Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-24 / 52. szám
lu AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 24, 1964 ~ : ... if Mt Történik ÓhAzAbAN «MIT EL KELL MONDANI FENÉKPUSZTÁRÓL (1.) A levél megőrizte a segélykérés riasztó fájdalmát. A mélységet, amely már-már elnyelte a pusztai embereket. "Sürgős segitséget kérünk 29 család nevében. Tizennyolc évvel a felszabadulás után ki kell mondanunk, hogy itt állunk pénz és remény nélkül, s még arra sem telik, hogy fenyőfát állítsunk gyermekeinknek karácsony ünnepén. Fenékpuszta kis népe mindig is cseléd volt a Festetics-uradalom- ban, s mint juttatott gazdák, 1951-ben első tipusu csoportot alapítottunk. 1958-ban alakultunk át szövetkezetté, s úgy látszott, hogy jól gazdálkodunk. De az elnökünket rossz, léha emberek vették körül, az italozás és dorbézolás útjára vitték, később visszaélései miatt elitélték őt. Ekkorra már teljesen tönkrement a gazdaságunk, nem volt se pénz, se munka. Most már négy hónapja egyetlen fillért sem kaptunk. A hitegetésekből elegünk van, igazi segítségre van szükségünk. Olyan megoldásokra akarnak kényszeríteni, amelyek nem hoznák meg az eredményt s a tagság nem fogadja el. Tudjuk, hogy van szövetkezeti demokrácia, s élni is akarunk vele. Felkerestük a szomszédos Zalavárt, ahol 450 család a legnagyobb egyetértésben, szép eredménnyel dolgozik a szövetkezetben, s kértük fogadjanak be családjukba. A tagság kész becsülettel dolgozni, de szeretnék látni az eredményét is. Mi mindnyájan a régi cselédházakban lakunk, az eső becsorog a szoba földjére, s úgy érezzük, itt az ideje, hogy a mi pusztánkon is felszámoljuk a régi nagybirtok nyomorúságos örökségét. Most akadna pártfogónk, rátalálnánk a felemelkedés útjára. Ehhez kérünk segitséget.” A levelet 1963 decemberében Írták. (2.) Most egy esztendeje jöttek hozzám először: ] *— Fogadjon be minket, elnök elvtárs! Képtelennek tartottam a tervet: Fenékpuszta 13 kilométernyire van Zalavártól, más közigazgatási egységhez tartozik, s hogyan fogadhatnám el a tagsággal az egyesülést, hiszen a két szövetkezet között óriási a gazdasági különbség... De a fenékpusztaiak nem tágítottak. Újra és újra eljöttek, érveltek, magyaráztak, kérleltek. Azután az egyik kifakadt: — Azelőtt a gazdag ember nézte le a szegényt, most a jó gazdaság a gyenge szövetkezetei. A törvény ugyanaz! Valóban ugyanaz? Csak a formában lenne különbség múlt és jelen között; tartalomban, emberségben nincsen? Éreztem, hogy ezek a volt cselédemberek most az én döntésemben keresik a mi világunk emberségét, s ha csalódnak, nemcsak bennem csalódnak. — Emberek, holnap kimegyek magukhoz. Elképesztő állapotokat találtam a pusztán. A cselédházak tetején zuhogott be a viz, a tagság hónapok óta nem jutott pénzhez, a munkafegyelem megromlott, a gépek használhatatlanul hevertek, a fogatokat vitte, aki érte, a gazdasági struktúra értelmetlen volt, a terhek csak nőttek, elnyeléssel fenyegették nemcsak a jelent, hanem a jövőt is. De a legnagyobb rombolást a lelkekben találtam — a hitük volt kialvóban. Láttam: egyedül nem állhatnak talpra. Ám láttam még valamit: a lehetőséget. A fenékpusztai 450 holdat három oldalról viz övezi: a Balaton, a Zala és az Öv-csatorna. Mi 33 milliót fordítunk az öntözési rendszerünkre, itt csak oda kell állítani a gépeket... Ez a gazdaság hamar visszatérítheti a ráfordítást, csak a helyes profilt kell kialakítani. Az emberek meg némán kisértek, s a szemüket le nem vették rólam. — Nálunk dolgozni kell — mondtam nekik —, a jogok csak azokat illetik, akik a kötelességtelje- sitésben is élen járnak, — Elém állt az öreg Me- cséri: — Elnök elvtárs, mit gondol mirólunk?! Nekünk a munka: élet! Erre még nem kellett kioktatnia senki emberfiának minket. De értelmesen akarunk dolgozni! Mit válaszol nekünk? A szemek úgy szegeződtek rám, hogy elszégyelltem magam. Hányszor beszéltem másoknak emberi kötelességről, közös célokról — miért tétovázom? Egy hang ért el hozzám: — Jenő, fogadj be bennünket! A zalavári elnököt Király Jenőnek hivják. De legtöbben igy mondják: Jenő. (3.) Tavasszal, március közepén vettük át Fenékpusztát, de a hivatalos egyesülést későbbre hagytam. Kell az idő, hogy a pusztaiak megismerjék a szervezett nagyüzem rendjét, életét, s a mi tagságunk sem akar “zsákbamacskát.” Nehéz volt a tagság meggyőzése, vagy könnyű? ... Nem tudnám megmondani, hiszen egy folyamat volt ez tavasztól őszig, s majd minden közgyűlésen elmagyaráztam: kötelességünk segíteni a bajbajutottakon. S nem önzetlen segítség ez: a pénz megtérül, csak meg kell előlegezni. Később, szeptember 14-én került sor az egyesülési közgyűlésre. Ott szorongott a teremben izgatottan és boldogan mind a 29 fenékpusztai család. Bevallom, ők is kivették részüket az agitációból, hónapokon át jártak a zalaváriakhoz, győzködték őket, de leginkább a munkájukkal agitáltak. De erről később ... Szóval összegyűlt a közgyűlés, s ez számomra emlékezetes nap marad. Az Uj Idők tagsága olyan megértéstől, testvériességről, öntudatról tett tanúságot, amely talán a gazdasági eredményeknél is jobban mutatja az utóbbi évek változásait. Egyhangúlag kimondták a két szövetkezet egyesülését, s jóváhagyták mind azt a “megelőlegezett” áldozatot, amelyet az Uj Idők hozott a fenékpusztaiak megsegítéséért. Áldozatot mondtam, s nem véletlenül: jócskán fordítottunk Fenékpusztára a szövetkezet tartalék pénzéből. Azzal kezdtük, hogy rendbe hozattuk a lakóházak beomlással fenyegető tetőzetét — 350 ezer forintért. 250 ezret fordítottunk az istálló átépítésére, azután olyat tettünk, amit maguk a pusztaiak sem akarnak elhinni: májusban — január elsejéig visszamenőleg — kifizettük nekik készpénzben az általunk tervezett 44 forintos munkaegység 80 százalékát. Azt akartam, hogy érezzék: nincs különbség tag és tag között. És sorolhatnám még az átvett terheket: 220 ezer forint mérleghiány tavalyról, 271 ezer forint esedékes hitelfizetés. . . Ezeket az adósságokat soha nem gazdálkodták volna ki egyedül. Ez azután meglökte a munkakedvet, nem kellett a pusztaiakat munkára biztatni. Németh Ferenc, az uj üzemegységvezető pedig fokról-fokra meghonosította a mi szigorúi üzemi rendünket. Ami a gazdasági intézkedéseket illeti, fel kellett Mintha a New Jersey-i Turnpike-on történt volna ... Tömeges közlekedési baleset Tát és Nyergesujfalu között A közlekedési szabályok meg nem tartása, a látási és útviszonyok figyelmen kívül hagyása tömeges balesetet okozott az 1-es számú főútvonal Tát és Nyergesujfalu közötti részén. A havas, csúszós utón Budapest felé igyekezett Thaler Pálné budapesti lakos Trabant gépkocsijával. Az útviszonyokhoz mérten nagy sebességgel hajtott, megcsúszott, és átvágódott az ut bal oldalára, ahol összeütközött Kiss Imre tápiósági lakos Moszkvicsával. Kis és felesége, valamint Thalerné könnyebb, a Trabant utasa nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Az összeütközés következtében keletkezett forgalomdugó miatt megálltak a jármüvek. Jan For- tunik csehszlovák állampolgár azonban fékezés közben megcsúszott, és beleütközött az előtte álló tehergépkocsiba: Őt nyolc napon túl gyógyuló, feleségét pedig könnyebb sérülés érte. Ezután érkezett a helyszínre Hősek Kovács osztrák állampolgár Fiat kocsijával és beleszaladt egy közben oda- állt fnásik teherautóba; itt szerencsére sérülés nem történt. Nem sokkal később, a kora éjszakai órákban ismét erre a helyre riadóztatták a közlekedési rendőrséget. Bár az úttestet salakozták, újabb baleset történt a közben eljegesedett útszakaszon. E<™ osztrák pénknosi fékezés közben az árokba hajtott. Az őt követő magyar teherautó leállt, hogy segítséget nyújtson a bajba jutott kocsi utasának. Ekkor egy nagy sebességgel Budapest felé száguldó nyugatnémet Mercedes érkezett ide, és fékezés közben megfordult a saját tengelye