Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-11-26 / 48. szám

Thursday, November 26, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A burgosi börtön hősei Ketrecbe zárt spanyol politikai foglyk. — A fasiszta karlendités megtaga­dásáért: sötétzárka. — A rab hazafiak rokonai amnesztiáért tüntetnek ta a rendőrtiszt, büntetni! Valamennyiiiket meg fogom Ötvennégy politikai fogoly hetek óta sötétzár­kában sínylődik. A foglyok egy része letöltötte büntetését, de a spanyol igazságügyminiszter uta­sítására a burgosi börtön igazgatója őket is rab­ságban tartja. A burgosi politikai foglyokat azzal fenyegetik, hogy sötétzárkában tartják őket bün­tetésük egész tartamára. Mi történik a burgosi börtönben? Miért fosztották meg jogaiktól a politikai fog­lyokat, miért tartják őket a büntetőzárkákban, a kinzókamrákkal felérő “ketrecek” mélyén? Az események még szeptember elején kezdőd­tek. .. A burgosi központi börtönben meg akarták ünnepelni a foglyok úgynevezett védőszentjének, az Irgalmas Miasszonyunknak ünnepét, és rá akar­ták kényszeríteni a politikai foglyokat, hogy az ün­nepségen fasiszta karlenditéssel, Franco éltetésével vonuljanak fel. Azokat a hazafiakat, akik ezt meg­tagadták, büntetőzárkába küldték. A foglyok kín­zása azóta is tart. Irgalmas Miasszonyunk ünnepén Az eset körülményeiről a börtönből kicsempé­szett híradások nyomán a haladó francia sajtó rész­letesen beszámolt. A Libération megírta: Burgos- ban, ebben a papi és katonai városban, ahol a ka­szárnyák és a papnevelő intézetek szinte egymást érik, a börtönben is katonai parádéhoz hasonlító egyházi ünnepséget akartak rendezni. A katonai és polgári hatóságok képviselői, az egyházi előke­lőségek a börtönbe hajtattak, hogy tisztelettel adózzanak az Irgalmas Miasszonyunknak — és Franco generalisszimusznak... Az ünnepségre ki­vezényelték a börtön foglyait, köztük 170 politikai foglyot is. Ezek az ünnepségek a burgosi börtönben szo­kásosak voltak. Például minden vasárnap misére vezénylik a foglyokat, amelynek végeztével el kell vonulniak a börtönigazgató előtt, és a szabályzat szerint fasiszta karlenditéssel kell őt üdvözölniük. Ez alkalommal azonban nem sikerült az ünnep úgy, ahogyan kitervelték. A politikai foglyok nem voltak hajlandók sem a diszmenetre, sem a fran- cóista köszöntésre. A tisztek és a nagy papi segéd­let szeme láttára a dühöngő börtönőrök rávetették magukat a mozdulatlanul álló politikai foglyokra, és vadul ütlegelték őket; a börtön védőszentjének ünnepe botrányba fűlt. Huszonnégy politikai foglyot, akiket a parancs megtagadásával és lázadással vádoltak, nyomban büntetőzárkába hurcoltak. A többi politikai fogoly szolidaritást vállalt velük, és a következő vasárnap megtagadta, hogy részt vegyen a misét követő pa­rádén. Valamennyiüket sötétzárkára Ítélték. Néhány nap múlva, amikor a foglyok hozzátarto­zói megtudták, mi történt, a börtön kapuja előtt tüntetésre került sor. Úgy bánnak velük, mint az állatokkal A foglyok hozzátartozói időnként csomagokat hozhattak a raboknak, s meg is látogathatták őket. Erre a szokásos látogatásra sereglettek össze, ami­kor közölték velük: a büntetőzárkákban levő rabok nem láthatják családtagjaikat, s nem kaphatnak csomagot sem. A börtönből távozó autókat körülvette a felhá­borodott tömeg. Egy asszony megkérdezte a kocsi­ban ülő ezredest: miért bánnak a foglyokkal úgy, mint az állatokkal? — Mert állatok! — válaszolta kihivóan az ezre­des. A börtön papja hasonló módon felelt, amikor az egyik fogoly felesége megkérdezte tőle, támogat­ja-e a börtönigazgató intézkedéseit? — Ezek a foglyok itt mind banditák — mond­ta a pap. — Isten megbüntette őket! A burgosi börtön foglyait valóban banditák­ként kezelik, hiszen Franco kormánya nem hajlan­dó megkülönböztetni őket a közönséges bűnözők­től. A burgosi kétszáz rab közül százhetven politi­kai fogoly, harminc közönséges bűnöző; valameny- nyi azonos embertelen bánásmódban részesül. "Szeretnénk látni édesapánkat!" Három hónap óta elkobozzák és megsemmisítik a politikai foglyoknak családtagjaikhoz küldött le­veleit is. mert a feladók nevük mellett feltünte­tik: “Politikai fogoly.” A börtön elé huszonöt tagú csendőrosztag érke­zett, hogy eltávolítsa a foglyok hozzátartozóit. Az asszonyok és a gyermekek ezután menetet alkottak és a burgosi katedrális elől a kormányzóság szék­helye felé indultak. A tüntető menet élén egy kis­fiú és kislány jelmondatos táblát emelt magasra: “Szeretnénk látni édesapánkat! Amnesztiát!” A Paseo del Espolon sétányon a csendőrök elzár­ták a tüntető csoport útját, kitépték a gyerekek kezéből a jelszavas táblát. A politikai rendőrség brigádjának vezetője parancsot adott a csendőrök nek, írják fel minden tüntető nevét. — Fölösleges, hiszen ugyanaz a nevünk, mint a foglyoké! — kiáltotta egy asszony, büszkén, köny- nyekkel szemében. — Spanyolországban a tüntetés tilos — válaszol­Éjszakára a gyékényt is elveszik A börtönben — a foglyokon akartak bosszút áll­ni. A hazafiakat sorra “ketrecre” Ítélték. Ezt szó szerint kell érteni: a ketrec olyan ablaktalan bün­tetőzárka, amelynek űrtartalma mindössze három köbméter. A ketrecben semmiféle berendezés nincs. Nap­pal megengedik a bezárt fogolynak, hogy egy zsák­darabra vagy egy gyékényre feküdjék, de éjszaká­ra ezt is elveszik, hogy még nehezebben elviselhe­tővé tegyék a büntetést. Ilyen körülmények között a politikai foglyok szá­mára a börtön nem rabságot, hanem kegyetlen kínzást jelent. Október utolsó napjaiban még mindig 54 politi­kai fogoly sínylődött a középkori börtönök legbar- bárabb celláihoz hasonló büntetőzárkákban. mányos megállapítását. Elismerte a kétezer év előtti kezdetleges és tudománytalan egyházi taní­tást: hogy a Föld mozdulatlan és a világmindenség közepe. De történeti hagyományok szerint, szaba­dulva az inkvizíció börtönéből, hallhatóan azt re- begte: “és mégis mozog. . .” Az időközben a katolikus egyház elnyomása alól felszabadult tudomány megcáfolhatatlanul igazolta Galilei megállapítását és ezzel szálló igévé vált szavait is. Idők jele, hogy úgy négyszáz évvel a tudós-szerzetes születése után, maga a katolikus egyház legfőbb szerve, a Rómában most ülésező pápai zsinat is, kénytelen volt Galileinek híressé vált szavait tudomásul venni. Hivatalos jelentések arról tudatnak, hogy a zsinaton nemrégiben Strass­burg elszászi város érseke azt indítványozta, hogy Galilei születésének négyszázéves fordulója alkal­mából, ismerje el a katolikus egyház ennek a nagy fiának érdemeit, a tudományos fizika megalapozá­sáért. Állapítsa meg határozatilag, hogy négy év­száddal ezelőtt, jogtalanul Ítélték Galileit arra, hogy tudományos megállapítását visszavonja, hogy csak kényszer súlya alatt ismerte el a tudomány­talan s kezdetleges egyházi tanítást a Föld kelet­kezését és helyzetét illetőleg. A zsinat nagy izgalommal fogadta a Galilei re­habilitálását érintő, a modern idők szellemét vissza tükröző főpapi javaslatot. Úgy hírlik, hogy formá­lis határozat helyett, VI. Pál pápa egy bullával fog­ja elintézni ezt a csiklandós javaslatot. Ebben a pá­pa az egyház érdeklődését fogja kinyilvánítani a forradalmi következményekkel járó tudományos kutatásokkal szemben. Ugyanekkor kihangsúlyoz­za majd az egyház elismerését Galileivel szemben. A sputnikok és kozmonauták korszakában való­jában nehéz is a kétezer év előtti tudománytalan egyházi világfelfogást változatlanul fenntartani. Újabb adatok bizonyítják Piusz pápa náci érzelmeit A washingtoni külügyminisztérium és a londoni kormány egyidejűleg nyilvánosságra hozott a há­ború alatt a náciktól elfogott okiratokat, amelyek egy magasrangu náci kormánytag kijelentését idé­zik arra vonatkozólag, hogy XII. Piusz pápa a fa­siszta tengely ügyét viselte szivén. Az okiratok kö­zött volt egy levél Fritz Menshausen, Németország akkori vatikáni követétől, Ernst von Weizsäcker, a náci kormány külügyminiszteri titkárához, mely­ben leírja, hogy magasrangu és befolyásos egyé­nektől kapott értesüléséből kitűnik, hogy “a pápa számtalanszor tanujelét adta annak, hogy a Ten­gely oldalán áll.” Továbbá, hogy “a Szentszék elv­ben többször tett nyilatkozatot” a bolsevizmus el­len és csak azért nem állt ki nyilvánosan és hatá­rozottan a Szovjetunió ellen, mert abban az eset­ben állást kellett volna foglania a Németország­ban végbemenő keresztény-ellenes megnyilvánulá­sok ellen is. Az iratok között más adatok is voltak, amelyek mind ugyanezt bizonyítják. A múlt nyáron nagy szenzációt keltett Rolf Hochhut, nyugatnémet iró színdarabja: “The De­puty”, amely avval vádolja Piusz pápát, hogy nem volt hajlandó elitélni a nácikat a zsidók tömeges kiirtásáért. A Vatikán tagadta a vádat és azt állí­totta, hogy a pápa kötött helyzetben volt és igy nem volt módjában a zsidók védelmében csele­kedni. A “Der Spiegel” hamburgi folyóirat, a náci ok­iratokról közölt riportjában megemlíti, hogy a pá­pa azért hitt a nácik ügyében, mert ezt tartotta a legjobb védelemnek a kommunizmus elterjedése ellen. Arról is beszámol, hogy az okirat közbenjá­rókat nevezett meg, akiket a pápa kiküldött abból a célból, hogy rábeszélje a nyugati szövetségeseket, csatlakozzanak Hitlerhez a kommunizmus elleni háborúban. Ezek között van Enrico Pietro Galeazzi olasz építész neve is, akit a hetilap szerint a pápa Spellman bíboroshoz küldött New Yorkba. Spellman bíboros jelenleg az egyházzsinat ülésén van Rómában és nem ad ki nyilatkozatot a sajtó­nak. A Vatikán részrehajlónak minősiti az iratokat A Vatikán magasrangu szószólója úgy nyilatko­zott, hogy a nyilvánosságra hozott okiratok.” ere­detüknél fogva, nyilvánvalóan részrehajlóak, mert az érdekelt felek közül csak az egyiket képviselik.” Albizu Gampos kegyelmet kapott A portorikói Nemzeti Párt 1950 óta bebörtön­zött elnöke, Pedro Albizu Campos kórházi ágyán kegyelmet kapott Louis Munoz Marin kormányzó­tól, amellyel ismét elnyeri szabadságát. A naciona­lista vezér 1950 óta volt börtönben, amikor a por­torikói függetlenségi mozgalom néhány tagja me­rényletet kísérelt meg Truman elnök élete ellen. Az ebből kifolyó bűnügyi eljárásban Albizut 54 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban kegyelmet kapott a kormányzótól, de hat hónappal később, “lázitó kijelentéséért” a kormányzó visszavonta a kegyelmet. A 75 éves Albizu már évek óta súlyosan beteg. 1956-ban agyszélhüdést kapott és attól kezdve tel­jesen megbénult. Polgárjogi szervezetek' évekig kérvényezték a beteg politikai fogoly szabadon bo­csátását. MUMAMWAiVIMUUMAIWWWVIWWWWWWWMMVUVUUW KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELÖLEI 2 Rácz László: “ÉS MÉGIS MOZOG...” Négyszáz éve lesz mostanság, hogy egy olasz ka­tolikus szerzetes: Galileo Galilei vádlottként állott a hivatalos egyház hírhedt inkvizíciójának itélőszé- ke előtt. A vád súlyos, életbevágó következmé­nyekkel járó volt. Galileit, mint “hitszegőt” vetet­ték börtönbe. Mert szembe mert szállni a minden­ható egyház tanításával, azt állítva, hogy a Föld nem mozdulatlan, hanem kering a Nap körül. Ez a megállapítás szembeállás volt a “csalhatatlan” ka­tolikus egyház tanításával, mely tudvalevőleg a bibliára és szentirásra támaszkodva, mindmáig azt tartja, hogy a Föld áll és a “felette” lévő égbolto­zat és égitestek angyalok és más szellemek lakó­helye. Galilei tudományos megállapítása, hogy a Föld csak egyik kis eleme a világmindenségnek, hogy mint bolygó forog a naprendszerben ennél fogva forradalmi, egyházellenes kijelentésnek számító­dott. Ezért csapott le a jezsuita rend “sacro oficio- ja” (szent hivatala) kíméletlenül Galileire. Annál is inkább, mert ebben az időben — a tizenhatodik században — az egyeduralmat gyakorló katolikus egyház elkeseredett harcot folytatott az egyház hitelveit támadó és újításra igyekvő reformációval. Ebben a harcban az egyháznak legtevékenyebb fegyvere, a jezsuita rend szervezete: az inkvizíció volt. Ez előtt állott Galilei is azzal a kockázattal, hogy az egyház fanatikus védői, mint sok ezer “hitsze­gőt” máglyára, a tüzhalálba küldik. A kiváló tudós­fizikus a dolog könnyebb végét, a taktikus kompro­misszumot választotta. Az egyházi bíróság előtt, hogy életét mentse, nyilvánosan visszavonta tudó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom