Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-04 / 9. szám
4 Az lUE elvetette az egyesülési ajánlatot WASHINGTON, D. C. — Az International Union of Electrical and Radio Workers országos végrehajtó bizottsága egyhangú szavazattal elvetette Walter Reuther azon ajánlatát, hogy a szervezet csatlakozzon az Auto Workers Union-hoz. James B. Carey, az IUE elnöke azt mondotta, hogy Reuther ajánlata teljesen váratlan volt részére. Közben a harc tovább folyik az IUE szervezetén belül az országos elnökségi állásra. Edward Allen Tamm szövetségi biró döntése szerint a közelmúltban leadott 130,000 szavazatot újra meg kell számolni. A Carey által befolyásolt ellenőrök azt állítják, hogy Carey nyerte meg a választást 2,000 szavazat- többséggel. Carey azonban megtagadta ellenfele, Paul Jennings azon kérését, hogy semleges ellenőrök számolják meg újra a szavazatokat. Végétért a négy hónapos sztrájk SAN FRANCISCO, Cal. — Egyezmény jött létre a Cutter Laboratories, Inc. és a munkások közt. A dolgozók a múlt év október 21-én léptek sztrájkba. A három éves szerződés nagy győzelmet jelent a munkások részére, akik az International Longshoremen’s Union 6-os lokáljához tartoznak. Kilenc centes bérjavitást kapnak a szerződés aláírásakor és 8 cent órabérjavitást minden évben a szerződés ideje alatt. A város összmunkássága támogatta a munkások hosszú harcát. Szervezik a szervezetlen hányamunkások ezreit WASHINGTON, D. C. — A United Mine Workers of America végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy szervezési kampányt indit a 25,000 szervezetlen bányász megszervezésére. A szervezetlen bányászok Kentucky, West Virginia és Tennessee államok puhaszén bányáiban dolgoznak. Öt dollár napi bér A szervezetlen bányászok nagy része öt-tiz dollár napibért kap 10—12 órás munkanapért. A szervezett munkások hét órás munkanapért $26.25-t kapnak. A szervezetlen bányákban dolgozók keresete oly alacsony, hogy ezek a bányászok jogosak a szövetségi kormány által a nyomorban lévők részére kiutalt ingyen élelelemre. W. A. Boyle, az UMW országos elnöke a sajtó képviselőinek föltette a kérdést: ‘’hogyan harcolunk mi a nyomor ellen, amikor megtűrjük, hogy nehéz földalatti munkáért napi öt dollárt fizessenek?” A kormány vásárolja az "olcsó" szenet Boyle megjegyezte és kihan^sulvozta, hopv a szervezetlen bányászok által termelt szenet a Tennessee Valley Administration vásárolja fel és igy a szövetségi kormány felelős nagy részben e bányákban fennálló helyzetért. A szervezetlen bányászok száma kb. 25,000; évente 50 millió tonna szenet termelnek. Az UMW John T. Kmetzet jelölte ki a szervezési kampány megszervezésére és levezetésére. Az ország bányaipara ma 120,000 bányászt foglalkoztat. Húsz esztendővel ezelőtt 375.000 bányász dolgozott az ország szénbányáiban. A bányászok száma még ma is állandóan csökken, amint újabb és újabb gépeket állítanak munkába. Ismét megindulnak a tárgyalások PITTSBURGH, Pa. — Az acélmunkások szak- szervezete és a kannagyártó munkáltatók kénvise- lői között uj kollektiv szerződés létrehozására ismét megkezdődnek a tárgyalások. A tárgyalásokat jan. 20-án felfüggesztették, mivel az acélszakszervezet szervezőinek és minden országos vezetőjének idejét az akkor folyamatban lévő szervezeti elnökválasztási kampány foglalta le. I. W. Abel, az eddig megszámlált 600 000 szavazatból. kb. 5,000 szavazattal kapott többet, mint McDonald. 34,000 munkást foglalkoztat a kannaipar. AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD 35 órás munkahetet és két dollár minimális órabért követel az AFL-CIO WASHINGTON, D. C. — George Meany, az AFL-CIO országos elnöke közhírré tette, hogy a szervezet sikra száll a 35 órás munkahét és a két dolláros minimális órabér létrehozásáért. “A $1,25 centes jelenlegi minimum órabér, éhbér — mondotta Meany. Mindenki, aki a társadalma: LUSZTIG IMRE A napokban találkoztam régi ismerősömmel, Margittal. Margit már nem fiatal, nyugdíjas és csak mankó segítségével tud járni-kelni. Ugylát- szik, leolvasta a kérdést az arcomról és ezt mondta: ‘‘Látod, Imre, öreg koromra már csak igy tudok járni. Izületi gyulladásban szenvedek — a fene egye meg. Rossz ez azért, mert fájdalmas is, meg drága is.” Csak hallgattam, Margit meg mondta tovább: “Nyugdíjban vagyok. Havi 75 dollárt kapok. Ebből 40 dollárt házbérre kell fizetnem. Ez a lakás itt 80 dollárba kerül, de mert ketten lakunk, az én részem 40 havonta. A megmaradt 35 dollárt nem tudom mire költsem. Ha nem akarok éhezni, akkor élelemre. Ha nem akarok szenvedni a betegség okozta fájdalom miatt, akkor orvosságra.” A Meticorten nevű orvosságot szedi. Minden pirula 30 centbe kerül. Minden nap három pirulát szed, ami napi 90 cent költséget jelent. Harminc napi orvosság költsége majdnem egyenlő azzal az összeggel, ami megmarad részére a házbérfizetés után. Csak hallgattam barátnőm beszédét és amikor hazamentem ,elővettem Estes Kefauver, a néhai szenátor “In A Few Hands” cimü könyvét, melyben többek között az amerikai gyógyszergyárosok profitjáról ir. Ebből megtudtam, hogy a McKesson & Robbins gyógyszergyár már 1961-ben piacra dobta a prednisone néven ismert gyógyszert, mely minden tekintetben olyan jó, olyan hatásos, olyan tiszta és olyan minőségű, mint meticorten. Mc Kesson 1,000 pirulánként $20.95-öt számított e gyógyszerért, szóval kb. 2 centet egyért. A cégnek egy centbe került a pirula gyártása. A gyógyszerész 3 centért adta át a fogyasztónak. Szóval a prednisone napi tiz centbe kerül, a meticorten 90 centjével szemben. Havonta 30 dolláros kiadás helyett ugyanazt az orvosságot — más néven — meg vehetjük HÁROM dollárért. Felmerül a kérdés, hogy mi akadályozza meg a beteget abban, hogy ne az olcsóbb orvosságot vegye? Elsősorban mindkét orvosságot csak orvosi receptre lehet kapni. A beteg nem ismeri egyiket sem, tehát teljesen az orvostól függ, hogy melyiket Írja elő. Amikor Kefauver szenátor a gyógyszergyártók működésével kapcsolatos vizsgálatot folytatta, az egyik ülésen Francis Brown, a Shering gyógyszer- gyár igazgatója a következő kijelentést tette a prednisone gyógyszer árával kapcsolatban: “A legjobb bizonyíték arra, hogy a prednisone ára nem magas, hogy az orvosi kar nagy lelkesedéssel fogadja e termékünket. Nem azáltal fokozzuk gyártmányaink népszerűségét, hogy leszállítjuk gyártmányaink árát. Orvosságot nem úgy kell a piacra dobni, mint az édes italt. Nem tehetünk két üveg prednisonet egy-egy orvosságos szekrénybe.” A Shering gyár nagy mennyiségben vásárolta az Upjohn társaságtól azt a vegyi anyagot, melyből a prednisonet gyártotta. A nyersanyag egy centbe került pirulánként, üvegbe rakása és egyéb kezelési költsége fél centbe. De ez nem gátolta meg a Shering társaságot abban, hogy 21 centet számítson a gyógyszerésznek, aki viszont 30 centért adta el a betegnek. Milliók hirdetésre A szenátusi vizsgálat folyamán nyilvánosságra került, hogy a gyógyszergyárosok százmillió dollárokat költenek évente gyógyszereik hirdetésére. Elárasztják az orvosokat a brossurák és egyéb nyomtatványok halmazával és mikor az orvos kiírja a receptjét, legtöbben automatikusan a brossu- rákban jelzett orvosságot Írják elő. A Shering társaság például minden egy dolláros bevételből 32 centet hirdetésre fordít. A jövedeThursday, March 4, 1965 lom részére szükséges munkát végez, megérdemli a két dolláros órabért.” “Ez nem álom és nem radikális követelés — folytatta Meany — ez gazdasági és erkölcsi szükséglet.” , A kongrésszus Munkaügyi Bizottsága márciusban tárgyalja a bér és munkaidőt meghatározó törvényjavaslatokat. Az AFL-CIO nyomást fog gyakorolni a Munkaügyi Bizottságra, a képviselőkre és a szenátorokra, követelni fogja úgy a 35 órás munkahét, mint a két dolláros minimum órabér törvénybe iktatását. Követelni fogja azt is, hogy a minimum órabér-törvényt kiterjesszék tízmillió munkásra, akiket a jelen törvény nem véd. lem ilyen nagy hányadát csak monopólium képes hirdetésre fordítani. S ilyen nagymérvű hirdetés segít a monopólium fenntartásán és megerősítésén. Egyetlen gyógyszergyár, a Shering Co. 750 millió dollárt költ évente hirdetésre. Ugyanakkor és ennek tetejébe 750 millió dollár profitot könyvel el évente. A feleségem esete Ezúttal még egy példát kívánok megemlíteni a gyógyszergyárosok profitharácsolásáról. Feleségem cukorbajos és naponta három Orinase pirulát kell szednie. Az Upjohn gyógyszergyár közvetíti ezt a cukorbajosok részére. Upjohn viszont a Hoechts Chemical Corp., Rhode Islandon lévő gyárából kapja a nyersanyagot. Az Upjohn gyárnak 1 centbe kerül egy Orinase pirula gyártása, de a gyár 8 centet számit a gyógyszerésznek, a gyógyszerész 14 centet számit a betegnek. Az Upjohn gyárnak $13.11-be kerül 1,000 pirula gyártása, ezért $83.40-t fizetett a gyógyszerész és $139-t a beteg. A páciens (feleségem és még néhány millió ember országszerte) havonta $12.50-t és évente $150-t fizet csupán ezért az orvosságért. Hogyan állapították meg az orvosság árát? Kefauver szenátor feltette a kérdést dr. Upjohn- nak: Hogyan állapították meg az Orinase árát? Erre dr. Upjohn igy válaszolt: “Vannak cukorbajosok, akik nem Orinaset, hanem insulint használnak. Egy-egy insulin injekció 14 centbe kerül és mivel nekünk versenyezni kell az insulinnal, az Orinase pirula árát 14 centben állapítottuk meg.” Mikor Kefauver szenátor rámutatott arra, hogy az insulin előállítása sokkal bonyolultabb és költségesebb, mint az Orinase gyártása és igy azt sokkal olcsóbban lehetne a betegeknek adni, dr. Upjohn csak a vállát vonogatta s igy válaszolt: “Mi más szempontból nézzük a dolgokat.” Kefauver szenátor vizsgálata rámutatott a gyógy szergyárosok profitolására — de azt nem szüntette be. Mi még most is állandóan 14 centet fizetünk az Orinase piruláért. Egy más alkalommal rátérünk arra, hány millió dollárt zsarolnak ki a betegektől enyhítő, nyugtató és a fertőzés megakadályozására gyártott (anti biotic) gyógyszerek eladásával. Ugyanazokat a gyógyszereket Európában és a világ minden részén sokkal olcsóbban lehet beszerezni, mint az Egyesült Államokban. S ha valaki azt hozza fel magyarázatul erre, hogy itt a munkások magasabb bért kapnak, akkor a válasz az, hogy az Egyesült Államokban 833,000 munkás évente 25 milliárd dollár értékű vegyi anyagot gyárt, mig Európában 1,400,000 munkás csak 10 milliárd dollár értéküt. Mi a teendő? Minden jel arra mutat, hogy a Medicare-javas- latot törvénybe fogják iktatni még ebben az évben. Ez csak egy lépés a jó irányba, de távolról sem elegendő. Itt az ideje, hogy a betegek az orvosságot ingyen, vagy csaknem ingyen kaphassák. Ezt meg lehet oldani azzal az EGYSZERŰ cselekedettel, hogy a gyógyszerek gyártását, és a betegekhez való juttatását nem kötjük a profithoz. Az amerikai szakszervezetek, a munkások, a társadalmi egyesületek feladata az, hogy tagságuk nevében síkra szánjanak ezen jogos és emberséges követelés érdekében. NEW ORLEANS. — Robbanás történt a város egyik cukorfinomitó üzemében. A robbanás és az azt követő tűz következtében egy munkás meghalt és 25 megsebesült. A sebesültek legtöbbje nagyon súlyos égési sebeket szenvedett. ÖREGSÉG, BETEGSÉG, NYUGDÍJ ÉS AZ ORVOSSÁGOK ÁRA f2o t Ug ■t kai l so <a,