körül, majd nekiütközött a teherautónak. A nyugatnémet gépkocsivezető csak könnyebb sérülést szenvedett. bontanunk néhány olyan szerződést, amely teljesítéséhez nem voltak meg az alapok. A vezetőség abból indult ki, hogy a közigazgatásilag távolabb eső földön önálló gazdasági egységet kell létrehozni, amely nem kívánja meg a két üzem közötti anyag- és gépmozgatást. Ezért állattenyésztési üzemegységet hoztunk létre: a 26 darab szarvasmarha helyett most 215 darabot gondoznak, s helyben termeljük meg a szükséges szálas és szemes takarmányt. Mind a szállításokat, mind a talajerőutánpótlást helyileg, önállóan oldjuk meg. Az elhanyagolt földekre több műtrágyát szórtunk, mint a megelőző hat esztendőben együttvéve. Kijavítottuk a gazdaság erőgépeit, s beállítottunk egy MA 200-as öntözőgépet. Az eredmények? A cukorrépa termésátlaga 1963- ban 60 mázsa volt, ez évben 276 mázsa a fizető súly: a 45 mázsás burgonyaátlag helyett 122 mázsát takarítottunk be, a 12 mázsás csöveskukorica- átlag 34 mázsányira növekedett. Hozzáteszem, hogy átvettünk olyan volt tartalék földeket is, amelyek három éve ugaron hevertek ,s 15 éve nem trágyázták. Ezek az első lépések. Úgy számítom, hogy három év alatt kigazdálkodjuk a kezdeti ráfordítást. De a nagy győzelmet máshol arattuk, a fenékpusztai emberek lelkében. (4.) A cselédházak hosszan nyúltak bele az alkonyatba, a marasztaló sárral szürkén birkózott az olvadó hó, a volt kastélyon még láthatók a betűk: Fenék. Mecsériék szobájában találkoztunk. — Elfogyott a munka hál’ isten. — Igyekszik a nép, hogy már jobban nem is lehet. — Akinek pénz kell, megfogja a munkát. Hegyes állu, csontos ember Pál Lajos fogatos. Fellapozza noteszát: — Itt van beírva: hatvanháromban kerestem 7385 forintot, most 13 ezer 112 forint és 60 fillért. Két fiam besegített, azok kaptak 4390 forintot. S még két hónap hátra van. Több lesz a kereset 20 ezer forintnál. — Meg rájön a prémium. — A háztáji is hoz valamit. — Örülnek hát? — Már jó lesz a karácsony. Erős, éles hangú asszony lépett az asztalhoz, kendőben, kötényben. Kertésztié. Úgy' mondják, ő volt a jövő szószólója, gondokban egy, harcokban bátrabb a társainál. Vitte a közös szándékot a tanácshoz, pártbizottságra, minisztériumba. Rádőlt az asztalra félkönyékkel: — Itt valami nagyon nagy dolog történt, elvtárs. Ez nagyon szép cselekedet volt. Ezt el kéne mondani Fenékpusztáról. El kéne ezt mondani. Havas Ervin de két utasa, az osztrák állampolgár dr. Joseph Magyar és Margareta Schoff életét vesztette. RÖVIDEN ^ Érdekes megbízást kapott Bencsik István du- najuvárosi eszperantista egy kanadai szerkesztő bizottságtól. Az a feladata, hogy a készülő első eszperantista képes szótárhoz a kokszgyártás, a vasöntés és a hengerelés eszperantó szakkifejezéseit ellenőrizze, illetve javaslatot tegyen rájuk. • • • w Pécsett az uj egyetemi negyedben megkezdődött az elsőnek elkészült hatemeletes gazdasági tömb műszaki átadása. Itt kapott helyet — a többi között — az egyetem háromezer személyes konyhája. A városnegyed építésének következő fontos állomása a 400 ágyas klinikai egység átadása lesz. • • • A fővárosiak, még inkább a külfödiek népszerű szórakozóhelye volt nyaranta a Lánchidnál horgonyzó vizi vendéglő. A-Kék Duna az idén is a szokásos időben zárt be, de hónapokig vesztegelt még helyén. Az elmúlt héten végre vontatóra fogva, a köd leple alatt, elúszott a lágymányosi téli kikötőbe. Jövő tavasszal már üres marad a helye; a kiszolgált, tovább már nem használható vízi éttermet végleg megszüntették. • • • Hajós József nyugdíjas szegedi vasutas érméken, plaketteken örökítette meg a szabadtéri játékok színhelyét, s a munkások életének egy-egy mozzanatát. A nyugdíjas ezermester Magyaor- szág 20. évfordulója alkalmából most több helyi társadalmi szervezet kérésére készít díszes emlékjelvényt. mwvwMwtmwwwwwvwvwM awwvvi ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!
