Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-12 / 46. szám
Thursday, November 12, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A Magyar Szó egyik számában R. A. jól sikerült rajzot nyújtott az “Az Ember” szerkesztőjéről. Nem újdonság ez lapunk történelmében, számos esetben rámutattunk már, milyen anyagból gyúrták az amerikai magyar lapok szerkesztőit. Az öreg-amerikások jól emlékeznek ezekre az urakra és üzelmeikre, mint a “Himler-bánya”, a “Szabadság-részvény” és sok más ügy, melyeket a Magyar Szó élőidéi annakidején lelepleztek. A második világháború után uj invázió indult meg Amerikába és 45-ös, valamint 56-os számmal jelölik azokat az uraságokat, akiket a felszabadult magyar nép kivetett magából. Ezek az urak a hidegháborús konjunktúrát próbálták kihasználni és vágy kormány-zsoldba szegődtek, vagy mint szerkesztők ültek az amerikai magyarság nyakára. A Magyar Szó csak elődeinek példáját követi, amikor kíméletlenül leleplezi ezeket a jövevényeket és igyekszik gátat vetni az amerikai magyarság félrevezetésének. Azért igyekszem egy pár ecsetvonással én is ' hozzájárulni R. A. riportjához dr. Klárról, hogy a kép teljes legyen és az amerikai magyarság tisztán lássa ennek az urnák félrevezető tevékenységét. Miből lesz a cserebogár? Egy újságíró, vagy szerkesztő hivatásának előfeltétele, hogy értelmesen Írjon, az igazságnak megfelelően érzékeltesse a tárgyat, amit a közvéleménnyel meg akar ismertetni. Nézzük meg, vajon dr. Kiár megfelel-e ezeknek a követelményeknek? Mielőtt szerkesztő lett volna, orvos volt, még hozzá “specialista” nő-orvos. Ez az orvosi szak nagyjából három csoportba sorozható; az első csoportba azok tartoznak, akik hivatásukhoz méltóan a női betegségek gyógyításában igyekeznek kiképezni magukat, hogy segítsenek a szenvedőkön; a második csoportba az úgynevezett divatos orvosok tartoznak, akik rendszerint atléta termetű, jó- - képű fiatalemberek, akiket a gazdag, öregedő hölgyek szívesen keresnek fel; a harmadik csoportba tartozók a szülészetben képezik ki magukat, egy- részük szakszerűen vezeti le a szüléseket, másik részük pedig a törvény által tiltott műtéteket hajtja végre, gyermeket nem akaró, jól fizető hölgyeken. Nem tudom, dr. Kiár melyik csoportba tartozott, mert habár egy korosztályba tartozunk és mindketten budapestiek vagyunk, nem voltam bejáratos abba a lipótvárosi gazdag társaságba, melyből dr. Kiár paciensei kikerültek. Annál jobban ismerem életének más oldalait, melyek nem voltak nagyon méltók orvosi hivatásához. Neve elég gyakran szerepelt az újságokban, nem mint orvos, hanem dzsentri-módra kihívó párbajozó, vagy bárbaj- segéd és párbaj-orvos. Nem volt ez valami veszélyes foglalkozás, mert a pisztolyok csak nagyot durrantak, de úgy voltak megtöltve, hogy még véletlenül se sebesüljön meg valaki. A kardpárbaj már veszedelmesebb volt, itt történtek néha balesetek, legtöbb esetben azonban csak kisebb karcolásokkal végződtek. Dr. Kiár bejáratos volt az újságírók klubjába, a “Fészek”-be, amely abban az időben hírhedt kártyabarlang volt, az igazi újságírók azonban elkülönítették magukat a betolakodóktól. Csak az ál- és zug-ujságirók barátkoztak velük, akiknek jó alanyok voltak apróbb kölcsönök megszerzésére. El sem tudom képzelni, hogy mi indította dr. Kiárt arra, hogy orvosi hivatását otthagyja és felcsapjon újságszerkesztőnek. Tény és való, hogy egyszer csak megindult egy lap, Társadalmunk ci- men, amelynek szerkesztője és tulajdonosa dr, Kiár Zoltán volt. Számtalan ilyen kis lap volt Budapesten, melyekről nagyon nehéz volt megállapítani, hogy miből tartják fenn magukat. Voltak, amelyeket magánvállalatok tartottak fenn, mások abból vegetáltak, amit nem írtak meg; akik azonban ismerték a Társadalmunk-at, azok azt állították, hogy szerkesztője mostani lapjához hasonlóan tartotta azt fenn. Amerikában A felszabadulás után egy ideig odahaza próbált elhelyezkedni, de nem nagy sikerrel. El lehet hinni, hogy nem is nagyon ízlett neki az uj rendszer, ahol nem lehetett párbajozni, a nő-orvosi hivatás is tisztára humánus foglalkozás lett, kis lapocskákat sem lehetett alakítani, tehát a legtermészetesebb dolog volt, végül Amerikában kikötni. Egy pár gazdag üzletember segítségével megvette az “Az Ember” nevű lapot, s igy laptulajdonos és lapszerkesztő lett, amely foglalkozáshoz, budapesti gyakorlata ellenére is, csak annyit ért, mint hajdú a harangöntéshez. Lapszerkesztési módja egyedülálló nemcsak Amerikában, de az egész világon. írni nem tud, az újságíráshoz nem ért, szókincse gyatra, Írásai valóságos merényletnek számítanak szép magyar nyelvünk ellen. Betegesen hiú, folyton sajátmagáról ir, az olvasó számtalanszor láthatja nevét nagybetűkkel lapjának majdnem minden oldalán, lapja az ő személyi kultuszát szolgálja. írásai alpárian durvák, tele vannak frázisokkal és mindent elkövet, hogy feltolja magát nemcsak az amerikai magyar, de az egész világ magyar zsidósága vezéralakjának. Csak úgy mellékesen, az amerikai politikában is igyekszik az amerikai összmagyarság vezetőjeként szerepelni, igaz, itt sem sok sikerrel. Fenti állításaimat a következőkkel igazolhatom: mint minden amerikai lapban, úgy az Emberben is a postai törvények értelmében keretben kell feltüntetni a sajtótermék nevét, megjelenésének helyét, a szerkesztő nevét, és hogy a lap jogosult a második osztályú postai szállításra. Hogy néz ki mindez az Emberben? A lap és a szerkesztő neve alatt két fénykép található: egyik oldalon Kennedy és Kiár, másik oldalon Johnson és Kiár, majd a következő angolnyelvü szöveg: The Man, an American Weekly, printed in the Hungarian language, in the immortal spirit of the handshaking between the late president John F. Kennedy and dr. Zoltán Klar, the Editor-in-Chief of this paper. — The continuation of this spirit was manifested on the 3rd of August, 1964, in the White House, through a hand-shake with President Lyndon B. Johnson. Kérdezem, van-e még egy szerkesztő Magyar- Amerikában, aki saját személyi hiúságának legye- zésére ilyen módszert alkalmazna? S ez a szöveg állandóan ott feszeng lapjában. Azután ott szerepel még egy küljnlegesség. Generál Counsel: Mr. Alfred H. Adler és a cime. Csak a jó isten és dr. Kiár tudná megmondani, mi az ördögöt keres a szerkesztői bejelentésben a lap ügyvédje? Talán igy akar ingyen hirdetést adni Mr. Adlernek, vagy talán ezzel akarja esetleges rágalmazási perek megindítóit eltanácsolni? Érdekes kis ügy az is, hogy miként szerzi be dr. Kiár ezeket a “kézfogásos” képeket. A választási kampány alatt két Ízben is sikerült ilyen fényképeket gyűjtenie, s annyi bizonyos, hogy nem a legkorrektebb és legizlésesebb módon. Az bizonyos, hogy egyetlen egy szerkesztő sem vett még igénybe ilyen eszközöket. Tudni kell, hogy Kiárnak házi használatra saját fényképésze van, akit mindenhová elvisz, ahol megvan a lehetőség szereplési viszketegségének kielégítésére és ahol valamelyik “fejessel” lefényké- peztetheti magát. Julius végén meghívót kapott a Fehér Házba, hogy meghallgassa Johnson elnök terveit újraválasztása esetére. A meghívó természetesen fotókópiában megjelent lapja hasábjain. Jámbor olvasó, kételkedsz ugye, hogy Johnson elnök éppen dr. Kiár, néhai nőgyógyászt szemelte volna ki arra, hogy őt terveivel megismertesse? Hát jogos a kételkedés, testvér, mert ugyanilyen meghívót kapott majdnem minden nemzetiségi lap szerkesztője, de Kiár “elfelejtette” ezt a tényt olvasóival közölni és azt akarta velük elhitetni, hogy ő az egyetlen ilyen személy, aki összeköttetésben van az elnökkel. Rögtön megírta az elnök titkárának, hogy elfogadja a meghívást s három kérdést óhajt az elnökhöz intézni (fotókópia). A titkár rögtön válaszolt és kioktatta a főszerkesztő urat, hogy csak az elnök fog beszélni és nem lehet hozzá kérdéseket intézni. A fogadtatás lefolyt, az elnök elmondta beszédét, a jelenlevők felsorakoztak, az elnök mindenkivel kezet fogott és megindult a kijárat felé. De a mi Kiárunkat nem könnyű lerázni, ő a sor végén állt fel — nem szerénységből, hanem ravaszságból — és amikor az elnök el akarta hagyni a termet, ő a kijárathoz sietett, ott megszólította az elnököt, hogy neki három kérdése volna; mire az elnök határozottan kijelentette, hogy ilyesmire nincs ideje, de közben megvolt az alkalom a kézfogásra és arra, hogy a magával vitt fotográfus lekapja az ajtóban történt kézfogást (fotókópia). Ezt a nagy eseményt vele lévő riportere meg is irta. Tény azonban, hogy egyetlen másik nemzetiségi lap sem hozott ilyen képeket, már csak azért sem, mert egyik szerkesztő sem vitt magával külön erre a célra fényképészt. Választás előtt álltunk, mindenki megtette kötelességét jelöltje érdekében, igy Wagner new- yorki polgármester is vagy háromszor hívta meg a nemzetiségi szerkesztőket (fotókópia). Dr. Kiár örömmel vette ezt, meg is jelent a reggelin, kezet fogott Wagnerrel (fotókópia), Screvane helyettes polgármesterrrel (fotókópia). A szerkesztő ur ott megismerkedett Donó András clevelandi magyarral, akinek felajánlotta, hogy beszél Wagnerrel, íényképeztesse ie magat Donéval. A közbenjárás sikerült és igy Donét is lefényképezték (fotókópia);' ugyanez a sors várt Biró Ferenc, bridgeporti magyarra. Dr. Kiár fotoriportere őt is megörökítette (fotókópia). Az ilyen módon szerzett fotoriportokat használja fel dr. Kiár üzleti reklámnak, valamint hiúsága kielégítésére. Hát kérem, az Ízlések különbözők! Az írás mestere Szinte elképzelhetetlen, hogy ez a volt nőgyógyász mennyire képtelen kifejezni magát. Iskolát vezethetne zupás őrmestereknek a durva szavak használatában. Ajánlom neki, nem is annyira az iránta való jóakaratból, mint szép magyar nyelvünk védelmében, hogy ha már képtelen abbahagyni az írást, hát legalább tanuljon meg magyarul, olvasson könyveket, főleg a szépirodalmat így bővülhetne szókincse és értelmesebben tudná kifejezni magát. De ő csökönyös, mint az öszvér, nem fog rajta a szép szó és igy kerülnek lapjába oly kifejezések, mint amiket legutóbb is olvashattunk. Itt is utánozza a magyar nemest, aki azt mondta: “nem irok, nem olvasok”; ő azonban sajnos ir, csak nem olvas. Az Ember okt. 17-i számában négy oldalon át folytatja a “Vádemelést” dr. Farkas és dr. Görög ellen, “amelyet piruló arccal és ökölbe szorított kézzel, de mégis emberfeletti önuralommal Írtam.” Elhiszem, hogy “ökölbe szorított kézzel’’, vagy 20 hasábot leírni tényleg emberfeletti ere szükséges. Csak ilyen “Übermench” képes ezt a műveletet elvégezni. De tréfán kívül, szabad annak tollat venni a kezébe, aki olyan szerencsétlenül nyavalyás felháborodásának kifejezésében, hogy azt “ökölbe szorított kézzel” Írja? Nem kívánok a cikk lényegébe beleszólni, mert a szereplőket nem ismerem, viszont dr. Kiárt ismerem annyira, hogy Írásából is felismerjem mü- felháborodását. Neki nem a 600 ezer magyar zsidó mártír fáj, nem is az állítólag kifosztott asszony, ha nem az, hogy a Zsidók Világszövetségének elnöke és titkára nem az ő nyomdájában csináltatja a Világszövetség lapját; és főleg az, hogy a zsidó munkaszolgálatosok ügyének kezelésére a Világszövetséget ismerték el hivatalos közegnek. Ezt szeretné elkaparintani tőlük és ezért van a mocskolódás. Újból népszerű lett a bűvészkedés A hókusz-pókusz művészete, úgy is mint kedvtelés, úgy is mint szórakoztatás, újból tért hódit. Warren Kaps, a Society of American Magicians vezetőjének véleménye szerint a büvészettel több mint 25 ezer egyén foglalkozik “komolyan”, ki- sebb-nagyobb mértékben hivatásos minőségben. A szervezetnek 2 ezer tagja van. A bűvészkedést manapság egészen más divat szerint gyakorolják, mint régebben. A mai hallgatóság nem hisz a varázslatban és a mai szemfényvesztőknek nem az a céljuk, hogy félrevezessék a hiszékeny közönséget. A mai bűvészek nagy népszerűségre tesznek szert azáltal, hogy ügyes trükk- jeiket vidám tréfákkal tarkítják; pl. tojást tesznek egy zsákba és élő tyúkot húznak ki belőle. A szemfényvesztő trükkökkel pedig felcsigázzák a közönség érdeklődését, mert mindenki próbál rájönni a fortélyos fogás nyitjára. A kereskedelmi vállalatok is egyre gyakrabban alkalmaznak bűvészeket az árubemutatóknál és az ügynökök kiképzésénél. Sőt, az ügynököknek is ajánlják egyes büvésztrükkök betanulását, amely- lyel elszórakoztathatják a leendő vevőket. Lehet, hogy egy-egy “jó fogás” varázsa alatt az ártatlan szemlélő'észre sem veszi, hogy eladtak neki valamit. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. T. S______________________________________1 Paál Mát hé: Gyorsfénykép
