Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-01 / 40. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 1, 1964 A MAGYARORSZÁGI TÁRSASUTAZÁSOKRÁL Az Országos Lapkonferencián felkerült javas­latok közül talán a legnagyobb lelkesedést az vál­totta ki, amely társasutazás megszervezését aján­lott Magyarországra, hogy amerikai magyarok részt vehessenek szülőföldünk felszabadulasának 20-ik évfordulójára tervezett ünnepségeken. A javaslat elfogadása után azonnal sokan érdeklőd­tek a részletek iránt, amelyek akkor még csak az elképzelés stádiumában voltak. Azóta az Ügyvezető Bizottság foglalkozott a kérdéssel és megtette az előzetes lépeseket. Ezek­re annál is inkább szükség vau, mert a megköze- itett repülőgép társaságok nagyforgalmu szezont v’árnak 1965-ben. Az érdeklődők száma is állan- lóan növekszik, annyira, hogy egy koráninduló csoport teljes létszáma már majdnem megvan. Bí a csoport Május 1-ét már Budapesten szán- lékszik ünnepelni. Vannak, akik júniusban, mások júliusban szándékoznak utazni. Ezek részére kü- ön csoport alakul. Az ügyvezető Bizottság fog gondoskodni a cso- Dortok vezetőiről. Intézkedni fog, hogy a lehető egolcsóbb viteldijat biztosítsa. Arról is gondos­kodni fog, hogy Magyarországon mindenki a leg­jobban érezze magát. Felkérjük az utazás iránt érdeklődőket, hogy kérdéseikkel forduljanak lapunk kiadóhivatalá- ioz, 130 East 16 Street címen. Az utazás minden -észletének alapos kidolgozása és sima kivitelezé­se érdekében ajánlatos, hogy az utasok minél ha­marabb jelentkezzenek. Elítélik az US üldöző politikáját A Kinai Népköztársaság és Észak-Vietnam kor- nánya avval vádolta az Egyesült Államokat, hogy i vietnami partok mentén elrendelt “üldöző” poli­tikája agresszív provokáció. A Vietnamba ki­rendelt amerikai haderők azt a parancsot kapták, hogy vegyenek üldözőbe minden “támadót,” még akkor is, ha Észak-Vietnam vagy Kina területére írnek. A Hsinhua pekingi sajtóügynökség egy rádió­jelentésben igy nyilatkozott: “Ez újabb komoly lépés a Johnson kormány részéről a provokáció íletbentartására és Indokínában az agresszív há- aoru kiterjesztésére.” A pekingi rádió továbbítás idézte az észak-vietnami sajtó tiltakozását is: ‘Szembeszökő provokáció (Észak Vietnam ellen) amely megsérti az ország szuverénitását, veszé­lyezteti biztonságát, amellett nagyban növeli a feszültséget a világ ezen részében.” ELÍTÉLIK AZ FBI JELENTÉSÉT Rochesterben és Philadelphiában, a rendőrség működését felülvizsgáló, polgári egyénekből álló aizottság vezetői kijelentették, hogy nem értenek jgyet az FBI-nak a nyári zavargásokról kiadott :anulmánya konklúziójával. Johnson elnök kérte [el az FBI-t, hogy a nyári hónapok folyamán a kü- önböző városokban történt zavargásokról ké­szített vizsgálatainak eredményét gyűjtse össze s ia ezekben bizonyos megszervezett tervszerűsé­get lát, arról tegyen jelentést. Az FBI igazgatója J. Edgar Hoover személye­sen adta át a jelentést az elnöknek. A jelentés megállapítja, hogy a sok helyen előfordult rend- :avarások és zendülések nem voltak faji jellegűek íem előre tervezett szervezkedéssel történtek és sem egyének, sem szervezetek nem álltak mögötte. (Előzőleg Paul R. Screvane, aki a harlemi zavar­gások alatt a newyorki polgármestert helyettesi- ;ette, olyan kijelentést tett, hogy szervezett cso­portok, köztük a Kommunista Párt, uszította a za­vargásokat.) A polgári bizottság vezetői, amelyhez a polgár­jogi mozgalmi vezetők, is csatlakoztak, egyetér- ;ettek az FBI jelentésével, de elitélték annak i konklúzióját, mely szerint a polgári bizottság ^elállítása megbénította a rendőrséget és ez idéz- :e elő a zavargások féktelen fosztogatássá való el­fajulását. Csak Rochesterben és Philadelphiában neveztek ki a rendőrség működésének ellenőrzésé­re polgári bizottságot és New Yorkban most van a City Council előtt hasonló bizottság felállítását ajánló javaslat. Ross J. Guglielmo, a rochesteri polgári bizott­ság vezetője megállapította, hogy a rendőrség mindenütt “óvatosan” járt el a zavargókkal szem­ben, de a “szakavatott vélemény ma már az, hogy az ilyen zavargásoknál ajánlatos az óvatosság.. . ha nem járnának el óvatossággal, az sokkal éle­sebb ellenállást vonna maga után, aminek nagyon káros hatása lenne a közéletre.” James Farmer a Congress of Racial Equality országos vezetője nem értett egyet avval az FBI kijelentéssel, hogy a rendőrség “óvatosan” járt el. “Voltak olyan incidensek is, amelyekben a rendőrség pont ellenkező magatartást tanúsított, amikor provokáló módon járt el,” mondotta. Whitney M. Young, a National Urban League ve­zetője és Jesse Gray, a harlemi házbérsztrájk szervezője megállapította, hogy a zavargásokat az általános reménytelenség és kétségbeesés, a nyomor, az iskolahiány, a lakásínség és a mun­kanélküliség idézi elő. A Warren-bizottság jelentése (Folytatás az első oldalról) Bemard Weisman nevii egyén helyezte el a lap­ban. Mark Lane newyorki ügyvéd szerint ez a Weisman néhány nappal a gyilkosság előtt beszél­getést folytatott egy olajmilliomossal, Jack Ruby- val és Tippit rendőrrel Jack Ruby mulatóhelyén. Jack Ruby volt az, aki Oswaldot Kennedy állító­lagos gyilkosát agyonlőtte, Tippit-et viszont állí­tólag Oswald lőtte agyon. Kikérdezte a bizottság Rubyt e találkozás körülményeiről és részleteiről? Kihallgatta-e a Warren-bizottság Weismant? És ha nem, miért nem? 2. A dallasi rendőrség 23 “felforgatót” tartott számon Kennedy látogatása idején. A lista elején Oswald neve állt. Hogy történt az, hogy a rendőr­ség egyedül Oswaldot nem tartotta aznap rendőr­ségi felügyelet alatt? 3. A Kennedy látogatás rendezősége jóformán az utolsó percben megváltoztatta Kennedy útvonalát Dallasban, úgyhogy az elnök autókaravánja a Texas Book Depository épülete előtt haladt el, ahol Oswald dolgozott. Ha Oswald valóban egyedül mű­ködött, hogyan tudta, hogy az elnök az ő épülete előtt fog elhaladni? Kihallgatták-e azt a városi tisztviselőt, aki az utvonalváltozást elrendelte? 4. A dallasi orvosok, akik Kennedy elnököt a merénylet után a Parkland kórházban megvizsgál­ták, azt mondták, hogy az egyik golyó elölről ha­tolt be az elnök nyakába. De ha az elnököt abból az épületből lőtték agyon, ahol Oswald tartózko­dott, akkor ez lehetetlenség volt, mert az elnök kocsija már elhaladt az épület előtt, amikor a lövé­sek eldördültek és az elnök háttal volt az épület­nek. 5. Hogy történt az, hogy ezek az orvosok meg­változtatták véleményüket, miután az elnök holt­testét a Bethesda, marylandi haditengerészeti kór­házban megvizsgálták és miután a titkos rendőr­ség tagjai beszélgettek a dallasi orvosokkal. Meg­magyarázza a Warren-jelentés e fordulatot? 6. Egy dallasi rendőr és a Texas Book Deposito­ry managere kijelentették a merénylet után, hogy ők a lövések elhangzása után azonnal felrohantak az épület első emeletén levő cafeteriába. Ott, egy asztal előtt ülve találták Oswaldot, kezében egy Coca Cola üveggel, amelyet az egy automatikus eladó készülékből vásárolt. Ha a Warren-jelentés Oswaldot nevezi az egyedüli tettesnek, hogyan volt lehetséges, hogy Oswald a hatodik emeletről a fegyver elrejtése után néhány pillanat alatt képes volt a második emeletre lerohanni (vagy felhozat­ni az elevátort és azon lejönni a második emelet­re), ott az eladó készülékből egy Coca Colát venni, asztalhoz ülni és azt nyugodtan iszogatni, úgy ahogy azt a rendőr és a manager állította? 7. Hogyan volt képes ezekután Oswald az épü­letből eltávozni, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ő volt a dallasi rendőrség felforgató listája elején? 8. Hogyan magyarázza a Warren-jelentés a kö­vetkezőket: Oswald a tett állítólagos elkövetése után gyalog, autóbuszon és taxin a Texas Book Depository-tól négy mérföldnyi távolságban lévő lakására ment, ott ruhát váltott, majd találkozott Tippittel és agyonlőtte. Mindezt 45 perc alatt. 9. Miért állította meg Tippit Oswaldot az utcán? Ismerték egymást? Ismerte Tippit Rubyt? 10. Miért hazudott Wade dallasi államügyész a taxi driver nevével kapcsolatban? Miért adott ki hamis nevet először? 11. Hogyan történt az, hogy Wade államügyész, aki előzőleg FBI-ügynök volt és mint ilyen bizonyá­ra kellett, hogy tudjon valamit fegyverekről, elő­ször határozottan Mauser 7.65 karabélynak nevezte a gyilkos által használt fegyvert, aztán egy olasz Manlicher-Carano 6.5-ösnek minősítette? 12. Hogy volt az, hogy a dallasi rendőrség, amely először határozottan állította, hogy Oswald ujjle­nyomatait találták a fegyveren, később azt állí­totta, hogy az nem ujjlenyomat, haner tenyérle­nyomat volt-. Egy ekkora város rendőrsége nem tudja a különbséget ujjlenyomat és tenyérlenyo­mat között? 13. A hatóságok szerint az elnököt megölő 3 lövés 5 és fél másodperc alatt dördült el. Számos bél­és külföldi szakértő kétli, hogy bárki képes volna 5 és fél másodperc alatt három telitalálatot lead­ni egy mozgó célpontra. Volt marine bajtársai sze- rint, Oswald nem volt különlegesen jó céllövő. 14. Nyilvánosságra hozta a Warren bizottság az ' - Oswaldot a gyilkosság után kikérdező dallasi rend­őrség teljes jegyzőkönyvét, a kihallgatás minden részletéről? 15. Foglalkozik-e a Warren-jelentés egv bizo­nyos Warren Reynolds esetével, aki szemtanúja volt Tippit meggyilkolásának, aki látta a gyilkos menekülését, de akit ezen esemény után rretjgyil- koltak? Reynolds merénylőjét letartóztatták, de később felmentették, mivel barátnője kijelentette, hogy az illető vele volt Reynolds agyonlövése idején. Ez a barátnő állítólag Jack Ruby mulatóhelyén volt alkalmazva. Két nappal Reynolds meggyilkolá­sa után, ezt a hölgyet letartóztatták. A hölgy állító­lag felakasztotta magát a cellában. 16. Leellenőrizte a Warren-bizottság azt a híresz­telést, hogy Tippit meggyilkolásának egyetlen ta­núja (Reynolds) fiát letartóztatták néhány nappal azután, hogy a fiatalember megándetektivekkel beszélt és hogy ő is öngyilkosságot követett el a börtönben, kiugorva a börtönablakból? 17. Foglalkozott-e á Warren-jelentés azzal, hogy a dallasi rendőrség és a riporterek képtelenek vol­tak egyetlen tanút felsorakoztatni Oswaldnak a dallasi moziban történt letartóztatásáról? Reméljük, hogy a Warren-jelentés teljes, kimerí­tő és megnyugtató választ ad a fenti kérdésekre éppúgy, mint sok száz másra, amelyre úgy itt Ame­rikában, mint Amerikán kívül az igazságot, a való tényállást óhajtó egyének és csoportok aggódva várják a választ. A külföldi sajtó véleménye E sorok írásakor még csak szórványos hírek je­lentek meg a külföldi sajtó véleményéről. A londo­ni Daily Telegraph elfogadta a Warren-bizottság jelentését, mint amely minden kételyt eloszlat a benne foglaltak hihetőségéről. A Daily Mail vezér­cikke kifejtette: “Hihetetlen meglepetéssel látjuk az elnök életbiztonságáért felelős egyének katasz­trofális hanyagságát.” Az angol lapok általában elfogadták a Bizottság jelentésének alaposságát és őszinteségét, de elemzése folyamán sok kifogásolni valót találtak benne. A Times of London többek között ezeket írja: “Elejétől végéig — a dallasi rendőrségre gya­korolt elitélő kritikájában is — borzalmas törté­net. Az egyedüli mentő körülmény, hogy az ame­rikai közönség nem lett hisztérikus, hogy rosszin­dulatú nemzetközi cselszövést sejtsen az esemé­nyek mögött.” Majd igy folytatja: “Csak nagy lel­kierővel lehet elhesegetni azt a gondolatot, hogy Oswaldot a Dallasban kifejlődött szélsőséges irány­zat és gyűlölet késztette a gyilkosság elköveté­sére.” Bertrand Russell, jólismert angol filozófus, nyi­latkozatában kijelentette, hogy a jelentés “a való­ság elferdítésének és a bizonyítékok megmásitásá- nak egész sereg példáját tartalmazza.” Lord Rus­sell a feje az angol “Ki ölte meg Kennedyt?” bi­zottságnak, amely Kennedy elnök meggyilkolásá­ban a válasznélkül maradt kérdésekre igyekszik feleletet találni. L’Unita, az Olasz Kommunista Párt lapja azt a véleményét fejezte ki, hogy a gyilkosság jobbolda­li politikai összeesküvés eredménye és ezt írja: “Nyilvánvaló, hogy a bizottság tagjai, tervszerűen és rendszeresen, nem voltak hajlandók szembe­nézni a dallasi bünrejtély ezernyi nyugtalanító és titokzatos kérdésével.” A “kiművelt" indiánok. Senki se állíthatja, hogy az amerikai kormány nem áldoz az amerikai őslakos­ság oktatására: mint San Franciscoból jelentették, a kormány 13 ezer 175 dollárt fordított arra, hogy az indiánokat kioktassák ijjak s nyilak készítésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom