Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-11 / 6. szám

Thursday, February 11, 1965___________________AMERIKA» MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD

13

Belgrádi levél irt,;

Ki emlékszik a magyar történelemből Nándorfehérvárra? Valaha, a Hunyadiak idejében, így hiv- ták Belgrádot, Jugoszlávia fővárosát. Ma már nyoma sincs annak, hogy itt valaha magyarul beszéltek. Mi, akik angolul beszélünk, még csak meg udjuk értetni magunkat, legalább is a hotelekben, ahol mindenütt beszélnek valamit angolul, de magyarul senki egy árva szót sem ért. Belgrádot nem hasonlíthatjuk más közismert európai városhoz. Valaha a kis Szerbia fővárosa volt, most pedig egy háromszor akkora ország központja, ahová az ország minden részéből összesereglenek a közélet képviselői, vagy az ipari központok kiküldöttjei, így a régebbi alig félmilliós város népessége ma már megközelíti a háromnegyed milliót. Vegyük azonban sorjában a dolgokat.

A budapesti Keleti Pályaudvarról reggel 7 óra harminckor indultunk a Pannónia Expresszel, mely Berlint köti össze Szófiával. A vonat Kiskőrös és Kiskunhalas után már eléri a határt, amely Kele- biánál kezdődik. Itt egy Kondor Bálint nevű fiatal határőrrel beszélgettünk, ki nagyon szeretné olvasni az Amerikai Magyar Szót, amelyről most hallott először, viszont ismeri a clevelandi Szabadságot és nem tudta, hogy magyarnyelvű munkáslap is van odaát. Nem jó véleménye van a Szabadságról, illetve annak politikájáról. A határvizsgálat minimális, inkább arról érdeklődtek, hogy nem viszünk-e ki valami festményt, igazi müértéket az országból. — Negyedórán belül Szabadkára, illetve Suboticá- ra érkeztünk. Ez már Jugoszlávia. Csomag-, illetve vámvizsgálat nem volt, mindössze az útlevelünket kérték el és pecsételték le. Jugoszláv személyzet váltotta fel a magyart és bizony többé senki egy szót sem értett nyelvünkből. Még a pénzváltásnál sem beszéltek a szabadkai állomásnál szerben kívül mást. Különben nagyon barátságosak, örömmel látják a turistákat és még a vizűmért sem számítanak semmit, azonnal megadják. A következő nagyobb állomás Novisad, a volt Újvidék. Itt jelenik meg az egyetlen országos magyarnyervü napilap Jugoszláviában és ennek ugyancsak Magyar Szó a neve. Meg is vettük egy példányát Belgrádban.

Belgrádban rengeteg uj, magas épület van. A Slavija nevű szálloda, ahol megszálltunk, 16 emeletes. Tömve volt belföldiekkel. A Moszkva és a Balkán szintén telve voltak. A városnak van lehetősége a terjeszkedésre, ennek ellenére inkább magas épületeket készítenek. Nem ismerjük Belgrád lakásviszonyait, de feltételezzük, hogy a szegény nép nem élt itt sem valami nagylábon és szép lakásokban, mert még mindig rengeteg régi viskó üti meg az ember szemét, különösen a külső részeken. Az építkezés azonban rohamlépésben történik mindenfelé. A városnak sok szép tere van és számos parkja. A régi középületek Európa többi városaira emlékeztetnek, bár akad egy-egy egészen kiváló szép stilusu épület is. A város forgalmát trolley- buszok és villamosok bonyolítják le. A város legszebb terén van a szakszervezetek székháza, a Borba, a hivatalos kormánylap és a kommunista párt székháza. Ehhez közel van az országház és a főposta szép épülete. Az üzletnegyed legforgalmasabb része a “Marshall Tito” Boulevard. Itt láttuk a város legnagyobb áruházát is.

A Beograd nevű áruház, bár nem olyan nagy, mint a Macy, kielégíti az itteniek szükségleteit. Telve van mindenféle árucikkel; divatcikkektől kezdve a televízióig minden kapható. Az árak mérsékeltek, úgyhogy tömve is volt vásárlókkal. Belgrádban láttuk az első olyan füszerüzletet is, mint az A&P vagy más supermarketek. Itt már szép csomagolásban jelennek meg az áruk is, sokkal szebbek, mint amit Pesten, vagy akár Párizsban is láthatunk.

Megnéztük a belgrádi operaházat is. Bár az előadás nagyon jó volt, ezen a téren Budapest sokkal többet tud nyújtani látogatóinak, mert sokkal nagyobb és szebb színházak vannak, nem is beszélve

J-----------------------------------------------------------V

ÚJBÓL KAPHATÓ

Magyar-Angol és Angol-Magyar Országit László féle zsebszótár

Ára kötetenként $2.50 és 25 cent

postaköltség

Rendelje meg még ma a Magyar Szó kiadóhivatalában

130 E. 16th St., New York, N. Y. 10003

\__________________ f

arról, hogy Budapestnek két nagy operaháza van, mig Belgrádnak csak egy és az is kicsi és ódivatú. Az épület elég régi. Ezenkívül még egy színháza és egy bábszínháza van a városnak, de ezeket nem láttuk. Viszont rengeteg a mozi és az ifjúság sorban állt minden este, jóval a nyitás előtt.

Általában jól öltöznek az emberek. A nőkön itt is a téli csizmát láttuk, ami ma Európa minden nagyvárosában divat, azzal a különbséggel, hogy amig itt voltunk, nem volt hideg, hanem inkább folyton esett az eső. Persze itt-ott még láthatók a nemzetiségi viseletek nyomai. A város különböző pontjain fel-feltünik egy-egy férfi a régi szerb nadrágban, szvetterben és Bocskai-sapkához hasonlítható sapkában. Ugyancsak láthatunk egy-egy nőt fehér különleges montenegrói fejkötőben, hosszú ruhában, fehér harisnyával, de ezek már a kivételek, akárcsak Pesten a falusi népviseletben járók.

Itt is sok a templom. Teljes a vallásszabadság. A görögkeleti nagy katedrálisban alig volt néhány öregasszony, amikor bementünk. A sok egyén által meggyujtott gyertya azonban azt bizonyítja, hogy előzőleg igen sokan lehettek a templomban és a bejárat melletti fülkében az egyik egyházfi egész köteg pénzt olvasgatott, bizonyítékul arra, hogy a templom még mindig jól jövedelmező intézmény. Az épület maga nagyon szép, bizantine stílusban, belül hatalmas oszlopokkal. Belseje azonban nem mutatja a katolikus templomokhoz hasonló pompát, inkább a református templomok egyszerűségére vall. Itt nincsenek ülőhelyek sem a templomban, a hivő csak térdepel, gyertyát gyújt, majd imádkozik.

A városban csatangolva sok apró üzletet is láttunk. Ezek éppen olyanok, mint talán sok évvel ezelőtt. Mindegyik magántulajdon és az általános vélemény róluk, hogy nagyszerű üzleteket csinálnak. Ezek veszik a rengeteg külföldi autót is, amelyek Belgrád utcáin közlekednek. Sok szép virágüzlet van a városban és akár csak máshol, itt is szeretik a virágot és vásárolják is, bár a hotelekben (Budapesttel ellentétben) inkább cserépvirágo- gokat tesznek az asztalra, ami persze gazdaságosabb, mert nem kell folyton újakról gondoskodni.

Az első napokban igen sok bajunk volt az üzletek feliratainak kibetüzésével. Majdnem mindenütt cirill betűket használnak és ez nagyon megnehezítette tájékozó képességünket. így sietve kellett megtanulnunk a cirill betűket, mert még az utcák neveit sem tudtuk másképpen kibetüzni. Később belejöttünk, sőt azt is észrevettük, hogy sok uj üzlet a régi mellé, a latin betűkkel is kiirta nevét.

Volt egy-két meglepetésünk az ételekkel is, mert néha nem értettük meg azok nevét, vagy egészen mást írtak, mint amit szervíroztak. Készítenek roston sült ételeket, például saslikot is ettünk. Az árak itt is mérsékeltek és 10% szervisz, illetve felszolgáló dij van mindenütt. A pincérünk, aki törve beszélt angolul, elmondta, hogy fix fizetésért dolgoznak. Havi 30,000 dinár a fizetése. Apja, aki gyári munkás, 35,000 dinárt keres havonta. Persze a pincér kosztot is kap. (Ezeket az árakat természetesen nem lehet amerikai árakhoz hasonlítani, mert akkor eltorzitott értelmet kapunk.) A tény az, hogy a parasztság életmódja horribilisán emelkedett az uj rendszer alatt, mint minden szocialista országban. A lakásviszonyok igen rosszak lehettek és habár az építkezés az ország egyik legnagyobb iparága, még jó időbe fog telni, amig a lakásviszonyokat félig-meddig megoldják.

Az idő Belgrádban a téli hónapokban havas és fagyos. Itt-ott olvad egy kicsit, aztán esik az eső, de valójában hideg tél honol erre. A terek, melyek nyáron gyönyörűek lehetnek, hóval vannak borítva. A száraz időben a gyerekek hóembert készítenek, szánkóznak és hólabdáznak. A vasúti állomásokon és a hegyek felé induló autóbuszoknál nagy tömeg fiatalság van. Hátukon felpakolt hátizsák, vállukon ski-felszerelés. Arcuk ki van pirulva. Ezek azok, akik valóban örülnek a téli időknek. A téli sport nagyon divatos és a téli reszortok alig képesek megbirkózni a hétvégi kirándulókkal. Uj emberek, uj élet.

Nekünk azonban mindezt elhegedülte már szent Dávid. Mi már nem adunk egy nyarat még száz télért sem. Ha az ember kinéz az ablakon és a térdig érő havat látja, inkább Floridára vagy Kaliforniára gondol. A Balkán-félsziget kedvenc téli kirándulóhelye a déli Dalmát tengerpart. Azt mondják, hogy a kiimája nagyon hasonlít a francia és az olasz Riviérára... Legközelebbi levelemben erről a jugoszláv Riviéráról fogok beszámolni.

A szőlő és a bor történetéből

Dionüzosz a szőlő és a bor istene görög volt* De vajon Görögországból származik-e a bor is?

A régészeti leletek szerint a szőlő őshazája a mai Örményország területe. Eredete mintegy hétezer évig követhető visszafele az időben. Bővebb adataink vannak erről a mezopotámiai városállamok megalakulásának korából. Hérodotosz Írja, hogy az ottani népek, főleg a babilóniaiak, bár nagyon szerették a bort, csak sört készítettek (as egyik leghíresebb söríózőnep a sumer vonj, mert földjük és éghajlatuk nem volt kedvező a szőlő- termesztésre. Ugyanakkor azonban állandóan hoztak be bort északról. Nagy csónakjaik vázát fűzfavesszőkből fonták, s erre bőröket feszítettek. A csónak aljába vastag rétegben szalmát szórtak, és ebbe állították — nem a borral telt amforákat, mint azt i. e. V. évezredből való népnél feltételezni lehetne, hanem a pálmafából készült hordókat. A becses szállítmányt az Eufrátesz folyón két ember és két szamár kisérte. A “végállomáson” eladták a bort, a szalmát és a csónak vázát, majd a bőröket állataik hátára csomagolták, és gyalog indultak vissza uj szállítmányért.

A bort ekkoriban valószínűleg csak a gazdagok és a kiváltságosak élvezhették. Erre mutat az, hogy Hammurabi i. e. 2000 körül közzétett törvénykönyve pontosan megállapítja az árpasör árát és az akkori “italbolt”-ok üzletszabályait, de a borról említést sem tesz.

Az elkövetkező idők leghíresebb szőlészeti központja Fönícia volt, különösen Büblosz városa, ahol már különféle fajtákat nemesítettek ki. Innen került Egyiptomba, de először csak mint az isteneknek felajánlott templomi áldozat. Úgy látszik azonban, hogy a halandók is megkívánták az istenek italát, és hamarosan már sokfelé telepítették a szőlőt. Jóval a krétai égei-tengeri, ar- goszi s kisázsiai kultúrák keletkezése előtt Egyiptomban már vígan szüreteltek.

Hogy Európa mikor ismerte meg a bort, nem állapítható meg pontosan. A régiek Dél-Itáliát Oenotrianak, a “bor országainak nevezték, és úgy írtak róla, mintha már ősidők óta szőlőligetek díszítették volna. A karthágói Magónak a szőlőművelésről irt könyvét az i. e. II. évezredben lefordították görögre és latinra, “hogy az itáliaiak is okuljanak belőle.” Görögországba a szőlő az i.e.

II. évezredben került Anatóliából egyrészt krétai, másrészt tyruszi —thrák közvetítéssel.-A trójai háború idején a görög szőlőkultura és az óborok, már világhíresek voltak.

További utján már könnyebb nyomon követni a bort. A phocaeusok, akik az i. e. VI. században megalapították a mai Marseillet, a környező dombokra szőlőt is ültettek. Ezek a telepítések lassanként észak felé húzódtak, és mintegy ezer év alatt elérték Champagne vidékét. Közben azonban a francia szőlőt többször veszély is fenyegette; igy például Domitianus római császár törvénnyel tiltotta meg termesztését Galliában — azzal az indokolással, hogy elveszi a helyet a búza elöl. Valójában a nagy hatalmú római tőkések gyakoroltak nyomást a császárra, mert féltették a fejlett szőlészetükből eredő jövedelmüket a versenytárstól. A ravasz és ugyancsak gazdag galliai telepesek azonban olyan sok engedményt biztosítottak maguknak, hogy szőlőkulturájuk gyors fejlődésnek indult. A dalmát, illír és egyél* keleti provinciák borászatát pedig maga a császár fejlesztette. A Mosel vidéki szőlőskertek ax

i. sz. 111. századában, a rajnaiak valamivel később keletkeztek. Britanniát Probus császár i. sz. 280- ban rendelettel kötelezte szőlőtelepítésre. A VIII. századból származó följegyzések már közönséges gazdasági növénynek mondják a szőlőt.

Érdekes néhány nép idegenkedése a szőlővel szemben. Bár Kínában i. e. 126-ban telepítették először, és ma is termesztik néhány fajtáját, bort nem készítenek belőle, s bár a talaj és az éghajlat kiválóan alkalmas lenne termesztésére, nem kedveltette meg magát. Ugyanez a helyzet Japánban is, ahol — a különösen kedvező adottságok miatt — a világ egyik legkiválóbb szőlőkul- turája virágozhatna. Itt a XII. század óta ismerik. Afrikában Jan van Riebeck ültetett először szőlőt a Jóreménység-fok környékén, 1652-ben. Amerikában a XVI. század közepén, Ausztráliában pedig az elmúlt század elején honosodott meg.

KIOLVASTAD a lapot?

ADD TOVÁBB! 1

MAS IS TANULHAT BELŐLE! j