Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-13 / 19. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 13. 1965 1« MAGYARORSZÁGI Sport finnel kupadöntő - magyar szemmel a mérkőzés előtt A New York Times jelentése szerint Magyarország futballcsapata 1:0 arányban elvesztette a Wembley-i mérkőzést május 5-én. Rsélzetes jelentést követke­ző lapszámunkban közlünk. Londcn, május 2. A kupadöntő évtizedek óta Anglia legnagyobb sport- és társadalmi eseménye. Közel egy évszázada — 1872-ben rendezték az első döntőt és vannak csalá­dok, amelyek örökösödési alapon generációk óta ugyanazt á helyet kapják a stadionban. A százezer angol érdeklődő pedig már hónapokkal előbb bizto- f ‘ — fügeetlenül attól, hogy kedvenc csa­pata eljut-e a végső küzdelemig, vagy sem. Tradició ...rközés előtt az edinourghi herceg üdvözli a játékosokat, a kupát pedig a királynő adja át a győztes csapat kapitányának. így történt ez Wem­bleyben szombaton délután is, amikor meghosszab­bítót: küzdelem után a Liverpool 2:1 arányban győ­zött a Leeds ellen s ezzel első Ízben nyerte el a tró­feát. Mit láttunk magyar szemmel a kupadöntőben? A Wembley Európa leghangulatosabb stadionja. A "kick oft” — a kezdőrugás — előtt már félórával rögtönzött szavalókórusok és alkalmi énekkarok tar­tanak hangpróbát és a kép ünnepélyessége még csak forróbbá válik, amikor a biliárdasztal simaságu pá­lyán megjelennek a játékosok. A játék Sokáig úgy éreztem nem túlságosan magas a' szín­vonal. Igazi tempó-futballt láttam és időbe tellett az elég gyakiri pontatlan leadások mellett felfedeznem a játékos k magas fokú technikai képzettségét, és azt, hegy m'ndent tudnak a labdával, amit a mai él­vonalbeli labdarúgás megkövetel. Az erőnlét kápráza­tos. A hosszabbítás kétszer 15 percében dőlt el a mér­kőzés, de akár még további 30 percre is képesek lettek volna az angol labdarugók. A gólok gyors támadásokból születtek s bár általá­ban úgy tant, hogy a kapura lövés még ma sem iga­zán nagy erénye az angol csatároknak, holtbiztos gólhelyzet mégsem maradt náluk soha sem kihaszná- iatianu). S ks'mr vezetik széleken a támadásokat s ehhez megfelelő gyorsasággal és technikával rendel­kező játékosok szerepelnek a klubcsapatokban. A 4— 2—4-nek csak a nyomait fedeztem fel: a leggyakrab­ban nyolc emberrel védekeztek, majd ugyanannyival lendültek ellentámadásba a kupadöntő résztvevői. Nem 90, hanem 120 perces játékosok. Futottak, cse­leztek, adogattak, védekeztek és támadtak és mind­ezt pillanatnyi megállás, lankadás nélkül. Közismert, hogy az angolok kedvelik a test, test elleni játékot. Pazar párharcok, kemény összecsapások szemtanúi voltunk. A válogatott játékosok A döntő két csapatában három angol válogatottat láttam. A Leeds középhátvédje, J. Charlton, magas termetű, hosszú lábú, kitünően fejelő labdarugó, aki gyakran megy előre szögletrugásoknál, hogy “Mészöly- módra” keltsen zavart az ellenfél védelmében. Nem fog embert, inkább területet véd. Jobblábas játékos­nak tűnt, s a szerelésben korántsem olyan biztos, mint a támadás indításban. Sokkal félelmetesebbnek játszott a Liverpool két szélsője: Callaghan és Thompson. Még nem dőlt el, hogy kettőjük közül me­lyik játszik a magyar válogatott ellen, de bármelyi­kük is, biztos, hogy sok kellemetlen percet szerez majd a kapunk előtt félelmetes cseleivel, élesen belőtt lab­dáival, veszedelmes kapura húzásaival. A döntőn Thompson látszott jobbnak, aki futtából beadott "Titkosszerü” váratlan lövésekkel sokszor tette pró­bára a Leeds kapusát. Thompson mindkét liverpooli gólban előkészítő szerepet játszott, s várható, hogy az ő játékára kerül a sor a magyar csapat ellen. Mi várható az angol—magyaron? Már egyizben leszögeztük: Ez a mérkőzés a mi számunkra nem a 6:3 visszavágója lesz. Nem azzal indulunk tehát az újabb “Wembley-csatába”, hogy meg akarjuk ismételni az “évszázad mérkőzését”. Mégis: lehet nyerni is. Különösen középütt. “Hideg - kuti-szerü” meglepetés kell s akkor akár újabb szép győzelmet arathat a magyar csapat angol földön. Úgy látom -j- bár erős a védelmi fal —, a magas fokú technikai cselek, váratlan lövések, a magyaros váltá­sok könnyen zavarba hozhatják a sematikusan véde­kező angolokat. De lehet veszíteni is. Különösen a széleken. Ha a félelmetes angol szélsőket akár egy pillanatra is szabadon hagyjuk, s alkalmat adunk nekik a támadás indítására, könnyen komoly gólve­szélyt teremtenek az ellenfél kapuja előtt. Lőni, lőni, lőni — ez kell legyen a jelszó a csatárok számára s akkor nem kelthet csalódást a magyar csapat május 5-én, Londonban. Sz. Gy. . .SUKARNO indonéz köztársasági elnök hivata­losan közölte a djakartai japán nagykövettel, hogy nem kivan Tokióba utazni, ahová azért hív­ták, hogy Abdul Rahman malaysiai miniszter- elnökkel találkozzék. BRIKETT LOS ANGELESBEN A Los Angeles és környéki magyarok meg- ünneplik Latzkó Ferenc 85. születésnapját JUNIUS 6-ÁN, VASÁRNAP délután 1 órakor a Munkás Otthonban 1251 So. St. Andrews Place alatt Kitűnő ebéd, Julia-Vissy zenéje mellett Részvételi dij $2.50 Mindenkit szivesen lát Latzkó Ferenc és a rendező bizottság Buckeye Social I Educational Blub gyűlését minden hó első szerdáján 8 órai kezdettel tartja. Minden harmadik szombaton este kártya­vagy születésnapi összejövetel. Háziösszejövetelek a hűvös hónapokban a tagok házánál. — Cím: 13700 Kinsman Road, Cleveland, Ohio A Magyar Szó és Nők Világa clevelandi képviselője Papp Miklós, 3590 Daleford Rd., Shaker Heights, tele­fon 751—7314. Rendelkezésére áll az olvasóknak és a appal kapcsolatban minden ügyet elintéz. Úgyszintén téri az o.'vasókaí, hogy halálesetről, betegségről szí­veskedjenek őt értesíteni. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Múlt heti lapszámunkban megírtuk, hogy a “Por­szem a viharban” c. kiadványunk már nyomdában van és kb. egy hónapon belül olvasóink kezében lesz. UgyanakKor megígértük, hogy a könyvhöz irt előszót, Rev. Gross László bevezetőjét, közölni fogjuk, hogy olvasóinknak és barátainknak már jó előre fogalmuk legyen arról, hogy milyen kitűnő könyvet lesz alkalmuk elolvasni, amikor Rácz László kiváló külmunkatársunk történelmi vissza­emlékezését kézhez kapják, íme itt van a bevezető: E könyv szerzőjében egy igen ritka errtberpél- tíányt ismer meg az olvasó. Rácz László az ér­telmiségi rétegnek ama elenyészően kisszámú csoportjához tartozik, amelynek tagjai életük­nek egy bizonyos pontján — legtöbbször a diák­kor utolsó szakában — eljegyzik magukat a munkásmozgalom forradalmi célkitűzéseivel és azokhoz tüzön-vizen keresztül, a legkisebb inga­dozás nélkül, MINDVÉGIG hivek is maradnak. Az inteüektuelek soraiból — nem panaszkod­hatunk! — sokan magukévá teszik a kizsarolt és elnyomott dolgozó-társadalom ügyét és ideig- óráig sikra is szállnak a munkásság vitathatat­lan igazáért, de felette gyorsan megritkul a szá­muk, amikor helytállásuk komoly kockázattal, súlyos áldozattal, esetleg életveszéllyel jár . .. Olyan értelmiségieknek, akik a szalmaláng lo- bogásával állnak ki a munkásmozgalom mellett, sohasem voltunk szűkében; ámde ezek legtöbb­je, amikor igazi próbatétellel találja magát szem­közt, hosszabb-rövidebb lelkitusa után megfuta­modik és visszahúzódik a "karriér-biztonság" bástyái mögé és — ami még lesujtóbb! — nem­egyszer szembeforul azzal az eszmével, amely­nek fiatalabb éveiben odaszentelte magát. Hogy' is mondta a Názáreti? "Sokan vannak a hivata­losak, de kevesen a választottak." (Máté 20:16.) Rácz László, aki fiatal diákként helyezte éle­tét a forradalmi munkásmozgalom oltárára, kö­zel hat évtizeden át hordozta a forradalmár-élet suiyos, gerinc-próbáló terhét és mert pályafutá­sának legtevékenyebb fázisa egybeesett a reak­ció legeszeveszettebb