Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-01 / 13. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday. April 1, 1965 Uj-Magyarország most ünnepeli huszadik születésnapját. Huszadik évfordulóját annak, hogy a nemzetközi proletár szolidaritás jegyében, a hősies szovjet Vörös Hadsereg kiszabadította a náciimperializmus véres karmaiból. Ezen az emléknapon az idegenbe szakadt jóhiszemű magyarság egész serege együtt ünnepel az óhazával, i A* elmúlt húsz év alatt Uj-Magyarország dolgo- aói csodákat müveitek. Mindenekelőtt eltakarították a romokat, amiket Horthyék fehér terrorja, a második világháború és a német-náci invázió hagyott maga után. Azután megkezdték az uj honfoglalást, melyet napjainkig nagyjában-egészében végre is hajtottak. A “hárommillió koldus” országában a föld ma azé, aki azt megdolgozza. Nem a pár ezer léhütő nagybirtokosé és nem a több millió holdat bitorló “holtkézi” egyházaké. Ha semmi egyebet nem hajtott volna végre a szocializmust építő Uj-Magyarország, minthogy a vérig kizsákmányolt földnélküli szegényeket közösen megmunkálandó földhöz juttatta — már ezzel egyedül gigászi mérvben előrevitte az ország fejlődését. De mert ugyanekkor állami tulajdonba vette az ösz- szes többi termelő eszközöket: a gyárakat és nagyobb ipari üzemeket is, ezzel láthatóan emelte az ország népességének jólétét és öntudatát is. A romok eltakarítása után már láthatni körvonalait az. uj szocialista fölülépitménynek. Uj iskolák százai, modern lakóházak ezrei, városokban és falvakban, kiáltóan mutatják a különbséget a tegnapi és az uj Magyarország között. Világosan látni a törekvést, hogy az uj rendszer eltüntetni igyekszik — többek között — azt a szembeötlő igazta- lanságot is, mely előző reakciós időkben a falu és város közt meredt. Az ország ma már nem ismeri a múlt krónikus betegségét sem: a visszatérő téli munkanélküliséget. A városokban megszűntek az “ember-piacok”: a vidékről beözönlő munkanélküli földmivesek éhbérért való ajánlkozásai. A városok utcáin már nem látni kéregetőket — nem úgy, mint régen. Idegenbe vetődve, örömmel-elégedetten hasonlítjuk össze Uj-Magyarország helyzetét azokkal az állapotokkal, melyeknek évtizedekkel ezelőtt voltunk tanúi odhaza. A mai termelőszövetkezet parasztját — ki könyvet és televíziót vásárol —, a mi időnkbeli kubikossal, ki hónapokig látástól-va- kulásig robotolt, hogy a távolban száraz kenyeret biztosíthasson otthoni családjának. A régi tanyasi vályogviskókat, melyekben egyetlen “szobában” négy bérescsalád sínylődött — a mai villanyvilági- tott falvak uj parasztházaival. A fővárosi nyomortelepeket, a mai modern parkírozott lakóház-tömbökkel. Jól tudjuk, sok az épiteni-javitani való még odahaza. De a türelmetlen jóhiszemüeknek közülünk csak arra mutatunk rá, hogy az Egyesült Államokban — a világ leggazdagabb kapitalista országában — éppen most kényszerültek állami akciót indítani a tűrhetetlen tömegszegénység ellen. Hogy az Egyesült Nemzetek értekezlete Chilében a napokban tárgyalt egy hivatalos jelentést, mely szerint “Latin-Amerikában az összlakosság fele: százmillió éhezik, vagy rosszul táplált. Hogy az élelmiszertermelés az utóbbi 25 évben 3 százalékkal csökkent.” Hasonlítsák össze ezt a szomorú képét Közép- és Dél-Amerikának az otthoni húsz éves lázas fejlődéssel! A szocializmus húszéves épitőmunkáját azzal az ötszáz évvel, amit a katolicizmus fejtett ki ezen a földrészen és amiben majd egy évszázad óta a felfejlődő kapitalizmus is osztozkodik... Vannak köztünk — idegenbe szakadtak közt — otthoni régi harcosok is, akik, amikor bizalommal várjuk “az uj magyar csodákat”, egyidejűleg emlékezünk is. Régi otthoni fegyvertársakról, mártírokról, akiknek áldozatos munkája lehetővé tette, hogy a mai Uj-Magyarország megszülethetett. Mi tudva-tudjuk, hogy a fizikai törvény: az energia megmaradásának elve áll a társadalom fejlődésére is. Az 1919-es proletárforradalom hőseinek és vértanúinak, a fehér terror idejebeli illegális harcosoknak áldozatos munkája, önfeláldozása hasonlóképpen nem veszett el, megmaradt. Nélkülük elképzelhetetlen lenne a mai eredményes szocialista épitőmunka. A magyar dolgozó osztály vértanukat kitermelő képessége volt a biztosítéka annak, hogy 1945 után az uj nemzedék az épitőmun- kát a győzelem reményében fölvehette. Emlékezzünk régiekre: azokra az előharcosokra-vértanukra, akiknek nevében a költő-vatesz Ady, évtizedekkel ezelőtt mondotta: “Mi megmunkáltuk hajh, jól a lelkek. Rabságok, sebek, búk és keservek Izzadságos, rossz magyar földjét.. WWAWWWVWWWWWWWWIMIWVWWWWWW Megkezdték Spanyolországban az első atomerőmű építését. A Madrid közelében épülő erőmű kezdeti kapacitása 60 megawatt lesz. Marcello Mastroianni olasz filmszínészt nyilvánította az 1964. év legjobb filmművészének a mexikói filmírók szövetsége. A múlt év legkiválóbb filmalkotásának Fellini 8 és fél cimü filmjét, a legjobb színésznőnek Katherina Hepburn amerikai színésznőt nyilvánították. A Szovjetunió és Kina támogatásukról biztosítják Vietnamot A moszkvai Vörös téren az űrhajósok legújabb vívmányainak ünneplése alkalmával, Leonid I. Brezsnyev, az SzKP vezértitkára, ünnepi beszéde folyamán kijelentette, hogy a szovjet nép készen áll a vietnami nép segítségére sietni. Szovjet polgárok nagy számban jelentkeznek, “hogy kivegyék részüket a vietnami nép szabadságáért és függetlenségéért folyó küzdelemben”, mondotta Brezsnyev, és azt is hozzátette, hogy “a Szovjetunió már megtette a szükséges intézkedéseket Észak-Viet- nam megerősítésére.” A szovjet vezető beszédében kihangsúlyozta: “Az amerikai agresszorok súlyosan tévednek, ha azt remélik, hogy vietnami akcióik feledésbe mennek és hogy majd az idő lemossa az ott elkövetett bűneik gyalázatát.” A Kínai Kommunista Párt lapja, Jenmin Jih Pao vezércikkben a következő szavakkal fejezte ki a kínai nép és a kormány álláspontját: “Mi, Kina népe, határozottan reagálunk a dél- vetnami Nemzeti Felszabadító Front felhívására és csatlakozunk a világ népeihez abban, hogy megadjuk mindazt a segítséget — fegyvereket és más hadi felszerelést —, amelyre a hősiesen küzdő délvietnami népnek szüksége van. Készen állunk, hogy saját embereinket bármikor odaküldjük, ha a délvietnami nép kéri, hogy velük együtt harcoljunk az amerikai támadók megsemmisítéséért.” Fel kell emelni a vásárlóképességel WASHINGTON, D. C. — Nat Goldfinger, a* AFL-CIO közgazdásza beszédet tartott az itt gyü- lézeső munkáskonferencián, melyben kihangsúlyozta, hogy a Johnson-adminisztráció tervbe vett intézkedései nem lesznek képesek megakadályozni a munkanélküliség növekedését. E cél elérésére szükséges, hogy a nagy tömegek vásárlóképességét felemeljük. A probléma ugyanis az, hogy a közönség képtelen az amerikai ipar és mezőgazdaság termékeit megvásárolni, de nem azért, mert nincs arra szüksége, hanem azért, mert nincs rá kellő pénze. Rámutatott arra is, hogy 1961 és 1964 között a trösztök profitja 44 százalékkal, a részvények után fizetett járulék 30 százalékkal, viszont a munkabérek csak 19 százalékkal emelkedtek. A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese, Igor Mojszejev vezetésével, négyhónapos tengerentúli turnéra indult. A szovjet művészek az Egyesült Államok és Kanada húsz városában több mint száz alkalommal lépnek fel. ó, mily szép is volt a múlt Gyermekhangon írom ezt le, így lesz szép a kis versecske, ha szavalod, jól teszed, könnyebb, mint az egyszeregy. Nem a máról, a múltról szól, nyisd ki füled, ha még alszol s végre egyszer, megtanuld, hogy mily szép is volt a múlt. Úgy beszéltek mindig róla, mintha csodás kert lett volna, kacsahájtól csepegő, minden régi esztendő. Hej, de én azt másnak láttam s borsódzik is szegény hátam, oly sok gondban telt nekem, egész ifjú életem. Volt itt annyi méltóságos ur, mint máshol szegény jános, előkelők s finomak voltak, mint a tejszínhab. De a szegényt mind utálta s abból állt a tudománya, hogy a népet megnyuzta s szivta, mint a pióca. A proli, ha meccset látott, mind keritésjegyet váltott és utána mutyiba, elvitték a dutyiba. igy rendelte Horthy Miki Ha már dutyi, legyen mutyi s mig ő volt a fő mufti, teli is volt a dutyi. De munka az nem volt kérem, sem Pesten, sem a vidéken s még az volt a jó eset, ha télen sok hó esett, mert ilyenkor bőven akadt dolog, kotorni a havat. Sokszor egész héten át, forgott a sok hólapát. A ruháját szedte, vette, minden ember ócskán vette, ingünk, gatyánk is repedt, uraságtól levetett. Ha felment a lóhus ára, babot ettünk vacsorára, attól durrogott nekünk, vidáman a fenekünk. Ifjaink, ha jól tanultak, elmehettek kalauznak, mérnökök és ügyvédek pedig utcát seprének. Akik úri clubba jártak, kártyáztak, vagy panamáztak, s aki csalt sem volt csaló, csalni úri passzió. Ha lakásodból kidobtak, az utcára hajítottak s vagy ott, vagy a hid alatt, őrizted a holmidat. Mig a hídról a Dunába, ugrott sok ember bujába s Bethlen igy szólt: (nem mese) Hadd hulljon a férgese! Horthy urnák jól ment dolga, talpát nyalta a sok szolga s hogy ne nézzék nyulfinak, barátja lett Dolfinak. Hitler fütyült, Horthy táncolt és az bizony szörnyű bál volt, mert az agyuk elborult s megkezdték a háborút. De nagy a baj — Fut a német! vége lett a dicsőségnek, a hős szovjet honfiak megverték a nácikat. Nem segített rajtuk semmi, le kellett a fegyvert tenni s bár nyilasék szive fáj, véget ért a hitleráj. Pontot téve versikémre, itt a vége, fuss el véle, jóból is megárt a sok, mindenkinek jó napot! RAB GÉZA Rácz László "Emlékezzünk régiekről..
