Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-05 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 5, 1964 8 ^ ^ ^ f f | 7 i [ i i i i'-»r " ■ ■ ■ * ŐSZINTÉN SZÓLVA A A A A A A A A A A A^_A_A_A^ Érthetetlen, hogy még mindig vannak emberek, akik nem hiszik el, hogy a néger egyén és a néger nép maga sem talál igazságot a fennálló törvények ellenére az amerikai bíróságok előtt, töb- bé-kevésbbé az egész országban, de feltétlenül a déli államokban. Megjegyzéseimre a New York Times október 23, 24 és 26-iki számaiban megjelent ilyen vonatkozású hirek adnak alapot. Az egyik híradás Jackson Miss.-ből, arról számol be, hogy Watkins kerületi biró 9 fehér vádlottat pénzbírságra és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt, olyan cselekedetekért, amikre a törvénykönyv halálbüntetésig terjedhető büntetést szab ki. A 9 fehér fiatalembert néger lakóházak és templomok bombázásával és felgyujtásával vádolták, és ez ellen a vádlottak nem is tiltakoztak. A biró avval indokolta a különösen enyhe büntetést, hogy “kívülről” jövő polgárjogi harcosok mértéken felüli módon kihívták a vádlottak jogos fölháborodását, hogy ezeknek a polgárjogi harcosoknak egy része alacsony erkölcsű és tisztátlan. És, tette hozzá a biró, miután önök jó családból való fiatalok, megérdemlik, hogy még egy alkalmat nyújtsunk a jó magaviselethez. (! ?) A híradás még hozzáteszi, hogy ez az itélethozás a vádügyész és a védőügyvéd között létrejött megegyezés után történt. A másik híradás szintén Jackson, Miss.-ből jön. Ez arról szól, hogy Cox szövetségi biró az igazságügyi miniszter képviseletében előtte megjelent szövetségi államügyészt börtönbüntetéssel sújtotta a “bíróság megvetése” címén, amiért nem volt hajlandó a helyi vádtanács által hozott vádiratot aláírni a minisztérium utasításának megfelelően. Gox biró továbbá megidézte magát az igazságügyminisztert is, indokolja meg, miért ne Ítélje el őt is hasonlóképen. A dolog háttere az, hogy az igazságügyminisztérium felhívta a Mississippi körzeti szövetségi bíróságot: emeljen vádat egyének ellen, akik polgárjogi harcosok ellen több- rendbeli bűnöket követtek el. Ezek között volt a három fiatalember — Chaney, Schwerner és Goodman — bestiális meggyilkolása is. A kijelölt vádtanács azonban ehelyett más irányban folytatott vizsgálatot, amikre a minisztérium nem volt kiváncsi. Ily módon a vádtanács vádat óhajtott emelni két néger ellen, akik a vád tanúi voltak egy polgárjogi bűnügyben. Ez volt az a vádirat, amit a minisztérium ügyésze nem volt hajlandó aláírni; és ezért ítélte el őt Cox szövetségi biró. A híradás még hozzáfűzi, hogy Cox biró Kennedy elnök által 1961-ben történt kinevezése előtt ügyvéd volt Jackson-ban, és működése során polgárjogi ügyekben legtöbbször a szövetségi kormány ellen döntött. Chaney, Goodman Schwerner. A harmadik hir arról jelent, hogy a “RAMPARTS” nevű független katolikus folyóirat egyik vasárnapi száma cikket közöl Louis Lomax neves néger iró tollából. A cikk leirja Chaney, Schwerner és Goodman kegyetlen meggyilkolásának történetét, szemtanuk bemondása alapján. A folyóirat kiadójának az volt a szándéka, hogy a bizonyítékokat átadja az igazságügyminisztériumnak, ha az kezeskedni tud a tanuk életbiztonságáért. De ez Cox biró eljárása után hiábavalónak és veszedelmesnek mutatkozott. Edward M. Keating, a kiadó és William Künstler, az ismert polgárjogi ügyvéd, sajtókonferencián kijelentették, hogy ilyen körülmények között a szemtanuk életüket kockáztatják, ha nevük nyilvánosságra kerül. Lomax leirja a három fiatalember embertelen kegyetlenséggel való meggyilkolásának felháborító részleteit. (Lásd cikket az első oldalon). Ez a három hir végeredményben mind egy pontra mutat, még pedig arra, hogy a fennálló körülmények között az amerikai igazságszolgáltatás teljesen képtelen a szegény embernek és az elnyomásban szenvedő, előítéletekkel üldözött kisebbségi csoportok tagjainak igazságot juttatni. Mit lehet remélni egy bírótól, aki barátságos kéz- recsapással büntet bombadobókat és gyujtogató- kat? És ezek az állami bírók a helyi politikusok közül kerülnek ki, akiknek az igazság nem erkölcsi, hanem politikai kérdés, amelyet alávetnek a helyi' érdekeknek és előítéleteknek. És mit lehet remélni a szövetségi igazságszolgáltatástól, amely nem tud saját igazságának érvényt szerezni, saját testületének tagjai fölött, amikor igazságot akar tenni? Ne is szóljunk a számos esetről, főleg polgárjogi és munkásügyi esetekben, amikor nem is nagyon óhajt a szövetségi kormány igazságot tenni. Mit lehet várni olyan nyomozó testülettől, mint az FBI, amely személyzetét főleg déliek, de különösen a helyi emberek közül toborozza? El lehet képzelni, hogy egy ilyen nyomozó, aki ugyanazoktól az előítéletektől van eltelve, barátait vagy rokonait gyanúsnak fogja találni? Mit lehet várni a szövetségi bíróktól, akiket a helyi társadalom vezető jogi személyei közül kell kinevezni? Gyermeki ártatlansággal határos dolog ilyen emberek kezéből pártatlan igazságot várni; azt várni, hogy ilyen emberek egy fenkölt igazságérzet alapján, esetleg sajátmaguk, vagy rokoA választási korteskedésnek vége van, de az ígéreteket nem felejtettük el. A Liberal Párty nagygyűlésén New Yorkban, Johnson elnök a főleg munkásokból álló hallgatóság érdekeinek megfelelő ígéreteket tett és azt a munkásosztály előnyösen kihasználhatja a jövőben. A humanitárius és reformokat létrehozó Roo_ sevelt. hasonmásaként állította be magát. Támadta a duskálodó társadalom dicsőítőit, akik azt állít ják, hogy “a régi küzdelmek elmúltak... a régi célkitűzéseket megnyertük”. A valóságban: “mi még mindig harcolunk azért, hogy minden amerikainak, fajra, vagy hitre való különbség nélkül egyenlő lehetősége legyen mindenben bővelkedő országunkban, ennek a harcnak még nincs vége, de közösen meg fogjuk nyerni.. .” Lincoln-ról is nyilatkozott: “Száz évvel ezelőtt aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot, de a függetlenség csak nyilatkozat maradt és nem tény és még sok munka vár ránk e téren.” Ez a nyilatkozat túlhaladja minden előző politikai vezető véleményét a néger nép elnyomatásának méretéről és a felszabadításának feladatairól, amit Johnson elnök összekapcsolt az általános népjóléti célkitűzéseivel : “Mint ahogyan az akkori elnök vezette a rabszolgaság megszüntetésére irányuló mozgalmat, a jelenlegi elnök — az önök kezének, szivének és támogatásának segítségével — vezetni fogja a szegénység megszüntetését célzó mozgalmat az országban.” Más ígéretei is határozottan tulmentek az eddigi hivatalos terveken: LAKÁSÉPÍTÉS: 1975-ig “legalább kétmillió otthont kell felépítenünk évente, a jelenlegi egymilliónál valamivel több aránnyal szemben. Újjá kell építenünk a hét millió lakást”, amelyekben nincsen csőhálózat, sem vízvezeték. Ez megfelel a'z AFL-CIO célkitűzésének a lakásviszonyok javítását illetően. Johnson a lakásviszonyok tanulmányozásának tízszeresére való emelését ajánlotta. MŰVELŐDÉS: “Hisszük azt, hogy minden fiú leány, aki zászlónk védelme alatt született, annyi művelődésre jogosult, amennyit magába szívhat és célunk az, hogy készen álljon számára a tanterem, képességgel és rendes fizetéssel rendelkező tanító személyzettel.” Ez kiterjedtebb népmü- velődési programot helyez kilátásba, mint amit eddig terveztek még maguk az oktatási szervezetek is. EGÉSZSÉG: “Egészségügyi kutatást irányító vezetőséget” sürgetett a különböző súlyos betegségek megszüntetésére; 27 millió 60 éven felüli ember egészségügyi szolgálatát s “meggyőződésünk, hogy a társadalmi biztosítás keretében kell létesítenünk egészségügyi ellátást és meg is fogjuk tenni.” Ez a kijelentés már nem csak az idős polgárok korlátozott egészségügyi ellátására vonatkozott, amelynek törvényjavaslatát a kongresszus nemrégen elvetette. Johnson továbbmenő gondolatot fejtett ki, és az amerikai népnek is ez legyen a célkitűzése: általános egészségügyi ellátást minden dolgozónak a társadalombiztositás keretén belül. RöVIDEBB MUNKAHÉT: Ezt Kennedy határozottan ellenezte. Általánosságban Johnson is eb lene volt, bár támogatta a túlzásba menő túlórázás korlátozását. Most arról beszélt, hogy több szórakozási alkalmatosságra lesz szükségünk “mert naponta kevesebb órát és hetente kevesebb napot fogunk dolgozni.” A munkásosztálynak ezt úgy kell értelmezni, mint buzdítást annak a kérdésnek újbóli felvételére, hogy a szövetségi Fair Labor Standards Act-ben megállapított törvényes munkaidőt terjesszék ki arra a sokmillió munkásra is, akik jelenleg ki vannak rekesztve e törvény védelméből, vagyis szállítsák le számukra a heti munkaidőt a munkabér leszállítása nélkül. naiknak érdekei ellenében döntsenek. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók és elnyomott kisebbségiek csak olyan igazságszolgáltatási rendszertől várhatnak igazságot, amely a nép akaratán nyugszik, amely megbízását a nép kezéből demokratikus utón nyeri, amelynek közegei a nép érdekeit szolgálják, nem pedig a gazdasági rendszer kinevezetlen uralkodóinak hajbókolnak (és közben a saját zsebüket is jól megtömik.) A dolgozóknak és az elnyomott kisebbségeknek arra kell törekedniök, hogy olyan kormányzatot helyezzenek hivatalba, amely a lakosság túlnyomó többségét képező dolgozók és kisebbségek érdekeit tartja feladatának. NÉPJÓLÉT VAGY HADVISELÉS: “A szövetségi kormány elavult és idejétmúlt tevékenységeiből kivonunk pénzösszegeket és személyzetet — és nem célunk a Defense Department keretében WPA-t felállítani (a ’30-as évek gazdasági krízisé ben felállított Work Projects Administration) —• és ezeket az összegeket arra fogjuk fordítani hogy kivitelezzük egészségügyi, oktatási átképző és a szegénységet megszüntető programunkat.” A “NAGYSZERŰ TÁRSADALOM”: Johnson ékesszóló kritikát fejtett ki a szennyezett levegős cement-tömbökből álló csufságos amerikai városokról, a tv-vel és kis mechanikus felszerelésekre korlátozott bérházi életmódról. A városok szépítését sürgette, a természet hozzáférhetőségét minden ember számára, a talajjavítást, a területi tervezést, parkosítást és erdőfejlesztést, a művészetek és a gondolkozás bátorítását. A közhangulat megfelelő bátorításával, ennek az álláspontnak az alapján megindítható lesz a városok tervezése, olyan szórakoztatási és kulturális program lefektetése, amely eltörpítené a New Deal idején életbeléptetett kezdeményezéseket. Nincs értelme mérlegelni, hogy ezek az Ígéretek, milyen “komolyak.” Johnson nem csupán bérelt írnok szövegét olvasta fel; jártas a felvetett kérdésekben, határozott és tudatos álláspontját közvetítette hallgatóinak. Csupán az ugyanabban a beszédben hangoztatott kommunista-ellenessége — bár mérsékeltebb volt más politikusokénál — vezet arra a következtetésre, hogy a változatlan külpolitika okot szolgáltathat a belügyi Ígéretek be nem tartására.Amellett Johnson a magasabb profitot is sürgette, ami gyakran összeütközésbe kerül a társadalmi jóléti tervekkel. Ha sok ember várakozó álláspontot foglal el, akár cinikusan, akár reményteljesen, kétséges az Ígéretek betartása. Ha azonban a milliók többsége aktivan lép fel az Ígéretek teljesítéséért, egy válójában következetes békeprogramért, akkor az Ígéretek jelentős mértékben megvalósíthatók. Nem tud segíteni TRENTON, N. J. — Megértem a lapkonferencia határozatát és egyetértek vele. Én minden héten a 15. oldalt nézem meg először, s bizony azok a bekerített nevek ijesztően szaporodnak. És ez nem jót jelent. A fiatalság meg nem törődik vele, mert magyarul nem igen beszélnek, nemhogy olvasni tudnának. A mai fiatalok helyzete a legtöbb esetben meglehetősen jó, nem úgy, mint amikor én idejöttem 1903-ban és 5 cent órabérért dolgoztam. Ennek természetesen csak örülni lehet, de hogy mit hoz a jövő, azt nem tudhatjuk. Sajnos a legjobb akaratommal sem tudok uj előfizetőt szerezni a lapnak,, mert akiket ismerek, azoknak jár a lap és igy csak a magam szerény tehetsége szerint küldhetek valamit, ebből a kis nyugdíjból többre nem telik. Mrs. S. S. íj MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA - 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az | előfizetésem. Itt mellékelek $...................A r. Cím: ................................................................ j Név: .................................................................. Város:......................................Állam:............ Favágó »•••< Vidor Perlő: VÁLTSUK VÁLÓRA A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYIGÉRETEKET