Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-10 / 50. szám

Thursday, December 10, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Irta: LUSZTIG IMRE Kérdem: van-e olyan ember, aki életének egy időszakában ne kívánkozott volna lemenni egy bá­nyába? Magamról beszélve, tudom, hogy amióta Írni és olvasni tudok, a bányászokról szóló könyvek kötöttek le legjobban. Zola “Germinal”-ja örök be­nyomást keltett bennem. Régi vágyam volt, hogy lemenjek egy bányába és saját szememmel szem­léljem, hogyan dolgoznak a föld mélyében ember­társaim, akiknek szorgalmas és veszélyes munkája tette lehetővé a mai fejlett társadalmi rend meg­teremtését. Vágyam teljesül A közelmúlt magyarországi látogatásom idején régi vágyam valóra vált. Ellátogattunk Tatabányá­ra és ott Kóbel István bányamester vezetésével le­mentünk a bánya 13 aknája egyikébe. Nem tagadom, kissé furcsa érzés fogott el, ami­kor fölvettem a bányászruhát, fölhúztam a csiz­mát, fejemre tettem a vaskalapot, vállamra tettem az esetleges szerencsétlenség esetére szükséges kis táskát és kezembe vettem a bányalámpát. Fur­csa érzésemet fokozta az a tény, hogy a múlt év decemberében a bányában robbanás történt, mely­nek 26 halálos áldozata volt. Kellően fölszerelve elindultunk a tárnabejárat felé. Odaérve a bányamester azt kérdezte, van-e nálunk, gyufa, vagy öngyújtó, mert sem az egyi­ket, sem a másikat nem szabad magunkkal vinni. Beléptünk a fölvonóba és egy percnyi “utazás” után, ezer láb mélységben, a tárna mélyére értünk. Egy barlangszerü, jól kivilágított helyiségbe ér­tünk, majd elindultunk a bánya azon része felé, ahol a bányászok robbantják, vájják és csillézik a szenet. Az alagutszerü tárnában mind a két oldalon csilléket vont egy elektromos szalag. Bizonyos tá­volságokra szerkezet volt bevezetve, amelynek se­gítségével a szalag menetét meg lehet állítani, ha esetleg valami baj történik a vonalon. Pár perc­nyi gyaloglás után találkozunk néhány munkással. “Jó szerencsét”, mondják. Mi is ugyanigy köszön­tünk vissza. így tudtam meg, hogy a bányászok között a “jó szerencsét” az elfogadott köszöntési mód, Kérdésemre a bányamester elmondta, hogy ezek a munkások uj “ajtókat, kapukat” építenek a tár­nákban, melyek esetleges szerencsétlenség esetén elzárják, leszűkítik a szerencsétlenség által bajba hozott területet. Az állam több millió forint befek­tetést eszközölt e védő intézkedésekre. Folytatva utunkat, itt-ott bokáig érő vízben ha­ladtunk. A vágat elágazott jobbra, balra. Mi balra tartottunk. Vagy negyed órai gyaloglás után elér­tünk a vágat azon részéhez, ahol a bányászok dol­goztak. Itt már a fedél olyan alacsony volt, hogy alig áll­hattunk fel anélkül, hogy fejünk a tetőt ne érte volna. Sötét is volt és a szénport szinte lehetett a levegőben érezni, holott most már erős viznyomás- sal csökkentik a levegőbe került szénport, a sze­rencsétlenségek eshetőségének elkerülésére. Itt, ahol robbantják, vájják és csillézik a szenet, meg­állt a munka, amikor oda értünk és Kobel bánya­mester igy mutatott be: “egy amerikai magyar testvér van itt látogatóban és szeretne néhány kér­dést intézni hozzátok.” Pápai Károly, lőmester, Csigi József technikai előmunkás, Gazdag Pál, Sulán László vájárok és még néhányan körülfogtak és látható érdeklődés­sel várták az első kérdést. Nem akarom ezúttal el­mondani, hogy milyen jó a bányászok keresete, hogy mindannyiuknak van szép lakása, televízió­ja, rádiója, porszívó gépe, mert ez már megszokott dolog. (A lakáskérdésről egy későbbi cikkben szá­molok be.) A legkimagaslóbb, a legérdekesebb, a legemlitésreméltóbb az volt, hogy az egyik bányász önként, minden biztatás nélkül, elmondotta, hogy 1956-ban azoknak az oldalán harcolt, akik ellenez­ték a mai rendszert. Ott mondta ezt a bányames­ter előtt, minden habozás nélkül. Persze nem dicse­kedve mondta, hanem inkább önvallomásképpen. Mert mindjárt hozzátette, hogy most már látja, mi­lyen hibát követett el, hiszen a bányászoknak soha sem volt oly jó dolga, a bányászok munkáját soha úgy meg nem becsülték, mint ma. Ez a bányász ma egyike a legjobb termelőknek. Tagja egy szocialista brigádnak, aktiv a szakszer­vezetben. Kérdésemre, hogy tagja-e a pártnak, nem-mel felelt. Tekintettel arra, hogy a bányászok keresete a bányászott mennyiségtől függ, nem akartam a be­szélgetést sokáig kihúzni és úgy egy negyed órai eszmecsere után “Jó szerencsét” kívánva egymás­nak, visszaindultunk. Ottlétem alatt elmondottam nekik, hogy az Egyesült Államokban a dolgozó bá­nyászok fizetése jó — de a bányászok 50 százaléka munka nélkül van automatizálás következtében és a munkanélküli amerikai bányászcsaládok helyze­te nyomorúságos. Beszélgetés Sashegyi József igazgatóval Visszatérve levettük a bányászruhát, zuhanyoz­tunk, fölvettük rendes ruhánkat és bementünk Sashegyi József bányaigazgató irodájába. Elbeszél­gettünk két óra hosszat. A lap sok oldalát venné igénybe, ha mindazt papírra vetném, amit mon­dott, noha érdemes volna megemlíteni milyen le­hetőséget nyújt a bányavezetőség, az állam és a szakszervezet azok részére, akik technikai tanfo­lyamra hajlandók menni, hogy tudásukat gyarapít­sák, munkabeosztásukon javítsanak és életszínvo­nalukat emeljék. Milyen lehetőséget nyújtanak azok részére, akik mint sportolók (futball, kugli­zás, tekézés, úszás, boxolás, birkózás, stb.) óhajt­ják szabad idejüket eltölteni. Azok, akiknek kultu­rális igényeik vannak, szintén nem panaszkodhat­nak. Időről-időre Budapestre viszik a bányászokat a színházak, operák előadásainak megtekintésére. Nagy a lakáshiány Mint említettem, a bányászoknak szép uj laká­suk van. Ez igaz — de nem mindenkinek, aki a bá­nyában dolgozik. Sashegyi igazgató, azon kérdé­semre, hogy van-e munkásvándorlás; igennel vála­szolt. Ez a vezetőség egyik legnagyobb problémá­ja. S mikor kérdeztem, hogy mi az oka, vagy a fő oka ennek, azt válaszolta: “a lakáshiány.” További beszélgetésünk folyamán megtudtam, hogy 1960 óta 48 háztömb épült Tatabányán, egy-egy tömb 16—80 lakással rendelkezik. Húsz háztömb van most épülőben. E hallatlan méretű építkezés ellenére, nagy a lakáshiány. A bánya 12,000 munkást foglalkoztat. Több ezren nem Tatabányán laknak, hanem a kör­nyéken, sok kilométerre a bányától. Ezeket a mun­^ Művelődési Ház épül Kiskunlacháza-Peregen, KISZ-védnökséggel. A peregi fiatalok a napokban kezdtek hozzá az alapozási munkálatokhoz. • • • k* Holland kereskedelmi szakemberek látogattak el a napokban a Nagykőrösi Faárugyárba, és 150 ezer pipát rendeltek meg. A napokban svéd meg­rendelők látogatását is várják az üzemben. • • • ^ A 40. Bach-ünnepséget 1965 nyarán rendezik meg a nyugatnémetországi Hamburgban. • • • ^ Hétezer fiatal vesz részt jelenleg az országban agrár-felsőoktatásban. Ebből háromezren a Gödöl­lői Agráregyetemen tanulnak. Az egyetem három tangazdaságának kísérleti tábláin 30 mázsás búza-, 41 mázsás kukorica- és 89 mázsás lucernaszéna- termést értek el. • • • Az idei tapasztalatok alapján, az igényeknek megfelelően, újabb idegenvezetőket képeznek ki a téli hónapokban Győrött és Sopronban. • • • v* Elutazott az amerikai pedagógusok 84 tagú kül­döttsége, amely budapesti és Pestmegyei oktatási intézményeket látogatott meg. • • • Körös vidéki mezőgazdasági napokat rendeztek november 26-án és 27-én Békéscsabán. A kétnapos tanácskozáson a vidék aktuális mezőgazdasági problémáit vitatták meg. V Helyenként tavaszi pompába öltöztek a mezők az eperjes—tokaji hegylánc szélárnyékos részén, a Bodrog és a Takta által bezárt területen. Prügy környékén az árokparton, valamint az ártéri ré­szeken, ahol nem végeztek vegyszeres gyomirtást, ismét kinyílt a pipacs. • • • v* A mezőgazdasági légiflotta egy brigádja — a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság kérésére — még egy hetet munkában tölt: a mély fekvésű al­győi fekete földekre szórja ki a műtrágyát. A gé­pek az MHS közelben levő gyakorló repülőteréről startolnak, s öt-hat kilométeres körzetben tevé­kenykednek. • • • t«* A miskolci Tiszai pályaudvar aluljárójának épí­tése befejezéshez közeledik. Az aluljárót december kásokat autóbusszal hozzák és viszik. “Ha kellő lakás állna rendelkezésre, mindazok részére, akik a bányában dolgoznak, nagy méretek­ben lecsökkenthetnénk a munkások vándorlását és növelhetnénk a termelést”, mondotta Sashegyi igazgató. Ezzel kapcsolatban csak úgy futólag említem meg itt, hogy az építőipar Magyarországon nagy problémákkal küzködik; ezzel egy későbbi cikkbeh részletesebben foglalkozunk. Tatabánya — város közösség Mielőtt Tatabányára értünk volna, kis bányavá­rost vártam. Annál nagyobb volt meglepetésem, amikor megtudtam, hogy Tatabánya valóban öt városrészből áll: 1. Felsőtatabánya, 2. Tatabánya, 3. Alsótatabánya, 4. Tata város és 5. Tata. Alsó-Tatabánya képezi az uj várost; itt vannak az uj háztömbök az iskplákkal, könyvtárakkal, klubhelyiségekkel, szakszervezeti központokkal, szanatóriummal és a város lakossága részére szük­séges minden más épülettel. Tatabánya jól illuszt­rálja a mai Magyarországot. Itt látni lehet az ipar fejlődését, a termelés növekedését, az uj építkezé­seket, a lakosság anyagi- és kűlturnivójának emel­kedését, az uj szocialista ember kikovácsolódását, lassú zig-zagos formálását. Ugyancsak jelen van­nak a még megoldatlan, vagy a megoldás folya­matában lévő problémák sokasága, mint a lakás­hiány, munkafegyelem magasabb fokra emelése, stb. Nem tölthettem volna el napomat hasznosab­ban, mint ebben a városban. Persze az idő nem volt elegendő. Már késő estére járt, amikor Mar- gittay Zoltán és felesége Edit, kijelentették: néz­zük meg ezt az épületet, vagy azt az intézményt. Meggyőződtünk arról, hogy nem egy nap, de egy hét sem elég ahhoz, hogy mindent megtekintsen a látogató Tatabányán. Rohamléptekben épül a város, az ország. Az or­szág más képet nyújt ma, mint 1949-ben, vagy 1961-ben. Kétségtelen, hogy az ország képe ismét más lesz az évek múltával. Az ország fejlődése gyors iramban ment — kü­lönösen 1956 óta. De ez az iram lassúnak fog bizo­nyulni, árnykor a ma még hátráltató erőket legyő­zik. 4-én, a város felszabadulásának 20. évfordulóján adják át a forgalomnak. V* A budapesti II. kerületi népfrontbizottság kez­deményezésére filmen megörökítik a városrész életének változását. Filmre veszik a kerület leg­nevezetesebb műemlékeit, a lebontásra Ítélt öreg házakat s a kiköltöztetett lakók uj otthonait. A ce- luloid szalagra rögzített krónikából dokumentum­filmet állítanak majd össze. A BÁNYÁSZNAPON avatták fel a felnémeti új mészkőbányát. Elkészült a két kilométer hosszú drótkötélpálya is, a mészkőbányát a feldolgozó őrlő­művel köti össze. A bányában a szállítást és rako­dást egyaránt gépesítették. Képünkön: az ásvány- őrlőmű (MTI Foto — Birgés Árpád felvétele) SXSS3SSS$S!eS3eSSSSSXXSS3SS%SX3SSSaSSX&í>XX%X%3 KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELÖLEl j «WWVWWWWWWWWWVWWWWIi RÖVIDEN "jó szerencsét ”

Next

/
Oldalképek
Tartalom