Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-19 / 47. szám
11 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 19, 1964 Magyar tragédi Irta: FODOR ERNA Long Islandon, a Jones Beachen, ha egyszeregyszer oda kimentünk, mindig megcsodáltam a petunia virágágyakat. Az illata már jó messzire elhatolt. Kevés virág van, melynek átható és kellemes illata ennyire betölti a levegőt. A dupla petúniák egy-egy virágágyban egyszinüek és magasra nőve nyújtogatják tölcsér virágukat. Ezek a virágok nemcsak engem igéztek meg, de úgy vettem észre, hogy minden alkalommal kisebb-nagyobb csoportok bámulták. Ezenkívül kora tavasszal már ott vannak és ott maradnak késő őszig. Aztán csak az indájuk marad meg, hogy pirinyó magjaikból újra kikeljenek. A petúniát már gyermekkorom óta ismerem, úgy emlékszem, hogy mindig ott volt körülöttem. Később azután, mikor alkalom volt egy-két virágcserepet az ablakomba tenni, vagy még annál később, mikor a ház körül egy kis kertünk is volt, hogy-hogy nem, a petunia mindig kiviritott egymagában, vadon. Puha kinézésű és ovális leveleiről könnyen megismerhető. Össze- csoportositottam őket egy sarokban, hogy ne nézzenek ki olyan árváknak. Eltűnődtem sokszor, vajon honnan fújta a szél oda a magokat? Apró, szerény virág, de állhatatos küzdelmet folytat az életben maradásáért. Nem nemes virág, bár van nemesitett is. Az én kertemben a szél mindig csak az egyszerű, közönséges petunia magját fújta el. Ott élt azután, messze attól a virágtőtől, ahol termett, egész késő őszig. k Olaszországban az autóstrádán haladtunk dél felé. Heggel indultunk Firenzéből és Nápolyba igyekeztünk. Rómát el akartuk kerülni, hogy inkább visszafelé töltsünk ott egy kis időt. Ezt azonban nem tudtuk megvalósitani, mert valami oknál fogva be kellett kanyarodnunk. Na, gondoltuk, igy is jó, legalább az ember idejében ebédel. Az első étteremnél megálltunk. Jó előre való figyelmeztetés következtében a kocsit lezártuk és olyan helyre tettük, hogy szem előtt legyen. Olasz szokás szerint válogathattunk leves és spagetti között, de nem bánták, ha mind a kettőt választjuk. Az üveg vörös bort anélkül, hogy kértünk volna, az asztalra helyezték. Megivása azonban nem volt kötelező. Ellenben az ottani szokások szerint, fizetni kellett külön az asztalra terített papirabroszért. Egy órával később a világot egy kicsit más szinben láttuk. Ez hát az örök-város? A Via Appia Nuován voltunk, az uj appiai utón, ami nem valami érdekes. Feltétlenül végig kell mennünk a Via Appia Anti- cán, de csak, ha Nápolyból visszatértünk. Újra kocsiban ültünk. Meg kellett fordulni és ismét utón voltunk. Nápoly 228 kilométerre volt és 60 mér- földes sebességgel (96 km) 3 óra múlva kényelmesen odaérhetünk, tekintve, hogy meg kellett állni egy benzinkútnál, mert a gazolinunk fogytán volt. Különben Olaszországban, ha az ember külföldi valutában fizeti a gazolint, olcsóbban is kapja. A bankok árusítják a jegyeket és azt minden gazolinállomás elfogadja. Szóval útban voltunk a Nápolyba vezető autóstrádán. így nevezik a “Turnpike”-ot, az olyat, melyet nem keresztez semmi. Kerékpárral, vagy gyalog, sőt egyes helyeken motorkerékpárral sem szabad közlekedni rajta. Az utat nem igen foglalták el a kocsik. Tekintettel arra, hogy nem volt sebesség-korlátozás, az apró kocsik úgy futottak, mintha versenyeznének egymással. Különben is nagyobb amerikai kocsi csak ritkán suhant el mellettünk. Gyakori volt a Fiat 500-as, azután az 1000-res, az 1500-as kocsik már ritkábbak voltak, majdnem mind 4 cilinderes. Hat cilinderes nagyon ritka. Nem annyira a divat, mint az ár és az üzem- bentartás költségének színvonala miatt. Nincs szándékomban útleírást adni, de úgy gondolom, hogy a Magyar Szó olvasói szívesen vesznek néhány ismertetést, amely az olaszországi életet ábrázolja. Térképek vizsgálata, szótárak átnézése közben az idő gyorsan múlt és a kilométerek lassanként elfogytak. Nápolyba érkeztünk. A tengerparton mentünk végig egész a Trento és Trieste térig. Ott balra kanyarodtunk a Via Romára. Pár perc alatt a Carlita térre értünk, hol a szállásunkat már jó előre rezerváltuk. Parkoló helyünk az épület előtt volt és egy félórán belül már nyakunkba szedtük a várost. Olaszország választások előtt állt mikor megérkeztünk. A város választási plakátokkal és zászlókkal volt tele aggatva. A legnagyobb meglepetésünkre láttunk plakátokat és feliratokat “Vota Communista!” felírással. Amerikából érkezve, már hosszú évek óta megszoktuk, hogy ilyesmi a szabadság hazájában hazaárulásnak számit. A mi hazánkban tucatszámra hozták a törvényeket azok ellen, kiket kommunistáknak hittek, vagy csak rokonszenvezőnek gyanítottak, sőt többeket hosszú időre börtönbe is csuktak. Nekünk nagyon különösnek tetszett, hogy mit Amerikában elfogadhatatlannak, azt itt egyenlő pártnak tekintik. Nemcsak egyenlő párt, de Olaszország egyes részeiben a legnagyobb politikai párt. Nem vádolják erőszakos kormányfelforgatással, vagy idegen államok ügynökségével, akiknek regisztrálni kell, nem mondják róluk, hogy hazaárulók, és menjenek vissza Oroszországba. Egész más világba pottyantunk, ahol mindannak, amit eddig saját otthonunkban láttunk, az ellenkezőjét tapasztaltuk. Érdekesnek találtuk, hogy Nenni pártja, a szocialista párt is a sarló és kalapács jelvényt használja. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb meglepetésünk Olaszországban. Az ennél sokkal kisebb meglepetést, a pizza körüli tapasztalataink nyújtották. A régi jelszó, hogy “Nápolyi látni és meghalni” nagyon gyermekesnek tűnt fel a mi szemünkben. Nápolynak meg vannak a műkincsei, ott van a San Carlo operaház, de a Metropolitan után az sem nagyon különleges. Ami különleges az a pizza. Már New Yorkban hallottuk, hogy ezt az olaszok által kitalált lángost, valóban csak Nápolyban készitik igazán jól. Én nem nagyon lelkesedem érte, de a társaság másképpen gondolkodott, miután pedig, mint az olvasók is látják, szabad országban voltunk, magam is beálltam a sorba. Elindultunk pizza keresésre. Olyan éttermet kerestünk, ahol a pizzát maguk sütik, még pedig tégla-kemencében. Villany vagy gáz kemencében sütött lángosra rá sem néztünk. A fél várost bejártuk, mikor eszünkbe jutott útmutatónk tanulmányozása. így jöttünk rá, hogy a szállásunkkal szemben, a Carlita téren van az egyik leghíresebb pizza-sütő étterem. A társaságban meg jegyezték, hogy úgy jártunk, mint Maeterlinck “Kék Madara”. Átkutatták érte az egész világot és végül ott találták meg a házuk táján, már mint a jelképes boldogságot. Az étterem emeleti helyiségébe vezetett bennünket a főpincér. Az erkélyen kis asztalok voltak, ott foglaltunk helyet. A téren nagy tömeg hullámzott. Rengeteg választási zászló csüngött minden épületen és oszlopon. Közvetlen alattunk volt az újságárus kis bódéja, ahol az előbb newyorki újságokat vásároltunk. Az erkély szélén kis vályuforma vezetett végig sűrűn ültetett petúniával. A messze idegenben otthon éreztük magunkat. Az éttermi zenekar két tagja, az egyik hegedűvel, a másik gitárral közel az asztalunkhoz olasz dalokat játszott. Később megemberelte magát a hegedűs és megkérdezte olaszul, hogy mit szeretnénk hallani. A társaság egyik fiatal tagja, ki Amerikában született, de magyar származású szülei jóvoltából magyarul is beszél, elhatározta, hogy megtréfálja az idősebb olasz hegedűst. Magyarul mondta neki, hogy játsza el “Balatonon megy a hajó”-t és nevetett is hozzá. A hegedűs csak nézett, mi pedig angol nyelven fejeztük ki rosszalásunkat fiatal barátunkkal szemben. Közben a Santa Luciát játszották és a hires pizza is megérkezett. Valóban négyféle izü volt. A lángost, mintha négy egyenlő részre osztották volna és minden részre másféle ízesítőt tettek. Az uj jelszó tehát “Nápolyba jönni és pizzát enni.” A zene is szünetet tartott, de szünet után a hegedűs az asztalunkhoz jött újra.. A “Balatonon megy a hajó”-t — mondta tiszta magyarsággal — nem tudom, de engedjék meg hogy eljátsszam “Sir a kislány a Balaton partján”. Szinte megdöbbenve néztünk egymásra. Intettünk neki, hogy bizony jó lesz. Bemutatkozott. “Rácz Rudi vagyok, 36-ik Rácz Laci unokája.” Némán hallgattuk egész este a különböző nótákat, mert ettől kezdve nem lehetett az asztalunktól elhívni. Sokáig ott maradtunk. Zene-szünetben kértük, hogy beszélje el, hogyan történt, hogy ide fújta a szél, mint a petuniamagot. Nem volt nagy történet, de magyar volt, a szegény magyar cigány élete. Az első világháború előtti évben került Nápolyba. Az anyja hozta el, mert tüdőbajos volt. Ebben a betegségben sokan szenvedtek a magyarok közül. Jobbmóduak is megkaphatták, de valójában csak a szegények betegsége volt. A rossz lakás és rossz egészségi viszonyok melegágya volt a tuberkulózisnak. Az orvosok a kis Rudi szüleinek azt mondták, hogy ha nem viszik melegebb éghajlatra, menthetetlenül elpusztul. Nagyapja, Rácz Laci, ebben az időben Budapesten, a Damjanich utcában egy kávéházban muzsikált. Az utazáshoz is ő segítette őket, egy időben volt is Nápolyban, ő adta meg a címet is, hol Rudira néhány líra ellenében gondot fognak viselni. Nemsokára azután kitört a háború és Rudi és szülei között megszakadt minden összeköttetés. A háború után pedig nem volt senki, aki felvegye vele a kapcsolatot. A kilenc éves Rudi megtanult olaszul, a háromnegyedes hegedűjével olasz dalokat kezdett cincogni, amikor pedig felnőtt, már egész hegedűvel járta az éttermeket. Olasz leányt vett feleségül és bizony nem igen sejtette senki, hogy ő magyar. Magyarul nem felejtett el, pedig nem volt kivel beszélnie. Némikép pótolta azzal, hogy magyar nótákat sajátmagának játszott. Megöregedett és újra árva, mert a felesége egy évvel ezelőtt elment oda, ahonnan nincs visszatérés. Magyarországon nem ismer senkit. Akit valaha is ismert, mind a temetőben van. Árva, mint a messze elfujt kis fekete magból kikelt petunia. Rácz Rudit még láttuk néhányszor, de egyik hajnalban elhagytuk Nápolyt. Valószínű, hogy most is ott játszik a Carlita téren, a hires pizzaétteremben. Jóllehet, meg is nősült. Azt tervezte, de csak magyar származású asszonyt akart elvenni. Olyan pedig nem volt arrafelé. Illene itt megemlíteni, hogy a mostani Magyar- ország hogyan kezeli a tüdőbetegségeket. Engedjék meg a Magyar Szó olvasói, hogy ezt egy más alkalomra halasszam. RÖVIDEN u* Paprikát a vendégeknek. — A szegedi Tisza Szállóban “csípős” ajándékot adnak a távozó vendégeknek: egy kis zacskó valódi szegedi édes-nemes paprikát nyújtanak át — visszaemlékezésül az ott töltött szép napokra és a halászlére. v* Non-stop gyermekműsor. — A kőbányai Pataki István Művelődési Házban gyermekvasárnapokat rendeznek. Délelőtt 10 óra és délután 5 óra között óránként tartanak előadásokat más-más programmal. v* Szár uj gesztenyesütő. — Még primőrnek számit a sült gesztenye, mégis egyre-másra keresik fel a kerületi tanácsokat a budapesti virág- és gyümölcsárusok gesztenyesütési engedélyért. A következő napokban a belső kerületekben mintegy száz uj gesztenyesütő helyet állítanak fel. u* Vegytisztitás a szállodákban. — A nagy budapesti szállodákban rendszeresítették a vegytiszti- tást a szállodai vendégek részére. A férfi- vagy női ruhákat néhány órán belül kitisztítva, vasalva adják át a vendégeknek. c+*o u* A balatoni hajók legtöbbje már bevonult a siófoki kikötőbe, ahol megkezdték szokásos nagyjavításukat. A hajózási vállalat tavaszig három vízibuszt kap; ezek nagy segítséget nyújtanak majd az egyre növekvő balatoni személyforgalom lebonyolításában. v" Kétszáz éves a jászberényi Lehel vezér Gimnázium. Az intézetben megkezdődtek a jubileumi ünnepség előkészületei. v" A tatárjárás annak idején teljesen elpusztította Mezőkovácsházát. Sokáig pusztaság maradt, majd 150 évvel ezelőtt kialakult a régi helyén az uj község. A jubileumi évforduló alkalmából a Hazafias Népfront — a helyi szervek segítségével — ünnepségsorozatot rendez. c*~a v* "Husgyárrá" fejlődött az öt és félezer holdas kemenesaíjai Úttörő Termelőszövetkezet. Az idén 2138 mázsa húst ad közfogyasztásra, naponta csaknem hat mázsát. A karácsonyi piacra például ezer rántanivaló csirkét küldenek. A társadalmi összefogás szép példája született meg Kisvárdán, ahol a termál-fürdő építéséhez készpénzzel járul hozzá a lakosság, és igy lehetővé válik, hogy a jövő évi fürdőszezonra elkészüljenek a termál-medencék. | MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $........................4 Cim: ........................................................................ | i Név: ........................................................................ I Város:..........................................Állam:.............. ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI
