Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-31 / 53. szám

2

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, December 31, 1964

(széljegyzetek"

Az AFL-CIO alkalmazásában működő E. P. Morgan tv-hirmagyarázó adta hírül, hogy Los Angeles egyik elhelyező irodájában 500 nőt kellett kihallgatni, amire 30 olyan pályázót találtak, akinek elég iskolázottsága volt ahhoz, hogy ápolónői pályára léphessen.

Egy másik esetben nem tudtak elég alkalmazottat találni takarításra, mert a jelentkezők nagy része a tisztítószereket tartalmazó kannákra és üvegekre ragasztott utasításokat nem tudta elolvasni.

Mi megy itt végbe? — kérdezte Morgan és mindjárt felelt is rá: Az a baj, hogy hazánkban, amelynek iskoláira, tanítói karára és tanítási módszerére oly büszkék vagyunk, több mint hárommillió olyan ember él, aki irni-olvasni nem tud.

• O •

Morgan ehhez hozzáfűzte, hogy ezzel tulajdonképpen nem mond semmi újat, mart az amerikai hadsereg a második világháború folyamán kénytelen volt hadjáratot indítani az analfabétizmus ellen, mert a sorozásra jelentkező fiatalok sorában túl sokan voltak olyanok, akiket katonai szolgálatra alkalmatlanoknak találtak, mert — az irás-olva- sással hadilábon álltak.

Három millió analfabéta már magában is gond, de súlyosbítja ezt az a körülmény, hogy ezek sorából kerül ki a bűnözők és betegek aránytalanul nagy százaléka. Érthető, mert munkát nehezen kap és betegségek ellen is nehezebben védekezik.

Amerika dicséretére mondhatjuk, hogy visszamaradt országokban segítséget nyújt az analfabé tizmus csökkentésére. Üdvös lenne, ha idehaza is sürgős intézkedések történnének e szégyenfolt kitisztítása érdekében.

• • •

A fenti jelentés nyomában olvastuk Kalifornia iskola-felügyelőségének jelentését, amely szerint országunk legnépesebb államában egymillió olyan gyermek, akinek szülei 4,000 dolláron ALUL ke resnek évente, legalább egy évvel maradt el oly iskolatársa mögött, akiknek szülei eleget keresnek ahhoz, hogy az életstandardhoz szükséges élei met, ruházatot és lakás-kényelmet biztosítsák a család számára.

Ha ez a helyzet Kaliforniában, ahol a keresetek (és az árak) magasabbak az országos átlagnál, akkor elképzelhetjük, hogy milyenek az állapotok Mississippi, Alabama, Louisiana és a többi déli államban, ahol a keresetek nem érik el az országos átlagot.

A megoldás: a hadikiadásokra évenkint fordított 50 egynéhány billióból kéne néhány billiót a szegénység elleni küzdelem fokozására fordítani, ahelyett, hogy a vietnami “piszkos” háború fokozását pénzelnénk.

• • •

Egy wisconsini kis-farmer, akinek 88 dollárjába kerül hat borjú felnevelése — a saját munkáját nem is számítva — 60 dollárért adta el ezt a hat borjút. Fontonkint tiz centet kapott az állatokért.

Ugyanazon a napon a felesége 65 centet fizetett egy közeli vásárcsarnokban egy font bn«-!uhu'4rt. "Kik zsebelik be ezt a hallatlan profitot?" — kél> dezte, de a férje nem tudott választ adni.

Ez nagy baj, mert a kis-farmereknek már RÉGEN tudniok kéne, hogy erre a kérdésre mi a válasz. Ha tudnák, akkor orvoslás után is nézhetnének.

• • •

A Los Angeles Times január 4-től kezdődőleg uj rovatot kezd, amelynek Írója Barry Goldwater lesz.

Egy burbanki olvasó levélben fejezte ki örömét e nagy esemény felett. Egy beverly-hillsi olvasó vi szont, aki 20 éve előfizetője a lapnak, lemond olvasásáról, mert nem óhajt olyan újságot a kezébe venni, amely Goldwater rovatot közöl.

Miután tudjuk, hogy lapunk olvasói között is vannak L. A. Times előfizetők, őket figyelmeztetjük: ha tovább is előfizetői maradnak ennek a szélső jobboldali újságnak, legalább fejezzék ki nem-tetszésüket a Goldwater-rovat közlése ellen.

• • •

Kalifornia Egyesült Republikánusai a San Diego- ban tartott konvención elhatározták, hogy politikai tevékenységüket felfokozzák az egész államban.

Az első lépés ennek megvalósitása érdekében egy hetenkint közvetített 15 perces tv-program lesz, amelynek keretében a konzervatív (reakciós) nézetet fogják kifejteni az eseményekkel kapcsolatban.

Példa arra, hogy a republikánusok nem hagyták

MEGKEZDŐDÖTT A TISZTOGATÁS A LOS ANGELESI

MAGYAR HÁZBAN

Lapunk a múltban néhányszor foglalkozott a losangelesi Magyar Ház ügyes-bajos dolgaival, — utoljára 1964, szeptember 3-ikán, amikor “A los angelesi MAGYAR HÁZ és az 56-osok” cimii cikkünkben szóvá tettük bizonyos 56-os huligánok viselKeuesec, ameiy ezt a magyar intézményt arra kényszeríti, hogy minden mulatságra két rendőrt fogadjon fel, mert jelenlétük nélkül a megjelentek testi épsége nincs biztonságban.

A los angelesi haladó magyarság lapja, A TÉNY e cikkünket 1964, október havi számában ismertette.

A TÉNY 1964, november havi számában “Még egyszer a MAGYAR HÁZ és az 56-osok“ cikkében, azután December havi számában “Hol vannak az 56-osok józan elemei?” c. cikkében ismét szóvá tette az ott uralkodó sajnálatos és tarthatatlan állapotokat.

A MAGYAR SZÓ és a TÉNY minden esetben figyelmeztette a Magyar Ház vezetőségét és tagságát, hogy “a vendégek védelme elsőrangú kötelessége minden intézménynek, amely a nagyközönséget a területén rendezett mulatságok, összejövetelek pártolására hívja és bátorítja.”

Cikkeinkben az 56-osok józan elemeihez apelláltunk és rámutattunk arra, hogy “elsősorban a becsületes szándékú ujamerikások kötelessége, hogy kiebrudálják maguk közül a huligánokat és lehetetlenné tegyék azok botrányos viselkedését.” Olvasótáborunk és elsősorban los angelesi és környékbeli olvasóink bizonyára megelégedéssel s örömmel fogadják a hirt, hogy

a los angelesi Magyar Ház legutóbb megválasztott uj vezetősége, mindjárt az első gyü’ésen határozatban mondta ki, hogy három huligánt, akik verekedések kezdeményezői és részvevő: voltak, kizár az intézmény helyiségeiből.

Ennek az intézkedésnek feltétlen szükségességét és igazságosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy az intézmény újonnan választott elnöke maga is ujamerikás és a fenti határozat az általa vezetett gyűlésen került elfogadásra.

Olvasóinknak minden okuk megvan ana, hogy ezt a hirt megelégedéssel és örömmel fogadják, elsősorban azért, mert egy köztiszteletben és becsülésben álló magyar intézmény biztonságáról és jövőjének megerősitéséről van szó, ami fontos mindenütt a világon, mindenütt az Egyesült Államokban, de főként a nyugati végeken, távol a többi magyar központtól.

De megelégedéssel és örömmel fogadhatják ezt a hirt másodsorban azért is, mert lapjaik, — a MAGYAR SZÓ és A TÉNY, — voltak azok és EGYEDÜL azok, amelyek felvették a harcot azért, hogy a los angelesi Magyar Házat megtisztítsák a verekedő huligánoktól és a harc eredménnyel végződött.

Önzetlenül harcoltunk ennek a becsült magyar intézménynek az érdekében, annak ellenére, hogy a MAGYAR SZÓ és A TÉNY soha egyetlen egy hirdetést nem kapott a Magyar Háztól, sem a helyiségeiben gyülésező többi intézménytől. Önzetlenül harcoltunk, mert mi minden érdemes ügyet magunkévá teszünk és anyagi érdekek soha nem irányítják, nem befolyásolják lépéseinket.

Amit teszünk, azt az amerikai magyarság érdekében tesszük és annak ellenében nem várunk és nem kérünk mást, mint hogy váljanak olvasóivá lapunknak, legyenek előfizetői Amerika legtartalmasabb, legjobban szerkesztett, haladó irányzatú magyar hetilapjának oly honfitársaink, akiket érdekelnek a világesemények, az amerikai események és szülőföldünk csodálatos előretörése két vesztett háború és két forradalom után.

Meg kell itt mondanunk, hogy tulajdonképen nem is A TÉNY havi újság és főként nem a New Yorkban megjelenő Magyar Szó hetilap feladata és kötelessége lett volna harcolni a los angelesi Magyar Ház érdekei védelmében. Ha lenne Los Angelesben olyan magyar hetilap, amelynek kiadója és munkatársai tisztában lennének az újságírás elemi szabályaival és ismernék az újságírói kötelességeket. Ha lenne olyan magyar hetilap, amelynek elvei és gerince lenne; amely nem lenne egyedül s csupán pletykákkal tűzdelt hirdetési köz löny. Amely a magyar egyleteket és egyházakat

»•■»«/yMWWMWWMWAIWMWWMWAIMWMMMWMMWMW

abba a munkát és ösztönzés számunkra, hogy mi se üljünk ölbetett kézzel a jövő választásokig.

nem tekintene kizárólagos jövedelmi forrásnak, amelyektől jo elfogadni magas áron számított hirdetéseket — de nem érdemesíti arra, hogy sérelmeikkel foglalkozzék és jövőjük érdekében síkra szálljon mindenütt, mindenkor, ahol és amikor a szükség megkívánja.

Ha lett volna ILYEN magyar hetilap Los Angelesben, akkor nem lett volna szükség arra, hogy a new yorki MAGYAR SZÓ és a los angelesi A TÉNY havilap folytasson harcot a vendégek testi épségének védelméért és a Magyar Ház jövőjéért, amelyet a verekedő huligánok veszélyeztettek a közönség elriasztásával és az ott gyülésező intézmények hírnevének megrontásával.

Sajnos, hogy Los Angelesben ilyen magyar hetilap nincsen. A jelenleg ott megjelenő hetilap nem ér rá a magyar intézmények fontos, időnkint életbevágó dolgaival foglalkozni, mert minden idejét leköti és hasábjait betölti a szülőföldünk elleni oktalan uszitás, a magyar nép vezetőinek állandó rágalmazása és olyan bel- és külpolitikai szésőséges propaganda terjesztése, amely igyekszik tultenni a Birch társaság, a Ku- Klux-Klan és az Amerikai Náci Párt politikáján.

Ez ma a helyzet Los Angeles magyar kolóniájában és sajnálatra méltó, hogy ez a helyzet. Javulásra nincs is kilátás addig, amig az ottani magyar intézmények, azok tagsága és tisztviselőságe nem áll a talpára és nem utasitja vissza Mr. Sa- bados pletykalapjának zagyvaságait, pletykáit, gerinctelenségét és szülőföldünk elleni szégyen- teljes viselkedését.

És mert a hetilap körül nincs senki, aki az újságírói kötelességeket ismerné — és ha ismerné teljesítené, — a magyar intézmények tagságának és a lap olvasóinak kellene a lelkiismeretlen társaságot rákényszeríteni, hogy a kelleténél jobban megfizetett hirdetések és a meg- nem-érdemelt előfizetési dijak ellenében időnkint foglalkozzék becsületesen a magyar intézmények dolgaival, problémáival és jövedelmi forrásainak gondos ápolása mellett, törődjék a helybeli magyarság érdekeivel is. Ha nem őszintén, legalább a látszat kedvéért!

Tekintet nélkül arra, hogy a los angelesi magyar kolóniának sikerül-e vagy sem ezt elérni, a MAGYAR SZÓ és A TÉNY továbbra is szivén viseli az ottani magyar intézmények sorsát. A Magyar Ház uj vezetőségével szemben elismerését fejezi ki azért, hogy a régen esedékes és sokáig halasztott tisztogatást megkezdte. Sikert kívánunk további működéséhez, amelyet a legjobb kívánságaink kisérnek. fEHN,)

A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK

sem kerülhetik el sorsukat sokáig, mert már is tervbe vették azok automatizálását. Az ügyész a gépbe mondja a vádat, a védő ugyancsak a gépbe mondja a védelmet. A tanuk vallomása és a keresztkérdésekre adott vála- szédet. Szónoklás nem használ, csak a tények ja a védőbeszédet, az ügyész pedig a vádbe- szok is oda kerülnek. A védő azután bemond- jönnek számításba, mert a gép türelmes, mindent meghallgat, mindent megemészt, de befolyásolni nem hagyja magát.

A régi huza-vona esküdtszéki tárgyalások és az esküdtek napokig tartó megfontolása, vitája helyett, a gép pillanatok alatt utána néz a volt precedenseknek, sorra veszi az ügyre vonatkozó paragrafusokat, megmondja, hogy a vádlott ártatlan-e, avagy bűnös és ha bűnös, a súlyosbító és enyhítő körülmények figyelembe vételével és annak a megállapítása után, hogy a vádlott büntetlen, avagy büntetett előéletű — milyen büntetésben legyen része.

Az egész modern bírósági eljárásnak lesz egy hibája: az automatizálás ezen a téren egy jottányit sem változtat az eddigi helyzeten. Nem pedig azért, mert a jómódúak jólfizetett ügyvédei, mint a múltban az emberekkel, úgy a jövőben a gépekkel szemben is hangadók lesznek, a szegénysorsu vádlottak többségét pedig eddig is gépiesen Ítélték el, küldték börtönbe, vagy a villanyos székbe.