Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-25 / 12. szám
A AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 25, 1965 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. SSSSj^SSSSSSSSSSS3SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS~»SsöSSSssSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Magyarország, de szép ország! DETROIT, Mich. — A honvágy gyógyíthatatlan jetegség. A múlt nyáron szülőhazámban jártam és ok mindenre rá sem ismertem. A háznak, amiben zülettem, már csak a hire maradt meg, eltűntek í nagy eperfák, a nagy akácfákat sem láttam. A égi virágos kert tele dudvával, mert nem lakik ott senki. Még van egy vén ház az udvaron, ami zseréptetős, mert eltűntek a szalmatetős kis há- ?ak. Ez a vén ház is üres, de volna rá vevő. A gazíja messze lakik onnan, a fiánál. Van földje és «yugdijat kap, pedig az államnak sohasem dolgozott. A földjét a rokon dolgozza felesbe. Házat enni és eladni lehet, földet szintén. Az öcsém is őst vett szőlőt. Egy kicsit leültem az udvaron és egész életem epergett lelki szemeim előtt. A szomszédok közül igyik, másik odajött elbeszélgetni. Öregek már, le nem szomorúak, hanem nevetnek. S arról beszéltek, hogy milyen más most az élet, mint régen /olt. A kis falusi füszerüzletben shampoon-t árusítanak és fogkrémmel mossák a fogukat, a lányok iaja rövidre vágva és permanentjük van. A fér- ’iak szája tele van ezüstfogakkal, ma már nem járlak fogatlanul. Az öreg nénik, mint mindenütt az myák, inkább elhagyják magukat, fogatlanok, nert nincs idejük saját magukkal foglalkozni. De lines már bátyus asszony a faluban, szatyorban íoznak, visznek mindent. Nem kell már nekik 5 íilométerre menni kapálni, az ételt vinni az araóknak ebédre. Régen úgy sietett, hogy a lelke najd kiszakadt, hogy el ne késsen. A mai falusi ísszonyoknak sokkal könnyebb az életük. Amit ikarnak, azt megvehetik, a csirkéket maga a csa- ád eszi meg. Még kotlós sem kell, kikelve veszik neg a csirkét, odahozzák helybe, csak meg kell •endelni. 50, de száz csirke sem ritkaság egy-egy iznál. S ha nem akar termelni, a termelőszövetkezetekben megvehet mindent. A.házak előtt járda van végig, a kertek tele van- íak virággal. Még a városiak is virágot visznek laza a piacról. A falusiak a városból veszik a vi- "ágkoszorut, ha halott van a háznál. A halottról cényképet vesznek, meg a temetésről is, nem is aeszélve az esküvőről. Még a templom belsejét is efényképezik és az egész esküvői menetet, a pa- oot a menyasszonnyal, vőlegénnyel és az egész lásznéppel együtt. A pap szinte családtagnak számit a falun, nem így, mint mikor én odahaza éltem, hogy a temp- lOmajtónál vártuk, mikor misére jött és kezet csókoltunk neki, akár fiatal volt, akár öreg. S úgy elsietett mellettünk, mintha ragályos betegek léteink volna. Mise után csak az urak beszélhettek a aappal. Ma megáll a pap és elbeszélget az embe- *ekkel, gyermekekkel, ami igen jólesett nekem, nert visszagondoltam a régi időkre. Az uj Magyarország képe gyönyörű éltető, bol- iog jövőről és biztonságról tanúskodik. Nem úgy /an már, mint régen; most ha a helybeli orvos aerendeli a beteget a kórházba, a mentőt kikül- iik érte és nem lovasszekéren viszik be, ami kirázta a lelkét és mire beértek vele, már talán meg is halt. Rose Pavloff Üdvözli a magyar népet NEW YORK, N. Y. — Olvastam a Nők Világában, hogy mi minden történt 20 évvel ezelőtt Magyarországon, amikor városokat, falvakat foglaljak el az orosz csapatok. Akkoriban ide is jöttek a airek, hogy hol és merre vannak a harcok. Nagyon meglepett, amikor azt olvastam, hogy szülőfalumat, a borsodmegyei Gesztet is elfoglalták. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek? Ezt a kis sáros falut említették meg, mintha csak nekem szólt volna. Igaz, hogy ez volt a vágyom és ez teljesült, ezért hálás vagyok az oroszoknak és szülőhazámnak. Most, a felszabadulás után 20 évvel, békés és boldog életet kívánok szülőhazám népé- ’ek. Leffler Lidia W<WHMWMWVWUVHWWUW<W<WVW V PAUL’S SHELL SERVICE GAS. OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ! 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos iVWVWVVUVWH HVVHHWVVWVVWWVvwVwWWW ! REPEDEZIK A JÉG! A Clevelandon működő Dánuntuli Magyarok Egyesülete március 7-én nagyszerűen sikerült kár- tyapartyt rendezett. Az összejövetel kimagasló eseménye a washingtoni magyar követség két tagjának megjelenése volt. Nagy Sándor, az egyesület elnöke, nagy megtiszteltetésnek tartotta, hogy Ba- zsó Tibor konzul és Rontó Gyula első titkár felkeresték az egyesületet és büszkén jelentette be, hogy ez az első eset, hogy az uj Magyarország képviselőit alkalmuk van vendégül látni. Bemutatóját a jelenlévők nagy tapsa követte. Az amerikai magyarság nagy része nem érez ellenszenvet volt hazájával, szülőföldjével szemben s érdekli őket az uj Magyarország élete, sorsa. Ha meg fogják ismerni a való igazságot, akkor már nem lehet őket többé félrevezetni és a rágalmazókat nem fogják megtűrni soraikban. Papp Miklós A BUDAI KDEIÜL Az amerikai és a világsajtó sokat irt már a magyarországi műemlékek és múltbeli más építmények feltárásának, újjáépítésének és helyreállításának fáradhatatlan, nagy történelmi tudással és művészi érzékkel folytatott hatalmas munkájáról. Koronája ennek a budai királyi vár és palota ujjá- alkotásának most befejezéshez közeledő munkája. Sokan látták már ezt, akik Budapestre látogattak, még többen képekről. A palota, Budapest panorámájának drámai betetőzése, már addig is világhíres látvány volt, amig 1945-ben a németek nagyrészt el nem pusztították, de uj formájában, Hauss- mann kissé túlméretezett renaissance stílusából visszatérve az eredeti Mária Terézia barokkhoz, jobban tiszteli a történelmi tradíciót és harmoni- kusabban simul a tájhoz. Egészen uj — és egyben egészen régi — azonban a középkori és Mátyás-korabeli erődítéseknek rekonstrukciója a komplexum déli oldalán, döntően hozzájárulva ahhoz, hogy közvetlen környékével együtt a világon szinte egyedülálló megdöbbentően szép s mélyen hangulatos városkép keletkezzék itt. És a régi- uj palotának a tartalma is méltó lesz a külsőhöz. Nyilván ez lesz a világ legszebb “cultural center”-je, 1945-ig a palota jóformán csak üres keret volt. Királyok csak néhány napig laktak ott egész fennállása alatt; 1945-ig Horthy lakta egy kisebb szárnyát, nagyritkán megnyitották a reprezentációs termeket egy fogadásra; kormányzósági és katonai irodák voltak benne, amelyek század-annyi térben is elfértek volna, Most átköltözik majd ide az országos könyvtár, itt székelnek majd a fő kulturális intézmények, muzeális látványként is megnyitják a palotát (kertjének a Duna felé néző terasza már jóideje az ifjúság kedvelt tánchelye). Többször közölt már minderről hireket a Szabad Európa rádió értesítője is, annál érdekesebbnek tartjuk tehát a rádió magyar információs szolgálatának közlését, amely véletlenül most került ismét a kezünkbe. Ennek az 1951 november 14-én keltezett közlésnek ez a cime: A budapesti Kreml és a cikk ismerteti a palota helyreállításának a tervét. amit bemutattak az építészek kongresszusán. Eszerint “a királyi palotát erőd formájában építik újjá, ennek célja, hogy miként a moszkvai Kreml, a fővároson uralkodó erődített hely legyen, a kommunista nagyfejüek látványos főhadiszállása.” Világos — fejeződik be a Szabad Európa cikke — hogy az újjáépítés főcélja a palota monumentális nagysága és erőd-jellege. Hát a középkori vár valóban újjáépült időközben. Az 1951-es magyar tervezők ugyan tévedtek abban, hogy a Kreml-t kivéve egyetlen más európai főváros sem dicsekedhet egy középkori erődítménnyel, mert ilyen a londoni Tower, a római Vatikán, az edinburghi várkastély is; de azt jól kitervezték, hogy a budapesti vár egyik mögött sem áll szépségben és monumentalitásban. A Szabad Európa azonban ebben is csalódott; ez nem olyan erőd lesz, hogy lövőréseiből a “komunista nagyfejüek” célba lövöldözzenek a Dunakorzón sétáló burzsujokra. öregamerikás támogatja a lapot COLUMBUS, O. — ötvenöt esztendeje annak, hogy a vándorbotot kezembe vettem és otthagytam a szülőhazámat, azaz a grófi uradalmat, ahol 25 krajcár napi bérért robotoltam napkeltétől napnyugtáig. Mindig nincstelen, földnélküli ember voltam, mert a gróf uraké, meg a kisgazdáké volt minden. Ezért kellett otthagyni azt a szép országot, amely most munkáskezekben van. Milyen öröm látni mindazt, amit a Magyar Szó lehoz, de amit oly sok ember, aki a régi világot visszasírja, nem hisz el. Itt a fogadott hazánkban volt alkalmunk a munkánk által házat szerezni, amiben öregségünkre elélhetünk. De sajnos nem igy történt, mert jó feleségemet, aki munkásérzelmü nő volt, 15 évvel ezelőtt súlyos betegség érte, 72 napig volt a kórházban, de nem tudták megmenteni az orvosok. Házunk mindig nyitva állt a magyar munkás sajtó és a betegsegélyző szervezői előtt. Amikor lapkezelő voltam, a vándorzászló Columbusba került. Egy ízben még Károlyi Mihályt is vendégül láttam ebédre a házamban. Ma már ezek közül sokan nem is élnek, mint Bebrits Lajos, Wexler Antonia, Mayer Gusztáv, Erdei Mihály, Fehér József, stb. Közben szememet megoperálták, mindkettőn belső hályog volt, igy hát csak üvegen keresztül látok annyira, hogy ezt a levelet meg tudom Írni. Mindez igen sokba kerül, mert kórházi biztosításom nem vc\'t sem nekem, sem a feleségemnek. Most 82 éves koromra egyedül maradtam, habár jó egészségnek örvendek, nem tudom meddig fogok élni. De a lapot, a Magyar Szót biztosítom magamnak három évre; itt küldök előfizetésemre 30 dollárt, tiz dollárt a naptárra és 25 dollárt adományként. Ennyi segítséget tudok adni a lapomnak. Nagyon örülök annak, hogy a munkáslapot eddig is fenntartottuk, immár több mint 60 éven. át és megállta a helyét. Úgy a szerkesztőségben, mint a kiadóban dolgozók meg nem alkuvó munkát végeznek és csak arra kérem önöket, hogy továbbra is legyenek kitartók. Wm. Tóth Üdvözlet Neuwaldnak RHODE ISLAND. — Üdvözlöm E. H. Neuwald munkástanitónkat, aki 50 éven át tanított bennünket és remélem, hogy még sokáig fog tanitani. Nem ő, hanem mi tartozunk neki igaz köszönettel, hogy tántorithatatlanul kitartott a göröngyös utón 50 éven át, a fiatalkorában választott célja mellett, minden ármány ellenére. Én egy 81 gyerkőc tanítványa köszönöm, amit tanított és ma is tanít. J. F. Inkább nevessünk, mint sírjunk MEXIKÓ. — Ámbár ezen a vidéken nagyon ritkán van felhő, mégis nagyon sötétnek látom a világ jövőjét, főleg a vietnami, a laoszi, a kubai és a kongói események miatt. Rev. Gross László és Bódog András Írásai, főleg a márc. 4-i lapszámban közölt írásaik után megint napfényesnek látom nemcsak az itteni égboltot, hanem a világeseményeket is. Ami a fő: az ilyen öreg emberek is tanulhatnak belőle, mint én is, no meg a Magyar Szó olvasóinak a nagytöbbsége. Eddig pl. nem tudtam megérteni és igy elhinni, hogy az amerikai repülők olyan sokszor eltévedtek orosz, magyar és kelet-német terület fölött. Most már el lehet hinni, mert — miután a szocialista országoktól nem tudták ellopni a földrajzi adatokat — nem tudták, hol vannak a határok. Vagy ott a fényes Colorado Springs-i akadémián annyira kitolták a határokat, hogy amerre csak a szem ellát, még a repülőgépekről is, azt a “minden a mienk” gyűjtőfogalma alá helyezték. Kérem ezeket az Írókat, hogy csak folytassák munkájukat ilyen mederben, mert inkább nevessünk, mint sirjunk az amerikai lángeszű vezérek és repülőtisztek ellopott vizsgái, eltévedései és általában sokszor hangoztatott, de leginkább általuk elkövetett téves számításai felett. Az élcelődés, a gúny még több embert felébreszt, mint a siránkozás, tiltakozás. Az ENSZ főtitkárának, U Thantnak a megjegyzéseiben is lehet annyi gúnyt felfedezni, mint Bódog talpraesett Írásaiban. Kérem, adjanak helyet a fenti soroknak, mert úgy gondolom, már ideje lenne abbahagyni a múlton való rágódást és inkább a mai eseményeket tárgyalni a levelezőknek a lapon keresztül. "Vi." VAVlAA/MAAAAnAAA/VVVMA(WVVVWV\AAA>WWVVV' SAN FRANCISCO, Cal. — Egyre több kollektiv szerződés “ingyenes” orvosságot biztosit a munkások részére. Várallyai
