Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-13 / 19. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 13, 1965 .6 Victor Perlő: U.S. vállalatok parancsolják a dominikai partraszállást Smedley D. Butler generális mondotta: “Én hoz­tam világosságot a Dominikai Köztársaságban az amerikai cukor-érdekeltségeknek 1916-ban.” Utó­dai ugyanezt teszik fél évszázaddal később. Akkor a tengerészgyalogság nyíltan a wall-street-i ban­károk ügynökeként működött, mert azok nem vol­tak képesek elég hasznot összeharácsolni és az uzsorakölcsönök visszafizetéseit kipréselni a nyo- raorsujtott országból. A U.S. megszállás 18 évig tartott. Richard M. Cutts tengerészezredes oktatta ki a “gorilla” Tru- jillot és ő segítette hatalomra jutását 1930-ban. Trujillo U.S. felszereléssel ellátott katonaságot szervezett, amely képes volt a népet elnyomni, még mielőtt a marine-ok kivonultak 1934-ben. Kormányzata alatt az ország sokmilliárd dolláros “hátralékos kölcsönt” fizetett vissza az amerikai bankároknak. A kereskedelmi minisztérium részleges adatai szerint, az Egyesült Államok befektetései a Domi­nikai Köztársaságban 1962-ben 108 millió dollárt tettek ki. A dominikai kormány adatai a befekteté­seket a sokkal reálisabb 250 millió dollárra becsü­lik 1961-ben. A newyorki South Puerto Rico Sugar Co.-nak van ott a legnagyobb befektetése. Eltekintve a ne­vétől, cukorállományának kétharmad része a Do­minikai Köztársaságból ered és egyharmada jön csak Puerto Ricoból. (Újabban Floridából is kap árut). A kubai forradalom óta ez az egyetlen való­ban nagy, U.S. területen kívüli cukorültetvény- tulajdonos a U.S.-ban. A Dominikai Köztársaság­ban levő ültetvényének 120 ezer acre-je cukorná­dat termel, 110 ezer acre legelő, a legkiválóbb marhaállománnyal; 45 ezer acre rezerva-föld is birtokában van. Azonkívül van cukorfinomitója és feldolgozó gyára, amely a kipréselt cukornádat ér­tékesíti; van saját privát vasut-hálózata és cukor­rakodó állomása. Fontosságában a második, a Mellon-érdekeltség kezében levő Aluminum Corp. of America. Suri- namból eredő nyersanyagai mellett az Alcoa 1959- ben egy bauxitbánya kifejtéséhez fogott a Domi­nikai Köztársaságban, amelyből 1963-ban 852,000 tonnát fejtett ki. A United Fruit Co.-nak 2,366 acres banánültet­vénye van ugyanott. Nem nagy birtok ez egy ilyen nagy vállalatnál, de nemrégen szerződést kötött vasútvonal és kikötő megépítésére, amellyel kiter­jeszti ottani befektetéseit. A First National Bank, a Karib-tengeri első be­hatolások kollektálási ügynöke, fiókvállalatot tart lenn Santo Domingoban. Kisebb befektetések is vannak hotelekben, serfőzdékben és más vállala­tokban, amelyek névleg dominikaiak kezében van­nak. Tad Szüle, a N. Y. Times tudósítója Santo Bomingoból 1961-ben jelentette Trujillo bukása után, hogy “a U.S.-ből jövő szerencselovagok el­árasztják a várost.” A tengerészkatonaság és Trujillo Kelet-Hispanio- lát a U.S. nagyvállalatok leggazdagabb vadászterü­letévé tették. A kereskedelmi minisztérium 1955- ös adatai kimutatják, hogy a U.S. cégek alkalma­zottai a Dominikai Köztársaságban alacsonyabb fi­zetést kapnak, mint bármely már latinamerikai országban, amelyről adatok állnak rendelkezésre és kevesebb, mint egyharmadát képezik az ottani átlagos fizetéseknek. Kubában azelőtt a U.S. mezőgazdasági terme­lők munkásai átlagban évi 1,300 dollárt kerestek. A Dominikai Köztársaságban és Haitiban az átlag csak évi 390 dollár. (Ez főleg a Dominikai Köztár­saságra vonatkozik — az átlag mindkét esetben még kevesebb, mint aminek látszik, mert magában foglalja a gyárak amerikai vezetőszemélyzetének fizetéseit is.) MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 í |: Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN le­járt az előfizetésem. Itt mellékelek $ ..........-t Cím: ........................................................... I !| Név: ........... | í . { j( Város^^^^^^ ....... Trujillo meggyilkolása után a dominikai munká­sok szervezkedni kezdtek és bizonyos eredménye­ket értek el. A cukor-munkások elkeseredett har­cot folytattak a társulatok mindenre kész hekusai és a helyi katonaság ellen. Szervezett hatalmuk nagyban megnövekedett azáltal, hogy a Trujillot követő kormány betiltotta a mezőgazdasági mun­kások Haitiből való behozatalát; ezeket mindig a fizetések lenyomására használták fel. 1962-ben a South Puerto Rico Sugar Co. panasz­kodott, hogy a szezon közepén gyakori a sztrájk 20 ezer alkalmazottja között és hogy cukornád­földjein 800 esetben volt tűz, amely állítólag sok esetben szabotázsból eredt. A sztrájkok és mun­kaleállások váltakoztak a cégekkel való tárgyalá­sokkal 1962 decemberétől 1963 augusztusáig, ami­kor január 1-ig visszamenőleg kétéves szerződés­ben állapodtak meg, amelyben kikötöttek 30 szá­zalékos fizetésemelést és más javadalmakat. A cég panaszul hozta fel részvényesei előtt, hogy a mun­kaköltségek állítólagosán 100 százalékkal emel­kedtek, annak ellenére, hogy a haszon állandó emelkedést mutatott. A U.S. cukor- és bauxit-bárókat különösen fel­ingerelte, hogy a munkások képesek voltak meg­szervezkedni és több mint egy dollár napi béreme­Irta: LUSZTIG IMRE Akik olvassák a napi újságokat, olvashattak a napokban Don Carlos esetéről. Don Carlos emli- lése ösztönszerüen Verdi operáját juttatta eszem­be és elhatároztam, hogy a Magyar Szó olvasóival ismertetem mindkét Don Carlos történetét, dió­héjban. A történelemből és Verdi operájából tudjuk, hogy Don Carlos II. Fülöp spanyol uralkodó fia volt. (Itt kell megjegyeznem, nehogy a történelmi tényeket összetévesszük, hogy Fülöpnek négy fe­lesége volt — nem egyszerre, de egymás után.) Don Carlos beleszeretett Elizabeth De Valois hercegnőbe, aki II. Henri francia király leánya volt. Elizabeth is szerette Don Carlost. Ha tőle füg­gött volna, férj és feleség vált volna belőlük. De nem tőlük függött. És igy Elizabeth kénytelen volt Don Carlos apjának feleségévé válni. Ebből következett, hogy Don Carlos szerelmes volt mos­tohaanyjába és Elizabeth szerelmes volt a mostoha fiába, amiért nem lehet őket megróni. Don Carlos, hogy megszabaduljon a kisértéstől, a csábítástól, elhatározta, hogy otthagyja a királyi udvart és csatlakozik a flammandokhoz, akik har­cot vívtak a spanyol elnyomás ellen. Arra kérte Elizabethet, hogy járjon közbe apjánál ennek ér­dekében. Ez azonban még jobban felbőszítette Don Car­los apját, annál is inkább, mert ő a spanyol elnyo­mók oldalán állt. Mindezt betetőzte, hogy Eboli hercegnő, aki ti­tokban szerette Don Carlost (aki szerelmét nem vi­szonozta), besúgta II. Fülöpnek, hogy Don Carlos és Mrs. Fülöp (vagyis Elizabeth) szeretik egymást. Fülöp elvesztette fejét és átadta fiát a főinkvi- zitornak, az akkori McCarthynak. A különbség csak az volt, hogy a főinkvizitornak módjában volt eltenni láb alól mindenkit, aki hatáskörébe került. Don Carlost börtönbe dobták. Hogy, hogy nem (börtön ide, börtön oda) Don Carlos módját ta­lálta, hogy Elizabeth-tel titokban találkozzon egy monostorban. A baj csak az volt, hogy a titok nem maradt titok; II. Fülöp tudomást szerzett róla s ép­pen a legrosszabb időben nyitott be az ajtón — kopogtatás nélkül. Hogy e hosszú történelmi leckének véget ves­sek, csak annyit közlök, hogy szegény Don Carlos ismét a főinkvizitor kezébe került — s többet sen­ki sem hallott felőle. Ha a fenti leírás hü a történelemhez, vagy vica versa — akkor mindenki megegyezhet velem ab­ban, hogy ez a Don Carlos nem is volt olyan rossz ember. Don Carlos — amerikai stílusban Ezt azonban nem mondhatjuk el a mi amerikai Don Carlosunkról. Nem bizony. A tény az, hogy Carlos Gambino gengszter; tagja a Murder, Inc.­lést értek el. A U.S. tengerészet hajói a partok közelében állomásoztak, hogy bármikor készen áll­janak, abban az esetben, ha a forradalom túl mesz- szire találna haladni. A U.S. katonai misszió kom­munista és munkás-ellenes előadásokkal “tájékoz­tatta” a katonaságot. 1963 novemberben a N. Y. World Telegram je­lentett Washington elégedetlenségéről és Bosch elnök elleni fantasztikus állításairól, az állítólagos “kasztroista befolyás” elterjedéséről szóló híreket hozta s megjósolta: “Nem valószínű, hogy a Bosch- kormány ‘kihúzza az évet’... A cukortermelés, az ország gazdaságának magja, erősen hanyatlott. Ebből kifolyólag a dollár-jövedelmek is erősen ha- nyatlani fognak. A gazdasági szakértők a munkás­zavargásokban látják a hibát — amelyet gyakran a kommunisták uszítanak — és a kormánytulaj­donban levő óriási cukor-komplexum helytelen ve­zetésében, mint amely a legfőbb oka a termelés­ben beállt hanyatlásnak.” Majdnem közvetlenül ez után, egy gorilla-puccs eltávolította Boscht a kormányból. Ezt követően a U.S. cukorvállalat támadásba lépett a munkások ellen és sikerült eltörölnie egyes korábban elért vívmányokat. Az újabb fejleményekhez az egyet­len forrásom a vállalat legújabb kiadványa. Mikor a régi szerződés lejárt 1965 jan. 1-én, újból meg­kezdődtek a sztrájkok (vagy kizárások?). Uj szer­ződésben egyeztek meg (de kivel?) feb. 18-án, de sok munkás nem állt munkába március 22-ig. Az uj szerződéssel "leszállnak a munkaköltségek." Ez alatt ugyhiszem azt értik, hogy a vállalat, a gorilla-kormány segítségével, letörte a sztrájkot és lenyomta a fizetéseket. (Folytatjuk) nak (Gyilkos Társaságnak), tagja a Cosa Nostra alvilági fejedelemségnek és egyúttal nagy tiszte­letnek örvendő “tanácsadó” is. Tanácsadási szerepe helyezi őt az én hatáskö­römbe. Tudniillik a mi amerikai Don Carlosunk “Munkaügyi Tanácsadó.” "Elsőrangú sztrájktörők vagyunk" Képzeljünk el egy ilyen feliratot. Ugye nevetsé­ges? Nem, inkább tragikus. Senki még csak szóba sem állna egy olyan céggel, amely igy hirdeti ma­gát. S mi több, ez még törvényellenes is. "Munkaügyi Tanácsadó" (Labor Consultant) Ez már sokkal jobban hangzik — de nem jelent mást, mint az előbbi felirat —, csak más nyelven. Szóval a mi Carlos Gambinonk Munkaügyi Tanács adó cég egyik oszlopos tagja, amely S.G.S. As­sociates, Inc. néven működött hosszú éveken ke­resztül. Ez a cég tanácsot adott számos társulatnak, hogy miként kell üzemüket vezetni szakszervezetek nél-. kül. E tanácsért ezreseket (dollárokban) kaptak azoktól, akiknek a tanácsot adták. Ezek között van William J. Levitt építész, aki a- házak ezreit építette fel az ország különböző ré­szein, szervezetlen munkásokkal. Tanácsadás — sztrájktörés Don Carlos azonban nem állt meg a tanácsadás­nál. Amikor a Chysler-épület alkalmazottai sztrájk­be léptek, az épület tulajdonosai Sol Goldman és Alex Di Lorenzo, Don Carlos-hoz folyamodtak ta­nácsért. Carlos nemcsak tanáccsal látta el ügyfe­leit, hanem sztrájktörőkkel is. Felfegyverzett gengszterek vették át a felvonók kezelését és az épületben egyéb munkák elvégzé­sét. Ennek következtében a sztrájk hamarosan vé­get ért. Tudjuk az amerikai munkásmozgalom történeté­ből, hogy az ilyen “szolgálatért” a munkáltatók mindig nagylelkűen fizetnek, erre mindig van elég pénz. Az ügyészség, az FBI, a szenátusi vizsgáló bizott­ság és egyéb közegek hozták napvilágra Don Car­los esetét. Az ügy nyilvánosságra hozatalával Don. Carlos kilépett a S.G.S. Associates, Inc.-bői. De ki tudja, hány Don Carlos működik a száz és egy különböző jó hangzású cég-felirat fedezete mö- gött? Az amerikai munkásmozgalomnak egyik nagy promblémája volt már a kezdettől fogva a detek- tiv-ügynökök, a sztrájktörők és egyéb munkáselle­nes társulatok elleni harc. E harc még most is folyik — amint azt Don Carlos esete bizonyítja. Uj operára van szükség: Don Carlos — amerikai stílusban. ÍESS* A AA A A A A - - ­DON CARLOS - AMERIKAI STÍLUSBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom