Ent. as 2nd Class MatteiNé(í&YS[SÍ%ÍÍ25 under the Act of March 2. 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y, Voí. X!V. No. 26. Thursday, July 1, 1965. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon AL 1-0397, NŐJÜNK KI YIETNAlgÓL A külügyminisztérium ki jelentéseinek megvizsgálásánál láthatjuk, hogy azok tele vannak ellentmondásokkal és ember legyen a talpán, aki kiismeri magát bennük. Zavarosak Mc George Bundy, Dean Rusk és hozzájuk hasonló úriemberek nyilatkozatai; nem emlékeznek arra, amit tegnap mondtak és nem mernek arra gondolni, amit holnap ki kell mondaniok. De MA érdekeik szerint csürik-csavarják a történelmi ténye­ket. íme, itt van Dean Rusk minapi kijelentése. Kéri a Szov­jetuniót, segítse az Egyesült Államok azon törekvését, hogy a dél-ázsiai országok gazdasági fejlesztését előmozdítsa. De mig ezeket a szépen hangzó szólamokat halljuk, amerikai repülő­gépekről bombázzuk az egyik országot, amelyet meg akarunk "segíteni". Rusk külügyminiszter ur sajnálatát fejezi ki afelett, hogy a "kommunista országok nem hajlandók tárgyalni Wilson an­gol miniszterelnökkel és az angol államközösség miniszterei­vel," de közben megfeledkezik arról, hogy ő és kormányának politikája az, hogy a "kommunizmust korlátok közé kell szorí­tani és esetleges terjedését az egész világon meghiúsítani." Mi mást várhat a "kommunista országoktól?" Mit gondol Rusk ur, talán a szovjet vezetők olyan együ- gyüek, hogy saját érdekük ellen fogják irányítani a világpoli­tikát? Elvárhatja azt bárki is, hogy a Szovjetunió maga huzza meg a halántékához szegzett puska ravaszát? A külügyminiszter ur kijelentette, hogy a kommunisták kezdték és fokozzák a dél-vietnami harcokat és ők a felelősek azért, hogy az Egyesült Államok kénytelen azokban mindjob­ban részfvenni. De Rusk ur elfelejti, hogy az Egyesült Álla­mok megszegte a genfi egyezmény minden tételét és ellenezte a "szabad választásokat" abban az országrészben, ahol az ame­rikai csatlós, Diem, volt uralmon és ennek következtében az elnyomás, zsarnokság olyan méreteket öltött, hogy a paraszt­ság, az értelmiség és a hazafiak különböző csoportjai kény­telenek voltak fegyvert fogni és harcolni szabadságukért. Ezután Rusk Kínára szegzi fegyverét. Azt mondja, hogy a kínaiak rakoncátlanok és még hajthatatlanabbak, mint a többiek. Egyáltalán nem akarnak tárgyalni velünk. De itt is­mét elfelejti Mr. Rusk, hogy a kínaiak nem tárgyalhatnak olyanokkal, akik számára ők nem is léteznek. Elfelejti, hogy hetedik flottánk ott kering a kínai vizeken aíomlövedékekkel felfegyverezve. Elfelejti azt is, hogy az Egyesült Államok el­foglalta Taiwant és nem engedi, hogy Kina felszámolja az el­lenforradalmat saját országa területén és hogy a teljesen diszkreditált Chiang Kai-shek kormány amerikai dollármilli- árdokon tudta csak megerősíteni uralmát a szigeten, ahol olyan hadsereget tartanak fenn, melyre a sziget gazdasága képtelen. Rusk ur ezután kijelenti, hogy Hanoi csakis győzelemmel elégszik meg és csak azután hajlandó tárgyalásokba bocsát­kozni. Még ha igy is lenne, akkor is meg kell állapítani, hogy ez nem kevesebb, mint amit a hanoi-i kormány 1956-ban bé­kés utón elérhetett volna, ha Rusk ur elődje nem avatkozik bele Dél-Vietnam belügyeibe. Talán azt szeretné Rusk ur, ha a "piszkos háboru"-ért érmet adna Hanoi úgy neki, mint a néhai Dullesnek és Bundyéknak? Azt mondja Rusk, hogy az északi országrész bombázásá­ért "Hanoi agressziója" a felelős és fájdalommal tapasztalja, hogy azok még elkeseredettebben ragaszkodnak álláspontjuk­hoz. Nagy "fájdalommal" kell leszögeznie, hogy "az elmúlt hetekben 5,000 Vietcong, 2,000 délvietnami és 100 amerikai életébe kerültek a harcok, ezek a veszteségek fokozódni fog­nak és elvárható, hogy még több amerikai életét kell felál­doznunk." Nem vitatjuk, hogy saját veszteségeinket meg tudjuk számlálni. (Hogy azután őszintén beszámolunk-e arról, az már más kérdés.) De ha a Vietcong veszteségeket úgy számoljuk, mint tet­tük ezt akkor, amikor 20 millió dollár befektetéssel egyné­hány asszonyt, gyermeket és egy csésze langyos teát ejtettünk foglyul, akkor az amerikai életekben elvárható veszteség na­gyon magasra fog emelkedni, mielőtt a vietnami nép beadja a derekát az amerikai agressziónak. Ha Moszkva tartózkodó, ha Peking nagyravágyó, ha Ha­noi hajthatatlan és a Vietcong makacs, akkor mi is a kiút a vérengzésekből? Az Egyesült Államok kapitalistáinak törekvése ellenál­lásba ütközött Vietnamban, mert ott nem a dominikaihoz ha­sonló helyzettel áll szemben. Olyan nép harcol Vietnamban, amelynek száz éven át gyarmati kizsákmányolás volt az osz­tályrésze és amely nem hajlandó megengedni, hogy a zsar­nokságot visszaültessék a nyakára. Hiábavaló az atombomba:fenyegetés Kina ellen, hiába­Kormányváltozás Budapesten Kádár János lemondott a miniszterelnöki pozícióról. — Kállai Gyula vette át a kormány vezetését felmentették tisztségéből. A Párttörténelmi Intézet vezető­je lett. Kállai Gyula, az uj minisz­terelnök, régi párttag, már 1945-ben tagja volt a központi bizottságnak. Rákosi Mátyás uralma alatt, 1951-ben, mint sok más vezető ő is börtönbe került, ahonnan 1954-ben sza­badult. 1960-ban nevezték ki helyettes miniszterelnökké. Kádár János maga kérte fel­mentését a központi bizottság ! jun. 25-i gyűlésén, amit a je­lenlévők egyhangúan elfogad­tak. Kádár, mint az MSzMP 1 főtitkára, ezentúl minden ide­jét a pártmunkára fogja szen­telni. Minden jel arra mutat, hogy a változások csakis azért történtek, hogy az egyes veze­tők még hatásosabb munkát fejthessenek ki a magyar nép érdekében. Kádár és Kállai nemcsak mint pártemberek állnak közel egymáshoz, ha­nem személyes barátság is összeköti őket. A Magyar Távirati Iroda je­lentése szerint Kádár János lemondott miniszterelnöki hi­vataláról és Kállai Gyula vet­te át ezt a felelősségteljes munkát. Kádár továbbra is az MSzMP titkára marad. Az MTI jelentéséből megtudjuk, hogy a személyi változások azért történtek a kormányban, hogy jobb munkabeosztást eszközöl­jenek és a felelősséget jobban megosszák a vezetők egymás között. A 80 éves Münnich Fe­renc is felmentését kérte, gyenge egészségi állapota mi­att. A párt központi bizottsá­ga két tagot nevezett ki az el­halt tagok által üresen maradt pozíciók betöltésére. Nemes Dezsőt, a párt köz­ponti bizottságának titkárát Nem lesz csücskön- ferencia Algériában Az algériai kormány jobbra- tolódást jelent az ottani hely­zetben. Közben bejelentették, hogy a tervbevett Afrikai—■ Ázsiai Országok Csúcskonfe­renciáját elhalasztják és való- szinüleg az ősszel fogják meg­tartani. A júliusban Algériá­ban tartandó Világifjusági Ta­lálkozót pedig esetleg Bulgá­riában tartják. I BUDAPEST, junius 23. — Az árvízvédelmi kormány- bizottság tájékoztatója: | A magyar Duna-szakaszon folytatódott a lassú apadás. A helyzet azonban, különösen ! Baja és Mohács térségében, | változatlanul súlyos. Itt mind- I két parti védvonalon fokozód­i tak a töltés mögött feltörő vi- j zek, és a hosszan tartó rend- ; kivül magas vízállás követkéz- i í tében átázott töltések állapota | rosszabbodott. Minden intézkedés megtör- | tént a veszélyes töltésszaka­szok további megerősitésére, a keletkezett újabb vizfeltörések I megszüntetésére. Számolunk azonban azzal, hogy a teljesen átázott töltések minden erő­feszítés ellenére sem birnak mindenütt ellenállni a viz nyo­másának, ezért biztonsági okokból a Mohácsi-sziget déli részére már korábban elren- (Folytatás a 10-ik oldalon) FONTOS FELSZÓLALÁS A SZENÁTUSBAN j Robert Kennedy, New York állam szenátora mélyenszántó . beszédet mondott a napokban a washingtoni szenátusban. “A ; nukleáris fegyverek korláto- j zása elsőrendű feladata az amerikai kormánynak — mon­dotta Kennedy. — Nem en­gedhetjük meg magunknak, j hogy a mindennapi kérdések j mellett ennek a problémának I a megoldását mellőzzük.” Többek között rámutatott arra, hogy “már vannak or- i szágok, amelyek három éven I belül képesek lesznek nukleá- i ris fegyvereket előállítani. Ezek között India és Izrael ! olyan felkészültséggel rendel- ! kezik, hogy néhány hónapon | belül tudnának készíteni atom 1 fegyvereket. De nemcsak kor­mányok rendelkezésére állnak j ilyen felszerelések, hanem pri- ! vát szervezetek is képesek nukleáris bombákat gyártani és ezek nem kerülnének dol­lármilliókba, hanem csak száz­ezrekbe.” Kennedy szenátor azt is meg­említette, hogy az a tény, hogy nukleáris fegyverek vannak bizonyos országok kezében, más országokat is serkent azok való a taktikázás és másoknak a biztatása, hogy részünkre a forró gesztenyét kikaparják a tüzből; az imperialista törekvé­sek meghiúsulnak a néptömegek ellenállásának megdönthe­tetlen falán. Washington kiirthatja az egész vietnami népet és a teme tői csöndben megtalálhatja a megoldást. De ha nem ez a cél­ja, akkor hiába áldozza fel fiatal amerikaiak életét a háború oltárán, mert legyőzhetetlen az a nép, amely fegyverrel a ke­zében védelmezi szabadságát. Az amerikai népnek tanulnia kell a múlt történelméből, be kell látnia, hogy a franciáknak ki kellett menniök úgy Vietnamból, mint Algériából, mert a hazafiakat nem lehet le­győzni. Más országok népei is megértették, hogy a szabadság szent zászlaját nem lehet kiverni elszánt néptömegek kezéből. Mielőtt kormányunk tovább folytatná ezt a csődbe ment politikát és gyermekeink ezreit, százezreit áldozná fel, men­jünk ki Vietnamba' -*• »inr? más megoldás. birtoklásása. Ha kitörne egy nukleáris háború, az első 24 órában 80 millió amerikai áldozata len­ne. Kennedy sok olyan kér­dést emlitett beszédében, me­lyek a mi lapunk olvasói előtt már régen ismeretesek. Egyik ilyen kérdés, hogy mi történ­ne, ha egy felelőtlen ember kezébe ‘ kerülne ez a rettentő fegyver? Kennedy sürgeti, hogy a nukleáris fegyvereit korlátozása érdekében vegyük tudomásul: Kínának is van be­leszólása a kérdésbe és nél­küle a kérdés megoldása le­hetetlen. Rámutatott, hogy a nukleáris fegyverek elterjedésének kor­látozása nagy felelősséget há- rit reánk és rendkívüli fon­tossággal bir, hogy folytono­san vizsgáljuk saiát magunkat és átértékeljük felfogásunkat. Beszédében idézte fivérét, az elhunyt Kennedy elnököt, aki a következőket mondta: “Végső analízisben az alap­vető kapocs köztünk, hogy mindannyian ezen a kis ola- nétán élünk. Ugyanazt a leve­gőt szívjuk, mindannyian becs­ben tartjuk gyermekeink jö­vőjét és mindannyian halan­dók vagyunk.” Lassú az apadás, áznak a töltések BIZTONSÁGI OKOKBÓL KIÜRÍTIK HZ EGÉSZ MOHÁCSI SZIGETET

Next

/
Oldalképek
Tartalom