Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-22 / 16. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 22, 1965 A magyar nép támogatja kormányát Irta: ROSNER SÁNDOR Két heti magyarországi tartózkodás — belátom — nem sok idő arra, hogy bárki szakértője legyen a magyar kérdésnek. De mint lapunk munkatársa, állandóan figyelemmel kisérem Magyarország fejlődését és igy ez a látogatás alkalmat nyújtott arra, hogy a lapunkban megjelenő hírek saját tapasztalataim alapján megerősítést nyerjenek. Kedves olvasóink ne várjanak tőlem hosszú beszámolókat, mert erre időt munkabeosztásom nem enged. Néha-néha irok majd tapasztalataimról, de meg kell jegyeznem, hogy rajtam kívül ott voltak Rev. Gross László, Gellért Hugó és Rácz László munkatársaink, akiknek irói rátermettsége még jobban feljogosítja őket tapasztalataik megírására, mint engem. Néhány észrevétel A külföldi magyarságot sokat foglalkoztatja az a kérdés, hogy mennyire népszerű a jelenlegi magyar kormány. Le kell szögeznem, hogy MAGYAR- ORSZÁGNAK SOHASEM VOLT OLYAN NÉPSZE- RÜ KORMÁNYA, MINT A JELENLEGI. Kádár János miniszterelnököt és pártvezért szeretik, tisztelik és ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy szépeket mondanak róla, hanem figyelik felszólalásait és vitatják ajánlatait. S ami a legfontosabb, követik is azokat. Habár a fenti megállapítással ellentétesnek hangzik az alanti irás, a nép ma több önkritikát gyakorol és megérti, hogy sok mindenben nem lehet a felelősséget csak úgy a kormányra hárítani. Érdekes beszélgetésem volt az autóbuszon, úgy menet, mint jövet, amikor szekszárdi rokonlátogatásra mentem. Beszélgetéseink tárgya a jelenlegi magyar termelés volt. Egyetértettek Kádár országgyűlési beszédével (amit lapunk is közölt), hogy a munkafegyelmet meg kell erősíteni. Egyik igy fejezte ki magát: “Kádár rosszul tette, hogy a szekszárdi parasztok háztáji földjét nem vette el, mert ezek nem akarnak a közösben dolgozni. Kapálgatják, ápol- gatják szőlőiket, a közös földeket meg elhanyagolják. Mit törődnek ők azzal, hogy a gabona között k:nő a gaz és a termés silány, amikor a háztáji földön elő tudnak állítani 50—60 hektoliter bort, a;:t eladják és kényelmesen megélnek belőle. Csoda azután, ha a tsz csak 12 forintot tud fizetni munkaegységenként? Ha jut ideje, akkor elkapál- gat a tsz-ben is, de ez nem lelkiismeretes munka.” Egy fiatal diák, mérnök-szakos, azt mondta: “Sokan utazgatnak haszontalanul, de nem jut valuta azok számára, akiknek külföldi tapasztalatokra volna szükségük. PL az építészmérnököknek kűlfölre kellene menni, hogy lássák, mik az ottani módszerek.” Erre megszólalt egy másik, aki mérnök: “Mit beszélsz, ha járnál is külföldön, hogyan lehetne itt azokat a tapasztalatokat felhasználni? Hiszen nálunk egy cementkeverő van, pedig egyik feladatunk lakások építése Dunaújvárosban. A műszaki odamegy a munkáshoz, s azt mondja neki: dobj egy néhány lapát homokot, egy néhány lapát cementet és önts reá vizet, azután keverd meg. Ha sikerül, jó, ha nem, úgy is jó. Mi is tudjuk, hogyan kell cementet keverni, ehhez nem kell külföldi tapasztalat, inkább több cementkeverő kellet ne a valutáért!” Én erre azt mondtam, hogy mindez úgy hangzik, mintha a kormány semmit sem tenne jól. Erre ez volt a válasz: “Dehogy is, a baj az, hogy nincsenek természeti kincseink és Kádáréknak mindenre gondolniok kell, ami nem könnyű feladat. Ha normálisak lennének a viszonyok az Egyesült Államokkal például, akkor lehetne hitelt kapni, kereskedelmet folytatni és ezek a problémák eltűnnének. Hogy megértse, pl. a mi vállalatunknak legalább 20 ce- mentkeverőre volna szüksége már ma. De várnunk kell, amig a U.S. józanabb külpolitikát folytat és ne>rmalizálja a viszonyát velünk. Addig azzal dolgozunk, amink van.” Mint láthatjuk, az emberek nyíltan beszélnek, véleményt mondanak, a viccek is szabadon folyni k, amit talán túlzásba is visznek. Pl. az egyik utas ezt a viccet mondta: “Hallottátok a legujabbat? Azt mondják, Magyarországon van a legtöbb űrhajós. Nálunk mindenki irányíthatja Kádárt, Dobi mindig a felhők között cirkál és parasztjaink elszakadtak a földtől.” M: re én megjegyeztem, hogy a szabad Amerikában sokkal óvatosabb volnék az ilyenfajta viccek elmondásával. Erre egy másik utas újabb viccet mondott: “Tudja, hogy mi az igazi békés egymás mellett élés? Mi? — kérdezi a másik. Amikor a reakciósok találják ki a reakciós vicceket és a kommunisták terjesztik azokat!” Pár napi ottlétem alatt több viccet hallottam, mint egész éven át idehaza. Elmentünk a Vidám Színpad előadására, ahol minden magyarországi jelenséget szatira formájában adnak elő, a legkitűnőbb humorérzékkel. Nálunk talán, legalább is az én tudomásom szerint, még a “That was the week that was” cimü tv- program sem olyan jó szatira, mint a Vidám Színpad műsora. Talán kissé túloznak, de a kormány tagjai is elmennek az előadásokra és kacagnak ön- magukon. Mindezt megelégedéssel vettem tudomásul, mért szerintem aki önmagán tud kacagni, az magabiztos és jó utón halad. Fejlődik az ország Az öt évvel ezelőtti látogatásom óta óriási változásokat láttam. A még akkor üres telkeken ma szép modern lakóházak és középületek állnak. Rokonaim, akik akkor még nehézségekről beszéltek, ma arról számoltak be, hogy két leányuk most épit saját házat; öt évvel ezelőtt szórakozásra még nem igen volt lehetőségük, most viszont mindkét rokonomnak van tv-je. Egyik rokonomat két éve ezelőtt árvizkárosodás érte, mire a kormány kamatnélküli kölcsönt nyújtott, hogy rendbehozhassa megrongált házát. Szekszárd városának régi vidéke elég kopottnak látszik, de az autóbuszállomástól pár lépésnyire szép modern, 3—4 emeletes lakóházak állnak, gyermekjátszótérrel. Modern autóbuszállomás van, szépen rendbentartott középületek és emlékművek. A kis városban autóbuszjárat van, ami öt évvel ezelőtt még nem volt. Hogy elejét vegyük a rágalmazásoknak Tudvalévő, hogy a náci gyilkosok a magyar zsidóság szine-javát kiirtották és olyan kisebb városban is, mint Szekszárd, alig maradt néhány zsidó család. Megmaradt viszont a szép nagy zsinagóga, mely elég jó karban van és még hasznosítani lehetne. A zsinagógának nincs olyan nagy tagsága, hogy rendszeres vallási szertartásokat tartsanak és rabbit alkalmazzanak. A budapesti Zsidó Hitközség központi bizottsága, mely minden ilyen ingatlannak a tulajdonosa, elhatározta, hogy eladja az épületet, melynek karbantartása olyan összeget emészt fel, amit sokkal hasznosabb célokra lehetne fordítani. Tárgyalást folytat a szekszárdi városi tanáccsal, amely még nem határozott, hogy megvegye-e az épületet, mert habár tudnák azt hasznosítani, stílusa teljesen elüt a körülötte lévő újjáépített házakétól. A templom előtt beszélgetésbe elegyedtem egy emberrel, aki kijelentette, hogy habár a zsidó vallásban nevelkedett, mint kommunista, nem vallásos, de ellenzi a templom lebontását és azt szeretné, ha kulturotthont csinálnának belőle a lakosság részére, amire tényleg szükség van és amire az épület nagyon megfelel. Még nem határoztak arról, hogy ha a tanács átveszi az épületet, mit fognak ott létesíteni. Már szinte hallottam, amint az Egyesült Államok reakciósai azt mondogatják: ime, a magyar kommunisták lebontják a templomokat, beszüntetik a vallás gyakorlását, vagy vallásellenes célokra használják fel a templomokat. A tény az, hogy senki sem kényszeríti a zsidó hiközség központját arra, hogy az épületet eladja. A városi tanácsnak pedig minden joga megvan ahhoz, hogy ha megveszi, arra használja fel az épületet, amire legjobban megfelel. Mindezt azért említettem, mert tudomásom van arról, hogy sajnos, a HITLER ÉS NYILAS TERROR OLYAN PUSZTÍTÁST VÉGZETT MAGYARORSZÁGON A ZSIDÓSÁG KÖRÉBEN, HOGY ALIG REMÉLHETŐ, hogy valamikor is visszaállithassák a régi vallásos életet, különösen a kisebb városokban, ahol alig maradtak zsidók. így tehát a Szekszárdon tapasztalt folyamat több helyen megismétlődik. Az ott megmaradt kis zsidó közösség még mindig vallásos életet él, teljesen szabadon és a tanács gondoskodni fog imaházról, ha úgy határoz, "hogy a zsinagóga épületét megvásárolja. Teljes vallásszabadságot tapasztaltam ottlétem alatt, pl. láttam egy katolikus esküvőt Debrecenben, láttam hívőket, amint a vasárnapi istentiszteletről kiözönlöttek a templomból. Az a néhány magyarországi olvasónk bizonyára csodálkozni fog azon, hogy miért kell ezekről a kérdésekről egyáltalán Írni? De az Egyesült Államokban élő olvasóink jól tudják, hogy a népi demokráciák elleni propaganda a fentemlitett folyamatot vallásellenesnek fogja minősíteni. ROMÁNIAI HÍREK Ötvenezer néző a filmfesztiválon Több mint 50,000 nézője volt december 14-ig a falusi filmfesztivál alkalmával bemutatott filmeknek Brassó tartományban. Ágota, Kőhalom, Foga- ras, Sepsi rajonban és Brassó környékén eddig 1900 mozielőadást tartottak. Sok községben rendezvények kisérik a bemutatókat. Falusi áruházak nyíltak Máramaros tartomány két falujában, Kányaházán és Alsószoporon, korszerű, uj áruházat adtak át a használatnak. Befejezéshez közeledik az ady- íalvi, a szaniszlói és az ujnémeti kereskedelmi egységek építése is, mind a három községben még az idén megnyitják a vásárlók előtt. Ez utóbbiakat is beleszámítva, Máramarosban 1964-ben 21-el gyarapodott a falusi áruházak száma. Orvosok és tudományos előadók vidéken A Maros-Magyar Autonóm tartományi Kulturális és Tudományos Ismereteket Terjesztő Bizottság hét tudományos brigádja, továbbá 60 orvos szállt ki a tartomány falvaiba és tartott előadást a lakosságot érdeklő egészségügyi- és tudományos kérdésekről. A kiszállás alkalmával 70 helységet kerestek fel. Utrakeit 40,000 pár női télicipő Temesváron a cipőboltok egyik legkelendőbb árucikke a “Filty” védjegyű magasszáru női télicipő. A helybeli Modern cipőgyárban készülő téli lábbeli főleg azért olyan népszerű... — .. .mert könnyű, meleg és elegáns — erősiti meg a vásárlók véleményét Schwartz Olga, a gyár fő minőség-ellenőre. A vevő, amikor felpróbálja az üzletben, csak azt látja, hogy szép, divatos, érzi, hogy meleg és hegyes orra, vékony tüsarka ellenére nagyon kényelmes. Azt, hogy a cipők másfél, két számmal is bővebbek, mint általában a divatcipők, a vásárló nem tudja, hiszen a cipő olyan csinos ,hogy a laikus azt nem is veheti észre. Azt is majd csak két-három havi viselés után tudják majd megállapítani, hogy a talpa, sarka rendkívül ellenálló, ugyanis az ultrasiltalp és az úgynevezett műanyag vulcolan sarok tartósabb a legjobb bőrnél is. Lassan, ütemesen megy a szalag, a cipők százai kézről kézre járnak, sokszor csak egy pillanatig pihennek meg egy-egy gépen, vagy a munkás gyakorlott kezében. 1100 pár naponta. A sorozatgyártás két hónapja alatt összesen 55,000 pár cipő készül a kereskedelem számára. Nyolc modellben, 15 alapszínben és hétféle kombinációban. SZLOVÁKIAI HÍREK A rimaszombati járás mezőgazdasági dolgozói az utóbbi időben nagy gondot fordítanak a tejtermelésre. A múlt évben is jelentékenyen tultejesi- tették ^ejeladási tervüket, lelkesedésük ebben az esztendőben sem csökkent, amit az is bizonyít, hogy az év első negyedében terven felül 815,900 liter tejet juttattak a dolgozók asztalára. A kosicei Műszaki Muzeum fiók múzeumot létesít a Stós-Medzev-i országút mellett fekvő Mexikó- hámorban. A három kalapáccsal, illetve tűzhellyel dolgozó hámor aránylag jó állapotban van és a szükséges javítások után a látogatók bizonyosan örömmel szemlélik majd a mühely-muzeumban látható szerszámokat. Elsőként a rimaszombati járásban a péterfalai szövetkezet fejezte be a tavaszi kalászosok vetését. Egy hét alatt elvetettek 18 hektár tavaszi búzát, 77 hektár árpát, 11 hektár cukorrépát és 5 hektár borsót. Megkezdték a korai burgonya ültetését is. A Nyugat-szlovákiai Bútorgyár galántai üzeme az első negyedévi export-tervet 8 százalékkal túlteljesítette. Szőnyegporoló gépet helyeztek a napokban üzembe a kosicei közszolgáltatási üzemek dolgozói. A kosicei járás az első negyedévben 117.6 százalékra teljesítette a tej felvásárlási tervét..
