Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-04 / 9. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 4, 1965 [SZÉLJEGYZETE^ Bill Ward fiatal generációról irt cikkével kapcsolatban egy egyetemi hallgató többek között igy nyilatkozott: “Vagyunk néhányan, akik képtelenek vagyunk gyászolni azt az embert, akit felelősség terhelt a kubai válságért, az ‘óvóhely’ maszlagéért, a hidegháború általános fokozásáért, stb... Röviden: sokan közülünk Kennedyben egy fiatalabb és divatosabb Eisenhovvert láttunk. . • • • Manapság egy jó tanuló szüleinek legalább tízezer dollárba kerül fiuknak az egyetemen el- töUXft évei. Viszont azoknak a szülőknek, akiknek a fia nem jó tanuló, de jó futballista—nincs anya gi gondjuk. Az ilyen jó futballista (de nem jó ta- nuioy vizsgák ideien csal, "puskázik", de az amerikai felfogás szerint ilyen csalás r.em ütközik az erkölcsbe. Elvéire az ilyen fiatal atléta csak a nagysikerül üzletembereket utánozza, esetleg a sai„. apjai, akiknek jelszava: "Fő a siker!" • • • Ellentétben számos józan szenátorral, akik a vietnami háború befejezését és katonáink visszavonását tartják az egyetlen ésszerű megoldásnak. Nixon volt alelnök, a háború kiterjesztésének a hive. Ez magában bizonyiték arra, hogy a háború ki- terjesztése bűnös és veszedelmes kaland, amelynek nem lesz jó véget Mert “Tricky Dicky” Nixon következetesen a helytelen és veszedelmes utat ajánlja, amelynek mindig az ellenkezője a helyes és tisztességes. • • • Robert Theobald a "Bőség — fenyegetés vagy ígéret?" (Abundance — Threat or Promise) cimü könyvének előszavában írja: "Nem az automáció fenyeget bennünket, hanem a bőség." Az amerikai bőség ELOSZTÁSA olyan igazságtalan, hogy nyolc millió amerikai közsegélyre szorul és számuk az utolsó évtizedben 40%-kal emelkedett — kétszer oly gyorsan, mint a lakosság. Ebben a számban nincsenek azok a nyugdíjasok, akik nyomorban élnek. Ezek számára Johnson "Nagy Társadalmának" ígérete megannyi üres szó — tartalom nélkül. • * • Az igazságtalan elosztás nem egyedül amerikai jelenség. Angliában, 1960-ban a lakosság egy százalékának a kezében volt a tőke 42%-a és a lakosság öt százaléka a vagyon 75%-át bírta. A fennmaradó 25%-on osztozott a lakosság 95%-a! Hazánkban, ahol legalább 40 millió ember a “szegénységi vonalon” alul tengődik, a szegények 80%-a fehér és az összes szegényeknek csupán egy-ötöde kap segélyt. Hogy a négy-ötöd hogyan él, lakik, táplálkozik, miből fedezi legszükségesebb kiadásait, azt még a mindentudó statisztika sem tartja nyilván. Talán azért, mert erről “nem illik” beszélni. . . • • • Egy dél-carolinai házaspár bebizonyította, hogy még a biztositó társaságok eszén is túl lehet járni. Amikor az asszony gyomorhuruttal kórházba került és 287 dolláros számlát fizetett ki, 13 társaságtól 2,562 dollárt kollektált. Amikor a kádban elcsúszott, az orvosi-kórházi számla 470 dollár volt, aminek ellenében 3,261 dollárt kollektált. összesen 13,562 dollár "profittal" végezték a sorozatos betegségeket, de végül is "ráfizettek" a csalafintaságra, mert csalás vádja alapján 1,000—1,000 dollár pénzbírságot fizettek. A férj három évi és az asszony két évi börtönbüntetését felfüggesztették. A leonaqyobb baj az, hogy ezentúl biztosítást csak hatósági engedéllyel vásárolhatnak. Miből fognak megélni? • • • 52 ismert amerikai többsége “The Star-Spangled Banner” nemzeti dalt ideiét múlt, rossz szövegű és rossz zenei kompozicióju dalnak nevezte és uj dai megírását javasolta. A reakció mindenkori hűséges szószólója, Westbrook Pegler úgy vélekedett, hogy a négereket kéne megbízni egy uj nemzeti dal megszövegezésével, ami “jobb lenne, mint a Legfelsőbb Bíróság vacak (lousy) döntése.” Nem ajánlotta, hogy az uj dalt zsidó Írja. mert “azt gondolná, hogy a vacak (lousy) izraeli állam számára irta.” • • • Robert Shelton, a KKK "császári varázslója" a nemzeti dal megtartása mellett emelt szót és sze- retré azoknak a nevét, akik változtatást ajánlanak, hogy "a kartotékjában számon tartsa őket, mint akik idegen hatalomra esküdtek fel." Pegler javaslatára, hogy bizzák négerre az uj dal megirását, igy vélekedett: "A négerek Afrikába A VIETNAMI VÁLSÁG (Folytatás az első oldalról) Ennek a brutális, kardcsörtető imperialista agressziónak az igazolására kormányunk egy úgynevezett “fehér könyv”-et szerkesztett, ame.yen csak nevetni lehetne, ha egyedül logikai hebe- hurgyaságát kellene tekintetbe vennünk. Sajnos azonban emögött a csalárd okmány mögött egy felbőszült imperialista csoport áll, melynek elegendő hidrogénbomba áll rendelkezésére az egész emberiség kiirtására. A "Fehér Könyv" csalárd mivoltát maga a N.Y. Times leplezte le a megjelenését követő reggel. A N. Y. Times tiszteletreméltó szerepet töltött be a vietnami válság legutóbbi heteiben, következetesen leleplezve és élesen kritizálva az ipari katonai komplexum csaknem tökéletes befolyása, mondhatjuk hipnózisa alá került Johnson elnök politikáját. Ez az a csoport, melynek katasztrófapolitikájától Eisenhower a nyilvánosság előtt óvta utódait az elnöki székben. A Times rámutat arra, hogy azok az apró részletek az Észak-Vietnamból Dél-Vietnamba csempészett fegyverekről nem uj tények, kormányunk tudta azt évek óta. Hisz ez a viszonylag jelentéktelen támogatás szolgáltatta az egyedüli ürügyet arra, hogy a világ leghatalmasabb állama beavatkozzon egy rothadt, romlott dél-ázsiai kormány támogatására a saját népével vívott polgárháborújába. Az egyedüli uj fejlemény egy 100 tonnás kínai hajó elsüllyesztése volt a dél-vietnami partok mentén. Ezen állítólag kínai fegyverek voltak. Mennyiségét tekintve ez talán egy századrésze sem lehetett annak, amit a mi kormányunk egy nap küld Dél-Vietnamba. (Napi katonai támogatásunk összege két millió dollárt tesz ki, bombák, gyújtó- bombák, ágyuk, modern repülőgépek helikopterek, stb. formájában.) A dél-vietnami szabadságharcosok, miként azt már a helyszinnen levő amerikai újságírók, riporterek számtalan alkalommal szinte statisztikai részletességgel bizonyították és leírták, a dél-vietnami rendes hadseregtől zsákmányolják, sőt igen gyakran kapják fegyvereik nagyrészét. A dél-vietnami hadsereg ma már egy teljesen szervezetlen, kedvtelen katonaság, melynek se szive, se lelke nem kívánja a háborút és amelynek többsége titokban a szabadságharcos gerilla-testvéreikkel szimpatizál, s igen gyakran tömegesen pártol is át hozzájuk. Csak ezzel magyarázhatók a gerillák sorozatos győzelmei és az a tény, hogy Amerika minden katonai erőfeszítése ellenére, számuk csaknem megkétszereződött és a fennhatóságuk alatt álló terület ma már az országnak több mint kétharmad részére kiterjed. Mi a rugója, mi az igazi háttere Johnson elnök és kormányunk katasztrofális, végzetessé válható vietnami politikájának? Miért zárkóznak el minden békéltető és egyeztető javaslat elől, amely a világ minden jóakaratu és aggódó fórumától szinte nap-nap után érkezik hozzájuk? A pápa éppúgy, mint U Thant, az Egyesült Nemzetek elnöke, De Gaulle és külügyminisztere, India kormánya, sőt Johnson saját pártja az amerikai demokrata párt számos kiemelkedő tagja következetesen sürgeti kormányunkat a tárgyalások felvételére. Johnso- nék válasza az, hogy addig nem tárgyalnak, amig Észak-Vietnam be nem szünteti “támadását” Dél- Vietnam ellen. Múlt hét végén már a dél-vietnami buddhista egyház is követelte az amerikai katonaság kivonását Dél-Vietnamból és a kinai és orosz tanácsadók eltávozását Észak-Vietnamból. Az olaj monopóliumok szerepe Az amerikai kormány. Johnsonék politikájának támadó jellegét a legagresszivebb amerikai imperialista üzleti érdekeltségek, azuttal az olajmonopóliumok nemzetközi profitérdekei alakították ki. Az amerikai és nemzetközi olajtrörzt ázsiai befektetései, ázsiai érdekeltségei fantasztikusan nagyok és profitjuk ezzel párhuzamos méretű. A nemzeti öntudatra ébredt államok tucatjaiban az eddig példátlan arányban kiszipolyozott tömegek kezdik megérteni, hogy anyagi jólétüket csak úgy fokozhatják, h\ nagyobb részt kapnak hazájuk természeti kincseiből. Ez magyarázza meg a folyamatban levő államosításokat számos ázsiai és afrikai országban. Az olaj és más imperialista érdekeltséXVVV\\V\VV\\\\N\\\VVV\\N\\N\V\V\\V\\\\V valók. Ajánlom, hogy Pegler menjen Afrikába és éljen közöttük. Ha elégedetlen a nemzeti dallal, menjen a Kongóba és a dallamát ott tanulja meg dobszóra." Peglert és Sheltont EGY ketrecbe zárva kéne mutogatni, miközben a nemzeti dalt éneklik, vagy — vitatják. gek (arany, gyémánt, ezüst, réz, uránium, autó, stb.) e folyamat lelassítására igyekeznek az egyes országok bennszülött uralkodó osztályainak tagjait megvesztegetni, hogy fékezzék az államosítást. (E politikai legjellemzőbb példája Irán.) Ezen uralkodóosztályok mögött a fő erő és hatalmi tényező az amerikai imperializmus, a CIA, Amerika tengeri és légi ereje. Dél-Vietnamban, melyben az Egyesült Államok már 1954-ig négy milliárd dollárt fektetett be a polgárháború leverésébe és csaknem kétszerany- nyit azóta, egy markonvi nép szembe mert szállni az amerikai imperializmus teljes erejével. És az Egyesült Államok teljes katonai hatalma által támogatott bábkormány cs annak hadserege nemcsak képtelen volt ezeket a nagyrészt mezítlábas szabadságharcosokat leverni, hanem a döntő vereségek egész sorozatát szenvedte el tőlük. Az amerikai imperialisták, élükön az olajimperialistákkal érzik, hogy ha ebben az országban, nem tudják a nekik kedvező rothadt rendszert fenntartani, akkor annak hatása alatt egy egész sereg más ázsiai és afrikai államban is követeli majd a nép a maga jussát. És ott, ahol a benszü- >ött uralkodó osztály, amerikai segítségben bízva, nem lesz ezt hajlandó mekadni, éppúgy, ki lesz seprüzve, mint ahogy kiseprüzi a dél-vietnami nép a délvietnami bábkormányokat, jóformán minden héten. Hogy az amerikai olaj érdekeltségek és rajtuk keresztül a Johnson kormány ebbeli magatartása nemcsak a világháború veszélyét rejti magában, hanem üzletileg is káros az amerikai tőkésrendszer jólfelfogott érdekeire, azt olvasóink előtt nem kell részleteznünk. Az amerikai tőkésrendszer jövedelmező üzletet tudna folytatni egy szabad Dél-Vietnammal épp úgy, mint ahogy más tőkésállamok máris jövedelmező üzletet, kereskedelmet folytatnak a kinai népi demokráciával. (Valószín üieg ez a tényező határozza meg az amerikai nagytőke olyan befolyásos szócsöve, mint a NY Times kritikai álláspontját Johnson- nal szemben. A Times az amerikai nagytőke kevésbé ragadozó apostolai nevében ir.) De az olaj tröszt nekirugaszkodott vezéreinek normális profit nem elegendő, ők tovább is váj- kálni akarnak a szuperprofitban, az olajprofit inilliárdjaiban. Ez adja meg az Eisenhower által hangoztatott ipari, katonai komplexum üzleti rugóit. A katonai csoportnak, melynek jellegét egy szóval a Pentagonnal tolmácsolhatjuk legjobban, természetesen más célkitűzései is vannak. Ezek most elérkezettnek látják az időt Kina megsemmisítésére, mielőtt ez az ország is képes lesz magát atomarzenállal felszerelni. E súlyos vészterhes időkben nem tudjuk az amerikai polgárok számára létező legfontosabb teendőt hatásosabban ecsetelni, mintha felhívjuk olvasóink figyelmét a békeszerető amerikai .polgárság nézeteit szerintünk legméltóbban képviselő egyetemi tanárok felhívására és annak értelmében való cselekvésre: levélírásra Johnson elnökhöz, követelve katasztrofális délvietnami politikánk megváltoztatását. A UE egységre szólítja az IUE-t NEW YORK. — A United Electrical, Radio and Machine Workers of America fölhívást intézett az International Union of Electrical Work- ers-hez felszólítva a vezetőséget és a tagságot, hogy a két szervezet egyesüljön. Ez volna, az első lépés a villamos iparban dolgozó több mint egy millió munkás egy szervezetbe való tömörülésére. A UE ajánlja, hogy a két szervezet képviselői akik a General Electric és a Westinghouse trösztök gyáraiban dolgoznak, szervezzenek egy közös bizottságot, mely egyöntetűen lépne fel a két tröszt; ellen. A/YNGR1KAI ^ w Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879. to the P.O. of New York. N.Y Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre S10.00, félévre §5.50. Minden más külföldi ország- ba egy évre 12 dollár, félévre
