Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-15 / 15. szám

Thursday, April 15. 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ft Victor Perlő: A BOJKOTT-JAVASLAT A sajtó is, a kormány is kampányt inditott dr. King javaslata ellen, amelyben az Alabamában ké­szített gyártmányok bojkottálását ajánlja. A Wall Street Journal azt állítja, hogy a bojkott nem lehet eredményes, mert a kereskedelem nem fog közre­működni és mert Alabamában kevés olyan áru ké­szül, amely kizárólagosan onnan ered. Humphrey alelnök azt akarja, hogy bízzuk Washingtonra, ott számos módszert találnak a gazdasági sakkbantar- tásra; Johnson elnök figyelmeztetett olyan lépések ellen, amelyek ártatlan embereknek kárt okoz­hatnak. Ezek az érvek féligazságokból és teljes ferdíté­sekből állanak. Van elég hatalma mind a nagy­iparnak, mind a szövetségi kormánynak, hogy dön­tő gazdasági nyomást gyakoroljon a déli négerek ellen alkalmazott elnyomás- és elkülönítés meg­szüntetéséin. A déli államok gazdasága országos vállalatok kezében van, amelyeknek vezetői váltig tesznek ígéreteket, hogy az alkalmazásban meg­szüntetik a megkülönböztetést és olyan irányú célzásokat is, hogy a kulisszák mögött erőfeszíté­sek folynak a mérsékeltebb hangulat létrehozá­sára. A polgárjogi törvény, a már régebbi törvé­nyekkel és rendszabályokkal együtt megszabja, hogy a kormány vonja meg pénzügyi támogatását azon államoktól, amelyekben a négerek elnyoma­tást szenvednek. A bizonyítékok azt mutatják, hogy mindez ide­ig Washington nem teljesítette felelősségét és a nagyipar a fajgyűlölők ügyét szolgálta, amikor kiterjesztette vállalatait a legelmaradottabb déli államokban. Hasonlítsuk össze az öt legreakciósabb állam­nak juttatott megrendeléseket az országos átlaggal. Azon államok ezek, amelyekben a négereknek nincs mandátuma és amelyek Goldwater mellett szavaztak. Az ország 50 államában az 1961-től 1964- ig terjedő költségvetési években a szerződések szá­ma 10 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor Alaba­ma, Georgia, Louisiana, Mississippi és South Caro­lina államokban a hadi szerződések 68 százalékos emelkedést mutattak. 1963 és 1964 között az 50 államban 3%-os csökkenés állt be, de a nevezett 5 államban a rendelések 4%-kal emelkedtek. A kormány támogatja a déli államokat Az 1965-ös költségvetési év első negyedében, amikor a kormánynak már a polgárjogi törvény külön mandátuma is rendelkezésére állt, az 50 ál­lam megrendelései összesen 10%-os hanyatlást mutattak, de a fenti öt állam ugyanakkor 101 szá­zalékkal több honvédelmi megrendelést kapott. Az országos átlag 3.0%-áról 1961-ben az öt állam összmegrendelései 8.9%-ra ugrottak a polgárjogi törvény megvalósítása utáni első évnegyedben. Ez semmi más, mint a dixiekraták szemérmetlen tá­mogatása. A Wall St. Journal március 12. száma is megerősíti, hogy a kormány nem-katonai hivatalai egyszerűen nem hajlandók megvonni a szegregá­ciós államoktól a szerződéseket. Ami a privát vállalatokat illeti, itt van a Wall St. Journal 1964 julius 21. számának fejeimé: “A Dixie gazdasági növekedése gyors iramban terjed, dacára a faji válságoknak. Nagy vonzóerőt jelentenek az olcsó árak; Dupont, Jersey Standard, U.S. Steel gyárakat építenek. A szakszervezet-el- lenesség meggyőző erővel hat.” A Journal of Commerce 1964. szept. 22. száma jelentette: “Tőkebefektetések ömlenek a többi ál­lamokból Mississippibe, minden eddigi mértéket túlhaladó mennyiségben. A kormány magasrangu hivatalnokai ebből arra következtetnek, hogy ez az állam — legalább is gazdasági szempontból — sértetlenül megúszta a ‘hosszú, forró nyári’ faji zavargások következményeit.” Egy későbbi számá­ban ez a hírlap még nagyobb fellendülésről szá­molt be Louisianában és Mississippiben. Figyelemreméltó, hogy a nagyipar éppen az üze­mek szervezetlensége és az alacsony adók miatt találja a legsötétebb déli államokat gazdaságilag előnyösnek. Az alacsony adózás oka az, hogy a né­ger lakosság semmiféle közjóléti szolgáltatásban nem részesül. Szeretném, ha integrációs barátaim akik szentül hiszik, hogy a Standard Oil, a U.S. Steel, a Lockheed, stb. és tulajdonosaik az ügy szolgálatában állnak, figyelembe vennék az emlí­tett tényeket. Az öt déli államban a gyári alkalmaztatás 1963 decembere és 1964 decembere között 3.7%-kal emelkedett. Az országban átlagban csak 2.8% emelkedés volt. Az öt államban az egyéni jövede­lem túlhaladta az országos átlagot. Georgia foglal­ta el az első helyet, Mississippi, Alabama és South Carolina az ötödik, hatodik és hetedik helyre került. Ezek a kimagasló gazdasági eredmények nem valósulhattak volna meg a szövetségi kormány és a nagyipar aktiv támogatása nélkül. Természetesen mint mindig, a négereknek vajmi csekély rész ju­tott belőlük. Ahol az ártatlanok szenvednek Az a rosszindulat, amellyel a szövetségi kor­mány Kubát és Kínát bojkottálja és gazdasági megszigorításokat rendel el más szocialista orszá­gok ellen, bizonyítja, hogy nem riasztja vissza az áltatlan embereknek okozott kár, ha az az állam által pártolt politikai célokat szolgálja. Amellett a kormány könnyen és kevés költséggel nyújthatna anyagi támogatást a déli négereknek, hogy ne szén védjék meg a fajgyűlölők ellen alkalmazott gaz­dasági lépéseket. Washington nem él evvel a lehe­tőséggel, mert csak élét akarja elvenni a szegregá­Sztrájko!nak az acélmunkások LOS ANGELES, Cal. — A Harvey Alumimyr. Co. 1,400 munkása sztrájkba lépett; a munkások a United Steel Workers of America tagjai. Cass Alvin, a szakszervezet vezetője, azzal vádolja a munkáltatót, hogy az nem hajlandó tárgyalni a szervezet képviselőivel, nem hajlandó elismerni a USWA-t, mint a munkások szószólóját. A munkáltatók sztrájktörőkkel próbálják a gyá­rat üzemben tartani. Sztrájkolnak a szerszámkészítők SAN FRANCISCO, Cal. — Hétezer szerszámké­szítő sztrájkba lépett magasabb bérért és kedve­zőbb munkaviszonyokért. A munkások a város és környékén lévő 100 üzem­ben dolgoznak és az International Associa­tion of Machinists-nek a tagjai. Leszavazták James B. Garey-t WASHINGTON, D. C. — A Munkaügyi Minisz­térium ujraszámlálta az International Electrical, Radio and Machine Workers Union-ban nemrég lezajlott választás szavazatait és kijelentette, hogy James B. Carey, a szervezet volt elnöke, elvesztet­te a választást. Helyébe Paul Jenningset választot­ták 20,000 szavazattöbbséggel. A szervezet ellenőrei a szavazás után azt jelen­tették, hogy Careyt újraválasztották 2,000 szava­zattöbbséggel. Jennings a bírósághoz folyamodott a szavazatok újraszámlálása érdekében. A bíróság az ügyet a Munkaügyi Minisztériumhoz helyezte át. Ez az első alkalom, hogy nagy országos szakszer­vezet tagsága ellenzéki jelöltet választott elnökké. A második hasonló eset az acélmunkások szerve­zetében történt, amikor David MacDonald helyét I. W. Abel vette át. A tagság mindkét esetben elégedetlenségének adott kifejezést az uj elnök megválasztásával. Figyelmeztetés ez az ország többi szakszerveze­teinek megrögzött és beágyazott maradi vezetősé­ge számára, hogy ha nem tesznek eleget a tagság óhajainak, ha nem folytatnak a tagság érdekeit szolgáló politikát, akkor ők is Carey és MacDonald sorsára jutnak. Az üzem lezárásával fenyezetőznek DETROIT, Mich. — Az Ex-Cello Corp. 2,000 munkása sztrájkba lépett magasabb bér, nagyobb nyugdíj és jobb munkaviszonyok kiharcolására. Az üzem vezetősége hajlandónak mutatkozott felemelni a nyugdijat, megjavítani és kibővíteni a betegsegélyt és a munkanélküli biztosítást, de nem hajlandó béremelést adni. A csomagoló gépeket gyártó üzem tulajdono­sai kijelentették, hogy ha a United Auto Workers Union, (a sztrájkoló munkások szervezete) ragasz­kodik a béremeléshez, úgy az üzemet bezárják egyszer és mindenkorra. Az UAW és a sztrájkoló munkások azon az ál­lásponton vannak, hogy most is, akár a múltban, az Ex-Cello tulajdonosainak ugyanolyan engedmé­ciónak, hogy lelohassza az ellene irányuló küzdel­met, de megszüntetni nem akarja azt. A nagyipar és a nagyipar kormánya éppúgy nem fejt ki erőfeszítést a szegregáció megszüntetésére, mint ahogy a tengerentúli neo-kolonializmus meg­szüntetését sem szorgalmazza. Nem azért ellenzik dr. King javaslatát, mert — mint mondják —, nem vezethet eredményre, hanem mert éppen attól félnek, hogy majd eredményes lesz. Az a néhány privát vállalat, amely valóban támogatja a polgár­jogi küzdelmet, pl. az alabamai kötvények boj­kottálásával, valóban dicséretet érdemel. A boj­kottnak egyik célja az, hogy másokat is meggyőz­zön a közreműködésre. Általános bojkott megszervezése a déli fajgyűlö­lők ellen, sok nehézségbe ütközik, mert nehéz meg­különböztetni a többitől a déli árut és biztosítani a közreműködő egyének és cégek érdekeinek vé­delmét. De ezeknek a nehézségeknek a megoldásá­val, a néger és fehér tömegek széles rétegei által támogatott bojkott hatásos fegyver lehet, amely megadásra kényszerítheti a fehér oligarchiát; épp­úgy, ahogy a tömegtüntetések és felvonulások a kormányt a polgárjogi törvény megvalósítására kényszeritették. nyékét kell adniok, mint az autógyárosoknak. Az Ex-Cello társaság 38 gyárat tart üzemben országszerte. A cég több millió dolláros profitot könyvelt el a múlt évben, de azt állítja, hogy a detroiti gyár nem profittal, hanem deficittel dol­gozik. Megegyeztek a nyomdászok NEW YORK, N. Y. — A hét napilapnál alkal­mazott 15,500 nyomdász két évi munkaszerződést kötött a munkáltatókkal, hosszú tárgyalások után. A szerződés 12 dollár bérjavitást nyújt, két év folyamán. Az első évben $6.50-t, a másodikban $5.50-t. Jelentős az egyezmény abból a szempontból, hogy az ujságkirályok a tárgyalások folyamán azt hangoztatták, nem hajlandók $10.50-nél magasabb bérjavitást adni. Készpénzként véve kijelentésüket, öt szakmát képviselő szakszervezet elfogadta a tu­lajdonosok e javaslatát. A nyomdászok képviselői azonban nem tartot­ták ezt kielégítőnek és azt mondták, hogy ha a laptulajdonosok nem hajlandók nagyobb béreme­lést adni, akkor a sztrájk elkerülhetetlen. Csak a nyomdászok harcos magatartása és a harc tényle­ges felvétele kényszeritette a hét nagy napilap tulajdonosait, hogy eredeti $10.50-es ajánlatukat 12 dollárra emeljék. A nyomdászok által kiharcolt 12.50 dolláros bér­emelésre minden szakmai alkalmazott jogos. Az automatizálás problémáját nem oldották meg. A határozat ebben a kérdésben az, hogy ha egy újságnál be akarják vezetni az automatizálást, vagyis a szedés gépesítését, azt csak a szakszerve­zet jóváhagyásával eszközölhetik. A nyomdászok ragaszkodnak nemcsak ahhoz, hogy a gépek beve­zetése révén egyetlen nyomdász se veszítse el ál­lását, hanem, hogy a gépesítés által elért kiadás- csökkentés egy részét a nyugdíjasok javára for­dítsák. A nyomdászok az ujságipar legmagasabb fize­tésű munkásai. Alapfizetésük heti $149. Éhbéri a zöldség-aratóknak? LOS ANGELES, Cal. — Californiában termelik az ország zöldség- és gyümölcsszükségletének egy- harmadát. Az állam 68,000 gazdaságán 3.5 milliárd dollár értékű zöldséget és gyümölcsöt termelnek. A nagy gazdaságok tulajdonosai a múlt években már megszokták, hogy a behozott mexikói munká­soknak óránként egy dolláros éhbért fizessenek. E munkások behozatalát most törvény tiltja, ami arra kényszeríti a gazdaságok tulajdonosait, hogy amerikai munkásokkal arassák le a zöldség- és gyümölcstermékeket. Legtöbb nagygazda $1.25 órabérrel próbált mun­kásokat toborozni — nagyon csekély sikerrel. A munkások munkanélküli biztosítás, vagy közsegély formájában majdnem ennyit kapnak és igy nem hajlandók ily csekély bérért nehéz munkát végez­ni. A tulajdonosok kénytelenek $1.40—$1.50-es órabért ajánlani, hogy kellő számú munkást tobo­rozzanak a zöldség és gyümölcs szedésére. Munkás és szakszervezeti hirek ' ' ^ ___________;___________________________________>______________________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom