Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-04 / 5. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 4, 1965 A StASMlNCÖTÓRÁS MUNKAHÉT LÉTREHOZÁSA — az amerikai szervezett munkásság egyik legégetőbb problémája Irta: LUSZTIG IMRE Számos probléma vár megoldásra az amerikai munkásosztály részére. Például: a minimális munkabér felemelése, a szervezetlenek megszervezése, a munkanélküli biztosítás és a szövetségi kormány által nyújtott nyugdíj felemelése, a korhatár leszállítása a nyugdíjra jogosultaknak, a Taft-Hart- ley és a Landrum-Griffin-törvények eltörlése, a néger munkások elleni megkülönböztetés megszüntetése. Ebben a cikkben a munkaidő leszállításáról, a heti 35 órás munkaidő létrehozásáról, mint az amerikai munkásosztály egyik legégetőbb kérdéséről szeretnénk néhány megjegyzést tenni. Az érem egyik oldala 1964 a közgazdászok szerint a gazdasági fellendülés éve volt. Ezen véleményüket a következő adatokkal támasztják alá: 1. Az össztermelés 622 milliárd dollárt tett ki. Ez 38 milliárd dollár többletet jelent 1963-hoz viszonyítva. Az egy évi többlet egyenlő Kanada össztermelésével. 2. Egy és félmillióval több munkást alkalmaztak 1964-ben, mint egy évvel ezelőtt. 3. Az ország törsztjeinek profitja magasabb volt, mint bármely más békeévben. Néhány példa: az International Business Machine Co. $431,159,766 profitot csinált. Ez TISZTA profit, miután már megfizették az összes adókat. 18.4%-os emelkedést jelent az előző évhez viszonyítva. 1964 rekordév volt az acéltermelésben. 126.9 millió tonna acélt gyártottak az acélgyárak. A profit is magasabb volt, mint bármely más békeévben. Példa: a Republic Steel Co., amely 10.2 millió tonna acélt termelt, 3, 837,000 dollár profitot könyvelt el. 4. Az International Telephone and Telegraph Co. 1.6-MILLIÁRD dollár profitot jelzett 1964-ben. Ez magasabb, mint amit bármely más tröszt valaha is fel tudott mutatni. 5. A korporációk profitja 1964-ben 57.5 milliárd dollárt tett ki. Ez 12 százalékkal magasabb, mint 1963-ban és 30%-kal magasabb, mint 1961-ben volt. Az érem másik oldala Habár a fenti számok megegyeznek a valósággal, vagy talán éppen ezért, az ország lakosságának a helyzete nem oly rózsás. íme néhány adat, mely megvilágítja a helyzetet: 1. A hivatalos adatok szerint az év folyamán az összmunkásság 5%-a volt munka nélkül. Ez azonban nem ad teljes képet, mert nincsenek ebbe beleszámítva azok, akik már több mint hat hónapja munkanélküliek és igy nem kapnak munkanélküli biztosítást. Azok sincsenek benne, akik soha munkát nem tudtak kapni, az ifjú munkások milliói. 2. 1965-ben 3.7 mülió ifjúmunkás fog munkát keresni. 3. 1953-tól 1964-ig az országos termelés 40ro-kal, a munkások száma viszont csak 12l'ó-kal emelkej A NAGY MAGAZINOKAT $ { csak úgy, mint a legtöbb újságot, olcsóbb ^ i áron szállitia a posta. me’v tudvalevőleg álla- ^ I mi intézmény. A Life, a Time, a U.S. News & fi World Report és a Reader’s Digest — ame- fi Ivek “szocializmusnak” bélyegeznek mindent, fi ami nem a magánvagvonokat duzzasztja —, g I * egytől-egyig élvezik ezt az olcsó szállítást, & amely sokkal többe kerül, mint amennyit fi- jjí zetnek érte. y, £ a7 -íiiprn kezében levő Dosta évente nyolc S I BILLIÓ darab “Second Class” nyomtatványt fi szállít, amelyért 98 MILLIÓ dollárt kollektál. y A szállítás a postának 454 MILLIÓ dollárjába fi kerül. fi Ez azt jelenti, hogy a nevezett lapokat fi és egyéb kedvezményes áron szállított nyom- fi tatvánvokat az amerikai kormány évente több fi \ mint 350 MILLIÓ dollárral támogat. \ Ilyen “szocializmus” ellen ezek a magazi- g I nők soha nem tiltakoznak. Sőt! fi KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! dett; és a munkát keresők száma 15%-os emelkedést mutatott. Ez azt jelenti, hogy a munkát kereső ifjak 396-a nem tud munkát kapni. 