Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-16 / 29. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 16, 1964 • ' I I. Ml TöRTéNIK** HOL TART AZ ARATÁS? A Földművelési Minisztérium növénytermesztési főigazgatója nyilatkozik a helyzetről és az időszerű feladatokról BUDAPEST, Julius 2. — A magyar sajtó inter- juolta Izinger Pált a Földművelésügyi Miniszté­rium növénytermesztési főigazgatóságának veze­tőjét, az aratási problémákról, a viharok és eső­zések utáni kialakult helyzetről. KÉRDÉS: Okoztak-e kárt az utóbbi napokban a zivatarok a mezőgazdaságban, a gabonafölde­ken? VÁLASZ. A csapadékos időjárás — ha a mező- gazdaság egészét nézzük — több hasznot hozott, mint amennyi kárt okozott. Az ország északkeleti vidékein későn jött az esőzés, igy itt a korábbi szárazság jelentősen csökkentette a szántóföldek hozamait. A kánikulai forróságban különösen a kapásnövények fejlődését segitette a csapadék. Az ország legnagyobb részén nagyon szépek a ku­korica-, a burgonya-, a cukorrépatáblák. Az esőzé­sek a gyomok fejlődését is segitették, s bizony ott, ahol a kapálással elmaradtak, erőteljes a gyomo- sodás. Nagy gondot okoz ez ma, amikor minden erőnek ott kell lennie a gabonaföldeken. Az esőzések hasznosak voltak a gabonatáblákon is. Kedvezően hatottak az érésre: jobban kitellet- tek a szemek. A nagy forróságban lezúduló viha­rok azonban sok falu határában hoztak jeget. En­nek ellenére, országos méretekben nem befolyá­solta számottevően a termés alakulását. Több bajt okoztak a viharos szelek. A már érett, érőfélben levő ősziárpa-kalászokból sok szemet kivertek. A rozs- és buzakalászosok azonban még nem értek meg annyira, hogy belőlük a szem a vi­haros szelek miatt kihullott volna. Ellenben, külö­nösen az ősziárpa- és a rozsvetéseket — ledöntöt­te a szél. A súlyos kalászokat nem tudta a szár a zuhogó esőben és szélviharban megtartani. így az­tán az aratás még nehezebb. KÉRDÉS: Melyek az aratás első tapasztalatai, hol tart a munka? VÁLASZ: Az őszi árpa megérett, s mindenütt teljes erővl aratják. Kasza alá érett már a rozs is, és az aratáshoz sok helyütt hozzákezdtek. Ezen a héten az ország egész területén megkezdődött a búza aratása is. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy az üze­mek legnagyobb részében mind a négy aratási módszert alkalmazzák, tehát kombájnnal, kévekö­tő aratógéppel, rendre vágóval és kézikaszával egyaránt dolgoznak. A gépek kint vannak a földe­ken. Sajnos, elég sok a műszaki hiba. A gépjavítás •— főleg egyes alkatrészek hiánya miatt — nem minden gépnél sikerül tökéletesen, s ez már az el­ső munkanapokon megbosszulja magát. A kom­bájnok, a kévekötő aratógépek és a rendre vágók teljesítményén nagyon sok múlik. Minden gépre, minden munkában töltött órára nagy szükség van- .Ezért aztán az esetleges hibák gyors kijavítása égetően fontos. Pontos szervizszolgálattal, ahol szükséges, több szerelő beállításával, az ipari üze­mek segitőkészségének kihasználásával, a lehető legkisebbre kell csökkenteni a műszaki hibák miatt vesztegelő gépek számát és munka nélkül töltött idejét. KÉRDÉS: Az esőzések, a megdőlt gabonák mi­lyen uj feladatokat állítottak az üzemek elé'’ VÁLASZ: A kézikaszával learatandó terület mem hogy kisebb lenne annál, mint amire sok gaz­daságban számítottak, hanem a megdőlés követ­keztében még növekedett is- Az aratás nehezebbé vált, s különösen a dőlt gabonákban egyre nehe­zebb lesz. Ezért, mihelyt azok kasza alá értek, tel­jes erővel aratni kell. Máskülönben a ledőlt búzát, rozsot túlnövik a gyomnövények, kizöldell a tábla, és sok kár érheti a szövetkezetei, az országot. Az ilyen gabonaföldön a munka is lassabban, na­gyobb erőfeszítések árán haladhat. Amikor a kézi aratást szervezték, még nem szá­míthattak mindenütt arra, hogy sok lesz a dőlt ga­bona, A munka feltételei itt nehezebbek. Ahol szükséges, a helyi szokások szerint és a gabona állapotának megfelelően határozzák meg a kézi aratás diját. Emiatt ne legyen huzavona sehol. Azokban a gazdaságokban cselekszenek ma he­lyesen, amelyekben az őszi árpát egy menetben — miután az őszi árpa teljesen beérett — kom­bájnnal aratják. A kézikaszások a dőlt gabonában és a rozstáblákon dolgoznak, a kévekötő aratógé­pek pedig a rendre vágókkal együtt a viaszérett állapotban levő búzát aratják. Néhány helyen már most is találni gépet a dőlt gabonában is. Ez rend­jén van. Bármennyire helyes kombájnt, a kéve­kötő aratógépet ott foglalkoztatni, ahol nagy a teljesitmény — tehát az álló gabonában —, dol­gozniuk kell a kevésbé dőlt táblákon is. A baj az, hogy nem szerelik fel a dőlt gabonában a gépekre a kalászemelő szerkezetet. Ezen gyorsan változtat­ni kell. A kalászemelők jelentős termésveszteség­től kímélhetik meg a gazdaságokat. Sok közös gazdaságban példaszerűen szervezték meg a munkát, nagyon jól alkalmazkodnak az aratás feltételeihez. Az ő tapasztalataik általános­sá tételével a járások, megyék vezetői sokat segít­hetnek ott, ahol az első jelek alapján fennakadás mutatkozik — fejezte be a kérdésekre adott vála­szát Izinger. Súlyos deviza-büncselekmények terhelik az operaénekest (Folytatás az első oldalról) élő rokonoktól nyugati devizát és Magyarorszá­gon kifizeti forintban feketeáron. Közben megis­merkedett Csira Antal méhésszel, s az közremű­ködött abban, hogy “felhajtja” azokat, akik ilyen ügyletekre kaphatók. Az operaénekes a legutóbbi négy évben ily módon sok ezer dollárnak megfe­lelő valutához jutott, és részben személygépkocsi­kat vásárolt ebből az összegből, részben felhasz­nálta nyugati utjai során más célokra. Akik ismer­ték Járayt, azoknak feltűnhetett, hogy az operaéne kés szinte minden évben vadonatúj nyugati gép­kocsit hoz be az országba. Járay azt mondta isme­rőseinek, hogy a kint élő rokonaitól kapta. A va­lóság azonban az volt, hogy ezek a gépkocsik — számszerűit tiz — a törvényes rendelkezések ki­játszásával kerültek be az országba, részben úgy, hogy hamis ajándéklevelekkel azok nevére érke­zett, akik részt vettek a bűncselekmények elköve­tésében, részben pedig úgy, hogy Járay tiltott mó­don behozta, és itthon továbbadta őket. Több Volkswagen, Opel, Record, Pegueot és Mercedes gépkocsit vásárolt Nyugat-Németországban s itt­hon értékesítette őket. Hamis kiviteli engedély, aranycsempészés Csira Antal segítségével olyan személyeket is felkutatott, akiknek az országba tiltott módon be­került dollár és más nyugati valuta van a tulajdo­nukban, és ezeket megvásárolta tőlük. Ennek ré­vén több ezer nyugatnémet márkához és dollárhoz jutott aztán összejátszott a Magyar Nemzeti Bank egyik deviza-előadójával, Szabó Lajossal, aki több alkalommal hamis kiviteli engedélyt állított ki Járaynak a feketén vásárolt nyugatnémet márká­in és dollárra. Járay ezért könnyen ki tudta vinni az országból a feketén vásárolt devizát. De az operaénekes más módon is megszegte a törvényeket. Szerényi László gépészmérnöktől pél­dául 90 darab rendkívül értékes aranyérmét vá­sárolt 100 ezer forintért, majd ezeket kicsempész­te az országból, és Nyugat-Németországban 13,500 márkáért eladta. Járay a forintkiajánlás utján be­került gépkocsiknál minden egyes esetben segéd­kezett abban, hogy a hivatalos szervek előtt úgy tüntessék fel az esetet, mintha tényleges ajándé­kozás történt volna. Koholt meghívók és álplakátok A fekete devizaügyletektől, a hamis gépkocsi­ajándékozásoktól az sem riasztotta vissza Járayt, hogy a legutóbbi hónapokban a rendőrség több hasonló ügyben eljárást indított. Sőt újabb kun­csaftokat szerzett, többektől már át is vette a gép­kocsik forintárát, s csak a rendőrség közbelépése akadályozta meg abban, hogy ismét illegális utón hozzon be Magyarországra gépkocsikat. Járaynak nem okozott különösebb nehézséget az ilyen ügyletek lebonyolítása, hiszen igen gyak­ran járt külföldre. Az esetek többségében hamis meghívó-leveleket szerzett Nyugaton, s utlevélké- relmének indokaként meghívásos turnékat tün­tetett fel, noha a meghívás csak arra szolgált, hogy Járay utazhasson. Több esetben megcsinálta azt is, hogy kintlétekor hónapokkal előre szóló dátummal plakátokat nyomatott, mintha a megje­lölt időpontban itt vagy ott fel kellene lépnie. A nyomozás a vizsgálat során megállapította, hogy ezeknek a plakátoknak az alapján szintén több­ször kapott útlevelet, bár szó sem volt fellépésről. Az operaénekes, aki 1950-től 1955-ig Nyugaton tartózkodott, haztérte előtt az egyik olasz bankban 3700 dollárt helyezett el, amelyet itthon szintén nem jelentett be a Magyar Nemzeti Bankban. Legutóbbi külföldi utjai során ezt az összeget is felhasználta. Mégiscsak "baj lett belőle" Többen tudták Járayról, hogy illegális gépko­csi-behozatallal foglalkozik, nyugati devizát vásá­rol feketén és sokakat meg is tévesztett Járaynak az az Ígérete, hogy “semmi baj sem lesz belőle” — ezért keresték meg, hogy “hozzon nekik ko­csit” Az ismert és egyébként is jelentékeny jöve­delmű operaénekes a különböző deviza-büncselek­mények révén igen számottevő összegekre tett szert. Járay a kihallgatások folyamán azzal véde­kezett, hogy “nem tudott ellenállni” annak a sok kérésnek, amelyeket ismerősei, pályatársai intéz­tek hozzá. Az 51 éves operaénekes súlyosan vétett a ma­gyar büntető törvények ellen, ezért őt, valamint három másik társát — köztük Szabó Lajost, az MNB deviza-előadóját — előzetes letartóztatásba helyezték. Rövidesen a bíróság előtt felelnek tet­teikért. Hosszabb idő kell a nagy esőzések budapesti csatornakárainak javítására A Fővárosi Csatornázási Müvek vezetői elmon­dották, hogy a Medárd utáni esőzések, zivatarok sok nehézséget, bajt okoztak Budapest csatorna- hálózatában. Az amúgy is elöregedett, korszerűtlen hálózat­ba a záporok sok hordalékanyagot — földet, kavi­csot, agyagot stb. — szállítottak, különösen Bu­dán, s igy a hordalékanyag eltömte a hálózatot. Az elavult csatornák nem bírták mindenütt elve­zetni a záporvizeket. Volt olyan hullám, amely annyi vizet zúdított a csatornákba, amennyire 40 év óta nem volt példa. A záporvizek sok helyütt alámosták az úttestet, megroppantották a csator­nákat. Naponta 100—150 szakadást jelentettek. Ennyi szakadás 20 esztendő óta nem fordult elő. A hálózatfenntartási osztály minden dolgozóját a javítási munkákra irányította, azonban oly sok a tennivaló, hogy a helyreállítási munkák előrelát­hatólag heteket, hónapokat igényelnek. Folytatják a vasútvonalak villamosítását A MÁV a Budapest—Miskolc közötti vonal vil­lamosítása után mielőbb Miskolc és Diósgyőr kö­zött is villamos mozdonyokat kíván közlekedtetni, hogy a Lenin Kohászati Müvekbe irányított sze­relvények mozdonycsere nélkül juthassanak be a gyárba. Ennek a vonalszakasznak a villamosítása már megkezdődött, s még az idén be is fejezik. Megkezdődött a villamosítási munka a Buda­pest—Szerencs— Nyíregyháza vonalon is; Miskolc és Felsőzsolca között már állnak az oszlopok, ame­lyekre a felső vezeték kerül, s a tervek szerint ’64 végén már Felsőzsolcáig vihetik villanymozdo­nyok a vonatokat- Felsőzsolca és Taktaharkány között ismét az idén — az állomások kivételével — felszerelik a felső vezetékeket. Jövőre kiépítik a vezetéket Szerencsig, úgyhogy ezen a forgalmas vonalon a villanymozdonyok segítségével meg­gyorsul a közlekedés. Rendkívül sürgető Tatabánya- Alsó és Orosz­lány között is a vasútvonal korszerűsítése. Az Oroszlány és Tatabánya-Alsó közötti szakaszon ugyanis rengeteg szerelvény fordul meg, és a mozdonyokat mindig cserélni kell: ez rendkívül hosszadalmas, lassítja a forgalmat. A vonal elekt- rifikálásának tervezését már megkezdték; a felső vezeték szerelése 1965 végére vagy 1966 elejére befejeződik. / Manniner Rezső professzort egyik ülésén kül­ső tagjává választotta a párizsi orvosi akadémia­/ Országos Bányagépgyártó Vállalat néven egy­séges vállalatban egyesítették a bányagépgyárakat. Az eddigi budapesti Bányagép- és Bányavillamos­sági Vállalat, a Mélyfuróberendezések Gyára, a Salgótarjáni Bányagépgyár, s a Tatabányai Bánya­gépgyártó és Javító Vállalat a jövőben az orszá­gos vállalat gyáregységeként működik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom