Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-26 / 48. szám
Thursday, November 26, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 E. H. Neuwald: A némaság bűn Az egyik amerikai progresszív magazin a választások utáni héten közölte olvasójának levelét, amelyben megbotránkozásának ad kifejezést az amerikai újságolvasók közönye felett. Azt mondja ez az olvasó, hogy a nevezett magazinban — és másutt is — megrázó cikkek jelentek meg arról a “piszkos” háborúról, amelyet országunk folytat Dél-Vietnamban. Ő a leírások olvasása közben Bergen-Belsenre, Auschwitzra, Hiroshi- mára és Mississippire gondolt. “Sokan vagyunk — folytatja a levél —, akik gondolkozunk, de lehetséges, hogy csak egy maroknyian tiltakoznak a vietnami, vagy a mis- sissippi-i események ellen? Lehetséges, hogy csak egy maroknyian küzdenek e mészárlások ellen?” A levél azután igy folytatódik: “Minden civilizált egyént arra serkentek, hogy használja politikai hatalmát és Írjon képviselőjének, hogy kövessen el mindent ennek a li- dércálomnak a megszüntetésére. “Mindenkit arra serkentek, hogy barátait és ismerőseit sorozza be ebbe a küzdelembe a borzalmak ellen. “Ne legyünk csupán ‘jól informáltak’. Hallassuk szavunkat!” Ez a levél késztet arra, hogy a következő sorokban komoly kérdésekkel és még komolyabb kéréssel forduljak a Magyar Szó olvasótáborához. Nem kétséges, hogy a világeseményekről, hazánk és szülőföldünk fontos eseményeiről ez az újság jobban, becsületesebben és pontosabban értesíti olvasótáborát, mint akármelyik más amerikai magyar újság. Kétségtelen, hogy ennek a lapnak az olvasói tisztában vannak azzal, hogy mi történik Dél-Vietnamban, miért nevezik a legnagyobb amerikai napilapok és magazinok az ott folyó nemhivatalos hadműveleteket “Amerika piszkos háborújának." Az sem kétséges, hogy az olvasók pontosan értesültek a Mississippi, Alabama, Louisiana és a többi déli állam szégyenletes eseményeiről. Ezért jogom van ahhoz, hogy a Magyar Szó olvasóit azok közé soroljam, akiket az idézett levél írója “jól informáltaknak” nevez. A kérdés — nagyon komoly kérdés — az, hogy az olvasók többsége megelégszik-e azzal, hogy “CSUPÁN jól informált” legyen? Hányán vannak az olvasók között, akik "írtak képviselőjüknek, hogy kövessen el mindent ennek a lidércálomnak a megszüntetésére"? Hányán vannak, akik a levélírás után és azon felül, arra törekedtek, hogy rokonaikat, barátaikat, ismerőseiket, szomszédjaikat "besorozzák a küzdelembe e borzalmak ellen"? írásaimmal kapcsolatban állandóan kapok leveleket régi bajtársaktól, barátoktól, akik közlik velem véleményüket és megteszik megjegyzéseiket. Ezeket a leveleket sokra becsülöm és válasz nélkül soha nem hagyom. Valószínűnek tartom, hogy ezzel a cikkel kapcsolatban is kapok néhány levelet. Nem számíthatok arra, hogy a fenti kérdésekre annyi választ kapjak, hogy azokból komoly válaszra következtethetek. így nem tudhatom, hogy valóban hányán vannak azok az olvasók, akik nem elégszenek meg, hogy “csupán jól informáltak legyenek”, hanem "használták politikai hatalmukat." Amit most mondani fogok, az olvasók egy részének nem fog tetszeni, de mégis kimondom: bizonyos tapasztalatok alapján az a meggyőződésem, hogy még a Magyar Szó olvasóinak, ezeknek a kitünően informált olvasóknak nagy része is elégedett azzal, hogy jól informált legyen. Az a meggyőződésem, hogy ez az olvasótábor — ellentétben a polgári és főként a szélső jobboldali újságok olvasóival —, igenis gondolkozik, de valóban csak egy kis maroknyi hallatta szavát és tiltakozott olyan események ellen, amelyek miatt szégyenkeznünk kell a világ előtt. Ha megkérdeznők azokat, akik hallgattak, hogy MIÉRT hallgattak, MIÉRT nem tiltakoztak a felháborító események olvasása után, akkor különböző magyarázatot, indokolást és kifogást hallanánk. A leggyakoribb az lenne, hogy nem tudnak e’ég jól angolul n-ni, vagy “a mi korunkban” nehéz a levélírás. Ha igy van, arra válaszom csak az lehet, hogy ez nem elfogadható kifogás. Eltekintve attól, hogy egy hibásan megfogalmazott levélnek gyakran nagyobb hatása van, mint egy korrektül megirtnak (mert nem megszervezett, hanem spontán tiltakozásnak számit), de kétségtelen, hogy egy hibásan megirt levél, akármilyen levél jobb, hatásosabb, mint bűnös hallgatás. Nem elfogadható ez a kifogás azért sem, mert ahol megvan az akarat, ott akad mód is. Aki nem tud, de kötelességének tartja, hogy levelet Írjon — és nincs gyereke, aki megírná — az egy kis jóakarattal és nagyon kevés fáradsággal talál olyan barátot, ismerőst, vagy szomszédot, aki szívesen kisegíti. Ez egyben alkalmat nyújt arra is, hogy az illetőt hasonló levél megírására bírjuk. Aki nem talál ilyen barátot, ismerőst, vagy szom szédot, az bátran igénybe veheti szervezeti kapcsolatait és a Munkás Otthonban, Női Körben, haladó egyesületben, uniókban biztosan akad valaki, akit ilyen csekély szívességre meg lehet kérni. Végső szükség esetén az olvasó bátran fordulhat a munkával tulhalmozott szerkesztőséghez azzal a kéréssel, hogy a célt szolgáló angol szöveget közöljék a lapban, hogy azt esetleg kisebb változtatásokkal minél többen felhasználhassák. Az olvasókat komolyan kérem, hogy gondolkozzanak e nagyon fontos kérdésen és cselekedjenek. Amikor az amerikai fiatalság szine-java — több mint húszezren és számukat egyre növelik — a Ha a szakszervezeti mozgalom hatásos küzdelmet akar folytatni a külföldre szöktetett gyártelepek ellen (evvel a témával a múlt heti rovatunkban foglalkoztunk), az errevonatkozó programjában ki kell térnie úgy politikai, mint gazdasági kérdésekre. Társadalmunk különböző rétegeinek jelentős csoportjai hangoztatják az amerikai külpolitika alapvető változtatásának szükségességét. Már régen esedékes, hogy az amerikai munkásmozgalom általában mentesítse magát a State Departmental és a Pentagontól való függőségétől és követeljen a munkásság érdekeit szolgáló külpolitikát. A következők volnának az idevágó programpontok: ► A Kongresszus fogadjon el határozati javaslatot, amelyben leszögezi az Egyesült Államok be- nem-avatkozási politikáját más országok belügyei- be, elismerését annak, hogy minden országnak jogában van saját gazdaságát szabályozni, beleértve a külföldi befektetőkkel való tárgyalást, saját érdekeinek és belátásának megfelelően. Az Egyesült Nemzetek szervei már évek óta hoznak ilyen határozati javaslatokat, az Egyesült Államok tilakozása ellenére is. Az elmúlt tavasszal Genfben megtartott nemzetközi kereskedelmi konferencián erős- hangú határozati javaslatokat fogadtak el, amelyek megerősítették minden ország gazdasági függetlenségét. A 120 részvevő ország közül egyedül az Egyesült Államok szavazott a javaslatok ellen. A State Department ezen elzárkózásáról általában itt nem adtak jelentést a hírszolgálatok. ► Vonják vissza az amerikai csapatokat a külföldi bázisokról; szüntessék be a CIA és a Pentagon által irányított puccsokat, országvezetői kinevezéseket és beavatkozást. A régi beállítás, hogy minderre azért van szükség, hogy az Egyesült Államokat megvédjék a támadástól, már elvesztette hitelét és már alig is használják. Épp ideje annak, hogy a munkásmozgalom is belássa, minden ilyen tevékenység végeredményben az amerikai nagyüzlet működési területének kiterjesztését szolgálja és hogy ellentétben van az amerikai munkásság érdekeivel. A gazdasági program terjedjen ki arra is, hogy szüntessék meg a külföldi befektetőknek juttatott kiváltságokat. Pl.: i Szüntessék meg azonnal a külföldi befektetésekből származó jövedelem adókiváltságait. A legtöbb amerikainak talán nincs is tudomása arról, hogy amerikai korporációk alig fizetnek valami adót az Egyesült Államok kincstárának külföldön szerzett profitjuk után. Ez az ádókibuvó nagyobb, mint az olaiforrások kiürülésére való hivatkozással az olajtársulatoknak nyújtott hírhedt adóengedmény. Ezen keresztül az amerikai munkásság a valóságban segélyezi a külföldre szöktetett gyárüzemeket. Az amerikai korporációkra vessék ki a teljes korporációs adórátát minden profitra, amit dél-vietnami céltalan, “piszkos” háborúban kockáztatja életét. Amikor ebbe a polgárháborúba erőszakkal beavatkozó amerikaiak védtelen nőket és ártatlan gyermekeket “napalm” bombákkal égetnek halálra és egész falvakat irtanak ki. Amikor lelkes fiatalok a demokrácia elveiért való lelesedé- sükben, Mississippiben és Alabamában testi épségüket és életüket kockáztatják, akkor igazán nem sok, ha azt kérem, hogy még “a mi korunkban” se sokaljuk egy levél megírását és e borzalmak ellen tiltakozzunk minél többen és MOST, minden halogatás nélkül. Képviselőinktől, szenátorainktól, az igazságügyminisztériumtól és egyenesen az elnöktől követeljük, hogy a mészárlásnak mindenütt vessünk véget. Különösen fontos és sürgős lett ez most, amikor az óriási többséggel megválasztott Johnson elnöknek határozni kell, hogy hová, merre vezesse országunkat? Véget vessen-e a vietnami “piszkos” háborúnak, avagy engedjen-e a háborúra uszítok követelésének, hogy azt Észak-Vietnam és Kina ellen is kiterjessze? Véget vessen-e a déli államokban folyó törvénytelenségeknek, — ha kell, szövetségi hatalommal — avagy továbbra is tétlenül tűrje a gyilkosságok, a bombázások sorozatát? írjunk leveleket és terjesszük ezt a lapot, hogy szaporítsuk “a jól informáltak” számát és ilymó- don minél több embert bírjunk gondolkodásra, minél több embert sorozhassunk be a borzalmak elleni küzdelembe. külföldi befektetésből szereznek és pedig a külföldi kormányoknak fizetett adó levonása nélkül. Lehet ezt megkülönböztető, kettős adóztatásnak nevezni? Nem! Kompenzáció, kárpótló adóztatás, amely részben kiegyensúlyozza azt az igazságtalan előnyt, amit az amerikai korporáció szerez magának, amikor a külföldi, alacsony-bérezésü területre szökik. ► Amerikai vállalatok, leányvállalatok és szabadalmazott üzemek importjaira vessenek pót vámtarifát, a munkabér-különbözet arányában. Ez a kivetés ne vonatkozzon olyan külföldi vállalatokra, amelyekben nincsen amerikai tőkebefektetés és amerikai haszonrészesedés. ► Amerikai kormányügynökségek, vagy amerikai befolyás alatt álló nemzetközi ügynökségek szüntessenek be minden kölcsön- vagy más financiális segélynyújtást amerikai vállalatoknak külföldi ténykedésekre. ► Ki kell terjeszteni a kamat kiegyenlítési adót a külföldi befektetésekre is. Ezt az adót most csak kötvények vagy részvények vásárlásánál alkalmazzák, amelyek nem adnak lehetőséget a külföldi üzem kontrollálására és a fizetési mérleg hiányának csökkentését szolgálja. De a közvetlen befektetések, a kiszöktetett ipari üzemek, amelyek sokkal több tőkét elvonnak, mentesítve vannak ettől. A gazdasági program találjon más konstruktiv lehetőségeket az amerikai gyári és mezőgazdasági termékek exportálására, olymódon, hogy foglalkoztatást nyújtson amerikaiaknak, nem pedig meg fossza őket ettől. Pl. k" Jelentős külföldi segélyt nyújtani Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak az alapiparok fejlesztésének megsegítésére, főleg kormánytulajdonban levő intézményeken keresztül, minden politikai vagy katonai kikötés nélkül. Ilyen építkezések sok, Amerikában készített felszerelést s anyagot használnak fel, valamint szakképzett amerikai mérnökök és munkások munkaerejét. Walter Reu- ther és más szakszervezeti vezetők már régóta sürgetik a külföldi segély konstruktivabb formáját. Ha ezt összekapcsolnák a nagyüzletnek nyújtott külföldi segély és a beavatkozó külpolitika ellenzésével, akkor nagyobb lehetőség volna valami jelentősebb eredmény elérésére. i* Szüntessék meg a szocialista országokkal szembeni gazdasági tilalmakat és megkülönböztetéseket és nyújtsanak 15 évre «zóló hitelt ipari fejlesztésre. Célszerű volna évi ötmi'liárd dollárra emglrii az exportot a S70CÍali«t*i orczárml^ha 1970 ig és ezt megháromszorozni 1990 ’g. Mo«t, rmikor vezető üzleti körök é« talán a r-mvimnitalis- ták több«éCTe támogatja a VoVt-ovimat közötti kereskedelmet, a józan felfogással ellentétes. ho<zy az amerikai munkásmozgalom, amelv a legtöbbet nyerhetne belőle, hátul kullog ebben a kérdésben. Hallassuk szavunkat, mert a némaság bűn! OS*3ÖSXSeSSJeS«**3S*3S3SSÖC3SSÍSCSSSCSSeXSS*S3SSSSSt»£XSS1S3ÖC<S£SS3C»SS«eSSJC^*XSSJSSS3S**3^^ Vidor Perlő: A KÜLFÖLDRE SZÖKTETETT GYÁRÜZEMEK ELLENI PROGRAM