4. 35 millió család évi jövedelme kevesebb, mint három ezer dollár. Ezek nyomorban élnek. 77 millió család évi jövedelme kevesebb, mint hat ezer dollár, ami azt jelenti, hogy .e családok nélkülözések közepette élnek. Ez az összlakosság kétötöde. 5. Minden évben egymillió ifjú hagyja el a középiskolát, mielőtt érettségizne és munka után kutat. 6. 1940 és 1962 között 23 millió egyén hagyta ott a földművelést, nagy városokba költözött és munkát keresett. 7. A legtöbb iparban a nem fehér munkanélküliek létszáma kétszer akkora, mint a fehéreké. 8. Az uj munkalehetőség főleg a szolgálati és az irodai munka terén (szálloda, étterem, stb.) mutatkozik. Az automatizálás következménye Külön fejezetben kell foglalkozni az automatizálás problémájával. Ez a termelés gyors ütemü gépesítését jelenti. A legszembetűnőbb példa arra, hogy mit jelent a munkások részére egy iparban a gépek bevezetése, a bányaipar helyzete. 1947-ben 411,000 bányász dolgozott az iparban; 1962-ben a bányászok száma 123,000-re csökkent. A többi alapiparban ugyanezt a tendenciát láthatjuk. A vasúti alkalmazottak száma 1947-ben 1,400,000 volt; számuk 730,000-re csökkent 1961-ben. Az acéliparban 400,000 munkás sokkal több acélt termelt 1960-ban, mint 540.000 munkás 1950-ben. Az autóiparban 1947 és 1960 között 64.7 százalékkal emelkedett a termelés és egv időben a munkások létszáma 5.7%-kal CSÖKKENT. Konzervatív számítások szerint az automatizálás következtében 1965-ben két (és fél?) millió munkás fogja munkáját elveszteni. Csökkenteni akarják az automatizálás hatását Vannak, akik úgy vélik, hogy ma már MINDENKI elismeri, hogy az automatizálás nagy problémát okoz, nemcsak a munkások, de az egész társadalom részére. Nem igy gondolkozik Peter F. Drucker közgazdász és egyetemi tanár, aki több oldalas cikket irt a New York Times jan. 10-i mellékletében, melyben többek között a következőket mondja: ► Az automatizálásnak, vagy az uj gépek bevezetésének semmi köze a termelékenység növekedéséhez. ► Ami a technológiát, vagy az automatizálást illeti, annak fejlődése nem túl gyors, hanem túl lassú. ► Az az általános feltevés, hogy az automatizálás a munkásokat az ipari szemétdombra veti. Tény az, hogy ebben az országban nem tapasztaltunk krónikus munkanélküliséget... Mi már hosszú idő óta teljes munkáslétszámmal dolgozunk. Nem véletlen az, hogy a New York Times öt oldalt szán a neves professzor cikkének közlésére. Bizonyítja ez azt, hogy egyes érdekek szándékosan csökkenteni óhajtják az automatizálás okozta problémákat, vagyis a problémák felmérését. A szakszervezetek álláspontja Szerencsére a szakszervezetek tagsága és vezetősége nem esik ebbe a hibába. Az utolsó néhány esztendőben az ország majdnem minden jelentősebb szakszervezete részletesen tárgyalta konvencióján az automatizálás hatását és kimondották, hogy a munkahét megrövidítése, annak 35 órára való leszállítása szükséges és égető kérdéssé vált. így határoztak az autó, acél, szövő, közlekedési és más ipar munkásainak szakszervezetei. Nézzük meg, hogyan vélekedik e problémáról Al J. Hayes, az International Association of Machinists (LAM), az ország egyik legnagyobb szak- szervezetének elnöke: “Az automatizálás következtében 1965-ben két és fél millió munkás fogja munkáját elveszteni. Egyes konzervatív számítások szerint 1966-ban MINDEN HÉTEN 70,000 munkás válik munkanélkülivé, vagyis 3.5 millió az év folyamán. “Ez a probléma sokkal súlyosabb, mint azt sokan gondolják. A rövidebb munkahét elkerülhetetlen. Amikor rövidebb munkahétről beszélünk, a 35 órás munkahétre utalunk. “A tény az, hogy a következő 25—30 esztendőben a munkahetet sokkal alacsonyabbra kell szabni, mint 35 órára. Nincs kétségem afelől, hogy ez úgy is lesz.” A “Labor" a rövidebb munkahétért “Labor”, a vasúti munkások hivatalos hetilapja ez év január 9-i számában megjelent vezércikkben többek között a következőket Írja: “Legfontosabb követelmény az országban, hogy olyan gazdasági helyzetet teremtsünk, melyben minden dolgozó munkát kaphat. “A munkahetet le kell rövidíteni 40 óráról anélkül, hogy a munkások bére csökkenjen. Ha ezt tesszük, akkor a munkanélküliek számos munka- alkalomhoz jutnak és a vásárlóképesség növelésével pénzt pumpálunk a közgazdaságba.” Az AFL-CIO a rövidebb munkahétért A közelmúltban országos konferenciát tartott az AFL-CIO Washington, D. C.-ben. A konferencián kidolgozták azokat a javaslatokat, amelyeket a szervezett munkásság törvényre óhajt emeltetni a jelen kongresszusi ülésszakon. A konferencián megjelent 800 szakszervezeti vezető egyhangúlag magáévá tette azt a javaslatot, mely a hivatalos munkaidőt 40-ről heti 35-re szándékszik leszállítani. Adam Clayton Powell, newyorki képviselő, aki jelen volt a konferencián ígéretet tett, hogy törvényjavaslatot fog benyújtani a 35 órás munkahét létrehozására. A newyorki villanyszerelők 25 órát dolgoznak hetenként Hogy mennyire időszerű a röivdebb munkahét létrehozása és a munkások e törekvése mennyire megvalósítható, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az IBEW (International Brotherhood of Electrical Workers) szervezetébe tartozó villany- szerelők már az utolsó két esztendőben csak 25 órát dolgoznak hetenként. Vagyis minden 25 órán felüli munkát túlórázásként fizetnek. Az acél, autó, gumi és a többi alapipari munkások szakszervezetei sokat BESZÉLTEK, vitatkoztak, de vajmi keveset tettek, hogy a 35 órás munkahetet megteremtsék az üzemekben. Ezek a szakszervezetek kiharcolták, hogy a kollektiv szerződés lehetővé teszi tagjaik nyugdíjazását, 60 éves korban (a törvényben előirt 65 helyett) hosszabb szabadságban részesüljenek, de mindeddig elkerülték tagjaik mozgósítását a rövidebb munkahét megteremtésére. A 35 órás munkahét megteremtése nem könnyű feladat. A munkáltatók készek mindent megtenni a 40 órás munkahét fenntartására. A 40 órás munkahét megteremtése sem volt könnyű — de az amerikai munkásoknak sikerült kivívni hosszú, szívós, elszánt harcok árán. A 35 órás munkahetet a munkáltatók nem fogják a munkásoknak egy ezüst tálcán adni. Az ország munkásságának egyik legégetőbb, legfontosabb, legidőszerűbb érdeke: a 35 órás munkahét megteremtése. A munkások hajlandók síkra szállni e probléma megoldására. Az alapiparokban működő szakszervezetek vezetőinek reagálniok kell a tagság óhajára, necsak beszéljenek és határozzanak, de CSELEKEDJENEK is a 35 órás munkahét megteremtéséért. Hogy lesz-e gazdasági válság a 60-as években, az részben attól függ, hogy sikerül-e a munkásoknak megteremteni a 35 órás munkahetet. \ A RENDŐRAUTÓBAN | / két los-angelesi rendőr két aranyos kis gye- fi í reket talált: egy 17 hónapos kislányt és egy fi S 29 hónapos kisfiút. Beszélni nem tudtak, de fi a a melléjük helyezett cédula ékes útbaigazítást g 5 adott: “Orvosi kezelésre van szükségünk, meg- 2 ÍI * szerzése nem állt szüléink módjában.” fi / így szólt az üzenet, ezzel próbálták két kis fi > gyerek gondját-baját lerázni a szülők. De fi y mert elhagyott gyerekek szüleit könnyebb fi fi megtalálni, mint gyilkosokat Mississippiben, fi fi a szülőket egykettőre megtalálták. És mert g gyermekek elhagyását könnyebb büntetni Los 5 Angelesben, mint gyilkosságot akárhol a 2 Délen, — a szülőket megbüntették. 8 Hogy mennyi szenvedés, próbálkozás, net- fi külözés s keserűség osztályrésze egy anyának g és apának, mielőtt elhagyja két kis gyerme- g két, mert “orvosi kezelés megszerzése nincs 8 módjában”, — arról nem lesz szó. A szülők 8 bűnt követtek el, a bűnt büntetni kell. A szü- fi lök voltak vád alatt, nem a társadalom, amely fi ilyen szülőket nevel és ilyen helyzeteket te- fi remt. g