Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-24 / 25. szám

16 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 24, 1965 GIGÁSZI KÜZDELEM ÉS GYŐZELEM A PRÁTERBEN Világszerte fokozódó érdeklődés kiséri azt a nagy küzdelmet, amely a labdarugó-sportban zajlik a jövő évi angliai repülőjegyért. A 16-os döntőben már négy hely foglalt: a rendező Anglia, a világbajnoki cim vé­dője, Brazília, s a már csoportelső Mexikó és Uruguay válogatottja páholyból figyeli a küzdelmeket. Európa nyolc csoportjában már folyik a harc, nem is meglepetés nélkül. A chilei ezüstérmes Csehszlová­kiának aligha lehet reménye a csoportelsőségre, az NSZK is csak úgy számíthat sikerre, ha idegenben legyőzi a rivális svédeket. A többi csoportban a Szov­jetunió, Jugoszlávia, Észak-Irország, Írország és Skó­cia áll az első helyen. Az európai hatodik csoportban “félidőhöz” érkez­tek a résztvevők: Itt sem dőlt el még a harc. A sor­solás szerint a második fordulóban az osztrákok mind­két mérkőzésüket idegenben játsszák, az NDK Buda­pestén és Lipcsében vívja a hátralevő találkozóit, mig a magyarok a Népstadionban fogadják mindkét ellen­felüket. A hajrá még csak ezután következik... Magyarország-Ausztria 1:0 (1:0) BÉCS, junius 13. Még egy teljes óra volt a mérkőzés kezdetéig, ami­kor már örömmel jelentették: az összes pénztár le­zárult, a jegyek utolsó darabig elkeltek. Pontosan 72,500 néző volt a lelátókon, erre utoljára két évvel ezelőtt volt példa. Hiába, a világbajnoki selejtezőnél még a kora dél­után, a borús idő sem tartja vissza a szurkolókat. És áz emberáradat már három órakor megindult, a Prater-stadion felé tömött villamosok, autókaravánok haladtak. A magyar csapat is korán érkezett meg Schönbrunn ból, és egy ideig a játékosok az előmérkőzést figyel­ték. A legszomorubb Mészöly Kálmán volt, aki a hé­ten belázasodott, nem tudott rendesen edzeni és hiá- be jött rendbe vasárnapra, a csapatot át kellett ala­kítani. — Nagyon bánt, hogy nem játszhatom — mondta a szőke középhátvéd. — Négy éve, 1961. december 13 óta egyetlen válogatott mérkőzésről sem hiányoztam. Az újonc A legboldogabb játékos viszont Szepesi Gusztáv, aki­nek a képességei már hosszú ideje ismertek és most bekerült a válogatottba is, amellyel egyébként tarta­lékként már 1961-ben is együtt, járt Bécsben. A Tata­bánya játékosa, aki az olimpiai döntőben a mezőny egyik legjobbja volt, egyformán jó fedezet és hátvéd. — Szívesen vállaltam a jobbhátvéd szerepét — mondta a 26 éves tatabányai labdarugó, aki szinte nem jutott szóhoz az örömtől, amikor Baróti Lajos szövetségi kapitány közölte vele, hogy ezen a fontos mérkőzésen mutatkozhat be először a válogatottal. Baróti Lajos egyébként délben tartotta a szállóban a 45 perces taktikai értekezletet. Az összeállítást igy indokolta: — Mészöly helyére Mátrai a legjobb megoldás, hi­szen klubjában is nagyszerűen tölti be ezt a feladatot. Szepesi már négy hete velünk van a keretben, Brüsz- szelben is játszott edzőmérkőzésen. Ihász lába rend­bejött. A csatársorba Fenyvesi azért került vissza, mert újra jó formába lendült, Farkas és Bene pedig az olimpiai csapatban jól megértették egymást. Vihar előtti csendben, feszült várakozással teli percekkel telt el az előjáték utolsó negyedórája, hogy azután elszabaduljon a pokol, amikor a francia Schwinte jelt adott Bécs idei legnagyobb mérkőzésé­nek kezdetére. Idegesség Rögtön szinte vérfagyasztó jelenetekkel mutatkozott be mindkét csapat és szinte pillanatok alatt akár há­rom gól is eshetett volna. Részint a védelmek ideges­kedtek, részint a csatárok nem tudtak élni a lehető­ségekkel, annyira meglepte őket a gyorsan kínálkozó alkalom. Hullámzó volt a játék. Közben azonban nálunk látni lehetett, hogy az ele­gánsan osztogató Albert és az egymással sűrűn helyet cserélő Bene és Farkas előtt nincs áttörhetetlen gát, nem lehetetlen gólt elérni. Ám a nagy tét, az idegesség miatt a második ne­gyedórában sem hozott változást a játék képén. Sok­szor a “küzdelem,” lassított felvételhez hasonlított, hol az egyik, hol a másik oldalon álltak a játékosok, még akció közben is állíthatták a labdát, nem fokoz­ták az iramot. Szinte a levegőben érződött, mennyire fél egyik csapat a másiktól. Feltűnően csendes volt az aréna is, és először csak a 32. percben tört ki a “kon­cert”, amikor előbb az osztrák, majd a magyar csa­patnak ígért szabadrúgást a bíró. De a magyar csapat számára még ilyen körülmé­nyek között is jól végződött az első félidő, amikor Bene szabadrúgásából dr. Fenyvesi megszerezte a ve­zetést és a játékosok l:0-ás eredménnyel a tarsolyuk­ban térhettek pihenőre. A szünet után a magyar csapat viszonylag hamar megnyugodhatott volna, mert rögtön nagy helyzete­ket teremtett Szanwald kapuja előtt. Előbb Bene tiszta helyzetben bombázott a kapu fölé, azután bal- szerencse üldözte, amikor Farkas beadásából Kapás lövése szintén a kapu felett hagyta el a játékteret. Érthető volt, hogy ezután vérszemet kaptak az oszt­rákok és a magyarokat kapta el az idegesség olyany- nyira, hogy a 60. percben csak Seitl ügyetlensége és Géléi bravúros védése mentette meg a magyar csapa­tot attól, hogy az osztrákok ki ne egyenlítsenek. Az osztrákok érezték, hogy most már nem várhatnak és éppen ezért most először a játékidő alatt szinte permanens zavart keltettek a magyar kapu előtt. De a magyar védelem végül is diadalmaskodott .. Sirokmány Lajos Legújabb sporthír Az 1965-ös Nemzetközi Labdarugó Tornán Magyar- országot a Ferencváros világhírű csapata képviseli, amely julius 2-án, pénteken este érkezik a Kennedy repütőtérre. A Ferencváros csapatának fogadtatására minden magyar sportbarátot szeretettel várunk és aki teheti, legyen ott. Sokan ígérték, hogy virággal fog­ják köszönteni a labdarugó csapatot. A fogadtatás magyarokhoz méltó keretek között történik. Magyarruhás leányok és fiuk, magyar ci­gányzenészek és magyar zászlók teszik ünnepélyesebbé a csapat érkezését. ” A Ferencváros csapata a következő játékosokkal és vezetőkkel érkezik: a csapat elnöke Végh, a csapat edzője Mészáros József, kapitányok: Dalnoki Jenő és Mátrai Sándor. A csapat tagjai: Géczi és Aczél kapu­sok, Novák, Mátrai, Dalnoki, Horváth, Páncsics hátvé­dek, Orosz, Vilezsál, Juhász fyedezetek, Karába, Feny­vesi II., Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi I. csatárok. A csapattal érkezik még három később kijelölendő tartalékjátékos, akiknek nevét a következő lapszá­munkban közöljük.' Arra kérjük a magyar sportbarátokat, hogy minél nagyobb számban legyenek ott minden mérkőzésen és zúgjon a Hajrá Fradi! Hajrá magyar fiuk! A nemzetközi labdarugó mérkőzések múlt vasárnapi eredményei: Portuguesa of Brasil—Varese of Italy 3:1 New York válogatott—West Ham Unitedof England 3:1 A mérkőzések a Randalls Islandon folytak, elég gyér közönség előtt. L. Nagy, tudósitó iaew York West §íd@*i olvasóink figyelmébe! Lapunkat most már a New York West Side-on is meg lehet vásárolni a következő címeken-. F. Cohan Newsstand, 2589 Broadway, a 97- és 98-ik utcák között, szemben a Loan's Supermar- kettel. Newsstand, Broadway és 145 St. északnyugati sarkán. A. Tachna, Cigar és Stationery Store, 2795 Broadway, közel a 108. utcához. Himmelfarb Cigars, 3431 Broadway és 140. ut­cánál. Kérjük olvasóinkat, hogy hívják fel erre bará­taik és ismerőseik figyelmét. Üdvözletek Jókívánságaimat küldöm Böröndy Tibornak és ne­jének Győrben házasságkötésük alkalmával. Latzkó Ferenc, California ★ Sok szerencsét kívánok Tóth Zoltánnak és nejének házasságuk első évfordulóján. Jó egészséget és hosz- szu, boldog életet kívánok nekik. Latzkó Ferenc, California MEGJELENT—— ILLÉS BÉLA híres könyve, a KÁRPÁTI RAPSZÓDIA angolul! Mindazok, akik olvasták ezt a kitűnő regényt, most gyermekeik, vagy unokáik kezébe adhatják Angol cime: a budapesti Corvina kiadásában Angolra forditotta: GRACE BLAIR GARDOS A gyönyörű kiadású, vászonkötéses könyv két kötetének ára: 54.00, valamint 25c postaköltség Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában CARPATHIAN RHAPSODY. V~T W ▼ ▼ VV T V T V T'rV TW ▼ T : APRÓSÁGOK ► <i ► Kovács Erzsi rovata < ' ■»- A. A. JL. A. JL. A. A. A A...A. a. A J Rokoni kapcsolatok Amit nem sikerült Darwinnak elérni, amit nem tudott sok sok más természettudós' elhitetni ve­lem, azt most négy hatalmas gorilla megtette. Ezennel nyilvánosan elismerem, hogy a majom­tól származom (persze a többi embertársaimmal együtt). Azt is beismerem, hogy sok közös tulaj­donságot tartottunk meg mi is, ők is és igy a ha­sonlatosság — akár tetszik, akár nem — sok he­lyen kiütközik. Ezt a kései beismerésemet egy elég szomorú, eset váltotta ki belőlem. A New York Times képekkel illusztrálva közöl­te, hogy a bronxi állatkertben a négy nagy gorilla nagyon idegesen viselkedett és ütötték-verték egy­mást, ordítottak, gondozóik alig birtak velük. Végre az egyik ott dolgozó embernek érdekes öt­lete támadt: vonjuk el a figyelmüket egymásról és akkor le fognak csillapodni. De hogyan? Ez az ember már úgy látszik régen dolgozik a majmok körül és megszokta, hogy sok közös tulaj­donságuk van velünk, jámbor emberekkel. Hirte­len ötlete támadt: próbáljunk televíziót adni ne­kik, hátha az sikert hoz. Úgy is lett. A gorillák dupla-rácsos ketrecben vannak, mert hosszú kar­juk van és félős, hogy ha valaki a ketrechez kö­zel megy. valamelyik kinyújthatja a karját és sú­lyosan megsérthet valakit. Ezért biztos távolság­ban még egy rács van. így aztán a két rács közé betettek egy szép nagy televíziót. Az eredmény meglepő volt. A gorillák óraszámra szinte megba­bonázva nézték a televíziót. Különösen a western cowboy-filmeket szeretik. Minél zajosabb, minél több szaladgálás, verekedés van benne, annál job­ban leköti őket. Még a legnagyobb, legmérgesebb gorilla is megszelídült tőle. Csak akkor kezd vere­kedni, ha a hirdetéseket mutatják, mert azokban kevés a verekedés, inkább csak beszélnek és az nem érdekli a nagy gorillát. Még mindig harcoltam a gondolat ellen és nem akartam elhinni. Elmentem az állatkertbe, hogy személyesen győződjem meg róla és — sajnos le- tagadhatatlanul ott van a televízió és ott csücsül a négy rokon és amerikai mogyorót rágicsálva fi­gyelik, hogy a vad lovakat hogyan fogdossák ösz- sze és hogyan terelik a sok ezres ökörcsordát a nagy kalapos cowbovok. Ahogy ott álltam és néztem a gorillákat, a sze­mem oda-oda sandított a televízióra és azon vet­tem észre magam, hogy már nem is a gorillákat nézem, hanem drukkolok a bajba jutott fehér ka­lapos jó emberért. Szerencsére jött egy hirdetés és a nagy gorilla felugrott, odakent egy jó nagy po­font a barátjának, ordítani kezdett és én szépen haza ballagtam. Most aztán, ha esténként nézem a televíziót — és ki nem nézi? — néha az az érzésem, hogy ott ülök a rokonokkal a ketrecben. Csak az a különb­ség, hogy ha jön a hirdetés, én nem pofozkodom, hanem szaladok a konyhába és keresek valami jó ennivalót. Hát ezek után tagadhatom a rokoni kapcsolato­kat? Darwin-e vagy Mózes (Darwinból kiindulva) Ma is a fán ül még A legrégibb Ős! Fajától a földünk Terhesen viselős. Tőle fejlődött az ember IDŐKÖN át folyvást. Azért öli ma is Oly barbárul egymást. Mert ha isten embert Bölcsen teremtene, úgy annyi barbárságot El nem követhetne. Mózes! Most bizonyítsd hát Be a szent bibliát, Mert, ha nem? . . . elhisszük Darwin tudós szavát. A. VARJÚ Vancouver, Canada

Next

/
Oldalképek
Tartalom