Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-22 / 16. szám

JÓLELKÜSÉG - ITTHON ÉS VIETNAMBAN Az amerikai nép nagy többsége alapjában véve igazság- és emberszerető és többnyire jóindulattal van embertársai iránt. A vallási hagyományok kultúrájában felnőtt amerikai magánéletében jó érzésű, aki nem kívánja embertársainak vesztét, hanem békességben óhajt élni veiük. Ha az utcán bármelyik járókelőt megszólítanánk és megkérdeznénk tőle, milyen vezérelvek irányítják a mindennapi életben, bizonyára azt válaszolná: "Live and let live". (Éljünk és hagyjunk máso­kat is élni.) Az ország vezetői is ebben a kultúrában nőttek fel és en­nek eszményképeit igyekeznek visszatükrözni hivatalos minő­ségükben. Hogy mindinkább megfeleljenek ennek az ideál­nak, gyakran tesznek fennkölt, nemes érzésekről tanúskodó kijelentéseket és a politikai érvényesülés szempontjából úgyszólván elengedhetetlen követelmény, hogy az elnök és a kormány tagjai, mint templombajárók és bibliát idézők szerepeljenek a köztudatban. Gyakran látunk képeket az új­ságokban, amint az elnök ebből, vagy abból az alkalomból éppen a templomból jön, vagy oda megy. Most újabb alkalom nyílt az elnök számára, hogy ember­baráti érzéseit bebizonyítsa, amikor a rertenetes tornádó vé­gigszántott a középnyugaton, óriási pusztulást hagyva maga után mind emberéletben, mind anyagiakban. Johnson elnök személyesen beutazta a sújtott területeket me-'ek'nfet ■=* i rombauőlt épületeket, városrészeket, falvakat. Elszörnyülkö- césének adott kifejezést a szörnyű pusztulás láttán. Szóba elegyedett a lesújtott emberekkel és biztosította a kárt-szen- vedettskef, hogy a kormány minden lehetőt megtesz, hogy segélyt nyújtson a lakosságnak az elemek csapásai által tönk­rement vidékek helyreállítására. Johnson elnök kijelentette: "Ehhez fogható pusztulás­nak világéleíemben még nem voltam szemtanúja", majd úgy nyilatkozott, hogy a nemzet akarata az, "hogy ennek a jóin­dulatú és r.emesíelkü népnek a kormánya kell, hogy készen álíjon — és készen is áll — megadni minden szükséges se­gítséget." A lapok mindenütt beszámoltak arról, hogy az el­nök milyen mélységes részvéttel szemlélte a pusztulást, mely­ben sckszáz nő, férfi és gyermek életét vesztette. A N. Y. Times is beszámolt ezekről az első oldalon áp­rilis 15 én. Amikor azonban egyet lapoztunk, a harmadik ol­dalon egy Vietnamból jövő cikk került a szemünk elé. Ebben a cikkben Seymour Topping a N. Y. Times riportere jelentést tesz arról, hogy az amerikai bombázások Vietnamban milyen nagy SIKERREL járnak. Leírja, hogy Dél-Vietnamban a Viet- ccng csapatok bombázására a U.S.—saigoni közös erők újfaj­ta hadi technikát próbálnak ki, amelynek pusztító erején kí­vül pszichológiai hatása is van. "A U.S. erők által használt egyik újfajta módszer az un. 'lazy dog' szórógolyós lövedés alkalmazása — mondja a cikk. Ezeket néhányezer láb magasságban gyújtják be, mire a főszerkeiet szárnyas lövedék-esőt áraszt szerte. Akit egy ilyen eltalál, az .45 kaliberű puskagolyónak megfelelő lövést kap, amellett a golyó jármüveken és kisebb épületek falán is áthatol." "A másik technikai újítás az un. 'magvetés'. A Vietcong által megszállt területekre százával szórják a késleltetett mű­ködésű bombákat, amelyek két óra múlva, vagy esetle-g két nap múlva robbannak fel. Ez a 'magvetés' kiterjedt alkalma­zást talált a központi felvidékeken, közel a laoszi határhoz, ahol azt gyanítják, hogy észak-vietnami katonák szűrőd­tek be." "A Vietcong elleni légitámadásoknak a hivatalos sta­tisztika szerint múlt november óta havonta több mint 1,000 áldozata van. Azelőtt, havonként csak 200—300 Vietcong ka­tona esett el a harcokban. Az amerikai vezetőség kijelentette, hogy a halottak között csak felnőtt férfiak vannak," jelenti az újságcikk. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy a szórógolyós lövegek és a földekre ledobott késleltetett működésű bombák valahogyan megérzik, ha nők, vagy gyermekek jutnak a kö­zelükbe és abban az esetben nem robbannak fel. A U.S. ve­zetőség azt hiszi, hogy az otthoni, amerikai lelkiismeretet va­lamennyire megnyugtatja, mert ha CSAK férfiakat talál el a bomba, azokért ugyebár nem kár, hiszen CSAK VIETNAMI­AK, nem magunkfajta, fehér emberek. Ott, azon a vidéken, a keleti nép bőrén ki lehet próbálni a különböző gázokat és más, újfajta hadi eljárásokat. Más hirek azonban már több­ször beszámoltak arról, hogy a bambák iskolákat, kórházakat, i falvakat értek és nem tagadták, hogy a polgári lakosság is áldozatul esik a támadásoknak. Az évek óta folyó vietnami háborúnak és az újabb Észak­Az amerikai fiatalság tüntetett a háború ellen Monstre demonstráció Washingtonban a vietnami háború ellen. —­Több mint 25 ezren vettek részt Vasárnap minden eddigit felülmúló tiintelés volt Wash­ingtonban az Egyesült Álla­mok véres, vietnami agresz- sziós háborúja ellen. Az ország legkülönbözőbb részeiből érke­ző autóbuszok öntötték ma­gukból a fiatal tüntetőket, akiknek többsége az egyetemi hallgatóság soraiból került ki. Még a déli államokból és Ka­liforniából, sőt még Kanadá­ból is jöttek résztvevők. A Students for a Democratic So­ciety szervezésével, és a Wo­men Strike for Peace és más I békecsoportok támogatásával megrendezett demonstráció­ban az ifjúságon kívül szép számmal voltak képviselve az egyetemi fakultások és a tu­dományos és művészvilág tag jai, a newyorki kórházi mun-! kások szakszervezetének nagy csoportja és a kereskedelmi, alkalmazottak (Local 65) szer­vezetének tagjai is. A polgár- jogi mozgalomban megedzett néger nép is szép számmal volt képviselve, tanujelét ad­va politikai érettségének. Pompás tavaszi idő volt és a buszokon, vonatokon és privát autókon érkező tömeg egyre nőtt a Fehér Ház előtti és mel­letti piketvonalakon. A plaká­tokon feltünteti jelszavak kö­vetelték: A vietnami háború azonnali beszüntetését! Azon­nali kivonulást! Béketárgyalá­sokat! Háborút a nyomor el­len, nem más népek ellen! Vietnam a vietnamiaknak! Fel­tételek nélküli tárgyalásokat! Nem vagyok hajlandó Viet­namban harcolni, stb. Délben a menet megindult (Folytatás a 2-ik oldalon) KOSYGIN FIGYELMEZTET A VAKMERŐ AGRESSZIÓ KÖVETKEZMÉNYEIRE Moszkvában, a Kremlinben, az ott )átogató Yumzhagiin; Tsedenbal mongóliai minisz-' terelnök tiszteletére rendezett gyűlésen, Aleksei N. Kosygin szovjet miniszterelnök kijelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mok vakmerő politikája, mely- lyel kiterjeszti a katonai be­avatkozást Vietnamban, lépés- ről-lépésre egyre közelebb ve-, zeti a meredek széléhez. John­son elnök baltimore-i beszédét “erőszakolt manőverezés”-nek J nevezte, tele üres Ígéretekkel, amelyek senkit sem vezetnek félre. A szovjet kormányfő megerősítette a Szovjetunió már előbb kifejezett álláspont­ját, hogy addig nem lehetnek megbeszélések Vietnamban, amig be nem szüntetik az ame­rikai légitámadásokat Észak­Vietnam ellen. “Senki se felejtse el, hogy az Egyesült Államoknak nincs j monopóliuma modern fegyve­rekben”, tette hozzá Mr. Ko­sygin. A mérges gázoknak a Fehér Ház beleegyezése nél­küli használata még nagyobb j aggodalomra ad okot, mon­dotta, majd kijelentette: “Az hogy a támadók ehhez a mód­szerhez és hasonlókhoz folya­modtak, a hasonló módszerek-1 kel való megtorlást vonja ma­ga után.” Mialatt Washington “feltételek nélküli” tárgyalá­sokról beszél, a valóságban mindenféle feltételeket köt az ! ajánlathoz. “Mi értelme van' ígérgetéseknek, ha ugyanak­kor tovább folytatják a bom­bázást Észak-Vietnamban és kijelentik, hogy a háborút csak a győzelem elérésével fe­jezik be”, mondotta Kosygin. A múlt héten az észak-viet­nami kormány és a párt ma- gasrangu delegációja egyhetes látogatáson volt Moszkvában és az ottani megbeszélések után kiadott nyilatkozatban mélységes hálát fejezett ki a felajánlott szovjet segítségért. Hétfőn az észak-vietnami kormány a vietnami helyzetre vonatkozólag megbeszéléseket folytatott Pekingben a kínai kormánnyal, ahol előrelátható­lag hasonló támogatásra szá­míthat. Hétfőn több mint 50 ezer, főleg fiatalokból álló tömeg gyűlt össze Londonban, tün­tetve az atomfegyverkezés és a vietnami háború ellen. US REPÜLÖK TOMSB BOMBÁZNAK VIETNAMBAN Fulbrigkt szenátor a bombázások beszüntetéséért. — Veszteségek érik a U.S.-t. — Észak-Vietnam békeajánlata Vasáranp a Hetedik Flotta' egyik anyahajójáról inditott r e p ü lök újból bombáztak észak-vietnami célpontokat. A jelentések szerint elsüllyesz­tettek egy utasszállító hajót s lövéseket adtak le katonai ba­rakkokra. Nem tudták meg­állapítani, hogy mennyi kár- tettek azokban. Két vadászre pülőgép eljutott az észak-viet nami főváros, Hanoi-hoz 60 mérföldnyi távolságig. Dél-Vietnam ban Tayninb környékén a U.S.—saigoni erők abbahagyták a támadást és Dél-vietnami bombázásoknak már sokezerszer több ártat­lan áldozata van, mint volt a középnyugaton pusztító vihar nak. Megesik a szivünk az elemi csapás áldozatainak tragédia ján és osztozunk Johnson elnök emberbaráti jóérzéseiben, amikor az ország segítségét ajánlotta fel a szerencsétlen embe­reknek, akiknek hozzátartozóik és sok esetben minden egye bük odaveszett. De ajánljuk, ho^y Johnson elnök ugyanezt az embsrbaráti érzést lobbantsa lánara a vietnami nép iránt. Ne mérje kettős mértékkel az amerikai és a vietnami élete­vet. Az emberbaráti érzés nevében ajánljuk, sürgetjük, hogy ->z elnök és a kormány mutasson jóindulatot, szüntesse be a bombázásokat Vietnamban és kezdjen béketárgyalásokba az illetékes felekkel. A dzsungelban rejtőző Viet­cong gócpontra az előző héten több mint 1,000 tonna bombát szórtak. A dél-vietnami gya­logság áttekintette a területet, hogy megállapítsa milyen “si­keres” volt a bombázás. A fel­derítő vizsgálatokból megálla­pították, hogy középnagyságú kiképző-központot ért az ott lezajlott légitámadás, de sem­mi jelét nem találták annak, hogy evvel bármennyire meg­gátolták volna a népi csapatok működését. A U.S. katonai ve­zetőség szószólói nem voltak hajlandók nyilatkozni sem a bombázás eredményéről, sem az előzetes kémszol^álati je­lentésről, amely a támadásra vezetett. (Folytatás a 3-ik oldalon) Voí. XIV. No. 16. Thursday, April 22, 1965 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon AL 4-0397.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom