Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-22 / 43. szám

Thursday, October 22, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD auoGyan én-Cátom... írja: EMU Veszedelmes dolog a tejivás Az embert gyerekkorában sok mindenre próbál­ják megtanítani, vagy rászoktatni, a legtöbbjére kevés eredménnyel. Közismert gyerektermészet, hogy nagyobbára attól húzódik, amire tanítják, vagy szoktatják. Inkább magától tanul meg olyan dolgokat, amik a kedvére valók, még akkor is, ha nem szolgálja a javát, amit megtanult, vagy amire rászokott. Úgyszólván kivétel nélkül minden gyereket tej- ivásra igyekeznek rászoktatni jó szülei, mert meg­győződésük, hogy a tej feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egészséges, erőteljes felnőttekké fejlődjenek. Vannak gyerekek, akik követték a szülői tanácsot és örök életükre hűséges tejivók lettek. Ezek ki­sebbségben vannak azokkal szemben, akik éppen a szülői nógatás következtében hadat üzentek a tejnek és mindent megisznak: kávét, teát, sört, bort, pálinkát — szükség esetén kivételesen még vizet is —, csak tejhez nem nyúlnak .félvilágért sem! Én az előző csoporthoz tartozom. Tejivó vagyok, de az aludttejet sem vetem meg. Beismerem, hogy jó szüleim sok tanácsát elengedtem a fülem mel­llett, hát legalább ezt az egyet hűségesen követem és arra egyelőre — úgy véltem eddig — nem fizet­tem rá. Vannak sokan, akik hasonlóképpen megfogad­ták ezt az egy tanácsot és abban a meggyőződés­ben élték le 50, 60, 70 vagy több esztendejüket, hogy ők jó gyerekek voltak, rendes felnőttekké fejlődtek, egészségesek a tejecskétől és mert “ép testben ép lélek”, ők belsőleg és szellemileg is ér­tékesebbek, mint polgártársaik, akik tej helyett minden mást megisznak, még vizet is. Nem kívánom ilyen polgártársaimnak, hogy olyan csalódás érje őket, mint amilyen engem ért a múlt hónap egyik vasárnapján, amely olyan szé­pen és gyanútlanul kezdődött, mint más rendes kaliforniai verőfényes vasárnapok. A csalódás okozata visszanyulik néhány hét­re, amikor egyik újonnan akvirált nőismerősünk a Hollywood Boulevard kis japán éttermére hívta fel figyelmünket. Szerinte ilyen még nem volt. A rendkivüliség nemcsak abban rejlik, hogy minden zamatos, hanem ezenkivül és felül abban is, hogy csak olyan ételeket és italokat szolgálnak fel, ame­lyek az emberi szervezettel teljes összhangban áll­nak és a jó egészséget szolgálják. Addig és olyan lelkesedéssel beszélt a nő, amig elhatároztuk: ezt az éttermet fel kell keresnünk és szembe kell néznünk a csodával, amilyen konyhá­ból ezideig még nem került elő... Úgy is volt: a fentebb említett vasárnap délután, a megfelelő étvággyal felszerelve, helyet foglaltunk a japán étterem egyik asztalánál és a kezünkbe adott ét­lap tanulmányozásához kezdtünk. Az első csalódás akkor ért, amikor kiderült, hogy minden étel shrimp-nek nevezett tengeri her­kentyűt tartalmaz. Én nem vitatom, a shrimp jó étel — annak, aki szereti. Például én is szeretem. De én szeretem a marhahúst is, pláne levesben főve, félkövéren. Szeretem a borjúhúst is, pláne bécsi szelet formájában, lehetőleg olyan méret­ben, hogy kétoldalt lelógjon a tányérról. Sőt még a gyenge csibehust is szeretem, pláne paprikás előállításban, nokedlivel tarkítva. Mondom: a shrimpet éppen ilyen mértékben szeretem. A bibi ott van, hogy az egykoron szeretett marhahússal, borjúhússal, csibehussal és minden egyéb eredeti­leg vígan ficánkoló húsokkal együtt, évtizedekkel ezelőtt feladtam a shrimpet is. A japán étterem étlapja tehát hiába erőlködött a legválogatottabb shrimpes ételekkel, azokat egyik porcióm sem kívánta. Már-már arra az elhatározásra jutottam, hogy ez nem nekem való kávéház, amikor alul, az étlap legvégén felfedeztünk egy zöldségekből összeálli­; t/lM. jT&ithfy, \ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA '• 1437 Third Avenue, New York, N. Y, < (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8434 < > Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < * Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az orszif ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva . < : A. .A. -A. A. A. A I tott ételfélét, amelyet rögtön meg is rendeltünk két adagban, nehogy kifogyjanak belőle, aminek veszedelme fennforgott, mert kívülünk még két vendég nyüzsgött az étteremben. A kedves kiszolgálóleány teát kínált, amit a fe­leségem első szóra elfogadott. Én tejet kértem. (Emlékszel, nyájas olvasó: én megfogadtam a szü­lői tanácsot és tejivó lettem.) A kiszolgáló bizonyos elnézéssel adta tudtomra, hogy tej nincs, tea van. Belenyugodtam: legyen kivételesen tea, ha egy­szer a megalkuvást nem ismerő japán kávéházi szabályok azt írják elő. A tea azonnal az asztalra került és azzal együtt két könyvet is felszolgált a leány, hogy ne unat­kozzunk, amig az ételt készítik. Én minden könyv­be szívesen belenézek, az ember minden olvasni­valóból tanulhat, belenéztem hát az egyik könyv­be, amelyet egy japán professzor irt. A könyv át­adásakor a kiszolgáló leány diszkréten megsúgta, hogy a professzor a szóban forgó étterem tulajdo­nosának a nagybácsija. Apai ágon. Ezt mi örömmel vettük tudomásul. Főként az apai ágat. Lapozok a könyvben és uram fia! mit nem lá­tok: egy teljes szakasz a tejivással foglalkozik. No — mondok — ez nekem való, hadd lássam mit ir a tudós professzor az én kedvenc italom fogyasz­tásáról? Megláttam és bár ne láttam volna! Ha nem lá­tom, abban a meggyőződésben éltem volna le hát­ralevő éveimet, hogy ha másban nem is, legalább egy dologban jó gyerek voltam, okosan cseleked­tem, tejivó lettem. De láttam, elolvastam és amit megtudtam, az leverő rámnézve és mindenki más­ra. aki tejivásra adta bus fejét. Azt mondja az apai ágon lógó tudós professzor, hogy az emberiség legnagyobb átka a tejivás. Hogy miért? Azt is megmondja. Aszongya, hogy a tejivás addig jó a csecsemőnek, amig az anyatejet kapja. De csak addig és nem tovább. A csecsemőt addig szabad csak tejjel táplálni, amig az anya a tejé­vel táplálja, azután azokra az ételekre kell fogni, amelyeket a felnőttek esznek és előbb-utóbb ő is enni fog. A tudós professzor megrökönyödéssel mondja, hogy micsoda hallatlan gondolat tejjel, MARHA­TEJJEL etetni gyerekeket! A marhatej borjúnak való, amelyből ugyancsak marha lesz, amire le­szokik a szopásról és marhaeledelt fogyaszt. A mar­hatej négylábú borjúnak való és nem kétlábú anya­szült gyereknek, vagy felnőttnek, mert marhatej­jel az emberiség — marhaszokásokat, marhatermé­szetet szippant magába. Ez hát a magyarázata sok mindennek, amit ed­dig nem tudtunk megérteni! Nem is csoda, hogy a világ olyan, amilyen, mert hiszen marhatejjel ita­tott gyerekekből lettek a felnőttek, akiknek egy része még felnőtt korban is tejivó. Ez a magyará­zata annak, hogy mindent rosszul csinálnak, hábo­rúba is viszik a jobb sorsra érdemes embereket, holott mindezt el lehetne kerülni, ha abbahagynák a tejivás rossz szokását, amit valamikor a barbár­korban tettek magukévá a primitiv emberek, mert akkor nem volt tudós professzor, aki ennek a ve­szedelmére hívta volna fel a figyelmüket. Kedves tejivó kollégáim, ezt kellett nekem eb­ben a késői korban megtudni abban a bizonyos hollywood-boulevardi japán étteremben, amelynek tulajdonosa tudós professzorral és shrimppel spé- kelt ételekkel büszkélkedik. Amire elolvastam a tejivásról szóló szakaszt, sok minden felvilágoso­dott marhatejivástól némileg elhomályosult agyam­ban. Csoda-e, hogy a szerkesztőséghez egyik nagyra- becsült olvasónk levelet irt, amely szerint “EHN marhaságokat ir és a legtöbb írása a papirt sem érdemli meg”? Ennek a gyerekkoromban velem megitatott és azóta is fogyasztott marhatej az oko­zója. Ezért kérem az olvasót: a jövőben legyen el­néző velem szemben. Vegye tekintetbe, hogy a megfogadott szülői tanács áldozata vagyok és igy jár az. aki bor, sör és pálinka, de legalább is kávé és tea helyett tejivásra züllik. Még szerencse, hogy nem lettem szenátor, kép­viselő, tengernagy vagy tábornok, mert jelenlegi halmazállapotomban mégsem tudok olyan sok em­bernek annyi kárt okozni, mint fontosabb pozíció­ban okozhatnék! Mindez nagy baj, főként számomra, szerencsét­len marhatej-ivóra, de a bajt fokozza, hogy nem­csak megrögzött tejivó vagyok, hanem semmi haj­landóságot nem érzek kávéra, teára, sörre, borra vagy pálinkára áttérni, bár azoknak a fogyasztása valószínűleg nem járna olyan káros következmé­nyekkel, mint a marhatej ivása. Nekünk, tejivóknak, össze kéne dugni megal­vadt fejünket és a még megmaradt kis emberi eszünkkel kifundálni, hogy mitevők legyünk? Ta­lán kecske tejet fogyasszunk? Vagy báránytejet? Jobb lenne az?? Nem merem megkérdezni a pro­fesszort, apai ágon, mert attól tartok, hogy azt is eltütaná. Elvégre a kecske és a bárány is állat. Ha nem is olyan nagy, mint egy marha! Egymillió aláírás a Medicare érdekében Azok az amerikai polgárok, akik szeretnék a Medicare-t mielőbb megvalósulva látni, tovább folytatják a harcot érte. New Yorkban a Senior Citizens Golden Ring Council, amelynek 25 East 78th Street alatt van irodája, kérelmet nyújtott be az elnökhöz, hogy a választás után hívja össze a kongresszus különle­ges gyűlését, amelyen csak a Medicare ügye lesz a napirenden. E kérelem támogatására egymillió aláírás gyűjtését kezdte meg. A társadalombiztosítást módosító törvényjavas­lat amit a szenátus elfogadott és amely nagyobb nyugdijat és Medicare-t nyújtott, holtpontra jutott a szenátusi-kongresszusi közös bizottságban. A bi­zottság két republikánus tagja és a bizottság elnö­ke, Wilbur D. Mills, arkansasi demokrata képvi­selő, makacsul ellenez minden egészségügyi szol­gálatot a társadalombiztosítás, vagy a vasúti nyug­díjtörvény kiegészítésére. A kongresszus befejezte ülésszakát, miután a tagok 7,500 dollár évi fizetésemelést szavaztak meg maguknak. De a sok millió idős polgár, a munka- képtelenek, özvegyek és árvák, akik a sovány se­gélyjárulékon tengődnek, nem kaptak sem emelést, sem egészségügyi védelmet. Lyndon B. Johnsonnal megnyerhetjük a Medi­care-t! — mondja a Senior Citizens Council nyilat­kozata. Midőn felszólít minden polgárt, hogy sza­vazzon Johnsonra, arra is felkéri a tagokat és má­sokat. akik segíteni tudnak, vegyenek át aláírást gyűjtő iveket és segítsenek az egymillió aláírás összegyűjtésében. A sajtókonferencián javaslat hangzott el A Magyar Szó sajtókonferenciáján igen egészsé­ges javaslat hangzott el arravonatkozóan, hogy az újraválasztásukat kereső kongresszusi képviselők és szenátorok közül csak azokat támogassuk szava­zatunkkal, akik a Medicare-t támogatják. A szava­zópolgárok ilyen ésszerű eljárása nagy segítséget fog nyújtani ahhoz, hogy a jövőben a Medicare előnyösebb megbirálásban részesüljön a törvény­hozók részéről. A Medicare-re nemcsak az idősek­nek van szükségük, hanem azoknak is, akik remé­lik, hogy elérik az idősebb korhatárt. A fiatalokat pedig mentesiti attól a tehertől, amit idős szüleik és hozzátartozóik betegségei jelentenek számukra. Dr. Martin Luther King Nobel-békedijat kapott Az 1964-es Nobel-békedijat Oslóban dr. Martin Luther King-nek Ítélték oda. Ezt a kitüntetést minden évben a békéért és az emberi testvériséC* ért végzett kiváló munkáért aujan.. ui. ixilig íld" gyón megérdemelte a Nobel-dijat, mert ő volt az első kimagasló vezetője a néger mozgalomnak, a polgárjogi harcokban mindenütt elől járt és ne­véhez a jobb sorsért küzdő négerek ezreinek és a fehér lakosság jóérzésü rétegének szeretete és tisztelete fűződik. A norvég rádió félórás programban méltatta dr. King működését. Dr. Ralph Bunche, az első Nobel- dijjal kitüntetett amerikai, gratulált dr. Ringnék és elismerés érkezett számára a világ különböző részeiből is. Dr. King nagy meghatottsággal fogadta a meg­tiszteltetés hírét és igy nyilatkozott: “örülök an­nak, hogy más országok is törődnek a mi problé­máinkkal,” majd hozzátette, hogy az ő számára a békedij azt jelenti, hogy a világ közvéleménye azok oldalán van, akik a szabadságért és az emberi méltóságért küzdenek. Kijelentette, hogy az 54 ezer dollárt kitevő békedij minden krajcárja a pol­gárjogi mozgalom előmenetelét fogja szolgálni. | NAGYSZABÁSÚ BAZÁRT íj rendez a Los Angelesi Női Kör \ í nov 8-án, vasárnap egész nap í \ a MUNKÁS OTTHONBAN 1251 S. St, Andrews Pl. alatt Ebéd: Hurka, kolbász és sült csirke, í Belépődíj nincs Mindenkit szeretettel várnak S$$$$3t$36$3tX36S3e$S6S363í3t36$3t3636XS6X3í$3e9e$$$»63SaK$

Next

/
Oldalképek
Tartalom