Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-24 / 39. szám
Thursday, Sept. 24, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORU 9 LAPUNKAT NEM ADJUK FEL! Battler Lajos felszólalása az országos konferencián Mielőtt még Eörsi barátunk témájára, a “Számok beszélnek”-re térnék, örömömet szeretném kifejezni afelett, hogy szeretett lapunk egy újabb évet ért meg, vele együtt mi is, akik itt vagyunk és a következő évi küzdelemre készülünk, amely immár a 65. lesz lapunk életében. Nekem jutott a feladat, hogy a lap gazdasági helyzetéről jelentsek, ami komoly megfontolás tárgyát kell, hogy képezze ezen a konferencián, mert mint a pénzügyi kimutatásokból látható, az évet $377-al zártuk le, a múlt évi S2,305-el szemben. Ha ugyanakkor beletekintünk a kimutatásba, látjuk azt is, hogy a kiadásaink $2,475-tel növekedtek az előirányzott $52,000-en felül. Ez nem is volna olyan veszélyes, mert közeli vizsgálattal megállapíthatjuk, hogy van vagy 3 tétel, ami a következő évben nem fog szerepelni, vagy legfeljebb kisebb arányban. Ha megnézzük a bevételeket, láthatjuk, hogy az egyéni adományok $3,500-al csökkentek, üzleti vállalkozásaink $2,000-el, és saját vállalkozásaink 600 dollárral. Ez a három tétel $6,100-t tesz ki, amit részben azok a barátaink pótoltak, akik egy életen át harcosai, útmutatói voltak egy jobb jövőnek és haláluk után továbbra is gyámjai maradtak lapunknak. Az elmúlt évi lapkonferencián egyesek egy nehezebb gazdasági év árnyékát vetették előre, de mi bíztunk abban, hogy továbbra is kiadhatjuk a lapot 16 oldalon és mint látjuk, ez sikerült is. De mit is kell tennünk, hogy az elkövetkező évben is biztositsuk lapunk megjelenését? A tavalyi konferencián elfogadtuk, hogy valamennyien dolgozunk annak érdekében, hogy lapunk forgalma az újságárusoknál emelkedjen. Ennek ellenére New York- kon kívül sehol sem nyertünk uj ujságsztendeket és ezt is csak egy-két munkástársunk önfeláldozó munkájának köszönhetjük. Itt jelenthetjük, hogy a következő városokban lehet a Magyar Szót az uj- ságsztendeken beszerezni: New Yorkban, New Brunswick, N. J.-ben, Bridgeport, Conn.-ban, Philadelphia, Pa.-ban, Detroit, Mich.-ben, Cleveland, O.-ban, Washington, D. C.-ben, Los Angelesben és Hollywoodon (Calif.), valamint Toronto, Kanadában. Az elmúlt évben olvasóink száma csökkent, annak ellenére, hogy 82 uj olvasót nyertünk. Ez részben régi olvasóink érdeme, részben a kiadóhivatal erőfeszítésének következménye. New York 20 uj olvasót szerzett, Florida 8-at, New Jersey hatot, Ohio hatot, California 4-et, Michigan 4-et, Connecticut hármat, Illinois hármat, Pennsylvania egyet, Washington egyet. Ezenkívül jöttek uj előfizetések Kanadából is és olvasóink előfizették a lapot európai rokonaiknak. Ezt a munkát fokozni kell, különösen most, amikor már nemcsak mi vagyunk egyedül, akik lándzsát törnek szülőföldünk mellett, hanem a hazalátogatók ezrei tanúskodnak a szocialista rendszerben mutatkozó növekvő életszínvonalról. Nem szabad feladni a harcot a lap további terjesztése és biztosítása terén, még akkor sem, ha ezenkívül belső problémákkal is meg kell küzde- nünk, mely problémák nem kis gondot okoznak az ügyvezető bizottságnak. Az ügyvezető bizottság a következő ajánlatokat hozza a konferencia elé megtárgyalásra: 1. A következő évben legalább 200 uj előfizetőt szerezzünk. 2. Minden kerületben végezzünk erőteljes munkát, hogy lapunkat minél több ujságsztendre helyezzük. 3. A tervezett könyvet, melyet eddig nem sikerült kiadni, a jövő évben jelentessük meg. 4. Szorgalmazzuk az egyéni adományokat. 5. Fokozzuk a naptár jövedelmét. 6. Küldjük be ismerőseink cimét a lap kiadóhivatalába. 7. Javasoljuk erre az évre is az $52,000-os költségvetés elfogadását. A konferencia utasítsa az ügyvezető bizottságot, hogy amennyiben nem látja biztosítottnak a költségek fedezését, keressen újabb lehetőségeket a lap bevételeinek fokozására. Ha pedig úgy látja, hogy a kiadások növekednek, viszont a bevétel csökkent, a lap jövőjének érdekében hasson oda, hogy a helyzethez mérten levágja a kiadásokat, ha szükséges, úgy a lap oldalszámainak csökkentésével. (Ezeket a javaslatokat a konferencia elfogadta.) Bízom abban, hogy a lapkonferencia olyan határozatokat fog hozni, amelyek lapunk jövőjét biztosítják, és a delegátusok megértik, miért vagyunk minden erőnkkel azon, hogy egyetlen lépést se hátráljunk. Ha ezekről a kérdésekről nemcsak beszélni fogunk, hanem mindannyian teszünk is valamit, akkor lapunk fenn fog maradni és továbbra is becsülettel szolgálja a haladás ügyét Magyar- Amerikában. ★ Dattler Lajos beszéde után Szánd Ferenc, kedves pittsburghi munkástársunk egy gyönyörű matyó hímzésű térítőt, értékes gyűjteményének egyik legszebb példányát nyújtotta át a konferenciának. A kézimunka értékesítésének módját teljesen az ügyvezető bizottság határozatára bízta. GENOSS MARGIT ÍRÁSAI Utólagos hozzászólás a Magyar Szó konferenciájához Megbízatás hiányában, nem akartam elvenni az időt azoktól a kedves olvasóktól, akik fáradság és áldozatok árán eljöttek, hogy gondolataik kicserélésével próbálják megadni a helyes irányt szeretett lapjuk, a Magyar Szó jövőben követendő utjának. Mint régi olvasója a lapnak és egyike azoknak, akik szivükön viselik a sorsát és élénk figyelemmel kisérik a változatos eseményekről szóló megfigyeléseit, valamint az események helyes elbírálását, ezúton szeretném kifejezni legmesszebbmenő elismerésemet a konferencia vezetőinek és a nagyérdemű delegátusoknak, akik értékes, tisztánlátó hozzászólásaikkal segítették azt sikerre vinni. Sokszor halljuk egyes olvasóktól, hogy a lap “sokat foglalkozik” valamelyik kérdéssel. Kedves Munkástestvéreim, én úgy látom, hogy vannak kérdések, amelyekkel nem lehet eleget foglalkozni! Sohasem lehet sok az, ha a Magyar Szó ismertetni, megértetni akarja olvasóival a saját érdekeit és vissza-visszatér arra a pontra, amit nem szabad elfelejteni. Örömmel üdvözlöm azt a határozatot, amelyik szerint a lap megtartja azt a semleges irányvonalát, melyet eddig követett, mert végzetes hiba lett volna a lap életére, ha kileng bármelyik oldalra is. A Magyar Szó olvagói három különböző kategóriába sorozhatok; az egyik azért olvassa a lapot, mert érdekesnek találja mindkét oldalt ismertető politikai meglátását; élvezettel olvassa a külmunkatár- sak nagyszerű felvilágosító cikkeit (akikről a lap főszerkesztője beszámolójában név szerint megemlékezett), milyeneket semmilyen más amerikai magyar lapban nem olvashat. Ezek az emberek még nem találták meg a helyüket a nagy politikai káoszban. A másik csoportba sorozhatok azok, akiknek egv- része a Szovjetunió mellett van, akik helyeslik Kruscsev békés egymás mellett élési politikáját és várják, hogy az hová vezet, hol van a határ? Mert — s lehet, hogy tévedek — eddig még nem vettem észre, hogy Amerika is tett volna engedményeket ebben az irányban, sőt, úgy tapasztaltam, hogy a dollárpolitika mind erősebb nyomást fejt ki, hogy a szocializmus által elérhető jóléttől távol tartsa a világ minden részén tudatlanságban és nyomorban élő népeket. A harmadik csoportba azokat sorozhatnám, akik a kínai vezetők megalkuvás nélküli politikáját helyeslik. s ezek is sokan vannak. Elismeréssel adóznak annak a mérhetetlen erőfeszítésnek, amelyek következményeként emberekké váltak azok a milliók, akiket nemcsak nyomorban és tudatlanságban. hanem borzalmas megaláztatásban tartottak a hatalmas ország urai, melynek következtében talyigák elég befogva őket, az igavonó állatokat helyettesítették velük. A közelgő választások megbeszélése szintén egyik kiemelkedő pontja volt a konferenciának és erről sem lehet ELEGET BESZÉLNI. Nem is képezte vita tárgyát, mert a Magyar Szó olvasói tisztán látják maguk előtt azt a jövőt, amit Goldwater megválasztása jelentene. A mindnyájunk által ismert Lusztig Imre munkástársunk is alapos ismertetést adott erről a kérdésről. Ne beszéljünk a “kisebbik rosszról”, stb., csak arról, hogy minden lehetőt és lehetetlent el kell követni, hogy ez meg ne történhessen és hogy Johnson elnök újra meg legyen választva Humphreyvel együtt! Nemcsak nyugalmunk, de életünk is függ ettől a választástól!!! Tehát legyünk résen. Visszatérve a Magyar Szó irányvonalára, tartsuk szem előtt, hogy a két hatalmas szocialista ország vezetői egy célért: az emberiség sorsának javításáért és a világ békéjéért küzdenek, bár különböző utakon. Hol van az a próféta, aki meg tudja mondani most, ma, hogy melyik ut a helyesebb! Tehát arra törekedjünk, hogy egy útra vezessük, mintsem elválasszuk őket. S reméljük, hogy ez rövid időn belül meg is történik. Dolgozzunk mi is a BÉKÉÉRT, a Magyar Szó útját követve és d»k- gozzunk a Magyar Szó fenntartásáért. Még sok sikeres konferenciát kívánok a Magyar Szónak és jó egészséget mindazoknak, akik jelen voltak, hogy ott lehessenek a következő összejöveteleken is és ugyanezt kívánom a lap minden olvasójának. | APRÓSÁGOK : ► ; v ► Kovács Erzsi rovata < I, Láttam a fasirtot Valahogy úgy van a newyorki ember, hogy mivel ott van minden körülötte, csak menni kell é» megláthat mindent, amit akar. Csak 30 centbe kerül a subway oda-vissza — még sem igen szaladgál, mert úgy gondolja, ráér megnézni máskor is. így voltunk mi is. De mióta vidéken lakunk, mindig érezzük, hogy ezt is elmulasztottuk, azt sem tudjuk megnézni. Állandóan böngésszük az újságokat, hogy mi is történik New Yorkban; annak ellenére, hogy csak egy órányira lakunk a várostól, még sem szaladhatunk minduntalan és igy aztán csak sóhajtozunk nagyokat és ha mégis bemegyünk New Yorkba, ott ülünk a gyerekeknél a Bronxban, amit jobb mulatságnak tartunk, mint amiért tulajdonképpen bementünk. A múlt hetekben úgy esett, hogy két napot New Yorkban töltöttünk és mivel a gyerekek még nyári vakáción voltak, igy aztán a két nap alatt mindent meg akartunk nézni. A világkiállításra nem mehettünk, mert az egész napot vesz igénybe. Majd őszszel. De sok sok minden egyebet megnéztünk. Amig a kedves férjem az uj épületeket nézte, addig én megkerestem, amit saját szememmel akar tam látni. Most bevallom, hogy még igy sem hiszem, pedig a saját szememmel láttam. Az utóbbi időben sokat foglalkoztak az újságok a “Pop Art”-al, ez a popular art, vagyis a Népszerű Művészet. Ezek az uj, modern művészek mindenféle őrültséget komponálnak és ezt művészetnek nevezik. Nem lenne baj, hiszen ez szabad ország, itt szabad mindenféle őrültséget kitalálni, lefesteni, vagy más alakban elkészíteni, de a baj ott van, hogy akad sok olyan őrült is, aki ezekért súlyos árakat fizet. Ez a népszerű művészet. Hála az egeknek, nem nagyon népszerű, mert bár van sok őrült az országban, de nincs mindegyiknek pénze, hogy azokat meg is vegye. Művészet? Hát ezt tagadom. Mert láttam. Van ezek között a “művészek” között olyan, aki lefestett vagy száz Campbell leveseskannát, egymás mellett szépen sorba. Pontosan, akárcsak egy fénykép. Van, aki a nagy szappanos dobozokat festette le és akadt, aki 300 dollárt adott egy-egyért. Elmentem a Modern Múzeumba, amit mostanában alakítottak át. A nagy kertnek elvették a felét és nagy magaslatot építettek oda, mint egy nagy terrasz. Ebben a múzeumban is van sok érthetetlen zagyvaság, de nagyon sok igen szép valódi művész munkája van itt, amiért érdemes sokszor elmenni. Ott van az uj terraszon Rodinnak a Balzac szobra, azért magáért érdemes akárhányszor odamenni. De vigyázni kell, hogy egyebet meg ne lássunk. Én nem vigyáztam. Megláttam az egyik legfeltűnőbb helyen egy automobil vasalkatrészeiből összeforrasztott tömkeleget, vagy szörnyeteget, vagy mit. Úgy nézett ki minden normális ember számára, hogy “szegény ember, ennek éppen most volt egy rettenetes autó-szerencsétlensége.” Ott hagytam az egészet és elmentem a “népszerű művészeket” megkeresni. Itt találkoztam a fasirttal. Akár hiszik, akár nem, ott van egy magas állványon, az egyik hires képkiállitó teremben. Két szelet zsemle közt, még kecsup is van rajta. Úgy néz ki, mintha valaki most tette volna oda az ebédjét, amig elszaladt a coca-coláért. Álltam és néztem. Előbb a fasirtot, aztán az embereket, akik körülállták és áhítattal nézték. Akadt, az igaz, aki elmosolyodott és odébb ment, volt aki hirtelen a gyomrához kapott, eszébe jutott, hogy éhes, de sokan nagyon sokan komolyan, ösz- szehuzott szemmel, minden oldalról birálgatták a fasirtot. Szegény Leonardo Da Vinci, Michel Angelo, Rembrandt, meg sok-sok “régi divatu” igazi művész, foroghatnak sírjukban. Egy vigasztalásuk lehet: mig az igazi művészeket sok-sok száz év múlva is csodálni fogják, ezeknek az uj, “modern müvé- vszek”-nek se hire, se hamva nem lesz már. Talán egy kis hamva lesz.
