Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-13 / 33. szám
RÉSZLETES TUDÓSÍTÁS A MAGYARORSZÁGI FUTBALLMÉRKŐZÉSEKRŐL (Lásd lapunk 12-ik oldalát) Vöt. Alii. No. 33. Thursday, August 13, 1964 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefont AL 4-0397 ELŐBB ÉSZAK-VIETNAM, UTÁNA CIPRUS A kormánykörökben hetek óta hangoztatott utalások arra, a katonai erők a dél-vietnami háborút kiterjesztik Észak-Vietnamra, bekövetkeztek. A súlyos anyagi kár és emberveszteség mellett, amit a hadihajókról és bombavető repülőgépekről irányított 64 támadás okozott a kis országnak, az agresszió másik következménye az volt, hogy Törökország vakmerőén hasonló támadást intézett a függetlenségéért küzdő kis Ciprus ellen. Ezek az eljárások, külön és együttesen, óriási mértékben növelik a háború kiterjesztésének és mindent elpusztító, világméretűvé való kifejlődésének veszélyét. A világbékét veszélyeztető komoly helyzet azt a felelősséget rója elsősorban az amerikai népre, hogy szólaljon fel, s akadályozza meg a helyzet elfajulását. Békés megbeszélések szükségesek a fennálló problémák megoldására, hiszen köztudomású, hogy háború nem oldja meg a nézeteltéréseket és ezt vezető politikusok is gyakran hangoztatják, sajnos, ritkán magukra, de aniiál inkább másokra vonatkoztatva. Példa erre Stevenson kijelentései az ENSZ-ben. Az amerikai nép többsége sem hiheti eh de még kevésbé másc-k, hogy Johnson elnök utasítására azért indították meg a támadást Észak-Vietnam ellen, mert az a csöpp ország, annyi ezer mérföld távolságban, veszélyeztette az Egyesült Államok biztonságát. Hasonlóan köztudomású, hegy a török bombák és tüzbcmbák, amelyek embereket öltek és sebesitettek meg és falvakat égettek porrá, nem a maroknyi ciprusi törökök védelmét szolgálták. Imperialista érdekek és versengések az indító okai a felháborító vérengzéseknek, embertelen támadásoknak. Nem a vietnamiak küldték hadihajójukat — ami talán nincs is nekik — amerikai vizekre, hanem az amerikai flotta árasztotta el a vietnami tengerpartokat és évek óta fegyveres segítséggel gátolja a vietnami nép felszabadulását. A State Department minden törekvést és ajánlatot visszautasított, amit eddig megtettek a 14 országból álló genfi konferencia megújítására, Indokina, a volt -francia gyarmat országai függetlenségének megoldására. A jelen pillanatban ez a legsürgősebb feladat a béke érdekében, a fegyveres viszályok megszüntetésére. Erre kell sürgetni kormányunkat. Johnson elnökhöz, képviselőinkhez, szenátorainkhoz küldjünk levelet, sürgönyt, aláirt petíciókat, hogy tartózkodjanak a további háborúhoz vezető lépésektől és akadályozzanak meg másokat is az ilyen eljárásoktól. Johnson elnökkel meg kell értetni, hogy megválasztását nem azzal biztosítja, hogy követi Goldwater reakciós, háborús népellenes álláspontját. A béke megvédése és biztosítása az amerikai nép érdeke és ezt legjobban úgy szolgálhatja, ha az amerikai hadsereget kivonja Indokina területéről. Ez az eljárás becsületére válna az Egyesült Államoknak. Ki a felelős a mississippi-i gyilkosságért? Irta: LUSZTIG IMRE Nincs többé kétség .. Nmei többé remény .. A három, egyenjogúságért harcoló mártír sírját fölfedezték. James E. Chaney, 21 éves, Andrew Goodman, 20 éves, Mike Schwerner, 24 éves, borzalmasan összevert, szitává lőtt holttestét megtalálták. Az élet hajnalán volt csak mind a három. Tele életkedvvel, idealizmussal. Hittek az emberek jóindulatában. Hitték azt, hogy tü relemmel és tanítással ki tudják küszöbölni szeretett hazájukból a bigottságot, a gyűlöletet az igazságtalanságot. Ezért csatlakoztak ahhoz a táborhoz, mely magáévá tette a néger nép egyenjogúságának kivívását. Ezért jelentkeztek önként munkára, s igy kerültek Mississippi államba. Chaney “bennszülött” volt, de Goodman és Schwerner New Yorkból mentek Délre, ahol junius 21-én eltűntek. Ki a felelős? Elsősorban és közvetlenül azok, akik a bestiális tettet elkövették. De alapjában véve azok az elemek, amelyek Mississippiben és másutt olyan atmoszférát teremtettek és tűrtek meg, amelyben fajgyűlölők, mérgezett agyú bitangok egy évszázadon át hasonló bűnök ezreit követték el és eltiporták a néger nép legelemibb jogait. A déli államok kormányzói, mint Wallace és Barnett, a déli államok törvényhozói, a kongresszusba alkotmányellenesen megválasztott képviselői, mint Eastman, Smith, Byrd, stb. De felelős a mindenkori szövetségi kormány is, amely évtizedeken át a sok lincselésért, gyilkosságért, templomégetésért és a néger nép ellen elkövetett más bűnökért soha senkit meg nem büntetett és nem igyekezett a fajgyűlölet fasisztaszerü mérgét eltüntetni nemzeti életünkből. De felelős az amerikai nép és közöttük mi is. Hányán vagyunk, akik a harlemi, reche^eri tön- (Fclytatás a 12-ik oldalon) Észak-Vietnam megtám adás a növelte a háború veszélyét Az elmúlt héten a háború szele suhant át a világon, amit az Egyesült Államok agressziója keltett Délkelet-Ázsiában, a vietnami háború kiélezett, feszült viszonyok között forrongó területén. Az esemenyek nyomán az Egyesült Államok bombázói óriási károkat okoztak a Vietnami Demokratikus Köztársaság (Észak-Vietnam) partvidékén és közeli helységeiben. A bombázást a Csendes-óceánon állomásozó 7-ik flottához tartozó harci repülőgépek végezték, s a támadásra L. B. Johnson elnök adta meg az utasítást. Adlai E. Stevenson, amerikai ENSZ-megbizott a Biztonsági Tanács előtt, a következőkben irta le az eseményeket: Maddox, az amerikai torpedóromboló hajó, 1964 aug. 2 án a Tonkin-öbölben cirkált, kb. 30 mérföldre a partoktól, nemzetközi vizen, amikor három észak-vietnami torpedó hajó közeledett feléje. “Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a hajók támadó akcióba akarnak lépni, a Maddox figyelmeztető lövéseket tüzelt a közeledő hajók előrésze felett.’’ Tehát igy indult meg. Az amerikaiak saját bevallása sze rint is, nem az észak-vietnamiak lőttek először. Ha tekintetbe vesszük az Egyesült Államok imperialistáinak a vietnami nép ellen 10 éve folytatott agressziós háborúját, akkor a Tonkin-öbölben történteket nem lehet másként tekinteni, mint az amerikai haderők tudatosan kiszámított célzatos provokációjaként. A Tonkin-öböl oíyan vizte- rület, amelyet csak Észak-Vietnam és a Kinai Népköztársaság szárazföldje határol, hasonlóan a Mexikói-öbölhöz, mieiy Mexikóhoz és az Egyesült Államokhoz tartozónak tekinthető. Vajon mit szólna ennek a két utóbbi országnak bármelyike is, ha ezen a viz- területen idegen ország hadihajói megjelennének? A Tonkin-öbölben az amerikai flotta 125 hadihajója cir- kált, 60,000 főre menő személyzettel és 3,500 hadirepülőgéppel, amelyeknek egyhar- mada nukleáris Jiombaszállitó. Ez a haderő 5 órán át tartó támadásban az egész partvidéken és a közeli belterületen minden felszerelést elpusztított. Ezt a brutális háborús eljárást azzal indokolják, hogy augusztus 4 én éjjel az északvietnamiak részéről újabb támadás érte az amerikai hadihajókat. A Vietnami Demokratikus Köztársaság által kibocsátott nyilatkozat “alaptalan tákolmánynak” minősiti ezt a jelentést és a világ békeszerető országait és népeit hivja fel, hogy megfelelő intézkedésekkel gátolják meg az amerikaiak háborús szándékait, a veszélyben levő világbéke érdekében. Nyilvánosságra hozta, amiről az amerikai közvélemény nem tudott, hogy amerikai hadihajók gyakrabbaa behatoltak észak-vietnami fel(Folytatás a 7-ik oldalon) Nem hiába haltak meg... A polgári jogok három fiatal harcosának holtteste minden jóérzé- sii amerikait a fajgyűlölet veszélyére figyelmeztet Három fekete zsákot emel-| tek be a University of Missis-J sippi Medical Center-jének a méntőkocsijába aug. 5-én hajnalban. A műanyagból kés:;ült zsákokon jelzőcédulák csüngtek: X-l, X-2, X-3. Zsákok és számok... De mögöttük három fiatal élet mélységes tragédiája húzódik meg, amely messze tulemelke- dik az ő egyéni sorsukon. Aug. 5-ének hajnalán, amikor kiásták a három holttestet a mississippi-i Philadelphiához közeleső töltésen, egy több mint 6 hetes rejtélyre derült napfény. A 24 éves Michael Schwerner, a 20 éves Andrew Good-j man és a 21 éves James E. Chaney társaságában ment a CORE megbízásából Mississippi államba, hogy ott a néger tömegek szavazási regisztrálásának ügyét előmozdítsa. Nem juthattak messzire, mert már junius 21-én Price sheriff-he-l lyettes 1 e t artóztatta őket “gyorshajtás” ürügyén és csak | a sötétség beállta után kerülhettek szabadlábra, miután 20 dollár óvadékot helyeztek letétbe. Ezután a fiatalok gépkocsijukon Meridian városa felé hajtottak, ahol nemrég egy néger templomot gyújtottak fel szélsőséges elemek... A polgári jogokért lelkesedő fiatalokat senki nem látta többé élve, eltűntek a sötét déli éjszakában. . . 400 tengerészkatona, 100 FBI-ügynök és 100 highway (Folytatás a 2-ik oldalon) KVS« NYÍLT KIHALLGATÁS A TOKÁK” ÜGYÉBEN Nem temették el egészen az idős polgárok egészségi szolgálatának kérdését A Szenátus Pénzügyi Bizottsága nyílt kihallgatást indított meg a kongresszusban erősen kontroverziálissá vált “Medicare” - törvényjavaslat ügyében. Mint már megírtuk, a képviselőház a “Medicare” mellőzésével hagyta jóvá a javaslat ellenfele, Wilbur Mills képviselő által vezetett Wavs and Means Committee benyújtott ! tervezetét a társadalombiztosítás módosítására. Ez a iavas- ! lat most a szenátus előtt van és egyes szenátorok hozzá akarják ismét csatolni a Medi- care-t, csak az eljárás módja felett nincsenek összhangban. A sikert veszélyezteti az idő rövidsége is, mivel a kongresz- szus csupán a demokrata párti konvencióig működik, amely augusztus 24-én lesz, s attól kezdve felfüggeszti üléseit erre az évre. A bizottsági kihallgatásokra azért nem jut több idő. mmt e~v hét, mort a bizottság ajánlatait a szenátusban is meg kell tárgyalni é' ha a képviselőháztól eltérő javaslatot fogadnak el, akkor a két testület közös bizottsága kell, hogy kisimítsa az eltéréseket. A javaslat, amit a képviselőház elfogadott, 5 százalékkal felemeli 20 millió nyugdíjas, özvegy és munkaképtelen ember társadalombiztosítását, kiterjeszti a törvényt az orvosokra, a borravalóért dolgozó munkásokra és módosítja a tűzoltókra és rendőrökre vo(Folytatás a 3 ik oldalon)