tombolasávaf: a fasizmus és nácizmus tébolyával, világos, hogy ennek a tehernek a viselése elmondhatatlan szenvedések kel és szinte emberfeletti önmegtagadással járt... Az olvasó ebben a könyvben a századforduló­tól 1938-ig követheti az írét egy eseménydus élet szeszélyesen kanyargó ösvényén. Azért 1933-ig, mert abban az évben a szerző — mint ő mondja — "pillanatnyilag révbe jutott." Tel­jesen érthető, hogy egy olyan ember, aki annyi szenvedésen és viszontagságon ment keresztül, mint dr. Rácz, MINDEN révbejutást csak ide­iglenesnek, pillanatnyinak tekint, hiszen soha­sem tudhatja, mikor és hol vár reá egy újabb, előre nem látott és talán minden eddiginél na­gyobb megpróbáltatás. Szerencsére az a rév, ami akkor csupán pillanatnyinak látszott, immár 27 éve védi a vihartól és hihetőleg élete végéig menedéket fog nyújtani úgy neki, mint harcos, önfeláldozó hitvestársának. Ebben a páratlan őszinteséggel megirt memo­árban az iró eleven, színes nyelven, a jogászem­berhez illő éles logikával és tárgyilagossággal boncolja a lezajlott eseményeket és bár nem időzik hosszan egy-egy epizódnál, nem hágy nyi­tott kérdéseket az olvasó elméjében, ösztönösen megérzi, mire vár választ a figyelmes s gondol­kodó olvasó s mondanivalójába beleszövi a fele­letet a kimondatlan kérdésre. Egyéni szenvedé­seiről—legyen az lelki vagy testi—szinte ango­los mértéktartással számol be. Nem akar részvé­tet kelteni az olvasóban. Beszél róluk, mert enél- kül a történet nem volna teljes, de kiérezni, hogy legszívesebben elhallgatná őket. S miközben saját élményeiről számol be, me­rész, de biztos ecsetvonásokka! valóságos his­tóriai képet vetít elébünk az akkori politikai és társadalmi viszonyokról, hol nagyvonalú, de könnyen követhető panoráma alakjában, hol pe­dig egy-egy — a kort és a hangulatot precízen jellemző — epizód színes ábrázolásával. Az ol­vasó -óhatatlanul azt a benyomást nyeri, hogy bár Rácz László: a "porszem" memoárnak szán­ta ezt a müvet, ő nem az események középpont­jában álló porszemet, hanem a vihart — a nagy történelmi átalakulást szülő kataklizmát — tart­ja igazán fontosnak. Akit a tárgyalt érának a kevésbé ismert rész­letei — hogy úgy mondjam: kulisszák mögötti eseményei — érdekelnek, az e könyvben bősé­ges anyagot találhat, emi világosságot vet sok olyan kérdésre, amelyre az olvasó hiába keresné a választ egyebütt. Szerzőnk, aki jelenleg 75-ik életévét tapossa, küzdelmes és hányatott életével valóban rászol­gált a pihenésre. De ő az a fajta, aki nem tud, c!e nem is akar megpihenni, amig csak egy unci- ányi energia is lakozik benne. Szorgalmas és megbecsült rovatirója az Amerikai Magyar Szó hetilapnak, amelynek hasábjain — nagy hozzá­értéssel és borotvaéies logikával — főképpen Latin-Amerika problémáit elemzi a hálás olva­sók épülésére. Ez a könyv — beismerem — igényesebb és mélyebbszántásu bevezetést érdemelne, mint amilyent én tudok nyújtani. De ami hiányzik e sorokból profunditás dolgában, azt talán pótol ja az a meleg barátság és őszinte nagyrabecsü­lés, amit a szerző iránt érzek és a bámulat, amellyel tántoríthatatlan elvhüségének és bátor­ságának adózom. Mert hiába nevezi magát por­szemnek, én Rácz Lászlóban KŐSZIRTRE talál­tam, amelyet a kegyetlen vihar sem összemor­zsolni, sem a helyéről kimozdítani nem tudott... Szilárdan hiszem, az olvasó is ilyen kőszirtet fog megismerni benne! GROSS A. LÁSZLÓ \ FIGYELEM, NEW YORK! \ SZÜLETÉSNAPI ÖSSZEJÖVETEL \ most vasárnap, május 16-án, d. u. 3 órakor £ a Magyar Társaskör rendezésében, \ a YORKVILLE TEMPLE-ben $ 157 East 8óth Street, New York, N. Y. 7 a március, április és májusban született * barátaink tiszteletére Finom sütemények, kávé, frissítők. 2 Program—felköszöntők—kellemes hangulat Á Mindenkit szivesen látunk BEVEZETŐ A “PORSZEM A VIHARBAN” C. KÖNYVHÖZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom