Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-16 / 29. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 16, 1964 Hajtsuk végre, amit az alkotmány előír! * f A Nation hetilap julius 13-i számában az egyik vezércikk, a Mississippiben végbement események­kel kapcsolatban olyan helyes konklúziókat von le, hogy érdemesnek tartjuk teljes egészében le­közölni: A julius 7-iki külön kiadásában a Nation, “Time to Kill Jim Crow” cim alatt kijelentette, hogy az alkotmány “nem olyan okirat, amelyet minden egyes helyi adminisztráció kénye kedve szerint el­fogadhat, vagy elutasithat.” A Nation továbbá azt irta, hogy ha Mississippi államban a négerek választójogainak biztositására minden más mód­szer csődöt mondott, akkor fegyveres katonaság­gal, sőt tankokkal és kézigránátokkal kell meg­védeni ezen jogaikat. A Nation ma is ezt mondja. Négerek és fehérek egyaránt kell, hogy szaba­don leadhassák szavazataikat, szabadon utazhas­sanak, imádkozhassanak, Írhassanak és meg legyen szabadságuk mindenütt az Egyesült Államok te­rületén. Ha ezekkel a szabadságjogokkal nem élhet nek, akkor az alkotmány nem más, mint egy da­rab papír. Mississippiben csak az a lehetőség van négerek számára, hogy meghunyászkodjanak a fehérek előtt. Ha más államból fehér ember oda­megy, hogy a négereket segítse a szavazójoguk el­érésében, azt szabadon megtámadhatják és meg­gyilkolhatják. Sok helyen a törvény végrehajtásá­val megbízott közegek összeszürik a levet a gyil­kos fajgyűlölőkkel, vagy maguk is tagjai lincselő csőcselék-szervezeteknek. Náci Németországról s általában a fasiszta államokról mondták, hogy ott gonosztevők vették át az államhatalmat és a tör­vénytisztelő polgárok némák voltak, vagy halot­tak. Ez nem áll nagyon messze attól a helyzettől, ami a legmélyebb Dél egyes helyein fennáll. Az alabamai William Bradford Huie Philadel­phia, Miss.-bői tett jelentésében összehasonlítja az ottani helyzetet Auschwitz-el és az algériai ter­rorizmussal a polgárháború idején, mielőtt de Gaulle elnyomta a francia szélsőségeseket. Huie rámutatott arra, hogy ebben az évben már leg­alább öt embernek teljesen nyomaveszett Mississip piben — és még csak félév múlott el. A fajgyű­lölő terroristák tevékenységeibe való be nem avatkozást “mérsékeltség”-nek szerepeltetik. Ez nem mérsékeltség, hanem vérontás, amely még több vérontásra vezet. Nincs különbség a négerek vére, az integrációsok vére és a szegregációsok vére között, ha az elnök csapatokat küld oda, ahol a törvényt megszegik és vérontásra kerül a sor. Nincs más különbség, kivéve az, hogy akiket ma megölnek azok az alkotmányt védik; a törvény- szegők pedig szembeszállnak vele.' Kennedy igazságügy miniszter kijelentette, hogy a Mississippi-i események “a helyi törvények ha­táskörébe tartoznak” és a szövetségi hatóságok­nak csak “nagyon korlátozott” lehetőség nyílik a beavatkozásra. Az ő véleményének ellentmond hat egyetemről 29 professzornak a szakvéleménye, akiknek szószólója Mard de Wolfe, a Harvard- egyetemről. A jogszakértő professzoroknak az a véleményük, hogy az elnöknek, — a törvénykó­dex 333. szakaszának, 10. bekezdésének értelmé­ben,— teljes hatalmában áll a beavatkozás, amely feljogosítja, hogy “megtegyen bármilyen lépést, amit szükségesnek tart, hogy egyes államokban el­nyomjon lázadást, erőszakosságot, törvényellenes szövetséget, összeesküvést, ha ezek ellenszegül­nek, vagy gátat emelnek az Egyesült Államok törvényei végrehajtásának...” A jogászok belátják, hogy Mr. Johnson és igaz­ságügyminisztere talán nem látják elérkezettnek az időt a beavatkozásra Mississippiben. Abban az esetben, mondják Mr. Wolfe és kollégái, ne úgy állítsák be a dolgot, hogy nincs felhatalmazásuk, hanem hogy szemet hunynak a törvényszegésnek. Az Egyesült Államokban kiosztották az idei sza­badságérmeket, a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést. A 30 kitüntetett között van — többek között — John Steinbeck, Nobel-dijas iró; T. S. Eliot Nobel-dijas költő, Walt Disney filmgyártó és Walter Lippmann, a neves publicista. KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! Kormányvédelmet Mississippiben (Folytatás a 2-ik oldalon) alapját képezik ennek a nemzetnek, azért elhatároztatott, hogy ez a Tanács a legma­gasabb elismeréssel megdicséri a hős amerikai­akat, akik a polgárjogokért harcolnak Mississippi­ben és másutt az országban és, hogy a Tanács elitéli a törvényellenességet és erőszakot, amit Mississippiben megtűrnek és bá­torítanak, továbbá ez a Tanács sürgeti az Egyesült Államok elnökét, hogy nyújtson azonnali és teljes szövet­ségi védelmet a Mississippiben lakók életének és testi épségének biztositására, úgyszintén azoknak a bátor amerikaiaknak biztositására, akik odamen­tek nemzeti létünk alapját képező de nokratikus jogok és elvek érdekében dolgozni.” Jogtudósok ellenzik Kennedy álláspontját Egyetemi jogi fakultások 29 tan ra közös nyi­latkozatban visszautasította Robert Kennedy igaz­ságügyminiszter kijelentését, miszerint a szövetsé­gi kormánynak nem áll hatalmában fegyveres vé­delmet nyújtani Mississippiben és a törvénykönyv llyenvonatkozásu tételeivel ..bizonyították be az el­lenkezőjét. A nyilatkozat szerint: “Az Egyesült Államok Törvénykönyve 333. sza­kaszának 10-ik pontja felhatalmazza az elnököt ál­lami katonaság és az Egyesült Államok katonai erőinek használatára, ‘amikor véleménye szerint törvénytelen akadályok, kombinációk, vagy gyüle­kezetek lehetetlenné teszik az Egyesült Államok törvényének a megszokott eljárásokkal való érvé­nyesítését.’ “Ha tehát az elnök belátja, hogy megszokott tör­vényes eljárásokkal nem lehet Mississippi néger polgárainak szavazati jogát biztosítani, vagy más amerikaiaknak jogait megvédeni... a fent idézett szakasz alapján fegyveres védelmet nyújthat ezen jogok biztositására. “Természetes, hogy Robert Kennedy tudatában van ennek, hiszen 1962-ben Kennedy elnök a 333- as szakasz alapján intézkedett, amikor katonaságot küldött a Mississippi Egyetem ete. “Kétségtelen, hogy Mississippiben erőszak, kombi náció és összeesküvés akadályozza az Egyesült Államok polgárjogi törvényének végrehajtását.” A nyilatkozatot a Columbia Egyetem, a Harvard, a New York, a Pennsylvania és a Yale Egyetem Jogtani Fakultásához tartozó professzorok Írták alá. George Meany, az AFL-CIO központi elnöke, minden- állami és városi szakszervezeti tanácshoz intézett körlevelében “nagy történelmi esemény­ként” üdvözölte a Civil Rights Bill törvényre eme­lését és arra sürgette őket, vegyenek részt minden tevékenységben a törvény kivitelezése érdekében. “A munkásmozgalomnak különleges felelőssé­ge van. A törvény VII. szakasza, amely az egyenjo­gú foglalkoztatásra vonatkozik, csak egy évvel ké­sőbben lép érvénybe, de nekünk nem szabad addig várni,” Írja Meany és rámutat arra, hogy bár az AFL-CIO már előbbi konvencióin is hasonló állás­pontra nelyezkedett, a gyakorlatban nem értek el teljés eredményt. Most arra sürget, hogy a mun­kásmozgalom járjon elől a polgárjogok gyakorlá­sában. ★ William Fitts Ryan, New York 20. kongresszusi kerületének demokrata képviselője, Mississippiből visszatérve, sajtókonferencián kijelentette, hogy arra a következtetésre jutott, miszerint a három eltűnt fiatalember sorsáról a helyi sheriff és sze­mélyzete tudna a legtöbbet mondani. “A hatóság s a fajüldöző szervezetek közötti összejátszás álta­lában ismert tény az államban és nincs okom hin­ni, hogy ez nem terjedt ki ezen ifjak eltűnésére is,” mondotta. “A városokban és falvakban a hely­zet egyre jobban megközelíti az anarchiát és ha a kormány nem lép fel döntően, akkor további erőszak és vérontás lesz.” Hasonló vádakat emelt William B Huie, a N. Y. Herald Tribune riportere, aki azt irta cikkében, hogy “a városi, megyei és állami rendőrség szá­mos tagja tartozik a KKK-hez.” Mig százával állí­tottak be embereket a vidék kikutatására, vizek kotrására, az FBI elmulasztja a leggyanusabbakat kivizsgálni, a helyi rendőrséget, akik az ifjakat le­tartóztatták, amiről mások nem is tudtak.” ★ Roy Wilkins, az NAACP vezetője, dr. Kenneth W. Clement, az Országos Orvosszövetség elnöke és dr. Alonzo Yerby, a newyorki egészségügyi hiva­tal elnöke, sürgönyileg fordultak Johnson elnök­höz, hogy létesítsen egészségügyi intézményeket Mississippiben az ottmüködő polgárjogi munkások kiszolgálására. A kérelemre az késztette a vezetőket, hogy Moss Point, Miss.-ben fehér fajüldözők golyózáport in­téztek egy épületbe, ahol 300-an gyülekeztek pol­gárjogi tanácskozásra. Jessie Stalworth 19 éves leányt súlyos hassérüléssel kórházba kellett szállí­tani. “Ez az eset alátámasztja balsejtelmünket, hogy a polgárjogi mozgalom tagjai ellen a támadá­sok szaporodni fognak és egészségügyi ellátásuk­ról gondoskodni kell. Gondot okoz az, hogy az ily támadások sérültjeit nem fogják azonnali és kielé­gítő orvosi segélyben részesíteni,” írták az elnök­nek. , ★ Az NAACP országos központi vezetőségének 8 tagja Mississippiben végzett négynapos körültekin­tés után, Memphis-ben megtartott sajtókonferen­cián 'az államot “rendőr-államnak” nevezte, ame­lyet a szövetségi kormánynak kellene átvenni és kormányozni. “Úgy találtuk, hogy a törvények semmibevevé­se, bombázások, lövöldözések, lázadások, fenyege­tések, gyűlölet és terror uralja az államot. A nége­rek még mindig rabszolga állapotban élnek itt, s bál- úgy hisszük, hogy vannak fehér polgárok, akik betartanák a törvényt, a rendőrség megfélemlítése alatt állanak”, mondotta a küldöttség egyik tagja. iaaro Mendez m tévedése Igen sajnálatos, hogy e sorok Írója nem beszél Tagalogul (a Fülöp szigetek népének ősi nyelve) de még spanyolul sem s igy képtelen Mauro Men­dez . urat közvetlenül tudatni tévedéséről. Az is sajnálatos hogy Mendez ur nem tud magyarul és igy nem olvashatja e sorokat. Pedig ez, ki kell je­lentenünk, igen hasznos volna számára, de összes honfitársaira is. De hogy minden további nélkül a tárgyra tér­jünk, tudatnunk kell olvasóinkat arról, hogy Mau­ro Mendez ur a Fülöp Szigetek köztársasága kül­ügyminisztere. Tévedése pedig abból áll, hogy Tokióban baráti látogatásáról való hazatérte után kijelentette, hogy szerinte az Egyesült Államok­nak meg kell támadnia — Észak Viet Nam-ot. Ha rajta múlna a dolog, hangsúlyozta a gyengébbek kedvéért ez a harcias Fülöp Szigetbeli—ő minden tétovázás nélkül megtámadná Észak Vietnamot. Akárcsak MacArthur akarta tenni Észak-Koreával, fűzte hozzá nem csekély nosztalgiával. Amikor egy, a gyarmati elnyomásból csak nem­rég felszabadult ázsiai nép felelős vezetője arról beszél, hogy szeretne megtámadni egy másik ázsiai népet, az valóban elszomorító tény. Ami­kor egy ilyen felelőtlen felelős személy egy har­madik állam hadseregével akar megtámadni egy testvéri ázsiai nemzetet az még elszomorítóbb. És amikor mindezek tetejébe még az atombombára is célozgat (mert MacArthur köztudomásúlag sür­gette Kina atombombázását az Észak-koreai hábo­rúval kapcsolatban) akkor nincs más hátra mint kétségbevonni az illető épeiméj őségét­A sors különös iróniája következtében, azon a héten, amelyen Mendez ur ezt az elképesztő kije­lentést tette, egy jelenleg Amerikában tartózkodó honfitársnője — akinek atyját Mendez ur jól is­meri — rettegve készült Floridába utazni, ahova férje a Fülöp Szigetek kormánya megbízásából előzőleg tanulmányútra ment. Tudomásunk van arról, hogy a fiatal asszony, aki mint a legtöbb Fülöpszigetekbeli olajbarna szinü, megkérte egyik ismerősét: tudassa Manilában élő szüleit abban az esetben, ha a déli faji mániákusok útközben megtámadnák vagy megölnék! Mendez ur tehát súlyosan téved, amikor min­denáron Észak Vietnammal vagy Kínával akar há­borúzni. Mendez urnák több védeni valója van az Egyesült Államokban mint Dél vagy Észak Viet­namban. Ugyanis az Egyesült Államok egyes ré­szeiben, a déli államokban például, Mendez ur még mindig nem számit embernek, még ha amo­lyan hangosan követeli is az ázsiaiakkal való há­borút. És Mendez ur, akárcsak itt tartózkodó hon­fitársnője és minden más szinesbőrü, akár ameri­kai, ázsiai afrikai az életét veszi kezébe, ha — egész embernek akarja magát tekinttetni a déli államokban. Ha minden áron háborút akar Mendez ur, EZ ELLEN HADAKOZZON! Követelje a háborút a faji megkülönböztetés ellen — minden országban! Követelje a háborút a szegénység, a betegség és a butaság ellen. És emiatt nem is kell neki Észak vagy Dél-Vietnamba fáradnia. Van abból elég a saját hazájában is. Már 1,2 millió algériai gyermek jár rendszere­sen iskolába; a pedagógusok többsége is algériai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom