Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-17 / 51. szám

Thursday, December 17, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD A vietnami háború borzalmainak részleteit tárja fel Bertrand Russell, jólismert angol filo­zófus és békeharcos, a "The Minority of One" folyóirat decemberi számában. Felhívja az Egyesült Államok népének lelkiismeretét, nézzen szembe a valósággal és ismerje fel kormányának szerepét a vietnami nép ellen elkövetett irtóhadjáratban. A cikkből kivona­tos részleteket közlünk. A világpolitika leginkább nyugtalanító, sőt fel­háborító körülménye, hogy liberális körök, de még egyes magukat szocialistának valló csoportok is elfogadják, hogy az Egyesült Államoknak szent jo­gai vannak más országok belügyeibe avatkozni, ha azon országok politikája ellentétben áll a pri­vát nagyvállalatok érdekeivel. Ahelyett, hogy fel­tennék a kérdést, hogyan született meg ez az ér­dekegység, vakon elfogadják a szólamokat, hogy a “szabadság” veszélyeztetve van és Amerikának isten által kimondott kötelessége, hogy az egész világon, tüzzel-vassal megvédje azt. Jelenleg a Kongóban vannak veszélyben az ame­rikai befektetések, ezért a “szabadság”-ot ott kell megvédelmezni minden áron és az amerikai fegy­veres hatalom hivatott erre. Ha Vietnamban for­rong a nemzeti felkelés, akkor az amerikai beavat­kozás hivatott arra, hogy legyőzze ott a “külső ag­ressziót.” Sok félrevezetett és jóhiszemű amerikai megelégszik avval a kényelmes gondolattal, hogy nincs több felvilágosításra szüksége kormánya sze­repéről az olyan konfliktusokban, mint pl. a viet­námi. Mindaddig, amig az amerikai baloldal nem vonja kérdőre az Egyesült Államok kormányának azt a jogát, hogy gazdasági érdekeiért nemzeti felszaba­dító mozgalmakat erőszakkal letörjön, Goldwater politikája lesz érvényben, ha nem is névleg, de a valóságban. Nagy hiba az, ha az ellenforradalmi haderőknek csak a taktikáját vonják kétségbe, ahelyett, hogy magát az ellenforradalmat ítélnék el. Ha nemzeti, vagy demokratikus célok jelszavai mögött az amerikai nagytőke és militarizmus ma­gának bitorolja a hatalmat, annak nemcsak a de­mokrácia, de a világbéke elvesztése lehet az ered­ménye. Mivel ámítják az amerikai népet A vietnami háborúval kapcsolatban olyan ada­toknak vagyok birtokában, amelyek borzalmas em­bertelenségekről tanúskodnak. Fontos, hogy az amerikai nép tudomást vegyen ezekről. A tények jónéhány hazugságról lehúzzák a leplet: 1 .Hogy a Nemzeti Felszabadító Mozgalom kommunista szer­vezet. 2. Hogy az Egyesült Államok a vietnami la­kosság szabadságát és jólétét védelmezi. 3. Hogy a Nemzeti Felszabadító Mozgalmat külföldről irá­nyítják. 4. Hogy a U.S. csak tanáccsal látja el és segíti a jogos kormányt, amely a népet képviseli Dél-Vietnamban. 5. Hogy Észak-Vietnam provokál­ta az Egyesült Államoknak ellene intézett táma­dásait. A Central Intelligence Agency úgy működik, mintha önmagában független kormány lenne és sok esetben önmaga kezdeményez akciókat Dél- Vietnamban. Igaz, nem sok különbség van a CIA és a csiszoltabb diplomaták között, akik Washing­tonban és az ENSZ-ben szabadságszeretetükről áradoznak. Johnson elnökre és Stevenson követre gondolok, ők felelősek a vietnami tragédiáért. Adataimnak nagyrésze a Democratic Party of Vietnam (D.P.V.) hivatalos lapjából, a “Sword of Free Vietnam”-ból ered. Ez a szervezet erősen kommunista-ellenes. Tagjai között találhatók a Diem előtti dél-vietnami kormányok volt politiku­sai és támogatói. A párt jelszava: “A kommuniz­mus megdöntéséért, a szabad emberek megvédésé­ért, mindenütt!” Az adatok hiányosak, mert csak az 1963 végéig terjedő időszakról számolnak be, arról is csak kivonatosan és tartózkodóan. Ez a hírlap Paul D. Harkins generális, az amerikai had­erők vietnami parancsnokának kijelentését idézte, amely szerint 1962-ben 40 ezer vietnami esett áldo­zatul a harcoknak. A D.P.V. párt u.n. Fehér Ok- mánv-a száz ezerre becsülte az áldozatokat. A Los Angeles Times, ugyanebből az okmányból idéz­ve jelentette, hogy 1962-ben már 5 millió egyént tartottak koncentrációs táborokban és a Student Peace Union Bulletin 1963 áprilisi száma beszá­molt arról, hogy 1962 végén 45 ezer tanuló volt I VWWVWWVWWWWVmWWVWMVWWVI t* I PAUL’S SHELL SERVICE ; GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ; 19505 AUen Road — Melvindale, Michigan ; Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdon©« I 1 fogságban a dél-vietnami koncentrációs táborok­ban. A Fehér Okmány adatai szerint 100 ezer kommunista-ellenes egyént tartanak fogságban Paulo-Condore szigeten és más táborokban. A Nemzeti Felszabadító Mozgalomban a budd­histák vezére, Thic Thien Hao szerint 196S végéig a háború eredménye 160 ezer haláleset, 700 ezer megkinzás és megcsonkítás, 400 ezer bebörtön­zött, 31 ezer megerőszakolt nő, azonkívül 3 ezer egyénnek élve tépték ki a máját, miután testét felhasitották, 4 ezret elevenen elégettek. Ezer templomot elpusztítottak, 46 falvat támadtak meg mérges vegyszerekkel és 16 ezer koncentrációs tá­bor áll készen, vagy építés alatt. A vérengzések napirenden vannak A falusi lakosság nagyrészét erőszakkal az u.n. stratégiai falvakba terelték. A harctéri hírekről kiadott jelentésekben az ellenség veszteségének 60 százalékát azok a parasztok képezték, akik egy­általán nem is vettek részt a harcokban. A D.V.P. jelentéséből kitűnik, hogyan kényszeritették a stra­tégiai falvakba a falusi lakosságot. ‘Házaikat, min­dé nszemélyi tulajdonukat és termékeiket felége­tik. . . Kien-Tuong megyében 7 lakót a falu főteré­re vezettek. Mind a hétnek gyomrát felhasitották, máját kitépték és diadalmasan felmutatták. Ezek az áldozatok nők és gyermekek voltak. Az egyik faluban 12 anyát a szomszédok szeme láttára lefe­jeztek, majd egy másik községben várandós anyá­kat hívtak meg egy térre, hogy a katonaság által tiszteletben részesüljenek, de ott késsel felhasitott testükből vágták ki meg nem született gyermekei­ket!. .. Az eféle szörnyű és minden képzeletet felülmúló rémtetteknek se szeri, se száma; az adatok vallásos vezetőktől és más konzervatív forrásokból ered­nek. A vietnami háború a honvédelmi minisztérium számára azt a célt is betölti, hogy ott próbálják ki a vegyi fegyvereket, az újfajta, félelmetes fel­szereléseket és a vietnami népet kísérleti nyúlnak használják. A kísérleti harctereken utólagos tanul­mányokat végeznek és a legnagyobb hidegvérrel számolják meg a halottakat. A napalm-bombákkal való támadásnál az is eredménynek számit, ha fé­lig halott, agyonégett gyermekek, elgennyesedett testtel elrettentik a lakosságot; ezt “lélektani há­borúnak” tekintik. Kik a "Vietcong" tagjai? Sem szervezet, sem népcsoport nem hívja ma­gát “Vietcong”-nak. Ez nem más, mint a Nemzeti Felszabadító Mozgalom gúnyneve. A mozgalom an­nak rendje és módja szerinti szervezet, 31 tagú központi bizottsággal, amelynek egy nem-kommu­nista ügyvéd a vezetője. A központi bizottságban képviselve vannak buddhista vallási vezetők, kato­likus és protestáns papok, kereskedők, hivatás­beliek és 3 kormányellenes csoport. A legkonzer­vatívabb körökben is beismerik, hogy a népnek legalább 75 százaléka a népi erők mellett van és a szervezet a nép érdekeit képviseli. Az amerikai sajtó teljesen elhallgatja a vietna­mi népi mozgalom programjának lényegét, amely a demokráciát, a személyi és szólásszabadságot, a jogok minden polgárra való kiterjesztését tűzte ki célul. Programjában koalíciós kormány megala­pítására szabad választásokat javasol és az indo­kinai félsziget semlegesítését egyik megvalósítan­dó célkitűzésének tekinti. Az Egyesült Államok azonban most újabb sötét terveket készül keresztülvinni Vietnamban, miután minden eddigi katonai akciója teljes csütörtököt mondott. Taylor generális visszament Saigonba, hogy a Washingtonban szőtt terveket a dél-vietna­mi kormánnyal együtt megvalósítsa. Ha ez bekö­vetkezik és az amerikai közvélemény nem tiltako­zik, a vietnami háború északra való kiterjesztésé­nek beláthatatlan következményei lehetnek, ame­lyek lángba boríthatják az egész világot. Johnson ígéretet tett a polgárjogok gyors megvalósítására Humphrey-t nevezte ki a program vezetőjéül A National Urban League, a faji megkülönböz­tetés és nyomor elleni szervezet 400 delegátusá­nak konferenciáján Johnson elnök határozott Ígé­reteket tett a kormány polgárjogi programjának többoldalú kivitelezésére. A program vezetőjéül Hubert H. Humphrey megválasztott alelnököt ne­vezte meg. Az elnök beszédében kijelentette: “Fel­adatunkban nem alkuszunk meg kevesebbel, mint­hogy 20 millió néger számára lehetővé tegyük az amerikai életbe való teljes beolvadást,” majd igy folytatta: “Nem vagyok elégedett mindaddig, amig min­den arra jogosult személy, tekintet nélkül arra, hogy milyen templomban imádkozik, hol lakik, hogyan Írja nevét, vagy milyen szinü a bőre... minden további nélkül és zavartalanul megjelen­het választóhelyén léácíhatja szavazatát, bár­hol az országban.” ______________________________JL Félnek a liberalizmustól “A televízió a felforgatás eszköze.” Ezzel az ér­veléssel utasította el a dél-afrikai kormány az el­lenzék követelését, hogy televízióállomást létesít­senek az országban. Dél-Afrika fehér lakosságának többségét az afrikanderek adják, de nincs filmipa­ruk, amely lehetővé tenné, hogy a televízió műso­rát filmekkel ellássák. A televízió csak úgy mű­ködhetnék, ha angol és amerikai filmeket vásá­rolna. A dél-afrikai kormány nem kér ebből a meg­oldásból. Attól fél, hogy a legéberebb cenzúra el­lenére is rossz gondolatokat ébresztene a lakosság­ban az angolszász filmek többségében burkoltan jelentkező politikai és faji “liberalizmus.” A Vörös Kereszt vérazonositó gépe Az egyik newyorki Vöröskereszt központ egy újfajta szerkezetet bocsátott használatba, amely naponta 750 vérazonositást képes elvégezni, há­rom technikus felülvizsgálata mellett. A szerkezet automatikusan megállapítja, hogy a vér A, B, AB vagy O csoportba tartozik-e és azt is, hogy Rh po­zitív, vagy Rh negativ fajtájú. Egy bizonyos ideig hagyományos eljárásokkal ellenőrzik a szerkezet működését. Ha beválik, más helyen is alkalmazni fogják. München belterületén nem parkolhatnak többé autók. A gépkocsi-tulajdonosok a belváros szé­lén hagyják a kocsijukat, s gyalog vagy villamo­son jutnak el a belvárosba. 1LIG NÉGYÉVES lehetett a kisfiú, akit az anyja az üzlet elejé­ről hátra küldött egy doboz cigarettáért. A gyerek készségesen elszaladt, nyomában kis- óccse követte. A cigaretta állványon magasan voltak a mama kedvenc dobozai, nem volt könnyű elérni, de a fiú nem adta fel. Kapasz­kodott, ágaskodott, nyújtózkodott, lábujjhegy­re állt —, a kisöccs'e nyugodtan nézte az eről­ködést. A négyéves végül is felállt az állvány legalsó polcára, jól megfogózott és nagy erő­feszítéssel lekapart egy dobozt, amely a földre esett. A hároméves felkapta és szaladt vele a mama felé. A négyéves keserves sírásba kez­dett és bömbölve ért az anyjához. A mama — mint ilyenkor szokás — meg­rázta a gyereket és csöndre intette. A fiú csak sirt tovább. Még egy rázás és hárman el­indultak a kijárat felé. A gyerek tovább sirt... Én tudtam, hogy mi fájt a gyereknek, a ma­ma nem tudta és igy nem volt senki, aki meg­nyugtassa őt. Nem volt, aki megmondja, hogy kisfiam, ami most veled történt, arra azt mondják, hogy “ez az élet sora”... Való­ban igy is van, ez az élet. — Majd ha fel­nősz, te is megtudod, hogy mindig voltak, most is vannak törekvő, szorgalmas emberek, akik erőlködnek, dolgoznak, nem adják fel és kapaszkodással, ágaskodással kiverekedik, amire nekik és családjuknak szükségük van. De mindig voltak, ma is vannak olyan embe­rek, akik lesben állnak, hogy elkaparintsák, amit mások termeltek és igy munka nélkül jobb életet biztosítsanak maguknak, nagyobb kényelmet családjuknak, mint aki keservesen megdolgozott mindenét. Sirás, panasz itt nem használ, mert az ilyen emberek könyörtele­nek. Majd ha felnősz, megtanulod, hogy össze kell fognod pajtásaiddal, akik addigra szin­tén felnőnek és velük együtt szembe kell szállnod az ilyen mihaszna emberekkel, mert csak igy tudod megtartani és megvédeni, ami­ért megdolgoztál, ami jogosan a tiéd. Ha csak sírsz és panaszkodol, akkor nekik mindig min­denből sok lesz, neked meg semmi. Amig kicsiny vagy, csak sirjál kisfiam. Sír­jál keservesen, mert minél nagyobb a kese­rűséged, annál biztosabb, hogy nem tűröd tétlenül kifosztásodat. Annál biztosabb, hogy szembeszállsz a fosztogatókkal. Addig csak sirjál, sirjál keservesen, kis­fiam . . . ========== A MODERN BARBARIZMUS HÁBORÚJA VIETNAMBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom