Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-07 / 1. szám

lu AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 7, 1965 Látogatás Pécsett Irta: LUSZTIG IMRE Harmaüik magyarországi látogatásom alkal­mával ellátogattam Pécsre. Úgy feleségem, mint én “beleszerettünk” e városba — és annak lako­saiba. Aki nem látta Pécset — nem látta Magyar- országot. A me esek gyöngyszeme A fenti kifejezés ösztönszerüen került toliam­ra. Nem tudom méltó módon irja-e le a Mecsek hegység tövében elterülő várost, amelyet ma Pécs néven ismerünk. A Mecsek hegység fél-körben “karolja át” a várost mintha vedeni akarná és egyben gyönyö­rű látképet nyújt a város lakosainak és azoknak a szerencséseknek, akiknek alkalmuk van ide láto­gatni. ÜKioberDen voltunk ott, bejártuk a várost, már amennyire a rövid idő megengedte. Mert el lehet itt tölteni napokat, heteket anélkül, hogy mindent megtekinthetne az ember. Pécs, mint a 2,000 éves város ismeretes. A mo­dern varos csatornáinak lerakásával kapcsolatos ásatások folyamán talált sirkövek, oszlop-töredé­kek, pénzdarabok és egyéb tárgyak minden két­ségen felül azt bizonyítják, hogy a rómaiak kul- tur-cletet folytattak itt az első század idején. A AVI. századbeli török uralom maradványai persze láthatók -r- ásatások nélkül is. Ott van a Széchenyi téren, a város közepén a “djarni”: török imaház, nem messze onnan a mi­naret és a Rókus dombon lévő “Baba” sirház. Pécs nem csax múltjáról nevezetes, hanem ar­ról is, hogy két uj városnegyed épült fel itt a fel- szabadulás óta. A város uj részét Ujmecsekalja néven ismerik. Itt-ott tiz-emeletes modern, für­dőszobával, központi fűtéssel, lifttel felszerelt há­zak sorai láthatók. Minden ház erkéllyel ékeske­dik. A házak körül parkosított, virágos terület, mely élvezetessé teszi e városrészt. Ezekben az uj házakban laknak az uranium és szénbányászok és a város többi dolgozói. Érdemes megtekinteni e negyedben többek közt az Olimpia Éttermet. Ultramodern épület, ahová a családok ellátogatnak, ha a háziasszony mentes aKar maradni a sütés-főzéstől. A tény az, hogy az étterem állandóan zsúfolva van. Pécs nem csak szép város — itt bányásznak urániumot és magas kaloriás keményszenet is. Ott létünk alatt elbeszélgettünk Pataki Mihály bányászigazgatóval, aki nagy elfoglaltsága ellené­re két óra hosszat beszélt a Mecseki Bányatröszt eredményeiről, problémáiról. Megtudtuk, hogy a Mecseki Széntröszt, a pécsi és a komlói széntröszt egyesítése révén jött létre. A bányatröszt 20 ezer munkást alkalmaz: 12,000-en mint bányászok, a többiek, mint segédmunkások vagy adminisztrá­ciós munkát végzők működnek. A széntermelés nyolc százalékkal emelkedett az az utolsó év folyamán, de ha a munkafegyelem és akarat jobb lenne, akkor a termelés még sokkal nagyobb iramot vehetne. A szénréteg a bányában — magyarázta Pataki igazgató — nem horizon­tális, hanem 15-90 fokosán dől. Ha még hozzá­tesszük, hogy nagy mennyiségű metángáz is je­len van a bányában, akkor megérthetjük, hogy ez Európa legveszélyesebb bányája. A bányaigazgatóság (az állam közreműködésé­vel) milliókat költ el a bányászok biztonságára. Itt is nagy viznyomással, permetező készülékkel kötik le a szénport, s igy lecsökkentik a robbanás eshetőségét. A bányászok itt is a legmagasabb fi­zetésű munkások közé tartoznak. Alapfizetésük, hűségjutalmuk, szolgálati idő járulék, nyereség- részesedés és az évente kapott 40 mázsa szén, a bányászokat “munkásarisztokraták” sorába he­lyezi. Tátrai József üzemvezető elvitt bennünket a Bányászmentő Állomásra, ahol megtekinthettük a legmodernebb bányászmentő készülékeket. Meg­ismerkedtünk a bányászmentő szervezettel és az­zal a “Tizparancsolat”-tal, amelyet a bányászok használnak szerencsétlenség esetén. BÁNYÁSZMENTŐ TÍZPARANCSOLAT 1. Menteni kötelességed, mert lehet, hogy ma­gad is segítségre szorulsz. 2. Első a biztonság, azután a munka. 3. Riadónál első légy. 4. Légy mérsékletes a szeszes italok élvezeté­ben. 5. Csak tiszta levegőben vedd le a szájdarabot. 6. Vizsgáld meg a készüléket. 7. Szerelj nyugodtan. 8. Idejében térj vissza. 9. Nézd a finimétert. 10. Mentésnél egyedül soha ne járj. Tátrai üzemvezető “eldicsekedett” a bánya ál­tal a bányászok részére nyújtott előnyökkel. Ha egy bányász megsérül és ennek következtében képtelen dolgozni — mondotta többek közt — rokkantsága idején teljes fizetését kapja, amig be nem tölti 55. évét, akkor a neki járó nyugdijat élvezi élete végéig. Tátrai megmutatta a bányászok öltözőtermét, a zuhanyozót. Elmondotta, hogy a bányászok sza­bad idejükben futballoznak, kugliznak, boxolnak, stb. részt vehetnek bármely más sportban, kinek mihez van kedve. Nyár folyamán azok, akik üdülni akarnak, el­mehetnek Hévízre, vagy Siófokra a Balaton men­tén, vagy a harkányi gyógyfürdőbe. Érdekes volt többek közt megtudni, hogy sokan kölcsönt vesznek fel a Bányatröszttől. A kölcsönt családi ház épitésére fordítják és KÉT százalék kamatot fizetnek utána. De ha van valakinek megtakarított pénze a Takarékpénztárban, azután ÖT százalék kamatot kap. (Nem kell talán meg­említeni, hogy itt az Egyesült Államokban éppen a fordítottja történik.) Látogatás Balvin Ferencnél Az István Akna közelében betoppantunk az Akna körül épült egycsaládos házak egyikébe. Megtudtuk, hogy Balvin Ferenc, 32 éves, nős bá­nyatechnikus lakik ott, aki az udvarban favágás­sal volt éppen elfoglalva. Hat láb magas, sudár termetű, jól megtermett ember Balvin Ferenc. Kedvesen mosolygott ami­kor megtudta, hogy amerikai vendégek szeretné­nek egy kis eszmecserét folytatni vele. Betessékelt mindannyiunkat a ház tágas szobá­jába. Finom mustot tett az asztalra. Ittunk mind­annyiunk egészségére és a béke fönntartására. Közben kis termetű bájos felesége is csatlakozott hozzánk a konyhából. Hosszan elbeszélgettünk. Megtudtuk, hogy Balvin apját 1937-ben elbocsáj- tották a bányából. Kivándoroltak Belgiumba. Ott dolgozott apja 1940-ig. Honvágy fogta el őket. Visszajöttek. Apja 1945-ben meghalt. Balvin Fe­renc, mint csillés kezdte munkáját a bányában, majd segédvájárként, s vájárként dolgozott. Es­ti tanfolyamon bányatechnikussá nevelte ki ma­gát és most a “világ tetején” érzem magam,— mondta. “Van nekünk autónk, rádiónk, televí­ziónk, villanykályhánk, porszívónk, mosógépünk, frigidaire-ünk, minden amit szemünk-szánk kí­ván.” Kérdeztem, hogy mennyi adósságuk van mind­erre? Mindketten csak mosolyogtak: “Nincs ne­künk kérem semmi adósságunk. Mindent kész­pénzért vettünk.” Megtudtuk, hogy évente 24 napi szabadságot kap Balvin Ferenc. Arra a kérdésünkre, hogy hol töltik azt el, ezt felelte: “Voltunk kérem Csehor­szágban, Ausztriában, Németországban, Olaszor­szágban és Svájcban. Hogy hová megyünk a jövő évben, azt még nem tudjuk.” Érdemes volna pa­pírra e vetni hosszú beszélgetésünk minden részletét, de a rövidség kedvéért erről le kell mon­danom. Balvinéktól visszasétáltunk a bányairoda felé. Közben megálltunk és betekintettünk a Bartók Művelődési Házba, ahol szakszervezeti, párt és egyéb gyűléseket tartanak, tudományos előadáso­kat hallgatnak, vagy a fiatalok kulturestéket ren­deznek. Itt táncolnak is, s közben persze édessé­geket és hűsítő italokat fogyasztanak. Utunk a bánya orvosának rendelője mellett ment el. Bementünk néhány percre. Az orvos (akinek nevét nem találom irataim közt, s ezúttal kérek tőle bocsánatot) nagy örömmel fogadott bennünket. Elbeszélgettünk volna hosszan, — de az idő már későre járt még oly sok látni való volt, A Szakszervezeti Szálló Nem lehgt Pécsről beszámolni anélkül, hogy ne eminenénk meg a Szakszervezeti Üdülőt, ahova a beutalt szakszervezeti tagok jönnek két-két he­tes szabadságra. Találkoztunk itt Nóti Lászlóval, Kessely Dezsonével, Farkas Sándorrá! és sok más­sal. Ezek a vas, telefon, kereskedelmi és háztar­tásbeli munkások itt élvezték a páratlan mecseki levegőt az Ízletes ételeket és munkástársaik barát" ságat. Egyesek kártyáztak, mások sakkoztak. Voltak, akik könyvet, vagy újságot olvastak. E Szakszervezeti Üdülő — paradicsom a földön azok részére, akik igénybe veszik. (Helyénvaló megemlíteni, hogy egy-egy hetes szabadság az Egyesült Államokban egy olyan helyen, mint a pécsi Szakszervezeti Szálló, személyenként $100 dollárba kerül. Mondanom sem kell, hogy a ma­gyar szakszervezeti tagok “fillérekért” kapják a beutalást.) A Zsolnai Muzeum Nem szabad Pécsről eltávozni addig, amig meg nem tekinti az ember a Zsolnai Múzeumot. Annak tartalmáról egyedül hosszú cikket lehetne (és kel­lene) írni. Még igy sem tudnánk kellően ábrázolni a remekművek sokaságát, ami ebben a múzeum­ban fel van halmozva. A tálcák, vázák, szobrok sokasága látható. Azt hiheti az ember, hogy az egyik márványból, a má­sik aranyból, vagy gyémántból készült, — de a tény az, hogy mindez majolika, kerámia. Nem véletlen, hogy a zsolnai kerámia oly sok aranyérmet kapott a különböző országokban ren­dezett világkiállításokon. Pécs — a prosperitás városa Este elmentünk sétálni. A Kossuth Lajos utcába, amely a pesti Váci utcának felel meg, a vásárlók jól öltözött tömege nemcsak a járdákat lepte el, de az ut minden talpalatnyi részét. Autók nem járhattak ott, nem volt részükre hely. A ruha, cipő, ékszer -boltok tele vevőkkel. A kö- zellévő cukrászdában és Expressóban nehéz he­lyet találni. Még egy szóval sem említettük a város egyete­mét, lyceumát, színházát. Egy szót sem irtunk arról, hogy Pécsnek világhírű táncegyüttese, 30 ezer embert befogadó sport-stádiuma, szimfonikus zenekara, rádió és televízió állomása, 8 mozija és még sok, sok más látványossága van. De a Pécs­ről szóló beszámoló már igy is hosszabbra nyúlt, mint a cikksorozat előző részei és igy búcsút kell venni e gyönyörű várostól és annak kedves, me­leg, vendégszerető lakosaitól. Aki Magyarországra megy látogatóba, az ne térjen vissza addig, amig meg nem látogatja Pécset. v\WVWUUUUWUHUHUWWUWt V%WM RÖVIDEM o' A Mátravidék "fővárosa": Gyöngyös a minap ünnepelte várossá nyilvánításának 630. évforduló­ját. A helyi “Vak Bottyán” — gimnázium történe­lemtanárai kutatómunkájuk során megtalálták Ró­bert Károly 1334. évi keltezésű eredeti oklevelét, amely városi rangra emelte Gyöngyöst. A gyöngyö­siek ugyanis a Csák Máté-féle kiskirályokkal szem­ben a központi hatalom mellé álltak s ezért a szol­gálatért nyilvánította a király Gyöngyöst várossá, Budával azonos kiváltságos jogokkal. A város la­kosságának hősi helytállásáról tanúskodnak a Rá- kóczi-féle szabadságharc idejéből, az 1848-ból, va­lamint az 1919-ből származó történelmi dokumen­tumok is. • • • o' Hatvanezer külföldön élő magyar látogatott haza a nyáron. Ennyien közülük még egyetlen esz­tendőben sem érkeztek Magyarországra; ez a szám 20.000-rel haladja meg a múlt évit. A tengerentúl­ról háromszor annyian jöttek, mint tavaly; külö­nösen nagy volt a forgalom juniusban-juliusban, amikor Amerikából 15 nagy csoport érkezett. • • • o' Készül Virág Benedek emlékműve Pátzay Pál szobrászművész műhelyében. A múlt század neves szerzetes-költője emlékművének főfigurája egy másfélszeres nagyságú nőalak, kezében római ér­mek metszésére emlékeztető plakett, rajta Virág Benedek dombormivü portréja. Az emlékművet a költő egykori tabáni lakóháza helyén állítják fel. • • • o' A magyarországi unitárius egyházkörnek csak­nem két évtizedig volt főgondnoka, dr. Gálfalvi István 64 éves korában meghalt. Nagy részvét mellett temették el a rákoskeresztúri temetőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom