Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-28 / 4. szám

1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 28, 1965 ROMLIK A VASÚTI KÖZLEKEDÉS - EMELKEDIK A VITELDÍJ ÉS A PROFIT A munkások ezreit bocsátják el. — A vasutak államosítását követelik a vasutas szakszervezetek Országos botrány az amerikai vasutbárók maga­tartása, amely ma már a következőket vonja maga után: 1. A vasúti közlekedés, különösen a személyi, állandó és rohamos romlása; 2. a viteldij állandó és rohamos emelkedése; 3. a munkások ezreinek elbocsátása; 4. a profit emelkedése. Konkrét példa Százezrek laknak New York város határán kí­vül, akik naponta vonaton járnak be a városba. Országszerte minden nagy város környékén hason­ló a helyzet, úgyhogy azok száma, akik a nagy vá­rosok környékéről a városba utaznak vonattal, milliókra rúg. Az ilyen utas (Commuter), aki mond­juk 40 mérföldre lakik New Yorktól, öt évvel ez­előtt 29 dollárt fizetett havi bérletjegyéért. Ugyan­ez az utas ma $41-t fizet. Ugyanakkor a New York Central lecsukta és eladta pl. Katonah, N. Y. köz­ség állomásépületét, és elbocsátotta az állomás al­kalmazottját, aki az utolsó 35 esztendőben a vasúti sorompót kezelte. A vasúttársaság állandóan csök­kenti a vasúti műhely munkásainak a számát is. Ennek következtében a mozdonyok letörnek. Min­dennapi esemény az, hogy ilyen letörés következ­tében a hazautazok tiz, húsz percnyi, gyakran egy órás késéssel érnek rendeltetési helyükre. A New York New Haven vasúttársaság négy újabb várótermet akar bezárni, megszüntetni. A Boston & Main vasúttársaság 33 vonatot akar kivonni a forgalomból. Néhány statisztikai adat A vasúttársaságoknak—saját bevallásuk szerint— 1964-ben 9.9 milliárd dollár bevételük volt, amely­ből 725 millió dollár tiszta jövedelmet jelent. Ugyancsak az Amerikai Vasúti Szövetség (Ameri­can Association of Railroads) jelentése szerint 1964-ben több terhet szállítottak az amerikai vas­utak, mint bármely más békeévben, 1947 kivételé­vel: 654 milliárd tonna mérföldet, ami azt jelenti, hogy a vasutak 654 milliárd tonna árut szállítottak egy mérföld távolságra. Felsorolhatnánk több statisztikai adatot; például a Northwestern vasúttársaság a múlt év első kilenc hónapjában 14,330,621 dollár profitot mutat ki; a Union Pacific 52,840,215 dollár és Rock Island vasúttársaság 3,226,955 dollár profitot könyvelt el. Nem véletlen, hogy a Wall Streeten a vasúttár­saságok részvényei állandóan emelkednek. Pain, Webber, Jackson & Curtis, Wall Street egyik leg­nagyobb ügynöke, arról jelent, hogy “nagy jövő elé néz a vasúti ipar. A kilátás kedvezőbb, mint évek óta bármikor.” Krokodilkönnyeket hullatnak a vasutbárók Az átlagos újságolvasó az amerikai vasutak hely­zetével kapcsolatban arra a véleményre juthat, hogy szegény vasutbárók és a vasutak a csőd szé­lén állnak. Ennek egyik, de nem egyedüli oka az, hogy a vasúttársaságok időről időre számos úgynevezett “önálló” hírszolgálat utján olyan “híreket” és ve­zércikkeket küldenek ki a lapokhoz országszerte, amelyek az ő érdekeiket tartják szem előtt. Az egyik ilyen “önálló” hírszolgálat többek között a U. S. Press Association, Inc. A tény az, hogy ezek a hírszolgáltató társaságok nagy összegeket kap­nak azoktól az ügyfelektől, akiknek az érdekeit “híreikkel” és “vezércikkeikkel” előmozdítják. így MÉG KAPHATÓ AZ 1965-DS MAGTAR NAPTÁR 168 oldalas, kitűnő' Írásokkal, elbeszélésekkel, versekkel, tudományos cikkekkel Ára csak $1.50 Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 E. lóth Street, New York, N. Y. 10003 módjukban áll e hírszolgálatot “ingyen” a lapok rendelkezésére bocsátani. Mintegy hatszáz napi- és hetilap veszi át az igy elkészitett híreket és vezércikkeket és olvasói elé tárja, mint a lap saját véleményét. A munkások ezreit bocsátják el A vasutbárók nemcsak azon siránkoznak, hogy nem jutnak kellő profithoz, hanem főleg azt han­goztatják, hogy több ezer vasúti alkalmazott nem végez semmilyen hasznos munkát és követelik, hogy elbocsáthassák az általuk “fölöslegesnek” vélt munkaerőt. Az Interstate Commerce Commission jelentése szerint egyedül az első osztályú vasutak 1964 no­vember hónapjában 7,675 munkást bocsátottak el, az összmunkások 1.6 százalékát. Ugyanakkor, amikor a vasúti munkások száma egyre csökken, a magas vasúti tisztviselők száma 1.67 száza­lékkal EMELKEDETT a múlt évben. Az Interstate Commerce Commission jelentése szerint 1964-ben kevesebb munkás volt alkalmaz­va az amerikai vasutaknál, mint bármely más esz­tendőben 1889 óta, amikor az amerikai kormány statisztikát kezdett vezetni a munkáslétszámról. Kormányközegek támogatják a vasutbárókat Két kormányközeg feladata volna, hogy megza­bolázza a vasutbárókat és megvédjék a KÖZ ÉR­DEKÉT. Az egyik a Public Service Commission; a másik az Interstate Commerce Commission. Az első olyan fontos kérdésekben dönt, mint a vitel­dij megállapítása. Minden esetben, amikor egyik vagy másik vasúttársaság a viteldij felemeléséért folyamodik, a “Public” Service Commission nem a vasutat igénybe vevő utasok érdekében, hanem a vasúttársaságok érdekében hozza meg döntését. A cikk elején említett példa bizonyíték erre. Ugyancsak hasonló szerepet játszik az Interstate Commerce Commission, melynek hatáskörébe tar­tozik a vasúttársaságok azon törekvése, hogy a független vasúttársaságokat egyesítsék. A vasút­társaságok egyesítésével a vasutbárók fokozni kí­vánják a négy fejleményt: a vasúti közlekedés romlását, a viteldij felemelését, a munkások ezrei­nek elbocsátást és a profit emelését. Számos egyesülési kérelem van az ICC előtt. Hogyan döntött pl. az ICC a Great Northern és a Northern Pacific RR egybeolvadásának kérdésé­ben? Hónapokig tartó “vizsgálat” után, Robert H. Murphy, az ICC képviselője azt ajánlotta, hogy a két vasúttársaság kérvényét hagyják jóvá és en­gedjék meg a két társulat egyesülését. Az ICC ezen javaslata nagy felháborodást kel­tett nemcsak a vasúti munkások, a vasútvonal mentén fekvő városok és államok lakói soraiban, de még az igazságügyi minisztérium sem tudta az ajánlatot szó nélkül hagyni; az eskü alatt tett írás­beli jelentések alapján kénytelen volt kijelenteni, hogy “az ICC magatartása hallatlan és szemérmet­lenül egyoldalú a vasúttársaságok egyesítése érde­kében.” Az ICC ezen ajánlata nem kivétel; minden ha­sonló esetben ugyanígy döntött. A vasutbárók töb­bek között egyesíteni akarják a New York Central, a New York New Haven és Hartford és a Penn­sylvania hálózatát. Ha sikerül tervüket végrehajtani, akkor nem­csak több ezer vasúti munkás, de még sokkal több ezer az iparban és kereskedelemben dolgozó mun­kás is elveszti munkáját. De nemcsak a PSC és az ICC segítik a vasutbáró­kat; a Kongresszus is segítségükre siet időről idő­re. Az elmúlt években úgy az állami, mint a szö­vetségi közegek több millió dollár adóengedményt adtak a vasúttársaságoknak. Két törvényjavaslat van jelenleg a kongresszus előtt, azzal a céllal, hogy a vasúttársaságok levon­hassák a négyezer millió dollár érték-csökkentést, amit alagutak építésére fordítottak. Ha e javaslato­kat törvényre emelik, ami nagyon valószínű, ez 25—30 millió dollár többletet jelent a trösztök ré­szére. ^ "Államosítsák a vasutakat!" Nem véletlen, hogy a vasúti munkások szak- szervezeteinek vezetői egyhangú határozatot hoz­tak, melynek értelmében arra kérik a szövetségi kormányt, hogy vegye át az ország vasutainak irá­nyítását. • G. E. Leighty, a vasúti távirdászok szervezeté­nek elnöke igy fejezte ki a vasúti szakszervezetek véleményét: “Amikor egy magánkézben lévő köz­szükségleti intézmény nem hajlandó a köz érdekeit szolgálni, az egyetlen kiút, hogy az állam vegye át irányítását, működését és igy kapjon a közérdek kellő kielégítést.” A Railway Labor Executive Association az ország alkalmazottainak 70 százalékát képviseli. A szer­vezet végrehajtó bizottsága egyhangúan foglalt állást a vasutak államosítása mellett. Folyik a harc a piketvonalon A Florida East Coast Railway alkalmazottai már harmadik éve sztrájkban állnak. A sztrájkolok kö­vetelik, hogy ők is megkapják azt a 10.28 centes béremelést, amit a többi első-osztályú vasutakon dolgozó munkások kaptak 1963 januárjában. A vasúttársaság tiltó parancsot szerzett J. Ro­bert Elliot biró közreműködésével a sztrájkolok ellen, de a harc ennek ellenére tovább folyik. Az ország vasutbárói és a szervezett vasúti mun­kások nagy érdeklődéssel figyelik a sztrájk kime­netelét. Ez a magyarázata annak, hogy a déli vas­utak sztrájkolod nemcsak a vasúti munkások, de az ország szervezett munkássága is támogatja. Az amerikai vasutak problémája az ország prob­lémája. Az ország népének érdeke homlokegye­nest ellenkezik a vasutbárók érdekeivel. A nép érdeke a vasúti közlekedés meggyorsítása, kényel­messé tétele, biztonsága, a viteldij csökkentése és a vasúti munkások munkájának biztosítása. Mindezt meg lehet valósítani, ha a szervezett munkásság a szakszervezeteken keresztül kellő nyomást gyakorol az állami és szövetségi közegek­re, az állami és szövetségi képviselőkre és szená­torokra. támogatja és sikerre viszi a déli vasuta­sok sztrájkját, támogatja a vasúti munkások azon követelését, hogy az állam vegye tulajdonába és irányítsa az ország vasutait. 20 millió dollár segítség A New Haven vasúttársaság vezetői már évek óta krokodil könnyeket hullatnak és az utazó kö­zönség fülébe kiáltozzák, hogy évről évre millió­kat veszítenek a személyszállításon. Arról nem beszélnek, hogy profitot csinálnak az anyagszállításon; azt sem mondják, mennyi az ÖSSZJÖVEDELEM a személy- és az anyag­szállításon együttvéve. Rockefeller, New York állam kormányzója, megsajnálta a “szegény” vasúttársaságot és ter­vet készített a New Haven Railroad megmen­tésére. A terv szerint New York és Connecticut állam 5—5 millió, a szövetségi kormány 10 millió dollárt ad uj vasúti kocsik vásárlására és a ré­giek modernizálására. A tervet a New York és Connecticut törvényhozóknak kell jóváhagyniok mielőtt életbe léphet. E törvényhozó testületek múltja arra enged következtetni, hogy rövid időn belül megnövelik a New Haven RR kasszáját _ húsz millió dollárral. Lezárják az üzemet A Western Electric Co. vezetői kijelentették, hogy 1966 januárjában lezárják a tröszt Fair Lawn, N.J.-i üzemét és a gyár 900 munkását át­helyezik a tröszt Kearney, N. J.-i gyárába. Az üzem lezárásának hire nagy felháborodást keltett a 900 alkalmazott közt. Törvényjavaslat a csecsemő-kereskedelem ellen A reakciós javaslatairól ismert Thomas J. Dodd szenátor ezúttal érdemes javaslatot nyújtott be a szenátus elé. Olyan törvény életbeléptetését aján­lotta, amely szigorú büntetést róna ki azokra, akik fekete piacon árusítják az újszülött gyermekeket. A szenátor azzal érvelt, hogy lelkiismeretlen ügy­védek, orvosok és csecsemő-ügynökök jól jövedel­mező üzlethez jutnak, újszülöttek pénzért való árusításával azoknak, akik a legmagasabb árat kí­nálják. _ Az üggyel foglalkozó szenátusi bizottság értesü­lése szerint valóságos fekete piac-hálózat létezik, amelynek tagjai ezreseket keresnek minden egyes üzletkötésnél. Úgy a gyermekek, mint a jövendő­beli adoptáló szülők érdekében fontos, hogy a kongresszus szigorú törvényt hozzon ennek a bar­bár emberkereskedelemnek a betiltására. A szenátus a múlt évben már megszavazott egy hasonló törvényt, de a képviselőház nem szavazta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom