Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-15 / 15. szám
Thursday, April 15, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORB 11 Két évtized: Dokumentumok, szemelvények, adatok és tények alapján a felszabadult Magyarország történetéből Minden erőt az ország újjáépítésére I NÉHÁNY ADAT AZ ORSZÁG HÁBORÚS KÁRÁRÓL: Mintegy 22 milliárd aranypengő (1938-as ]» pengőben) volt a gazdasági kár, az 1944-es ij [ nemzeti vagyonnak 45 százaléka. Az ipari tel- i| i jesitőképességnek körülbelül a fele veszett <| i el. Budapest lakóházainak 80 százalékát érte <[ i kisebb-nagyobb kár, 36,690 család 40,000 gye- Jj | rekkel hajléktalanná lett. A vasúti vágányok Ji j 36 százaléka elpusztult vagy súlyosan sérült, !| | 2,800 mozdonyból 450, 6,205 személygépko- j[ csiból 285 maradt használható. 1945-ben nem lehetett várni a helyreállítás, az újjáépítés megkezdésével. S ezt megértették a munkások. Megértették, hogy bár a gyár még a tőkéseké — termelni kell a gyárnak! Mert nemcsak arról volt szó, hogy a huzavona révén a romországban meghosszabodna a szenvedés, hanem elsősorban arról, hogy a helyreállítás, az újjáépítés eredményessége szorosan összefügg a munkásosztály további politikai és gazdasági vezető szerepével. Negyven év? Öt év? Soha? Nem kevesen voltak akik az újjáépítéssel összefüggésben a munkásosztály vezető szerepének megerősödésétől féltek. Ezért is jósolgattak, arra számítva, hogy a sötét képpel, amelyet festenek, elveszik a tömegek kedvét a munkától, az erőfeszítéstől. VARGA BÉLA, a Kisgazda Párt alelnöke például beszédében igy szólt: “Azt mondják, csak a magunk erejéből tudjuk felépíteni az országot. Ne hazudjunk! A magunk erejéből talán negyven évig sem tudnák felépíteni.” (Kis Újság, 1945, VII. 1.) (Értsd: kérjünk nyugati segítséget.) Tehát negyven év! De voltak más “jósok is, akik mellesleg nemcsak jóslással foglalkoztak. KRUPPA PÁL VÁJÁR ilyen levéllel ostromolta a párt területi bizottságát. “Alulírott nyugdíjas vájár, kommunista, nem nézhetem tétlenül a szénért folyó küzdelmet, szeretnék bányába menni újra. Kérem Nógrádi elvtársat, segítsen nekem ebben. Még talán öt-hat évig is bírnám az iramot, addig talán helyrebillen az ország sorsa.” (Szabad Nép 1945 julius.) Tehát öt-hat év! És egy vicc a Ludas Matyi hasábjairól: Szegény apu, egyre csak azt hajtogatja: “Csak azt szeretném megérni, hogy újra kigyulladjon a villany Budapesten.” “Hány éves az öreg?” “Harmincöt”. Amig mindenféle pesszimista hangok hangzottak el: a kommunisták felhívással fordultak a néphez: “Szavaink egy romhalmaz közepéből hangzanak el.. Hozzá kell fogni a munkához! De ahhoz, hogy építsünk, előbb rendet kell teremtenünk a romok között... Meg kell oldanunk közvetlen kérdéseinket. 1. A lakások lakhatóvá tétele; 2. a hajléktalanok elhelyezése; 3. a betegeknek a legsürgősebb orvosi segítség; 4. a nélkülöző gyermekek eltartása; 5. tisztálkodás az egész vonalon!” (Az MKP plakáton közölt felhívásából 1945 január közepén, a pesti oldal felszabadulása után.) Az emberek siettek romot takaritani. Éhesen is. Ferenc József újság riporter rakparton romot takarító emberekkel beszélgetett áprilisban, és feltűnt neki egy fiatalember, aki nagyon lelkesen dolgozott. így ir róla: “Távolabb tőle a kosara, benne a déli ebédje, betakarva: egy szeletke kenyér és kukoricakása. Társai elmondták, hogy ez a Lipták nevű fiatalember múltkor rosszul lett az éhségtől, de azért másnap pontosan megjelent a munkahelyen.” A már régebben felszabadult országrészek segítő kezüket nyújtották a halálosan sebesült fővárosnak. “Szeged népe! Miskolc, Salgótarján, ózd, Diósgyőr dolgozói kenyértelenül, az ellátatlanság rémével küzdve is dolgoznak, építik az uj Magyarországot. •. Lássuk el őket élelemmel... A szegedi Nemzeti Bizottság felhívja a város minden polgárát: adakozzék!” (Dél-Magyarország, január 12.) És megtalálták egymást az “idegen” gyárak: a MÁV főműhelyében a Chinoin-gyáriak 600 órán át dolgoztak ingyen. . . A magyar Pamutgyár 2-es számú üzemi híradója megörökiti: ..“Munkásaink a saját gyárunk újjáépítésén kívül vasárnaponként 100—150-es csoportokban már háromnegyed hatkor gyülekeznek és áz újpesti vasútállomásnál a felrobbantott hid helyreállításán dolgoznak.” És milyen körülmények között állították helyre a gyárakat a munkások! Csak néhány idézet: “A LUGOSSY TESTVÉREK GYÁRÁBAN a munkások 1945. január 16-tól március 9-ig fizetés nélkül dolgoztak.” A DANUVIA FEGYVER- ÉS LŐSZERGYÁR üzemi bizottsága jelentette a SZOT-nak: “A munkások és azok hozzátartozóinak az elégtelen élelmezése naponta egy tál étel, zsir nélkül és egy darab kenyér. . .” (SZOT-irattár). “Még üszkös romok meredeznek a DEBRECENI FŐMŰHELY helyén, de a szétrombolt csarnokokban már dolgoznak az esztergagépek, több mint két tucat mozdonyt, nagy számú vasúti kocsit helyeztek újra üzembe.” (Debreceni Néplap, január 28.) Május 1-én a munkaverseny termékeinek kiállítása a Hősök terén: “A tér bejáratánál egy mozdony pöfög. Pethes Bertalan, a gépész elmondja, hogy 48 mozdonyt állítottak már össze, s ők csinálták azt a mozdonyt is, amelyik a Nyugatiból elsőként indult Szolnok felé. .. A Kender- és Jutagyár dolgozói, kártoló-, nyujtógépekkel vonultak fel, Scherzer László munkás áll a romokból épített gépek mellett és ezt mondja: Ma este lesz a dijosztás, két kiló fehérliszt, egy tyuk és 20 tojás az első dij.” (Szabad Nép, 1945. május 2.) S annak idején menyi “első” volt. Milyen diadallal vették tudomásul az ilyen tényeket: Február 7-én a rákospalotai hid és az újpesti kocsiszín közt végiggurult az első villamos. Február 17-én a Keletiből elindult az első mozdony. Megérkezett az 20 vagonnyi szovjet élelmiszer első részlete. Az első májusi munkaverseny! A csepeliek indították. Munkások és tőkések A szénhiány voltaképpen 1945 őszétől lett alapvető gond. A háború alatt a tőkések gazdálkodása kifosztotta a bányákat. A felszabadulás után — éppen ellenkezőleg, mint a háború idején — a tőkések nem törődtek a bányák anyagellátásával, a termelés szervezésével, a munkások ellátásával, íme, néhány példa a bányavidékek állapotáról, a bányászok helyzetéről. A széncsata “Ha egy vájár nem megy munkába, hanem ronggyal kimegy az ócska-piacra cserélni, sokkal többet keres.” (A Magyar Szakszervezetek első szabad közgyűlése jegyzőkönyvéből.) “A tárnákból naponta viszünk ki embereket akik munka közben az éhségtől estek össze.” (A dorogi bányászok küldöttségének panasza 1945. december 1-én.) Persze, lehetett viccelni is a helyzetről, arról például, hogy nincs só, nincs cukor. . . két Ludas Matyi-vicc abból az időből: — Maga a sóhivatal tisztviselője? — Igen. — No, akkor nem irigylem! — Miért ? — Mert ha én sót akarok vásárolni, elküldenek a sóhivatalba, képzelem, hová küldik magát! Férj és feleség beszélget —-Nahát, Lajos, hogy te milyen könnyelmű vagy! — Miért mi van ? — Egy kockacukor van a Pistike kezében! És ha lenyeli? Mindenki kezdte megérteni, hogy a reakció, a szabotáló bányatulajdonosok ellen a legjobb fegyver a munka. S a bányászok megértették, hogy az újjáépítés kerül veszélybe, ha nem feszitik meg végső erejüket is. A társadalom ügye lett a széncsata. Perez* nem az egész társadalomé. A Gyáriparosok Országos Szövetsége nyilatkozott: “Pénteki értekezletükön úgy határoztak, hogy nem vesznek részt a bányászok megsegítésére inditott akcióban.” (Szabad Nép, 1946. március 3.) 1946-ban, a bányák államosítása után, valóban csodát tett a bányászok munkaakarata, harci kedve. “A kisterenyei kommunista pártszervezet párt- napján Domonkos Ferenc párttikár beszélt a fü- tetlen budapesti kórházakról a szülészeti klinikákról, és javasolta, hogy vasárnap rohammunkát végezzenek a bányában. Domonkos titkár maga jelentkezett, hogy vasárnap lemegy rohammunkára. A titkár példáját több kommunista vájár, csillés és aknász követte. A munkában részt vett a bányászok, az irodai és felvigyázó személyzet java része.” (Szabad Nép 1946. I. 27.) “A tatai bányászok rohamcsapatokat alakítottak, amelyek vállalták az átlagon felüli termelést. Tatabánya kedden 440 vagonos termeléssel 20 vagonnal felülmúlta múlt heti átlagtermelését, és közeledik az e heti 460 vagonos cél felé. A rohamcsapatok tagjai: vájárok, azaz föld alatt dolgozók. Salgótarján újra 300 vagonon felül teljesít. A tarjáni bányász elvtársak megindították a harcot a napi 370 vagonért!” (Ujdunántul 1946 február 13.) A dorogi bányászok február 23-án a többi között ezt Írták az MKP-nek: “Szűkös ellátási viszonyaink ellenére is arra törekszünk minden erőnkkel, akaratunk és izmaink megfeszítésével, hogy a széncsatában megálljuk a helyünket, hogy a magyar acélipar, a gyárak és üzemek ismét teljes aktivitással dolgozhassanak, hogy a kórházak ápoltjai ne fázzanak, é» az ipari újjáépítés teljes ütemmel mehessen. Dorog munkásságában nem fog csalódni a Magyar Kommunista Párt. Fogadjuk, hogy május elsejére, a szabad munkásság nagy ünnepére kitermeljük az Ígért mennyiséget.” (Párttörténeti Intézet archívuma.) És a széncsata győzött. Meggyorsult az újjáépítés, fokozatosan megszűntek a közlekedésben éö az iparban az áramkorlátozások. A bányák emelkedő termelése nyomán lendületre kapott az ipari termelés is. 1946 júliusában 15 százalékkal volt nagyobb a munkatermelékenység mint januárban. Gábor Andor irta 1945 májusában Prolog cimü versében: “Próbálj meg nevetni... De nevetésed emberibb legyen Mint volt a szennyes esztendők során. .. Csak tanulj nevetni. Milyen soká tartott, mig az ember megtanult nevetni. Hiszen a nevetéshez is kalória kell. De nemcsak ezért volt nehéz a jókedv. A dolgozók azt is látták, hogy a tőkések spekulálnak, gazdagodnak, mig ők éhezve dolgoznak. A brit élelmezésügyi minisztérium adatai szerint a nehéz testi munkások jegyre kiszolgáltatott élelmiszereinek kalóriaértéke 1945 novemberében ez volt: Magyarország 1350, Belgium 2600, Ausztria 3,000, Olaszország 3,000, Csehszlovákia 2,200. S 1946 júliusáig Magyarországon ez is fokozatosan csökkent: 968 kalóriára! A nem nehéz testi munkások kalóriaadagja ennek egy része volt. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $..........-t Cim: ..................................................................... Név: .................................................................. Város:...................................... Állam:............ ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!
