Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-11-19 / 47. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 19, 1964 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. öregamerikások imája INDIANA. — Itt küldöm az öregamerikások ré­szére készített imámat, kérem, hogy ha lehetséges, közöljék a lapban. Ments meg uram minket köszvénytől, reumától, mindenféle nyavalyától, kaszanyéltől, villanyéitól, talicskától, mélységes bányáktól. Vasgyártól, téglagyártól, vacak bunda pálinkától, cigarettától, a rossz újság olvasásától és Goldwater minden bandájától. Ments meg minket uram, ámen. J. H. Nem lehet láncra verni a dolgozókat MISTATIM. — Itt középnyugat Kanadában be­állt a tél, október 26- és 27-én 8 inch hó takarta vidékünket és a hőmérő reggelenként fagypont alá szállt, zéró felett 22 fokra, nappal pedig 32— 40 fokra emelkedett. Okt. 7-én temettük el Mista- tim őserdőinek első magyar pionír telepesét, Szűcs Mihályt, aki 75 éves korában elhunyt. A szomszéd telepekről is eljöttek magyar barátai a temetésre. Özvegye, három fia, három férjezett leánya gyá­szolja és az unokák, a barátok. Mire levelem New Yorkba érkezik, a választások már lezajlottak és most várjuk, hogy milyen prog­ramot fog az uj kormányzat kidolgozni. A rádió most jelentette, hogy Dél-Vietnamban nagy vere­séget szenvedtek az amerikai imperialisták, úgy repülőgépekben, mint emberéletben. Milyen olcsó az amerikai katona élete, amikor imperialista ér­dekeket kell védelmeznie? Dél-Vietnamból nem jöttek Amerikát bombázni, hát akkor mit keres­nek ott az amerikai katonák? Már letűnt annak az ideje, hogy idegen fegyverekkel tudják leigázni a szabadságért küzdő népeket és akár tetszik ne­künk, akár nem, minden nemzet maga gazdája lesz a saját hazájában, s még az atom- és hidrogén­bombákkal sem lehet láncra verni a dolgozókat. Mert a dolgozó nép keze teremti az életet, az ő ke­ze nyomón épülnek a gyárak, a bányák és ők ma­guk akarják élvezni munkájuk gyümölcsét. Aki el akarja rabolni tőlük, az rablógyilkos, méltó a ha­lálos ítéletre, még akkor is, ha az illető, vagy ille­tők milliárdosok. Aki embernek érzi és vallja ma­gát, az szorgalmazza a mielőbbi leszerelést és a vi­lágbékét. Kozma Dénes Ez a lap a mi nyelvünkön ir CALIFORNIA. — Végre november 7-én kézhez kaptam a lapunk okt. 22-i számát, amelyben na­gyon sok érdekes hirt olvastam. Bár az angol új­ságból már valamennyire tudomást szereztem ezekről a dolgokról, de a tiszta valóságot csak a Magyar Szóból tudtam meg, mert ezt az újságot a mi anyanyelvűnkön Írják, amit mi magyarok a legjobban meg tudunk érteni. Minket, egyszerű magyar munkások gyermekeit csak erre a nyelvre tanítottak. A magyar urak gyermekeit megtanítot­ták olvasni és Írni más nyelvekre is, de azt a kevés angolt, amit mi tudunk, csak úgy szedtük fel, mert senki sem tanított bennünket. Azért tartjuk fenn lapunkat, hogy legyen az anyanyelvűnkön megirt lap, amelyet megértünk. Taylor Szabó József Nem tudna megválni a laptól MONTREAL, Can. — Sajnálom, hogy lejárt la­pomat most nem tudom megújítani, de rövidesen küldök valamit, amit össze tudok hozni, mert a Magyar Szótól nem tudnék megválni soha. 1926 óta olvasója vagyok az Egyesült Államokbeli haladó magyar sajtónak. Akkor is rossz helyzetben vol­tam, de minden számot megvettem, mert tisztában voltam azzal, hogy ez az egyedüli lap, amely az ér­dekemben ir. Most már kissé nehezemre esik az olvasás, de azért csak küldjék tovább, mert mint írtam, nem tudnék megválni tőle. Steve Markus Nyugalomba vonulás után van-e nyugalom? Kovács Erzsi cikkére Kanadából kaptuk az első választ Nyugdíjas lévén (a havi $75-höz tartozó) érdek­lődéssel olvastam Kovács Erzsi okt. 29-i kíváncsi­sággal telitett cikkét. Én is le akarom tehát írni a magam berendezkedését a nyugdíjas életre, mert hiszen K. E. igy végezte sorait: De a férfiak véle­ményére nagyon kiváncsi vagyok. Kezdem reggel azzal, hogy miután külön ágy­ban alszom a feleségemtől, megvetem az ágyamat. Jó, hogy megszoktam még tehenész, majd kovács­inas és katona-koromban és igy egész természetes­nek találom, hogy olyan ágyban alszom, amit ma­gam vetettem meg. Miután feleségem, Erzsiké ugyanezt tette, kivonulunk a konyhába és hozzá­fogunk a reggelikészitéshez. Erzsiké főzi a vizet, két edényben, egyiket átváltoztatja kávénak, a má­sikat teának. Mig ő ezt végzi, én megtéritek. Reg­geli után felmosogatunk, illetve Erzsiké mossa az edényeket, én meg törölgetem, visszarakom azo­kat helyükre. Ugyanez történik délben, ebédkor és este vacsorakor is. Ez a szociális munkamegosztás. Sajnos nem dohányzom és még sajnosabb, hogy nem iszom, igy a nap többi részét “nem ülve és eget nézve” töltöm, hanem hozzáigazodva a termé­szet négy szakához, tavasztól őszig találok foglal­kozást kis kertemben. Ezenfelül van nekem más, erre a korra előkészített tervem, “hobby”-m is. Igaz hogy erre még az 1917—18-as években gon­doltam. (Lássa, milyen vakmerő hazafiatlan vol­tam már akkor is; milliók mentek “hősi” halált halni, én meg késői nyugdijakról szőttem terve­ket.) A jelzett időben a repülőknél szolgáltam és úgy a légi, terepfényképezés, mint minden más felvételek úgy lekötöttek, hogy elhatároztam: ha a jóságos isten hazavezérel, s ha lesz majd időm, a “polgári” életben is foglalkozom majd vele. Saj­nos,, de igaz, hogy a “polgári” életben napi 12— 16 órát kellett dolgozni, igy a szép terv álom ma­radt. Abban az időben arról nem is álmodtam, hogy 70 éven felüli koromat idegen földön fogom megérni és nyugdíj is lesz. Végre itt, fogadott hazámban mégis több alka­lom kínálkozott és valóra váltottam régen esedé­kes álmomat. Orvosi megfigyelés alatt vagyok és elő van írva, hogy ha az időjárás engedi, naponta 1—2—3 mérföldet gyalogoljak. Ilyenkor azután nyakamba akasztom 8 lövetű Voigtlander fényké­pezőgépemet és ami a “csőre” jön, azt lekapom, másnap elkészítem és igy szaporítom gyűjtemé­nyemet. Sokszor elgondolom, hogy ha majd az utánam következők hozzáfognak a “lomok” kita­karításához, azt fogják mondani, hogy “vénségé- re meghibbant, nemhogy elitta volna a filmek árát, stb.” írja K. E., hogy járt Floridában, találkozott is­merősökkel, akik szintén készülnek, vagy már be is érkeztek a jó öreg nyugdijkorba. Mi is elmen- tünt, de nem Floridába, hanem British Columbiá­ba, Vancouverbe. Nem dicsekszem vele, bár még­is dicsekvésre méltó dolog, hogy ezen utazásunk egyszersmind nászutazásunk is volt. Ott lakó fi­unkat és unokánkat látogattuk meg, mert ki tud­ja, mit hoz a holnap? Nem hiába nevezik ezt a vi­déket a kanadai Svájcnak, nem győztünk a termé­szet és az emberi kéz alkotta szépségekben gyö­nyörködni. Soha nem remélt élményekben volt ré­szünk. Bementem a Csendes-óceán vizébe, cipős­tül, legalább kezemet, arcomat megfüröszteni. Vagy 80 filmfelvételt is készítettem és most azok feldolgozásával töltöm időmet. Azután van, aki olvasni kezdi azokat a könyve­ket, amelyeket soha sem volt ideje elolvasni. Hát ezzel is hazatalált K. E. Sok volna felsorolni mind­azokat a könyveket, amelyek részben elolvasásra, részben újra olvasásra várnak. Ha reményem meg nem csal, számitok reá, hogy lesz időm erre is. Úgy gondolom, hogy idős korra elfogadható az én berendezkedésem. De kinek a barna, kinek a szőke... A fényképezés, a kertészkedés szép fog­lalkozás, nem is kerül sokba, ha összehasonlítjuk egy üveg pálinka árával és annak utóhatásával. Mégis csak szebb és maradandóbb emlék marad hátra és ha unokáink felnőnek, a képekre nézve, azt fogják mondani: az én nagyapám készítette ezeket. Kovács János, Kanada A KIADÓHIVATAL ROVATA Az alábbi levelet kaptuk a napokban: Tisztelt Kiadóhivatal! A Népszavában láttam egy hirdetést a napokban amely szerint $366-ért lehet megtenni az utat re­pülőgépen New York és Budapest között. Hogy le­hetséges az, hogy önök, akik azt hirdetik, hogy a legjutányosabb áron bonyolítják le a társasutazá­sokat, ennél többet jeleznek? Nem hiszem, hogy helyes volna a jóhiszemű magyar-amerikaiakat fél­revezetni és pénzt kidobatni velük. A Magyar Szó hirdetésében azt láttam, hogy hol $652-t, hol $435-t írnak. Lelkiismeretes lapnak ilyesmit nem szabad megtennie és ha nem szüntetik be a félrevezető hirdetést, akkor — habár sajnálattal — lemondom a lapot, melyet már 35 éve olvasok. A Magyar Szó elődei még egy Partola-hirdetést (hashajtó —. szerk.) sem fogadtak el, annyira erkölcsösek vol­tak. Aláírás cw E levél vétele után mi is megnéztük a szóban- forgó hirdetést. Hozzátesszük még azt is, hogy van a hirdetésnek egy másik része, ahol $352-t írnak. Mi sem hirdetési ügynökök, sem hajózási vagy utazási iroda nem vagyunk, de olvasóink érdekét szivünkön viseljük és kötelességünknek tartottuk beletekinteni az ügybe. Meg kell jegyeznünk, hogy mielőtt a hirdetésünket közzétettük volna, külön­böző repülő- és hajótársaságoknál érdeklődtünk az árak iránt, mert a legjobb ajánlatot akartuk adni olvasóinknak. Azt találtuk, hogy a különböző tár­saságok árai között alig van egy kis különbség. Vannak olyan változatok, hogy ha valaki pl. Ams­terdamig repülővel akar menni és onnan vonattal, akkor kevesebbet fizet. Van árkülönbözet a jet és a propelleres repülőgépek között; van árkülönbö­zet, ha szezonban, vagy szezonon kívül megy az utas, vagy ha szezonon kívül megy és szezonban kíván visszatérni. Ezeket a változatokat jelezzük is a hirdetésünkben. Tehát az ár attól függ, hogy mi­lyen utazási módot választ valaki és milyen idő­pontban kívánja utazását lebonyolítani. így pl. ha valaki Dattler Lajos csoportjával kíván menni, an­nak ára (repülőgépen) New York—Budapest és vissza, $564.40, ha szezonban kíván visszajönni, akkor valamivel több. Ha Roth Ernő és Fodor Ár­pád csoportjával utazik, ugyancsak repülőgéppel, akkor $652.90-t kell fizetnie. Engedmény van, ha szeptember 29-e után tér vissza. (Az általunk közölt repülő-árak mind jet-repülőgépre vonatkoznak.) Ezzel kapcsolatban szeretnénk kidolgozni, hogy New Yorkból egy európai repülőtérig valamelyik amerikai repülőtársaság jet-gépén tegyük meg az utat és onnan a magyar állam repülőgépén (MA­LÉV) menjünk Budapestig. Még nem hirdetjük, hogy melyik repülőtársa­sággal bonyolítjuk le az utazásokat, mert addig nem akarunk lefoglalni helyet, amig nem tudjuk, mennyien jelentkeznek az egyes csoportokba. Ez­ért szükséges, hogy minél előbb jelentkezzenek azok, akik Magyarországra akarnak utazni a követ­kező tavasz és nyár folyamán, jelezve, hogy me­lyik csoporttal kívánnak menni. A cikk elején közölt levél Írójának pedig meg akarjuk köszönni figyelmeztetését, de ugyanakkor ajánljuk, hogy hívja fel a szóbanforgó hirdetést közzétevő utazási irodát és érdeklődje meg. hogy miről is van szó. Ha jobban megnézi a hirdetést, akkor láthatja — habár kisebb betűkkel — hogy ugyanez az ut, végig repülőgéppel $567.40-be ke­rül, vagyis ugyanannyiba, mint amit mi hirdetünk. A $366.00-os ár után következő sorokból pedig ki­tűnik, hogy ez az ut nem végig repülőgéppel tör­ténik. Megértette felhívásunkat CALIFORNIA. — Megkaptam felhívásukat a laptámogatásra és meg is értettem azt, mert tu­dom, hogy a lap előfizetéseken kívül külön támo­gatásra is szorul, hogy fennakadás nélkül megje­lenhessen. Ha valaha szükség volt a lapra, ma száz­szorta nagyobb szükség van rá, hogy tisztán lássuk hová fejlődik ez a kritikus világhelyzet. így, mint a múltban, most is tehetségem szerint támogatom lapunkat és $25-t küldök. J. C. G'KS CALIFORNIA. — Én is beállók a rejtvény meg­fejtők közé és itt küldöm a megfejtéseket. Remé­lem, hogy jók és elküldik nekem a könyvet. Még csak annyit, hogy a választások eredményével nem lehetünk teljesen megelégedve, mert ebben az ál­lamban Salinger szenátor veszített. A lap kitűnő, csak azt szeretném, ha kevesebb tárca, vagy elbe­szélés volna benne. K. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom