Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-10 / 50. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 10, 1964 • 12345678901011121314X51617181920212242233456789097 • ! A SZAMOK BESZÉLNEK i I írja: Eörsi Béla I tO , y W '• 123456789010111213141516M181920212242233456789097 A VÁLTOZÓ AMERIKA Azt a változást, ami Európában most végbemegy, amerikanizálódásnak nevezik. Több lett az autó, a táncok amerikai divatuak, az öltözködést, főleg a sportruházatot, az amerikai stilus dominálja. Nálunk is óriási változások mentek végbe az utolsó században, különösen az utolsó 10—15 évben. Nézzük meg pl. az amerikai mezőgazdaságot. 1900-ban a lakosság 38%-a farmon dolgozott, ma csak 8% (ezt sokan már csak 6%-ra becsülik).. Holott ma többet termelünk, mint a század elején. Ennek oka a gépesítés, a jobb termelési módszer és a vegyipar által nyújtott segítség. 1950 és 1963 között a mezőgazdaság 10%-kal emelte termelését, mig ugyanezen idő alatt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 25%-kal csökkent. Az ipar, a bányászat, az építkezés, a közlekedés és az erőmüvek 1900-ban a lakosság 37%-át foglalkoztatták, ami most is majdnem ugyanennyi (36 százalék), holott ezen idő alatt a munkaidőben is csökkenés mutatkozott. Századunkban az ipari termelés talán megtízszereződött s egész sereg uj ipar jelentkezett: elektronika, rádió, televízió, plasztik, a hatalmas repülő- és hadi-ipar, stb. Ez az emelkedés még az 1950—63-as évek folyamán is észlelhető volt. Milyen változások voltak még ebben az évszázadban? Az ipari produkció 30%-kal emelkedett, a munkások száma viszont most is annyi, mint 1950-ben volt. Mindezek a jelenségek félelemmel kell, hogy eltöltsenek bennünket. A termelésben a munkaképes munkásoknak kevesebb, mint a fele vesz csak részt, mert többre nincsen szükség. Az automatizálás még ezt is csökkenteni fogja. Hol fognak a munkára váró fiatalok milliói elhelyezkedni? A farmerek egy része és az ifjúság elhagyta a falvakat és gyári munkára ment. Gyermekeik már iskolázottabbak és hivatali állásokban helyezkedtek el. 1900-ban a kereskedelmi alkalmazottak, a hivatásosak (tanítók, ügyvédek, orvosok, könyv- szakértők), a személyi szolgálatban lévők (mint pl. kiszolgálók, sofőrök, stb.), valamint az állami hivatalnokok száma a munkások egy negyed részét (25%) képezte. Ma ez a szám 56%-ra emelkedett. Amerikában a gépek termelnek es a legtöbb ember a gépet szolgálja, vagy javitja. A megmaradt tömeg az áruházakban eladói minőségben dolgozik és a több kényelmet teremtő réteggé vált. A hivatalok ma még tele vannak fehérgallérosokkal, akiknek munkanapjai azonban meg vannak számlálva. Ugyanis a hivatalokba is be fog nyomulni az automatizálás. Azelőtt kb. 30,000 ember állította ki a szövetségi állam csekkjeit (fizetések, társadalombiztosítás, nyugdíj); ma ezt a munkát gépek végzik, pár száz ember felügyeletével. A könyvelést a gépek veszik át és csak egy pár kiképzett fiatal nőt fognak alkalmazni. A modern bank és biztositó társaság komputerek és elektronikus sokszorosító gépek segítségével felére, vagy negyedére fogja csökkenteni az alkalmazottak számát. A televízión és postán küldött reklámok helyettesítik az ajtóról ajtóra járó ügynököket. A nagybani kereskedelem meg fog szűnni és a gyárak közvetlenül a kiskereskedőkkel kerülnek összeköttetésbe. Az egyéni kiskereskedelem napjai szintén meg vannak számlálva és szerepüket a milliomos üzlethálózatok fogják átvenni. Az elmúlt évben a fehér ifjúság 15.6%-a nem talált munkát és a helyzet a nem-fehérek között még rosszabb volt; itt a munkanélküliség elérte a 30%-ot. Szükség lesz több munkaalkalomra. Becslés szerint az 1960—70-es évek között felnövő ifjúság részére hat millió uj munkaalkalomról kell gondoskodni, amit még az emelkedő termelés sem lesz képes előteremteni. Mert ne higyjük, hogy csak az automatizálás okozza ezeket a bajokat. Vannak más nyomós okok is. Mi lesz, ha a nagyhatalmak megegyeznek a hadseregek létszámának, a hadifelszerelések gyártásának csökkentésében; ha az európai államok egyesülnek gazdaságilag és félelmetes vetélytársaivá válnak az Egyesült Államoknak; ha a még fejletlen államok iparosodnak. Igaz az is, hogy az automatizálásra és a mezőgazdaság kiépítésére szükség van, különben már ma sem tudnánk Európával versenyezni. Ez csak ide- ig-óráig fogja éreztetni a hatását, mert a mezőga»- aasagDan már ma is túltermelés mutatkozik; ott már nincs szükség több munkaerőre, vagy újabb gépesítésre. Iparunk jövője a világversenyben az automatizálástól függ. A kiszolgáló iparban a foglalkoztatás a gépesítés utján nem emelkedni, hanem csökkenni fog. Természetesen ezekre a problémákra is lehet megoldást találni. A tény az, hogy a termelés a magán szektorban elérte egyelőre a maximumot, de az amerikai lakosság ereje éppen a munkaerő tanultságában, képzettségében jelentkezik és ezt még az önző, előre nem látó, haszonra dolgozó rendszer sem tudja megváltoztatni. Elsősorban a csúf nyomornegyedek átépítésére kellene gondolni. Azonkívül nincs az országban elég iskola, a meglévő iskolák felszerelése hiányos és a mai világban olyan fontos matematika-fizika- kémia terén nincs elég instruktor. Idegen nyelvek tanítására is szükség volna, a rengeteg idős polgárnak pedig otthonra és ápolásra lenne szüksége. Itt van azután a világ árucikkekre éhes lakossága: Ázsia lés fél milliárdnyi népe, Latin-Amerika, ahol csak 10% élvezi a modern élet kényelmét. S mi mindent lehetne tenni a most ébredező Afrikában! Ezeknek a népeknek olyan sok árura van szükségük, hogy nemcsak az Egyesült Államok, de Európa ipara sem tudná őket teljesen kielégíteni; jutna belőle az újonnan felszabadult és fejlődésben lévő országok fiatal ipara részére is. Ha az Egyesült Államok vezetői előrelátó politikát folytatnak, akkor nem kell félni a jövőtől. Nagyszabású közgazdasági terveket kell lefektetni. Nem a népsűrűség emelkedésétől kell félni, hanem az embertelen, gyűlölködő politikától. Victor Perlő: VÁLTOZÁSOK A SZOVJET TERMELÉS TERVEZÉSÉBEN Egy raktári munkás Oakland, Cal.-ból, az ILWU tagja, írja a következőket: “Victor Perlő azt irta októberben megjelent rovatában, hogy a Szovjetunió megváltoztatja a termelés tervezésének módszerét. A tervezők azt állítják, hogy az árak jelenlegi rendszere nem tükrözi vissza pontosan az értéket és ezért nem szolgálhat alapul a haszon kiszámítására.” Kételyét fejezte ki afelett is, hogy a rovatban említett ellenőrzési intézkedések meg fogják akadályozni a visszaéléseket. Ő úgy tudta, hogy az árucikkek árát az előállításuk költségei — a gépek és a munkabér — szabják meg. Arra sürget: “Térjünk vissza Marxhoz, Engelshez és Leninhez, használjuk az ő elgondolásukat. Az ő ideológiájuk megfelelő a munkásság szempontjából. Úgy gondolom, hogy a szovjet vezetőknek újra el kell olvasni és áttanulmányozni az Érték, Ár és Profit tételeit és járjanak el aszerint.” -- .. v L A szóbanforgó rovatomban jelentettem a 'Szovjetunióban növekvő érvelésről, hogy a nem-tartós közszükségleti cikkek árát állapítsák meg a termelési üzemek és a forgalomba hozó szervek közti. megegyezéssel, nem pedig a központi tervezők utján. I Mialatt rovatomban helyeseltem ezt az "irányzatéit, ugyanakkor szükségesnek találtam a központi ellenőrzést, a monopolisztikus túlkapások kiküszöbölésére. A rovat megjelenése óta az uj szovjet vezetőség már megtette a szükséges lépéseket az uj ármegállapitó rendszer széles körben való kivitelezésére. Énnek és a még folyamatban levő tervezési; MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt *z előfizetésem. Itt mellékelek $.......................4 Cim: .............................................................. Név: .......................................................... Város:..........................................Állam:.............. reformoknak részleteit még nem hozták nyilvánosságra. Alapjában a Szovjetunióban valójában igyekeznek ismét az Érték, Ár és Profit tanításai szerint eljárni. Az Egyesült Államokban sokat hallunk az “irányított árakról” (administered prices), amelyek a monopóliumok által megállapított és a valóságos értéket meghaladó árak és a vásárlóközönség meg- rablását szolgálják. A Szovjetunióban is központi irányítással állapították meg az árakat, annak a helyzetnek kényszerítő nyomására, hogy szocializmust kellett építeni ellenséges környezetben. Szükséges volt nagymennyiségű fontos használati cikket termelni, tekintet nélkül a nem termelékeny munkamódszerekre és olyan árakat kellett létesíteni, amelyek valójában szubvencionálásra szorultak és az egész társadalom megterheltetésé- vel jártak. Az árak adminisztrálását nem magán monopóliumok intézték, hanem állami tervezők. Akárcsak az Egyesült Államokban a monopolisztikus árak, ezek is gyakran megszegték az érték törvényeit. De ellentétben a monopolisztikus árakkal az Egy. Államokban, az irányított árak a Szovjetunióban nem szolgálják az egyik osztály kizsákmányolását egy másik osztály által. Amint a szovjet gazdaság nőtt és egyensulyozottabbá vált, ez az árrendszer gáncsolta a haladást, a szakszerűtlenség kutforrá- sa lett, ami lelassította a termelés fejlődését és az életszínvonal emelkedését. így a Szovjetunió igyekszik a gazdaság törvényszerűsége alapján megállapítani az árakat, a hivatalnokok eddigi, gyakran önkényes, határozatai helyett. Az érték törvényének alkalmazása az ár alakításánál, még Marx előírása alapján is elég komplikált. A termelés jelenlegi bonyolultsága, a termelvények végnélküli száma, nagysága és minősége mellett, a praktikus tervezőknek nem elég csupán Marxra támaszkodniok, hanem részletes megoldásokat kell kidolgozniok az uj viszonyokra való alkalmazásra. Központi tervezők fogják továbbra is megállapítani a szabványos tonna acélöntvény, vagy a kiló kenyér átlagos árát. De amikor egy uj olajfinomító felszerelési sorozatáról van szó, annak árát Moszkvában (vagy akár Washingtonban) senki sem képes pontosan megállapítani. Ezt csak az olajfinomító művezetői és a felszerelést elkészítő és felállító gépészeti intézmény közti tárgyalással lehet kidolgozni, a szóbanforgó finomító által megkívánt különleges részletezés alapján. Nyilvánvalóan ez a módszer már kivitelezés alatt van. Hasonlóan, amikor egy kievi ruhagyár ujdivatu ruhát mutat be, az árát nem diktálhatják ésszerűen Moszkvából, általános ismeretek alapján. Az uj módszer szerint ezt megbeszélik azok, akik a ruhát kitervezték és előállítják és azok, akik az eladását intézik. Marx azt mondta, hogy egy árucikk értékét az előállításához társadalmilag szükséges, átlagos minőségű munkaidő állapítja meg. Amikor a Szovjetunió még gyenge volt és gazdaságilag viszonylagosan elszigetelt, majdnem mindenben hiány volt és a szükségletek termeléséhez a társadalmilag szükséges munkaidő annyi volt, amennyit éppen rászánhattak, akármelyik gyárban, ahol előállíthatták, akármilyen rossz munkamódszer mellett. Érthető, hogy az ármegállapítások sem lehettek tudományosan nagyon szabály-' szerüek. De a modern szovjet gazdaságban, a sokoldalú nemzetközi kapcsolatokkal és az ezt helyettesitő nemzeti nyersanyagforrásokkal, a vásárlók- nek jelentős választék áll rendelkezésükre. A Versengés és az alku lehetőségének tényezői hozzájárulhatnak a társadalmilag szükséges munkaidő pön tosabb meghatározásához. Hasonlóképpen, ha egy gyár mondjuk “Dongorodban” olyan tv gépeket készít, amelyek két hónap múltán élromlanak, mig a Riga-i gyárban készültek tiz évig-is eltartanak, nyilvánvaló, hogy Rigában jobb a munka minősége és ez a termény magasabb árat igényelhet még akkor is, ha a felszerelések elkészítése mindkét gyárban ugyanannyi időt vesz igénybe. A vásárló- közönség tapasztalatai, remélhetőleg, a minőség tényezőjével járulhatnak hozzá az árak meghatározásához. Végül, Marx azt is mondta, hogy ahhoz, hogy valaminek pénzértéke lehessen, szükséges, hogy' használati érléke is legyen. A szovjet gyárakban készítettek olyan ruhaneműt is, amelyek senkinek sem kellettek, de megkapták értük a központilag meghatározott árat. Ezen ruhadaraboknak semmi használati értékük nincs, következetesen pénzértékük sincs. Az uj rendszerben csak olyan ruhákat fognak előállítani, amelyek határozottan kívánatosak és olyan mennyiségben, amennyit az üzletek megrendelnek. Ezeknek meg lesz úgy a használati, mint a pénzbeli értékük. (Folytatás a jövő héten)
