Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-16 / 29. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 16, 1964 A HANGADÓK DÉL-WETNAMBAN Taylor, a tábomokdiplomata Az amerikai hadseregnek nemcsak legmaga­sabb rangú, de kétségkívül egyik legjobb felké­szültségű tábornokát nevezte ki, Johnson elnök dél-vietnami nagykövetévé. Ez a poszt ma front- parancsnokságot jelent, s Taylor személyében jog­gal testesül meg a “piszkos háború’’ fokozódása, hiszen már 1961-ben az ö terve alapján szélesítet­ték ki a dél-vietnami beavatkozást. Taylor főtisz­ti karrierje egybefonódott a “korlátozott hábo­rúkkal”; a szó szoros értelmében egész pályafu­tását az “atomkorszak hagyományos háborúira” tette, amelyeknek ez a fő stratégiája Nyugaton. A 63 éves Maxwell D. Taylor kitűnik a nyugati katonai kaszt emberei közül. Az aszkétatermésze- tü tábornok sokoldalúan müveit, több nyelvet be­szél. Jó diplomatának is tartják s amikor a West Point-i katonai akadémia volt növendéke az intéz­mény főfelügyelője lett, katonai reformátorként is emlékezetessé tette nevét. A missouri-i ügyvéd fia a hosszú katonai rang­létrán kúszott végig a két háború közt. A második világháború alatt hamar eljutott a vezérőrnagy- ságig. Legnevezetesebb tette az a német vonalak mögötti titkos tárgyalás volt, amelyet az olasz kapitulációról folytatott Badoglióval. Taylort azonban mégiscsak a hideg- és Koreá­ban a melegháboru “dobta fel”. Nyugat-Berlin- ben, a frontvárosban mutatta meg “keménysé­gét”, a koreai háború révén lépett a csúcs közelé­be. A háború előtt Japánban, majd a Csang Kaj- sek-isták mellett dolgozó Taylor a koreai háború után távol-keleti amerikai főparancsnok, majd 1955-ben a szárazföldi erők vezérkari főnöke lett. Ekkor dolgozza ki a “korlátozott háború straté­giáját nemzeti felszabadító mozgalom elleni harc fegyvereként. E stratégia része a katonai költség- vetés ugrásszerű növelése, amit pénzügyi okokból az akkori kormány ellenzett. Ezért Taylor 1959- ben visszavonult az üzleti életbe. Jó kapcsolatai vannak a legmagasabb businessel is —a Rockefel­ler házzal. Az 1961-es kubai invázió kudarca nyo­mán Kennedy viszahivta Taylort, előbb személyes katonai tanácsadójának, majd a vezérkari főnö­kök egyesitett bizottsága elnökének nevezte ki. Alexis Johnson, a karrier-diplomata Az amerikai külügyminisztérium rangban ne­gyedik emberét, államtitkárt mégsem lehetett egy követség szokásos diplomáciai skatulyáiba berak­ni, s ezért az 1963 óta állandó nagyköveti címet viselő Johnson névrokonnak kreáltak egy uj ál­lást: helyettes nagykövet. Alexis Johnson wash­ingtoni pozíciója csak még jobban aláhúzza annak jelentőségét, hogy egyszerre lényegében két nagy­követet küldtek Dél-Vietnamba; s az 56 éves Johnson esetleges utóda Taylornak, véli a New York Times. Alexis Johnson az első számú hivatásos diplo­mata volt az amerikai külpolitika irányitói között. Ő a külszolgálat “szamárlétráját” mászta meg attól kezdve, hogy 1935-ben elvégezte a külügyi iskolát. Az amerikai külpolitika kelet-ázsiai szakértője: Tokió, Szöul, a Csang Kai-sek-isták mellett Tiencsin, Mukden, az állomáshelyei, 1942- ben Rio de Janeiróban, 1945 már a Fülöp-szigete- ken, aztán a megszállt Japánban végzett munka után előbb helyettes, majd vezető a külügyminisz­térium északkelet-ázsiai osztályán. S neki is “beüt” Korea — 1951-ben a távol-ke­leti ügvek államtitkárának a helyettese lesz, aki akkor Rusk volt. 1953-1958 között nagykövet Prá­gában, részt vesz az 1954-es, Vietnammal foglal­kozó genfi értekezlet előkészítésében. 1955-ben ő képviseli az USA-t a Kínai Népköztársasággal fo­lyó genfi nagyköveti tárgyalásokon. 1961-ben lett államtitkár. Mostani küldetéséhez még egy ada­lék : ő volt a külügyminisztériumban a legfelsőbb összekötő — a katonai és a hírszerző szervekkel. Westmoreland, a partizánszakértő Déli származású, egy textilgyáros fia, amolyan tá­bornoki fenegyerek. Most 50 éves. Ő volt annak idején a szárazföldi hadsereg legfiatalabb vezér­őrnagya. Westmoreland is West Point-i növendék, legfeljebb ő mint basketballsztár szerzett magá­nak hírnevet, s szabad idejét nem jellemzi nagy- követfőnökééhez hasonló “könyvmolyság“. Nyers katonának” tartják nyilvánvalóan tipikus, a hí­rek szerint kíméletlen végrehajtó parancsnok. Igaz, január eleje óta helyettesként ott volt Dél-Vietnamban, s a bekövetkező esős évszak “ak­tiv” partizánellenes taktikáját dolgozta ki. Nép­szerű is Dél-Vietnamban — a fiatalabb amerikai tisztek, vagyis a hozzá hasonló, veszélyes terve­ket ápoló fenegyerekek körében. Némileg szimbo­likus, hogy Normandiában még gyalogsági tiszt, kisstílűben, de ugyanazon az alapon, Taylorhoz hasonlóan a korlátozott háborúkra tette a karrier­jét: átképezte magát — persze Koreára — ejtő­ernyősnek. S bár rövid ideig West Point-i főfelü­gyelő volt ő is, igazi ugródeszkája a hírhedt Fort Bragg-i diverzáns- és “anti-gerilla”-képző intéz­mény parancsnoksága volt. Vietnami bevetése előtt Malaysiában, Észak-Borneóban “gyakorolta” a szabadság-harcosok elleni “szennyes háborút.” HA A VICEADMIRÁLIS DEMOKRATÁSDIT JÁTSZIK... 3S3SS3ÖS3ÍXJÍ3SJÍJöeSÍXJSJ6JÍ»eSSJSJSJOÍ3S»í3S3S*JSXSÍ3«S*XXSJÖÍS nőkét kezelték. Von Hassel hadügyminiszter fel­háborodottan üvöltötte: “Megengedhetetlen álta­lánosítással egy reakciós hadsereg kísérteiét festi a falra!” Erhard koncellár a parlamentben tar­totta szükségesnek visszautasítani Heye kijelenté­seit. Azt állította, hogy a viceadmirális megálla­pításai alkalmasak arra, hogy “belföldön megin­gassák a Bundeswehr iránti bizalmat, külföldön pedig kételyt ébresszenek demokratikus rendünk szilárdsága iránt”. S a szociáldemokraták is siet­tek hüségesküt tenni a “honvédőknek”; Fritz Ehrler, a parlamenti frakció nevében bizalmi nyi­latkozatot tett a Bundeswehr mellett. A Heye-ügy és fejleményei az utóbbi hetek­ben alaposan felkavarták a nyugatnémet politika állóvizét. Pedig: “csak egy kavicsot akartam cik­keimmel a vízbe vetni. S kiderült, hogy egy atom­bombát dobtam el.” így Heye, aki olyan hamar megijedt a saját árnyékától. De nemcsak az derült ki az ügyből, hogy Heye nyugállományban levő viceadmirálisnak még nem a legerősebb oldala a civilkurázsi. Meglehe­tősen komikus formában megmutatkozott az is, hogy milyen tartalmatlan és formális dolog a parlamenti demokrácia — különösen, ha azt Bonnban gyakorolják. Egy öreg tengeri medve tollat ragad Heye régi tengerésztiszt. A most 69 éves al- tengernagy Hitler flottájában jutott fel a rang­létrán a viceadmirálisságig. A háború után, ahogy ez illik, gyorsan “patentdemokrata” lett belőle. Az Adenauer-pártnak parlamenti képvi­selőjévé választották. 1961-ben pedig a bonni Bundestag a nyugatnémet hadsereg, a Bundes­wehr parlamenti ellenőrévé nevezte ki. Mi ez a Wehrbeauftrager, hadseregmegbizotti intézmény? A Wehrbeauftrager a nyugatnémet parlamentnek a hadsereg vezetésétől nem függő megbízottja, polgári ellenőre. Feladata, hogy a demokrácia érvényesülésén őrködjön a hadsere­gen belül. Hozzá fordulhat, a szolgálati ut meg­kerülésével, minden katona, altiszt, tiszt, ha úgy érzi, hogy méltánytalanul bánnak vele, meg­sértik emberi méltóságában, panasza van elöljá­róira — egyszóval demokratikus állampolgári jogait sértik a hadseregben. Nem rossz intézmény ez egy olyan hadsereg­ben, ahol a hagyományoknál és a parancsnokok személyi összetételénél fogva bizony megvan a veszélye annak, hogy a régi jó porosz drill szel­lemében “kiszekirozzák a szegény kiskatona lel­két”. De más az elmélet és más a gyakorlat. “A na­pokban terjesztettem a parlament elé évi jelen­tésemet — irta a botrányt kiváltó cikksorozat­ban Heye. — De nincs jogom, hogy a parlament színe előtt személyesen is állást foglaljak a jelen­tés ügyében. Ezért választom ennek a képeslap­nak fórumát.” Heye a Quick cimü nyugatnémet képeslap ha­sábjain kiöntötte a szivét. A legérdekesebb az, hogy a parlamenti ellenőr igazán szőrmentén bánt a bírálattal, és a lehető legszelídebb formá­ban tett szóvá néhány — ahogy nálunk szokták mondani: — hibát és hiányosságot. Példakép: Scharnhorst Az egész cikksorozat mérsékelt hangját és Hé­jé igényét jól jellemzi az, hogy nem követel töb­bet mint Scharhorst ideáljaihoz való visszatérést a Bundeswehrben: “Amint a porosz reformer kí­vánta, nekünk is uj katonatipust kell kinevelnünk.” “1807-ben Scharnhorst Clausewitzhez, a háború ideológusához irt levelében irta: ‘A katonaságot kellemessé kell tenni a nemzet számára, meg kell azt szabadítani a gyűlöletességétől. Minden intéz­kedésnek ezt a nagy, általános célt kell szolgál­nia és a katonai szellemet meg kell újítani’ fl. Scharnhorstnak 1807-es tételei — ma maxima­lista követelésnek éppen nem mondhatók. Igaz, Heye cikksorozatában megpendít néhány túlka­pást. De kritikája nem megy odáig, hogy a Bun­deswehr nagy botrányait, a közismert, emberi életet is követelő kegyetlenkedéseket, a legénység kínzását szellőztetnie. Nem megy tovább annál, mint hogy az amerikai és az angol hadsereg mód­szereit ajánlja abból a meggondolásból, hogy: “Ha a legénységet helyesen vezetik, a hadsereg intakt marad. Ha a legénységet rosszul vezetik, a hadsereg reménytelen helyzetben van.” Arra is felhívja a figyelmet, hogy ma Nyugat-Német- országban a teljes foglalkoztatottság—a civil élet meglehetősen jó kereseti viszonyai mellett csak akkor lehet feltölteni a tiszthelyettesi állományt, ha anyagi, ellátási szempontból és hadseregben uralkodó légkör szempontjából is az ifjúság meg­találja számítását a katonai életpályán. A Heye által legélesebben megfogalmazott mondatok így hangzanak a cikkben: “Ha most nem ragadjuk meg a gyeplőt, a Bundeswehr olyan sereggé válik, amilyet mi nem akartunk. Tagadhatatlan a törekvés, hogy állam legyen az államban.” „Időszerűtlen, gyakran nyomorúságos vezetéssel eljátszuk a Bundeswehrben a katonák bizalmát.” “A Bundeswehrben még mindig ős­régi módszerekkel nevelnek és fegyelmeznek- Vi­szont a ma katonatipusa csak az egyéni harcos, a gondolkodó katona lehet. Az uj fegyverek ezt követelik.” Ezek valóban figyelemre méltó megjegyzések, de Heye jól jellemzi azokat, amikor csak kavics­nak nevezi. De különben is, nem a szavak a lényegesek, hanem az, hogy mi történt ezután. A német katonai becsületért Heye kavicsa, amelyet nagyon félénken dobott a német politika vizébe, olyan vihart váltott ki, mintha valóban atombomba lett volna. De nem a demokratikus közvélemény hangja harsogott, hanem a “sértetteké”, azoké, akik felháborító­nak tartanak minden megjegyzést amivel a Bundeswehrt illetik. A kiszolgált viceadmirálist, mint a nemzet el­lenségét, hazátlan bitangot, a sötét ellenség ügy­Heye meglapul A “hazafiság” nehéz ütegei bevették a szelíd bírálat hajóját. Heye viceadmirális a három és fél millió példányban megjelenő Bildzeitungban, a legalpáribb nyugatnémet heccorgánumban ön­kritikát gyakorolt: “Mikor hetekkel ezelőtt a cik­ket Írtam, dühös voltam. Ma már sokkal tárgy­szerűbben írnám meg a cikket. Ki akartam tűnni. Ne vegyék szúrásaimat túlságosan komolyan.” Bár a Quickben a cikksorozatnak előre jelzett harmadik része még meg se jelent, Heye levelet intézett Von Hassel hadügyminiszterhez, amely­ben bünbocsánatért esedez. A parlament elnöké­től pedig azt kérte: sürgősen engedélyezzen neki betegszabadságot. Mondani sem kell, hogy kérése teljesítetett- , A demokratikus közvélemény levelekben petí­ciókban fejezte ki szolidaritását. Heye cikke iránt, sok személyes tapasztalat közlésével támasztot­ták alá álláspontját, és azt üzenték, kiadták a jel­szót: “Heye, maradj kemény!” De Heye megpuhult... S az vesse rá az első követ, aki komolyan veszi a parlamenti demokrá­ciát Nyugat-Németországban! Nemes János NEM KELL CSOMAGOLNI! NEM KELL VAMOT FIZETNI! , A legrövidebb időn belül segithe- ‘ ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! < , teftemQnk rendelést gyógyszerekre. A “Kultur»” > meghízottja. — Magyar könyvek. — Saját kony- r veit MagyaiCfsjAgból kihozhatja általunk KÉRJEN ÁRJEGYZÉK!* JOSEPH BROWNFIELD 15 Park Row New York 38, N.Y. ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek Telefon: BA 7-1100-7 b. A -V A A ^ ^ A A A A_A»l A JL—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom