Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-18 / 7. szám

Thursday. February 18, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7_ Az uj "Spiegel-iigy” ''Az atomaknák robbantására a parancsot a Hamburgtól délre küzdő Bundeswehr had­osztály parancsnoka adta ki, amikor az elő- nyomuló orosz páncélos kötelékek elérték a hamburg—hannoveri autobahnt... A műsza­ki század parancsnoka az előretolt harcállás­ponton megnyomta a gyujtószerkezet gomb­ját és a 34-es atomcélponton, közvetlenül az autobahn mellett felrobbantak az atomtölte­tek, amelyeket közönségesen atomaknáknak neveznek ... Az atomháború megkezdődött..." Ezzel a drámai képpel kezdi 1965. január 6-i számában hétoldalas cikkét a Spiegel cimü ham­burgi hetilap a tervezett nyugatnémet aknaövezet­ről. “Valahogyan igy kezdődne a háború német területen — folytatta —, ha megvalósítanák Heinz Trettnernek, a Bundeswehr főparancsnokának a tervét. És egy ilyen látomás fakasztotta fel bel- és külföldön, különösen a határmenti területeken a felháborodás viharát...” A cikk a továbbiakban birálja a bonni militarista körök agresszív és ka landor katonai és politikai mesterkedéseit, ame­lyek végeredményben egyetlen célra összponto­sulnak: az atomfegyver birtoklására. zelmultban sajtóértekezletet tartottak Bonnban ahol a tudósítók megostromolták kérdéseikkel a kormány szóvivőjét, és szakértőit. Hadd idézzek ebből a furcsa kérdés-felelet játékból egy részletet: Kérdés: — Államtitkár ur, volt-e tudomása a nyugatnémet kormánynak, vagy legalább egy ré­szének az Augstein és Weinstein ellen indított eljárásról? Ki a vádló? Von Hase sajtófőnök, államtitkár: — Az igaz­ságügy-miniszter, amint ma emlitette, kapott tájé koztatást az ügyészségtől, de meg kell jegyeznem, hogy az igazságügy-miniszternek nagyon csekély, inkább csak elméleti lehetősége lett volna az ügyészség eljárását visszautasítani. Kérdés: — Kért-e az ügyészség szakvéleményt a hadügyminisztériumtól az eljárás megindítása előtt? Viebig ezredes, a hadügyminisztérium sajtófő­nöke: — Nincs tudomásom róla. Kérdés: — A két szerkesztő cikkében nincs több, mint amit mi itt most megvitattunk. Mi a vélemé­nye erről az ezredes urnák? vassák Kai-Uwe von Hassel nyugatnémet hadügy­miniszternek, hogy “a bűnvádi eljárás alapját és kiindulópontját képező cikkek” megjelenése előtt a hadügyminiszter már 1964. október 17-én New Yorkban tartott előadásában nyilvánosan, nagyszá­mú hallgató előtt kijelentette, hogy véleménye sze­rint “az ellenfél figyelmeztetése” érdekében atom­akna-övezetet kell létesíteni a nyugatnémet határ mentén. A Foreign Affairs cimü amerikai folyóirat­ban januárban jelent meg Von Hassel hadügymi­niszter novemberben irt cikke, amelyben ugyan­csak az atomakna-övezet létesítésének szükséges­ségéről irt. 1964 december 29-én az egyik nyugat­német társadalmi szervezet lapja közölte Von Has­sel hadügyminiszternek a szervezet elnökéhez in­tézett levelét, amelyben a hadügyminiszter meg­írta, hogy “évek óta közismert tény a nagy nyil­vánosság előtt is, miszerint az európai atomfegy­vertárban a rakéták robbanótöltetei mellett atom­aknákat is tároltak az amerikai raktárakban.” Hassel ellen nincs eljárás Ezek a tények, és felmerül a kérdés: ki követett el előbb hazaárulást, ki fecsegett ki előbb állam­titkokat? — kérdi a nyugatnémet sajtó. Inditsanak eljárást Hassel hadügyminiszter ellen is hazaáru­lás címén, ha a hasonló tartalmú, később megirt cikkekért felelősségre vonják hazaárulás címén a szerkesztőket. A lavina elindul Ugyanebben a számában a Spiegel leközli főszer­kesztőjének, Rudolf Augsteinnek egy cikkét, mely­ben leszögezi, hogy “a politikai tanácstalanság, te­hetetlenség és a totális szellemi csőd” szülte ezt a tervet, nyíltan kimondja véleményét: az ostoba is láthatja, hogy egy kettéosztott országban, amelyet atomakna-övezet választ el egymástól, nem lehet az egyesítésről szó. Augstein nyíltan megírja: annak ellenére, hogy az NSZK-t nem lehet atomokkal megvédeni, csak elpusztítani, a nyugatnémet had­ügyminiszter már 1962-ben kiadta a parancsot, hogy készítsék el az atomvédelem tervét. A Spiegel közleményeit megelőzve — ez váltotta ki tulajdonképpen a hetilap cikkeit is — Adelbert Weinstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung ka­tonai szakirója, a Bundeswehr tartalékos alezre­dese, a párizsi NATO-tanácskozásokról küldött tu­dósításában a lap 1964. december 16-i számában szenzációként robbantotta ki a hirt, hogy Trettner előterjesztette a NATO legfelsőbb katonai tanácsá­nak az atomakna-övezet gyilkos és pokoli tervét. Weinstein részletekbe menő tudósítása elindította a lavinát. . . Újraegyesítés — a csatatéren? Ezek voltak az előzmények. És a következmé­nyek? A lélegzetet elállitó megdöbbenés első má­sodperce után, már a másodikban a határtalan fel­háborodás világszerte, de különösen Nyugat-Né- metországban, ahol a politikusok egy része is “ön­gyilkos stratégiának" (Erler SPD), "politikai őrült­nek” (Wehner SPD), “fenyegető halálsávtervnek” (szakszervezetek), “iszonyatosnak” (Kaefc-er schless- wigi tartományi képviselő), “önmagunkat megsem­misítő tervnek” (Prior philippthali polgármester), “félelmetesen nyugtalanítónak” (Vallmer püspök) nevezte. A nyugatnémet, különösen a határmenti sajtó, tartományi képviselők, polgármesterek, kü­lönböző szervezetek és intézmények kétségbeesve és egyhangúan tiltakoznak. Jellemző volt a Spiegel olvasóinak rendkívül élénk reakciója a lapban kö­zölt cikkekre. Számos levél érkezett a szerkesztő­ségbe, amelyben közölték véleményüket a trettneri tervvel kapcsolatban: “Pontosan annak az ország­nak kell az atomaknákkal provokálni, amely min­den háborúk legszörnyübbikét robbantotta már ki?” — kérdi Peter Wasser Münsterből. Szájkosár-demokrácia A másik következmény a bonni hadügyminiszté­rium reagálása: eljárás Rudolf Augstein és Adel­bert Weinstein ellen. A karlsruhei szövetségi ügyészség hazaárulás és államtitok elárulása címén bűnvádi eljárást indi­tott mindkét szerkesztő ellen. Ezzel az eljárással kirobbant a sokszor hangoztatott nyugatnémet “demokrácia” és “szabad véleménynyilvánitás” újabb botránya, az uj “Spiegel-ügy”. A szerkesztő­ket Buddenberg, a szövetségi bíróság bírája idézte meg, aki annak idején a még ma sem lezárt első Spiegel-ügyben a letartóztatási parancsot kiadta. Az árnyalatbeli különbség talán csak annyi a két ügy között, hogy ez alkalommal elmaradt a ház­kutatás meg a letartóztatás. Legalábbis egyelőre A nyugatnémet sajtó a karlsruhei ügyészség közbelépésére felzudult. “Szájkosár-demokráciá­ról” Írnak vezércikkeikben, s utalnak az eljárás megindítása körüli zavaros körülményekre. A kö­Viebig: — Nem feladatom, hogy itt szakvéle­ményt mondjak. Kérdés: — Csak a véleményét akartam megtud­ni. Bizonyára olvasta a cikkeket? Viebig: — Forduljon kérdésével az ügyészség­hez. Kérdés: — MegtudhatjuK-e, hogy az igazságügy­minisztert az eljárás megindítása előtt vagy csak utána tájékoztatták? Thiesmayer, az igazságügy-minisztérium sajtó­főnöke: — Nem tudom ezt önnek pontosan meg­mondani. Kérdés: — A két szerkesztő esetében van-e fel­jelentés, ha igen, kitől származik? Von Hase: — Nem tudom. Kérdezze meg az ügyészségtől. Január 25-én a hadügyminisztérium szóvivője különben ismételten megtagadott mindenféle kom­mentárt Augstein és Weinstein szerkesztők ügyé­ben. A botránnyá dagadt esetnek van egy érdekes közjátéka is. A nyugatnémet sajtóban a fejére ol­A halálbüntetés olyan ősrégi időkből ránkmaradt hagyomány, amellyel nem büszkélkedhetünk. Már Babylonban, az i. e. 2067 és 2025 között uralkodó Hammurabi büntetőkódexa is ezt a büntetést szab­ta meg bizonyos bűnügyekben. A halálbüntetés az évezredek folyamán megmaradt az emberiség tör­vénykönyveiben, habár alkalmazásában nagy válto­zások történtek. Az ősrégi időkben ezt a büntetést szabták ki házasságtörés, állatokkal való fajtalan­kodás, a szülők elátkozása, idegen istenek imádata, vérfertőzés, nemi erőszak, erkölcstelenség és bo­szorkányság gyakorlása esetében. A római törvé­nyek szerint halálbüntetés járt hazaárulás, homo- szekszualitás, gyilkosság, rabszolgák által elköve­tett csalás, korrupció és emberrablás elkövetésé­ért. Az idők folyamán egyre több bűntényt soroz­tak a főbenjáró bűnök közé, mig végül Angliában, III. György idejében már 200 különböző törvény­szegésre alkalmazták a halálbüntetést. Ezek között volt: 5 shilling, vagy ennél több értékű lopás, ci­gányokkal egy évig tartó együttélés, díszfa kivá­gása, pénzhamisítás, okirathamisitás, a londoni hi­dak megrongálása, almalopás, utonállás, ludtolvaj- lás, házasságszédelgés, istenkáromlás, az ország­úti kapu megrongálása, szalmakazal felgyujtása, csempészés, sőt még dohánytermelés is. Harmadik György uralma idején — ugyanabban az időben, amikor az amerikai forradalom lezajlott —, kis gyermekeket felakasztottak Angliában az­ért, mert a fáról almát loptak. Kérdés, hányán len­nénk még életben, ha ez a törvény fennmaradt volna? Ma már Angliában csak négy bűntényért jár halálbüntetés: szándékos gyilkosságért, haza­árulásért, kalózkodásért és gyújtogatásért. Min­den évben egyre közelebb jutnak ahhoz, hogy a parlament teljesen megszüntesse a halálbüntetést. A régi időkben a halálos Ítéletet úgy hajtották végre, hogy az elitéit minél nagyobb kínok között szenvedjen ki. Erre vonatkozólag a törvények a legaprólékosabb részletekre is kiterjedtek. Az ál­lam és az egyház a kínzásnak a legkülönbözőbb for­máit hajtotta végre a szerencsétleneken. Manapság a kivégzés leggyakoribb formája a go­Ebben az esetben azonban gyorsan reagált az ügyészség:Lösdau ügyész kijelentette, hogy nincs eljárás Hassel hadügyminiszter ellen, s az ügyész­ségnek nincs is szándéka ilyent megindítani. Az eljárás tehát a két szerkesztő ellen megin­dult. Bíinük a bonni militaristák szerint a hazaáru­lás. Cikkeik megírásában azonban a valóságban a felelősségtudat és a meggyőződés vezette őket, mert ettől a tervtől milliók élete, végeredményben a nyugatnémet nép léte függ. Befejezésül még egy beszélgetésről hadd Írjak. Denis Haley brit hadügyminiszter és Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter között folyt le Pá­rizsban, az elmúlt év őszén, a NATO-tanácskozá- sok alkalmával. A brit hadügyminiszter kertelés nélkül megmondta nyugatnémet kollégájának, hogy egy atomháború Nyugat-Németország teljes pusztulásával járna. A konvencionális fegyverek — fűzte hozzá némi iróniával — még mindig meg­adják a lehetőséget Nyugat-Németországnak — az újjáépítésre. Koncsek László lyó általi halál, de egyes országokban akasztással, a villamosszék, a gázkamra és Franciaországban még mindig guillotine által hajtják végre az ítéle­teket. Azelőtt a kivégzések a nagy nyilvánosság előtt történtek, ez ma már megszűnt; mintha a tár­sadalom szégyelné magát az embertelenségéért, a néhány hivatalos tanútól eltekintve, más nem lehet jelen, mikor a hivatalos hatóságok a ször­nyű tettet végrehajtják. A halálos Ítélet nem hozza meg azt az ered­ményt, aminek érdekében és céljából alkaJmazzák: Nem szolgál elrettentő például a főbenjáró bűnök megakadályozásában. Az igazságszolgáltatási intéz­mények egyre inkább tudatára ébrednek a halálos ítéletek eredménytelenségének és egyik országban a másik után, lassacskán kiküszöbölik. Ez már megtörtént az Egyesült Államok 8 államában, u. m. Minnesota, North Dakota, Alaska, Hawaii, Maine, Rhode Island, Michigan és Wisconsin. Azon- kivül törölték a törvényekből a halálbüntetést hat dél-amerikai országban; Ausztrália, Queensland tar tományában, Ausztriában, Dániában, Finnország­ban, Nyugat-Németországban, Greenlandban, Ice- landban, Olaszországban, Mexikóban, Norvégiá­ban, Hollandiában, Uj-Zélandon, Portugáliában, a San Marino köztársaságban, Svédországban és Svájcban. Néhány más országban többé nem alkal­mazzák, habár még fennáll a törvénykönyvekbe». Talán minden ok között a legnyomósabo a halá­los ítélet megszüntetésére az igazságszolgáltatás­ban elég gyakran előforduló tévedés. Ennek kö­vetkeztében számos ártatlan ember életét vesztet­te. Ha az ártatlanság vagy a bűnösségre vonat­kozó kételyek későn derülnek ki, a tévedést nem lehet többé jóvá tenni. Ősrégi idők óta sok változás állt be a halálos ítéletek alkalmazásában, végrehajtásában és mond­hatjuk, hogy civilizáltabbak lettünk ezen a téren. A halálos Ítéleteket rövidszerrel és a lehető “leg­kíméletesebb” módon hajtják végre, ha ezt egyál­talán annak lehet nevezni és nem teszik közszemlé­re a kivégzést. Hogy az emberi barbárság korsza­ka teljesen feledésbe menjen, a halálos Ítéleteket mindenütt el kell törölni. VWWVWWVWWWUWWWWMMWWMAIWUWWVlMVtMtMAAANVVVMMVVtMAAAAAMAmMVVVWVWVVWWWWWMMV A HALÁLBÜNTETÉS BARBÁR KOROK MARADVÁNYA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom