Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-10 / 50. szám
5 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 10, 1964 A2 ebben a rovatban kifejtett nezetek nem szuksegszeruen azonosan a szerneszioseg álláspontjával. Hozzászólás a kiérdemeli dicsérethez LOS ANGELES, Cal. — A Magyar Szó november 26-i számában Schubert elsinore-i munkástársunk meleg szavakkal emlékszik meg a los-angelesi Női Kör novemberi bazárjáról. Egy véleményen vagyunk Schubert barátunkkal, mert ez a lelkes csoport, a munkás otthon tagjai, igazán megérdemlik, hogy lapunkon keresztül is ismertessük a békéért és az emberi haladásért lelkesülő önzetlen és áldozatkész tevékenységüket. Erdődy Margit és én is úgy véljük, hogy kettőnk nevének külön megemlítése nem volt igazságos, mert egész tagságunk egyformán kiveszi a részét a nagy munkából és a siker mindannyiunk közös érdeme. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy Schubert barátunk cikkét nem méltányoljuk, mert bizony igen jól esik nekünk, hogy lapunkon keresztül megismertetjük az amerikai magyar munkássággal a los-angelesi Munkás Otthon lelkes tagságának működését, Köszönet jár neki érte. Faragó Zsigmond Üdvözli a kiilmunkatársakat WINDSOR, Canada. — Az újságot szeretem és itt küldöm a megújítási összeget. Egyben üdvözlöm a külmunkatárs Írókat, mint Rév. Grösst, Paál Máthét, EHN-t, Rácz Lászlót, Gencsy Margitot, mind nagyon jók és tiszteletet érdemelnek nevelő, tanító, Útmutató munkájukért. írásaik nagyon emelik a lap nívóját. A. F. Nagy szükség van reá... KANADA. — Itt küldöm lapom megújítását és a naptárra, mert sajnos több nem telik a penzióból. Az orvos és orvosság nagyon drága és amikor az ember már a hetvenen felül van és 80 felé közeledik, akkor jönnek a betegségek. De azért iparkodunk legalább a lap árát beküldeni, mert tudjuk, hogy nagy szükség van reá. Mi is alig várjuk, hogy a lap megjöjjön, ami nagyon jó, a külmunkatársak is. Mindegyiknek az Írását élvezettel olvassuk és kívánunk erőt, egészséget nekik és a szerkesztőségnek, hogy továbbra is kiadhassák a lapot és folytathassák a küzdelmet a jobb életért. Papp I. és neje Visszatéri ujamerikás első levele Magyarországról A múlt hónap elején érkeztem vissza szülőföldemre, több mint két hetes tengeri utazás és szárazföldi bolyongás után. A szárazföldi bolyongás alatt főleg azokat az atlanti-óceáni és földközi-tengeri kikötővárosokat értem, amelyeket hajónk útba ejtett. Október végéig 102.1 millió tonna nyersacélt termeltek az Egyesült Államokban, 12.2 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában. • • • Japán kereskedelme a szocialista országokkal, ez év első hét hónapjában 76 százalékkal volt nagyobb mint egy évvel ezelőtt. A szocialista országokból származó japán import 91 millió, a japán export 70 millió font sterlinget tett ki. Utunk nagyon kellemes volt. Szélcsendes, derűs időben szeltük át az óceánt. A hajó egyetlen utasa sem lett tengeri beteg. A kabinon egy jugoszláv ügyvéddel osztoztam, akinek sorsa hasonló volt az enyémhez, igy kellemes társnak bizonyult. Triesztben hagytuk el a hajót és Zágrábon keresztül érkeztem a magyar határra. Még a hajón megismerkedtem két magyar asz- szonnyal, akik látogatóban voltak az Egyesült Államokban és a jómódú rokonok tetemes ajándékkal megrakottan bocsátották őket útjukra. Emiatt tartottak a vámvizsgálattól és az ő szorongásuk még rám is átragadt, mert ez úgy látszik ragályos betegség. A nők amiatt aggódtak, hogy magas vámot vetnek ki ajándékba kapott ruháikra, zsebrádióikra, stb. Ezt a szorongást csak táplálta az a tapasztalat, amelyet mások megvámoltatásából szereztünk az útba ejtett országok határain, ahol mi — átutazók lévén — még mentesültünk a vizsgálat alól. A magyar határon udvarias köszönéssel lépett a fülkénkbe a vámtiszt. Fényképezőgépek, mozigépek, rádiók, stb., után érdeklődött. Ezeknek a számát irta fel, de nem kellett vámot fizetni utánuk. A bőröndöket fel sem bontotta — szerencsére, mert még talán ma is ott vesztegeltünk volna, tekintve, hogy a nőknek csak 14 darabjuk volt a nagyfajtájuakból, a kicsiket nem számítva. Szinte szégyenkeztem is az én három szerény utazótáskám miatt, amelyeket már tekintetre sem méltattak . .. Változnak az idők, változnak az emberek. A fenti közmondásnak a gyakorlatban való megvalósulását, magyar földre lépve, 100 százalékos mértékben tapasztaltam. Azalatt a nyolc év alatt, amig én a külföldet jártam, itthon minden gyökeresen megváltozott. Az első, ami mindjárt feltűnt, illetve fel sem tűnt, az az autók hatalmas tömege, amelyek élénken tarkítják ma már a pesti utcák képét. Feltűnő volt ez számomra, mert 8 évvel ezelőtt bizony ujjal mutogatták még azt, aki gépkocsit tudott vásárolni, mig ma nagyon sok ismerősöm rendelkezik már vele. Nyugatról visszatérve, ahol szemem hozzászokott az utakat zsúfolásig elborító autótömegekhez, a hazai utca képe sem hozott lényeges változást. Kellemes meglepetést okoztak az uj nagy és modern lakótelepek is, amelyeknek felépítésénél, szakítva a régi hagyománnyal, a magasbatörő, teret kihasználó irányzatot részesítették előnyben. Az uj Budapest arculatát a 8—10 emeletes házak fogják megadni, a régi 2—3 emeletesek helyett. De akármilyen nagyarányú is a lakásépítés, még mindig nagy a lakáshiány a fővárosban, amit még csak növelnek a vidékről nagy mennyiségben beözönlő tömegek. A gazdasági helyzet is gyökeresen különbözik attól, amit én, az amerikai lapokat olvasva és régi tapasztalataimat felhasználva, elképzeltem. A keresetek jóval magasabbak, mint 1958-ban, ugyanakkor az árak alig változtak. Egykori kollégáim havi 3—4,000 forintot keresnek. Minden bizonnyal én is megkeresném már ezt az összeget. De igy most mindent kezdhetek élőiről. Az általános gazdasági helyzet javulása jelentős mértékben visszahatott az emberekre is. A villamosokon, autóbuszokon, stb. már nem igen hallani azokat az “épületes” párbeszédeket, amelyektől a közelmúltban még visszhangzott a város. A zsúfoltság még ma is nagy a közlekedést lebonyolító jármüveken, de már nem kisérik a sokszor halott kiáltások, hogy: “Hülye! Nem tud vigyázni?” “Hülye maga!”, vagy “Hülye aki magának enni adott!” stb. Az üzletekben is jóval előzékenyebb a kiszolgálás, bár ez még sok kívánni valót hagy maga után. A legjobban a nyugalmat és rohanásmentes életet élvezem itt szülőföldemen. Nálunk még nem idegenedtek el egymástól és az élettől annyira az emberek, hogy ne ülnének le barátságos beszélgetésre egy kávéházban, vagy eszpresszóban. A “business’ nem húzódik meg szükségszerűen a dolgok hátterében... A közbiztonság érzése sem utolsó dolog. Bár ezen a téren már jelentős méreteket öltött az “amerikanizálódás”. De a “haladás” még nem érte el a newyorki méreteket. Az ifjúság, úgy látszik, sok gondot fog még okozni nemzedékünknek az egész világon... A szellemi mérgezés első jelei Egy kis porszem néha a legnagyobb alkotást is elfedi, mondja egy régi, igaz mondás. Ezek a szavak jutottak eszembe, amikor egy itteni napilapban egy a Goldwater-szellem által sugalmazott történetet olvastam. Long Beach, Californiában egy közkedvelt könyvtár vezetőségére erős nyomást gyakoroltak az ottani szélsőségesek, hogy a könyvtárból távolítsák el a liberális, szerintük szocialista szellemű könyveket és helyettesítsék azokat holmi régi, konzervatív vallásos könyvekkel, magazinokkal és egyéb birchista antidemokratikus nyomdatermékekkel. Ezeket a termékeket termelőjükkel együtt Gold- water nevéhez füzzük, mint áldatlan munkájának első káros gyümölcsét. Pontosan ez történt annakidején a Hitler-éra alatt Németországban, hiszen még sokunknak élénk emlékezetében van az akkori könyvégetés. A választások előtt minden okunk megvolt a félelemre Goldwater háborús mániákus szándékaival és egyéb beteges kirohanásaival szemben. A szó- banforgó könyvtár demokratikus vezetősége elég garancia arra, hogy ez itt nem fog megtörténni. De ha a balsors úgy hozta volna, hogy Goldwa- tért választják meg elnöknek, az egész világ népe félelemmel kelt volna fel ágyából a válaszfások utáni reggelen. A fasiszta elemek a különböző Országokban abban a boldog reményben éltek, hogy Goldwater győztesen fog kikerülni a választási hadjáratból; Németország fasisztái, Spanyolország fa- langistái, a fehér felsőbbrendűség hívei Dél-Afri- kában, sőt a militaristák is mindenfelé. A gazdagok hiába szórták dollármillióikat hidegháborús el- nökjeíöltjükre, egyetlen államban sem kaptak szavazattöbbséget, kivéve Arizonát, Goldwater szőkébb hazáját és néhány déli államot. Csak most láttuk, hogy milyen megváltozott világban élünk. Annakidején az összes amerikai újságok Roosevelt ellen Írtak, a haladás “szent dicsőségére”; most az újságok túlnyomó része Goldwater ellen sorakozott fel. Csak néhány megrögzött vad gyüölködő élt abban a hitben, hogy visz- szaidézheti a régi jó McCarthy-időket és lelkeket mérgező eszmékkel szórták tele az országot Goldwater megválasztásának reményében. Milliószámra küldözgették a jóhiszemű szavazóknak aljas, elavult propagandájukat. Szerencsére csak kisszámú tömeget sikerült elszéditeniök, félrevezetniük, alacsony, mérgezett politikájukkal. Még rágondolni is borzasztó, hogy mi lett volna, ha Goldwater piszkos kezeit tovább nyújthatja, mondjuk a nukleáris fegyverek felé. Az amerikai nép intelligensen szavazott, dicséretére legyen, mondva és minden bizalmát a megválasztott Johnson elnökbe helyezte. Most várjuk azután nagy reményekkel, kitartó türelemmel az Ő BIZALMÁT a néppel szemben. Schubert, Elsinore Verses levél a lapterjesztésről Több, mint negyven éve, hogy az Uj Előrét kezembe vettem. Azóta olvasás nélkül, soha le nem tettem. És ha elolvastam, mindig másnak adtam, még ma is ezt cselekszem, ahogy megfogadtam. Már az első lapnál, mikor elolvastam, hogy ilyen lap is legyen, soha nem gondoltam. Ez tanítómester, kedves magyar testvér, amit ebből tanulsz, az nagyon sokat ér. Először is tanít barátot szerezni, s ha megszeretted, hogyan kell tisztelni. Azt soha ne nézzük, hogy milyen is a bőre, a szivét vizsgáljuk meg, hogy milyen is a szive? A Magyar Szó ez a lap, amely erre tanít, olvassuk a lapot, mert tanít és vidít. Felvidul a szived, ha olvasod, hogy haladnak véreink, mert akik otthon építik a hazát, azok mind a testvéreink. Domán István, Budapest Andy Czako í AMERIKAI MAGYAR SZÓ £ 130 East 16th Street $ New York, N. Y. 10003 ^ Elolvastam mutatványszámként küldött lap- t 4 jukat és kérem, hogy további mutatványpél- { / dányokat küldjenek címemre minden köt»- \ í lezettség nélkül. í í Név:.................................................................... S lí Cim: ...................................................................... * $ Város:......................................Állam:............ 5 Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre t f (A !’p kedvezményes előfizetési ára uj olva- jji sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) rksoosjoassosjossaossMcsooesMsssj^^
