Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-21 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 21, 1965 A radioaktiv határ Bonn atomaknazár-terve az NDK és az NSZK határán A NATO decemberi tanácsülése óta az atlanti fővárosok hadügyi és külügyi kancelláriáiban egy mind ez ideig példátlan militarista provokáció terveit tanulmányozzák a szakértők: a Keleti-tengertől a csehszlovák—német határig terjedő atomak- nazár kiépitésének nyugatnémet tervét mérlegelik. A terv — jelenlegi formájában — Trettner nyugatnémet tábornok müve, előterjesztésére pedig Von Hassel bonni hadügyminiszter vállalkozott a NATO fórumán. A bonni vezérkar, Trettner irányításával, lényegében a következőket ajánlja: a NATO fő felvonulási területének a Rajnától az NDK határáig végrehajtott előretolása után el kell határozni azt is, hogy ebben a térségben a már ott levő taktikai atomfegyvereken kivül atomaknákat is telepítsenek. Egy teljes aknazárat hoznának létre végig a határ mentén, mindenütt, ahol csak hagyományos fegyverekkel szárazföldi összecsapás elképzelhető. A terv indokolása szerint ez az aknazár alkalmas arra, hogy egy európai nem nukleáris háborúban, a front Nyugatra tolódása esetén, legalább 24 óráig feltartóztassa a feltételezett ellenfél előnyomulását. Az egész tervvel kapcsolatban említésre méltó még, hogy a Trettner által alkalmazni kívánt aknák egy része már az Egyesült Államok európai fegyverraktáraiban tárol, angol katonai elnevezése egyébként ADM = Atomic Demolition Means. Ez a terv lényege, amely egyébként nem a bonni hadügyminisztérium jóvoltából, hanem a Frankfurter Allgemeine Zeitung katonai szakértőjének tollából látott napvilágot, s amelyre a nyugatnémet közvélemény december 16-a (a nyilvánosságra jutás) óta példátlan élességgel reagál, sőt amely ellen nagyon sok helyütt, éppen az érintett határmenti területeken tüntet. Mielőtt a terv lényegi, tehát politikai oldaláról szólnánk, vizsgáljuk meg a Trettner-féle katonai hipotézist, amely a terv állítólagos alapja, s amelyre például a brit katonai vezetés azonnal kijelentette, hogy abszurd és elfogadhatatlan. A világsajtó komoly része egybehangzóan állapítja meg, hogy a katonai szakértők ma már Nyugaton és Keleten egyaránt tudják, a széles fronton, konvencionális fegyverekkel folyó, katonai küzdelemben egy bizonyos térség rövid időtartamú nukleáris szennyezettsége gyakorlatilag alig hátráltatja a hadműveleteket. A nyugati katonai teoretikusok túlnyomó többsége elvetette azt a hipotézist is, hogy egy európai háború esetén el lehet kerülni a nagy erejű nukleáris fegyverek alkalmazását és a láncreakcióként bekövetkező interkontinentális rakétapárbajt. A Trettner-féle atomaknazárat tehát katonailag semmi sem indokolja. Felvetődik viszont a kérdés, hogy ha a tényleges helyzet eleve értelmetlenné teszi Trettner javaslatát, akkor a bonni vezérkar miért készít egy ilyen, látszatra védelmi jellegű tervet, amely első pillanatban kiváltotta az NSZK lakosságának is a legélesebb szembehelyezkedését, a nemzetközi közvéleményről nem is szólva? A választ erre a kérdésre — néhány részlet megvilágításán kivül — hadd adjuk meg Rudolf Augsteinnek, a Spiegel főszerkesztőjének az atom- aknazárról Írott vezércikkével, őt idézzük: “E tervek nem katonai támadókedvből, hanem a teljes politikai tanácstalanságból és kiúttalanságból, a totális szellemi blokádból születtek. Ahelyett, hogy teljes kíméletlenséggel megértetnék J—----------------------------------------------------V ÚJBÓL KAPHATÓ iagyar-üsip! és Angol—Magyar Országh László féle zsebszótár Ára kötetenként $2.50 és 25 cent postaköltség Rendelje meg még ma a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 E. 16th St., New York, N. Y. 10003 ^_____________________r saját magukkal a német védelmi politikusok, hogy a szövetségi köztársaság csak addig védhető, amig nem tör ki egy háború, ők abban keresik üdvüket, hogy mind több robbanóanyagot, mind automati- kusabb gyújtást keresnek. Ha bevallanák, hogy a szövetségi köztársaságot csak egy háború kitörése ellen lehet megvédeni, komolyra forduló helyzetben azonban soha, akkor azt kellene kérdezniük önmaguktól, hogy a viszonylagos biztonságot vajon nem akkor érhetnék-e el, ha a robbanóanyagot a határ mindkét oldalán csökkentenék. Ez azonban számukra elviselhetetlen gondolat, ennél — gondolom — szívesebben halnának meg.” Augstein mondanivalóját csak kiegészíteni kell. Azzal, hogy a nemzetközi helyzetnek a moszkvai atomcsend által meghatározott szakaszában a bonni kormány az, amely a leszerelés gondolata helyett egymás után dobja be a legveszélyesebb fegyverkezési terveket. A Trettner-terv egyetlen reális célja az, hogy a NATO sokoldalú atomhaderejének megteremtéséről folyó — most már elég nyilvánvalóan még nagyon hosszú ideig elhúzódó — tárgyalásokkal párhuzamosan egy újabb kiskaput is nyissanak, amelyen át közelebb juthatnak a nukleáris fegyverekhez. Az NSZK területén telepítendő aknazár felett ugyanis nemcsak az amerikaiak rendelkeznének, hanem a Bundeswehr is beleszólási jogot kapna valamilyen formában az atomaknák telepítésébe és felhasználásába. Mi sem jellemzőbb a bonni tervkovácsok elszánt cinizmusára, mint hogy Von Hassel hadügyminiszter a határmenti helységek kétségbeesett polgármestereinek és honatyáinak felvilágosítást követelő beadványaira és interpellációira a Bundestag hadügyi bizottságában azt válaszolta: “Magától értetődően, az illetékes hatóságokat, mondjuk például a polgármestereket, időben értesíteni fogjuk.” A nukleáris megsemmisülést tehát mintegy 10 millió nyugatnémet állampolgárnak (mert csak az ő oldalukon legalább ennyiről van szó!) Van Hassel “kidoboltatja.” A térképre vetett pillantás tájékoztat arról is, hogy kik számíthatnának erre a Trettner-terv megvalósulása esetén. H. J. A TÜNTETŐ BUDBHA A 2500 éves vallás dél-vietnami hívei nagyon is módosítják a buddhistákról kialakult véleményt: ha meg kellene mintázni a Megvilágosodott Mester korszerű szobrát, akkor az ülő, a tanitó, az elmélkedő, a szelíd mosolyu, a pihenő vagy az elgondolkodó istenség helyett a tüntető Buddha alakját kellene kifaragni... Hogyan változott meg ennyire a dél-vietnami buddhisták gondolkodásmódja és magatartása? Hogyan váltak a buddhista szekták nemcsak Dél- Vietnam legnagyobb vallási közösségévé, hanem egyik nagy politikai erejévé is? A buddhizmus, amely az időszámításunk előtti VI. évszázadban Indiában keletkezett, azt tanitja, hogy az egész látható anyagi világ csak káprázat, s hogy mindennek az alapja az örök és megismerhetetlen szellemiség, amely a tökéletes nyugalomban, a semmiben, a nirvánában rejlik. E tanítás szerint az élet nem más, mint baj és szenvedés, s az üdvösséget csak az érheti el, aki lemond az örömökről, s elfojt magában minden emberi vágyat. Ettől a tantól, amely milliók számára hirdet a világban pasz- szivitást, erőszakmentes türelmet. Dél-Vietnam- ban az élet kényszerű parancsára tértek el azok a buddhista vezetők, akik a régi tételeket a modern élet valóságához kívánják igazítani. A buddhisták harcossága elsősorban üldöztetésük eredménye. A dél-vietnami buddhisták üldözésére akkor figyelt fel a világ, amikor Saigon utcáin a boncok, a pagodák szerzetesei szörnyű öngyilkossággal tiltakoztak a Diem-kormány terrorpolitikája ellen: elevenen megégették magukat. Diem kormánya bezáratta a pagodákat, amelyeket a kormányellenes tiltakozó mozgalom gócpontjainak nevezett, megtiltotta a boncok utazásait az ország városai között, sorozatosan megszentségtelenitette a buddhisták szentélyeit, s mindezt az erőszakos katolizálással tetézte. 1 A buddhisták hagyományos türelme akkor váltott át szenveaéiyes haragua, amikor a uiemisták véres provokációkkal próbálták megfélemlíteni őket. 1963. május havában Diem elnök ejtőernyősei Huéban tüzet nyitottak egy buddhista körmenetre, asszonyokat és gyermekeket is megöltek. Múlt év augusztusában a kormány katonái feldúlták a Tu-Dam- és a Dieu-De-pagodákat, és amikor a boncok gongszóval riasztották a lakosságot, újabb vérfürdőt rendeztek. A buddhisták felháborodása első Ízben akkor csapott át nyílt ellenállásba, amikor a kormány megtiltotta, hogy a vallásalapitó Ázsia-szerte megünnepelt 2500. születésnapja alkalmából kitűzzék a buddhista jelvényeket és zászlókat. Azóta sorozatos utcai tüntetéseken szálltak síkra jogaikért, tiltakoztak a kormány népellenes intézkedései ellen. Ezek a tüntetések egyre inkább Amerika-ellenes jelleget öltöttek, hiszen a Diem bukását követő kormányválságok, elvetélt alkot- mányosdik bebizonyították: a saigoni hatóságok csupán az amerikai dollár- és fegyversegélyre támaszkodnak, s nem hajlandók figyelembe venni a tömegek követeléseit. A buddhista mozgalom gyors politizálódását mutatta, hogy a több mint tucatnyi szekta vezetői létrehozták az úgynevezett “szektaközi bizottságot”, majd sor került az egységes buddhista szövetség megalakítására is. A szövetség már kilépett a pagodákból: nemcsak vallási, hanem világi kérdésekkel foglalkozó intézetet is létrehozott. A Huong-kormánynak a korábbiakét folytató politikája elleni tiltakozás saigoni központja éppen ez a világi intézet lett: a boncok éhségsztrájkkal, a buddhista diákok utcai tüntetésekkel követelték a kormány távozását. Nem véletlen, hogy a hadsereg “ifjú törököknek” nevezett tábornoki csoportja az államcsíny órájában mindenekelőtt ezt az intézetet zárta el a külvilágtól, s tartóztatta le vezetőit, köztük Mai Tho Tiryent, a nemrégen Indiában megtartott kong- reszuson a buddhista világszövetség elnökévé megválasztott politikust, az ideiglenes nemzetgyűlés szerepét betöltő és most feloszlatott főbizottság egyik legtekintélyesebb tagját. Dél-Vietnamban a buddhista szervezetek társadalmi összetétele rendkívül tarka, vezetői többféle irányzatot követnek, s burzsoá-földesuri csoportokat is képviselnek. Másfelől viszont kétségtelen, hogy soraikban hazafias erők is tevékenykednek, amelyek a buddhisták jogaival együtt a demokratikus szabadságjogokat is követelik, s amelyek nemcsak a dél-vietnami hadműveletek megszüntetését a béketárgyalások megkezdését, az ország semlegesítését, hanem ezek előfeltételét, vagyis az amerikai csapatok távozását is sürgetik. A dél-vietnami buddhista mozgalom — ellentmondásossága, egyes vezetőinek kommunistaellenes állásfoglalása ellenére — az adott helyzetben az amerikai uj gyarmatosítással szemben a nemzeti ellenállás egyik fontos formája. R. I. Chile diplomáciai kapcsolatot akar öt szocialista országgal A chilei külügyminisztérium bejelentette, hogy Chüe nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolatot létesít Lengyelországgal, és fel kívánja venni a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, Bulgáriával, Csehszlovákiával, valamint Romániával is. Gabriel Valdes chilei külügyminiszter a szenátusban ismertette a kormány külpolitikáját. Különös nyomatékkai hangsúlyozta: a chilei kormány mindent el fog követni a Kubával kapcsolatos kérdések rendezéséért. Olyan megoldást kell találnunk — mondotta —, amely az összes érdekelt felek számára elfogadható. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy egy olyan országot, amely földrajzilag és kulturális szempontból egyaránt Latin- Amerika része, kirekesztenek az államaink közötti kapcsolatokból. A külügyminiszter a továbbiakban hangoztatta, hogy a latin-amerikai szabadkereskedelmi társulás szervezetét az eddiginél hatékonyabban kell az igazi gazdasági integráció szolgálatába állitani. Ezt a fontos gazdasági tömörülést — mondotta — eddig nem mindig rendeltetésének megfelelően használták fel. Gabriel Valdes befeiezésül annak a nézetének adott kifejezést, hogy Chilének, amely a Csendesóceán nartián terül el, ki kell bővítenie kapcsolatait a többi csendes-óceáni part menti országgal, igy Japánnal, a Szoviet.unióval, Kínával és fokoznia kell együttműködését az afrikai és ázsiai országokkal is.
