Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-14 / 2. szám

Thursday, January 14, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Ml BAJ VAN A MAI IFJÚSÁGGAL? Karácsony week-endjén baráti összejövetel volt házunkban. Többek között ott volt egy középkorú barátnőnk, akinek két szép leánya van. Az egyik felső iskolai, a másik egyetemi hallgató. A beszél­getés folyamán ismerősünk említette, hogy mind­két leánya bizonyos idegességet, bizonytalanságot, a magabiztosság hiányát tanúsítja. Elmondotta azt is, hogy lányaitól úgy tudja, hogy a diákok nagy százaléka hasonló problémákkal küzd. Ez nem az első alkalom, hogy ilyen és ehhez ha­sonló véleményt hallottam közvetlen a fiataloktól, szüleiktől, vagy a tanároktól. Sok az öngyilkosság A karácsony week-endi beszélgetés jutott eszem be, amikor megláttam a New York Times dec. 29. számában az egyetemi hallgatókról és általában a fiatalokról irt cikket. A cikk érdekes adatai némi világosságot vetnek a mai ifjúság idegességének okaira. 1962-ben a hivatalos adatok szerint 550 ifjú (15—19 éves) követett el öngyilkosságot. Köztudomású, hogy a tényleges szám nagyobb, mint ennek kétszerese. Az öngyilkosságot a szülők rendszerint, mint elke­rülhetetlen balesetet jelentik be. Pszichológusok a következő számottevő okokat sorolják fel erre: v Az egyre növekvő versengés a tanulmányok terén; A modern élet egyre növekvő feszültsége. A hovatartozás érzésének hiánya. ^ A szülők nem realisztikus célkitűzései. v* A fiatalok képességét túlhaladó követelmé­nyek. Úgy hiszem, hogy a fentemlitett okok valóban megfelelnek a valóságnak. Azonban távolról sem terjednek ki mindenre. A pszichológusok kihagy­ták a legfontosabbat: a felhalmozott és mindenkori használatra készen álló atom- és hidrogénbomba nagyban hozzájárul a mai fiatalság szellemi és lel­ki állapotához. A statisztika azt mutatja, hogy az öngyilkosság gyakoribb a fiuk, mint a leányok, a fehérek, mint a négerek, a diákok, mint az ipari ifjak között. Kitűnik az is, hogy az öngyilkos diákok nagy szá­zaléka a legjobb tanulók közé tartozik. A közepes és rossz tanulók közül alig akad olyan, aki saját kezével kíván véget vetni életének. A kutatók ugv vélik, hogy azok a diákok követnek el öngyilkos­ságot, akik ► nincsenek megelégedve az elért eredmények­kel; ► büntetni akarják azokat, akik számukra oly sok bajt okoztak; ► ily módon akarnak megbünhődni képzelt bűn­tetteikért. Itt hozzá kell tennünk még egy másik, talán a A TRZT1UJ1 kellemes félhomályában beszélt a 25 éves amerikai hadnagy: “A vietnamiak négy kom­munistának gyanúsított foglyot vallattak. Az elsőt agyonlőtték. A második válasza sem volt kielégítő, agyonlőtték. A harmadik val­lott.” Egy helikopter pilóta, kezében hüs italával, közbeszólt: “Gyanús foglyokat szállítottunk. A tiszt az egyik fülébe ordította kérdéseit. A fogoly nem válaszolt, 2,900 láb magasból ki­dobták. A megrémült második fogoly vála­szolt. őt csak megrugdosták.” “Látjuk mindezt, de semmit nem tehe­tünk — folytatta az amerikai —, mert ha egyszer beavatkozunk, készek vagyunk.” Az amerikaiak “nem tehetnek semmit”, nem felelősek a “piszkos háború” állatias ke­gyetlenségeiért. Nem felelősek? Bankrablásért nemcsak a rabló, hanem autót vezető társa, sőt a terve­zés részvevője is felelős. A rablás közben el­követett gyilkosságért mind a három villa­mosszékbe kerülhet. Az is, aki csak “látta mindezt.” Ami Dél-Vietnamban történik, MINDEN­ÉRT felelősek vagyunk: az amerikai “tanács­adók”, az amerikai követ, az amerikai had­ügyminiszter, az amerikai elnök és igen: az amerikai nép! Mert nem emeli hangosra a szavát és nem állítja meg az oktalan vérengzést, amelyért a történelem egykor gyászkeretbe foglalja Amerika szégyenteljes szerepét a dél-vietna­mi polgárháborúban! fentieknél is fontosabb okot, s ez az, hogy az egye­temi diákok egyre nehezebben tudnak megfelelő foglalkozást találni. Gyermek-problémák Dr. Leo Kanner, a John Hopkins Egyetem taná­ra a következő okokat sorolja fel, amelyek egy gyermek öngyilkosságához vezethetnek: • attól való félelem, hogy a rossz iskolai bizo­nyítvány milyen megrovást von maga után a szigo­rú szülőtől; • félelem attól a bánásmódtól, melyben egy al­koholista szülő részesíti gyermekét; • alaptalan félelem attól, hogy a nemi önkielé- gités káros hatással jár. A fent felsoroltak magukban foglalják azokat az okokat, melyek nemcsak előidézhetik, de megaka­dályozhatják az öngyilkosságokat. Itt természete­sen számos, komplikált társadalmi problémával ál­lunk szemben. Vegyünk csak egy példát: az alko­holista szülő problémáját és tegyük fel a kérdést: mi vitte a szülőt arra, hogy alkoholistává váljon? Mi a lehetőség arra, hogy a szülő meggyógyuljon ebből a szörnyű betegségből? Ezen kérdések szá­mos társadalmi hiányosságra vetnek fényt. Egy­szóval a gyermekek és a fiatalok szellemi élete nem elzárt, elszigetelt jelenség, hanem összefüg­gésben áll a társadalomban fennálló problémák­kal: az egyiket nem lehet megoldani, a másik nél­kül. Haladást jelent az, hogy egyre fontosabbnak tartják a “szellemi betegség” (mental illness) gyó­gyítását. Egyre nagyobb összegeket fordítanak a “Mental Health Ciinic”-ek felállítására és fenn­tartására. Persze azt is mondhatjuk, hogy az e célra fordított összegek siralmasan elégtelenek és a segítségre szorulók nagy többsége minden orvosi szolgálatot nélkülöz. E sorokat azzal kezdtem, hogy egy jóbarátunk elbeszélgetett diáklányairól. Most azzal végzem, hogy pár nappal a fent említett összejövetel után, ellátogattunk egy másik jóbarátunkhoz, akinek gyermeke szintén egyetemre jár. Az ő gyermeke aktiv részt vesz más tanulókkal együtt a néger nép jogaiért, a szólásszabadságért folyó harcban és részt vett a Johnson elnök-jelölt megválasztásá­ra irányuló mozgalomban is. Ő is jó tanuló — de ő jó lelki egyensúlyban van. Neki is vannak problé­mái — de az ő problémái nem ilyen komoly jelle­gűek. A mai társadalmi rend hiányosságai ellen való küzdelem az egyik — de távolról sem az egyedüli —módja a mai fiatalság körében észlelhető s való­ban fennálló idegesség, bizonytalanság legyőzésé­nek és az önbizalom helyreállításának. (L. I.) WWW\WA/WVn/WWlA/VW/W/VWV\/W>A/\/>AAA/V.<^/\A/WV/'VniWl IWWWWiWVWVV>M/W<WWW/W> A “HUMANITÁRIÁNUS” AKCIÓ VÉGE “HUMANITARIAN” — Az emberiség jólé­tét előmozdító személy emberbarát. Webster New World Dictionary Miként lapunk arról annakidején több cikkben és részletesen beszámolt, az elmúlt év novemberé­ben az amerikai és a belga kormány az Egyesült Nemzetek kikerülésével nyíltan beavatkozott a Kongóban folyamatban levő polgárháborúba. Egy pár száz fehér bérgyilkost, az áruló Csőmbe zsol­dosait, repülőgépen a felkelők fővárosába, Stanley- villebe szállítottak. Ürügyül azt hozták fel, hogy meg kellett menteniük a felkelők területén lakó fehér misszionáriusokat és üzletembereket. Amidőn az Egyesült Nemzetekben a szocialista államok, valamint csaknem az összes afrikai szom­szédállam képviselői ezt az ügyet kipellengérezték és a bérgyilkosok beszállítását elitélték, Stevenson az amerikai kormány képviselője, a vádak ellen “felháborodottan” tiltakozott és a fehér fegyve­resek alkalmazását, mint “humanitáriánus” akciót jellemezte. A világ népei most döbbenetes, tragikus felvilá­gosítást nyertek arról, hogy mi volt Stevensonék “emberbaráti” akciójának lényege, hogy hova ve­zet az, amikor a mi kormányunk, konokul, elva­kultan kitart az emberiség olyan söpredékei, mint a Kongó Csombéja, a dél-vietnami tábornoki junta vagy a kubai kalandorok támogatása mellett. A New York Times stanleyville-i tudósítója, J. Anthony Lukas, lapja vasárnap, jan. 10-i számá­ban nyilvánosságra hozta, hogy Csombé martaló- cai, miután a fehér ejtőernyős bérgyilkosok a vá­rost a kezükbe adták, több mint 500 lakost, akiket a felkelőkkel való rokunszenvezéssel gyanúsítottak, brutálisan lemészároltak. A meggyilkoltak között nők és gyermekek is voltak. (Ez a rémtett, melles­leg megjegyezve jellemzően hasonló az 1919-i ma­gyarországi eseményekhez. Magyarország “Csom- bé”-ja: a lovas admirális, Horthy, Csombéhoz ha­sonlóan szintén sakál módjára vonult be hazája fővárosába, amelyet külföldi zsoldosok — a román királyi hadsereg — juttatott kezére. Horthyék be­vonulását hasonlóképpen mészárlások követték, az 1919-i fehér terror rémnapjai.) A tömegmészárlást két alkalommal hajtották végre. Az első alkalommal körülbelül 300 személyt, köztük 12 nőt és hét gyermeket lőttek agyon gép­puskával Stanleyville határában. Holttesteik napo­kon keresztül feküdtek eltemetetlenül egy elha­gyott ut mentén. Később az Egyesült Nemzetek egészségügyi megbízottja négy tömegsírt ásatott és itt földelték el őket. A kivégzéseket Csőmbe kebelbarátja, Victor Nendaka, a kongói titkos rendőrség főnöke köz­vetlen utasítására hajtották végre. Az áldozatok másik csoportját a Csopó folyam Stanleyvilletől néhány mérföldnyire levő hidján gyilkolták meg Csőmbe “katonái”. Ezek holttes­teit egyszerűen a folyamba vetették. Számukat 2— 300-ra becsülik. A véletlen kiszámíthatatlan szeszélye következ­tében a N. Y. Times ugyanaznapi kiadásában, a lap “magazine” mellékletének címlapján Csőmbe legújabb fényképét mutatja be ezzel a cimaláirás- sal: "Csőmbe próbál barátokat szerezni." A belső oldalon követő cikkben a következő fi­gyelemreméltó részleteket olvashatjuk kormá­nyunk szerepéről Csőmbe hatalomrajutásában: Csőmbe 1962-ben Spanyolországba menekült, amidőn Katanga államban a belga nagytőkések tá­mogatásával szervezett kormánya összeomlott. Ami kor azonban Stanleyvilleben egy szocialista kor­mány alakult, Csombét visszahívták és megtették miniszterelnöknek. A cikk írója ekkor igy folytatja megállapításait: “Az amerikaiak tudták, hogy Csőmbe támogatá­sával kockára tették (erkölcsi) pozíciójukat más országban. De nem láttak más kiutat olyan hely­zetben, amikor a lázadás (értsd népi mozgalom) terjedésének korlátok között tartása volt a legfon­tosabb." A cikkírónak még egy-két elismerő szava is van Csombéről, amidőn igy idézi e tőkésbérenc tömeg­gyilkost: “Célom (a katangai zendülésben) Katanga meg­védése volt a felfordulástól. Továbbá harcolni akartam a kommunista manőverek ellen a Kongó­ban és ugyanakkor védeni akartam a keresztény civilizációt." Stanleyville tömegsírjai és a Csopó folyam hul- lámsirja uj, néma és mégis mindennél harsányabb emlékeztető a világ népei számára, hogy még min­dig mily borzalmak rejlenek a hidegháború anti- kommunista és “keresztény civilizációt mentő” jel­szavai mögött. WWVVWMWMWMWVWWWWVW A Karlovy Vary-i Angyalhegy várromjai között V. Károly (római császár és spanyol király) korából származó aranyérmet talált Oldrich Vachtl közép­iskolai tanuló. Japánban a jövő évben kezdik gyártani az ébresz­tőóra nagyságú televíziókészülékeket, de már ki­fejlesztették a karóratipust is. 'k c-fJ> Az Észak-Afganisztáni Pandzsar folyó partján 2300 éves görög városka romjaira bukkantak a francia archeológusok. A szakemberek véleménye szerint a várost Nagy Sándor alapította. C-KS Franciaországban nemzeti bizottság alakult Balzac összes müveinek kiadására. A bizottságban részt vesz a többi között André Maurois, Gaétan Picon és Pierre-Georges Castex professzor. Ebben a ki­adásban, fakszimilében közük Balzac saját kezű széljegyzeteit is. ★ Uj elektronikus géppel segítenek azoknak a fran­cia gépirónőknek, akik nincsenek tisztában a he­lyesírás szabályaival. Ha ige hangzik el, a gép min-1 den időben helyesen ragozva Írja le. A “ragozó­gép” a három nyelvre (angol, német, olasz) fordí­tógéppel egyetemben — amelyet legutóbb Párizs­ban az “irodai berendezések szalonjában” mutat­tak be — uj lehetőségeket nyújt az elektronikus berendezések irodai felhasználására. c^s Több mint egymillió márkáért cserélt gazdát Pi­casso Madame Soler cimü portréja egy müncheni képaukción.

Next

/
Oldalképek
Tartalom