Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-17 / 38. szám
Thursday, Sept. 17, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD _13_ Gyetvai János: Sajnos, nem fújta el a szél Margaret Mitchell, E. M. Mitchell gazdag ügyvéd lánya, az egyik déli rabszolgatartó ültetvényes leszármazottja, nagy és érzelgős regényben zengte el sirató énekét a déli gyapotmágnások uralmának bukásán az 1861—65-ös amerikai polgárháborúban: nincs többé a néger rabszolgák izzadtságán, ■ vérén és hullahegyén épült “régi jó világ”. A déliek pompás fehér kastélyait, dús életét elsöpörte a háború: “Elfujta a szél.” Az “átkozott yankeek” az északi gyárak, bankok átvették az uralmat. Ha e hirhedt regény hősnője most élne, ő is ujjongva, extázisbán tapsolt volna San Franciscóban Barry Goldwaternek, amikor meghirdette programját: Semmi alkotmányos és emberi jogot az “átkozott niggernek.” Vissza a régi monopol uralmat a déli gyapotmágnásoknak és uj pénzfejedelmeknek, a nyugati és déli Bank of Americá-nak! Diktátori hatalmat a délieknek a Wall Street helyett! Szájkosarat “minden niggernek” liberálisnak és vörösnek.” Atombombát Dél-Vietnamra és a világra! Scarlett O’Hara sirna örömében: ime, nem fújta el a szél. 1930-ban utaztam repülőgépen Los Angelesbe. Dallasban kétórai üzemanyagpótlásra, és talán valami reperációra is, leszállt a gép. Gondoltam, meg- . nézem a várost. Azon az utón mentem, amelyen .'azóta, nemrég, meggyilkolták Kennedy elnököt. Egy ősz hajú, hajlott hátú néger férfi jött velem szemben a gyalogjárón. Csak akkor vett észre, amikor már közvetlenül elébe értem. Ijedten vetette föl a fejét, s amikor “fehér embert” látott maga előtt, olyan rémülettel nézett rám, amilyen félelmet, rettegést még emberi szemben nem láttam. Sietve, szinte futva ment át az ut másik oldalára. Akkor még nem értettem és nem ismertem jól a Dél szellemét. Amikor megkérdeztem egy fehér embert, miért rohanhatott el előlem az idős néger, dühödten, gyűlölettel eltorzult arccal mordult rám: “You nigger lover”, "Te négerbarát”! Megtudtam, hogy Dallasban, de a Dél sok más városában is a néger nem mehet az ut ugyanazon oldalán, ahol egy fehér megy. S a fehérnek joga van a négert véresre, félholtra verni... Egy másik alkalommal gyapotmezők mellett haladtam el, amelyen néger munkások százai dolgoztak, köztük jö néhány hajcsár, kezében korbácscsal. A gyapotmezőn kisebb-nagyobb faköpenyeg- félék álltak, amilyeneket őrök számára szoktak felállítani kaszárnyák előtt. Csakhogy ezek a “fakö- penyegek” pléhből voltak. Egyszer csak az egyik hajcsár megragad egy négert, s hurcolja a pléh- alkotmányhoz, majd bedobja, az ajtót rázárja. A 45 C fokos melegben szinte izzik a pléh. S amikor 15—20 perc múlva kinyitják az ajtót, a néger munkás ájultan zuhan ki belőle. Vagy halva. S a hajcsár a többi néger felé ordítja: “így jártok, bitangok, ha moccanni mertek!” Hogy hogyan kerülnek a négerek százai a gyápotmezőre? Úgy, hogy minden évben, már áprilisban minden négert, akit az utcán, országúton elfoghatnak, “csavargás” címén három hónapra elítélik: arra az időre, amig a gyapotmunka tart. Az elfogott négerek ezreit elosztják az ültetvényesek között “fegyenc- munkára”... De nemcsak a Délen. Clevelandban a 30-as válság idején, a Buckeye negyedben Jackson, néger munkás családját lakol- tatták ki azzal, hogy “Niggernek nem lehet helye fehér negyedben.” Pedig már régen ott lakott. Munkások ezreit mozgósitottuk a néger család védelmére. Sortüz a ház felé: két néger holtan bukik el, sokan megsebesülnek. Programot hirdet Barry Goldwater San Franciscóban. És nyomában: Újra lovagol a Ku-Klux-Klan, s égnek a néger falvak előtt a terrorkeresztek, lángolnak a néger templomok a Délen. A Mississippi meggyilkolt és irtózatosan megcsonkított néger és fehér holttesteket vet partra, mert követelni merték a négerek egyenjogúságát, együtt minden dolgozó szabadságával. Holttestek a déli országutak mentén. Sortüzek a newyorki Harlemben, a félmillió lakosú néger negyedben. Nem sokkal előbb Dallasban elnököt gyilkoltattak, mint Lincolnt a néger fölszabadító háború nyomán. Mindehhez a fülsiketítő, ordító kísérőzenét a republikánus konvenció és elnökjelöltje, Barry Goldwater szolgáltatja. S szavazatát adja Goldwaterre Rockefeller, Scranton, Cabot Lodge, Eisenhower, majd adják az elnökválasztási kampányban dollár- millióikat nemcsak a déli, hanem az északi dollár- nábobok is, mint adták annak idején Thysen és a Ruhr mágnások Hitlernek. Úgy látszik, összjáték2 ez nemcsak a Dél, hanem az Észak dollármilliárdosainak is. Goldwater San Francisco-i győzelméből a haladó emberek, a béke és a szabad emberi élet minden híve egyetlen következtetést vonhat le: harcra az amerikai fasizmus kisértete, a Goldwaterek, a jobboldal előretörése ellen! Nyugtalanítja ez a győzelem az európai tőkések zömét is: Goldwater az atombomba fenyegetése, az atomhalálnál talán mégis elfogadhatóbb — számukra is — a békés együtélés. A Paris-Presse irta e riadószerü mondatokat: “Az arizonai szenátor valamennyi konzervatív erő központja; maga köré tömöríti a békés egymás mellett élés politikájának ellenfeleit és az összes fajgyűlölőket. Az országos viszonylatban ugyan aránylag gyenge, de igen aktiv kisebbség szemében ő az a bizonyos “ember a talpán”, aki majd megmutatja nekik... Hogy kiknek? A feketéknek, a vörösöknek, az értelmiségieknek.” A Le Monde: “A vadnyugati szenátor erejét az adja, hogy támogatói között vannak azok a gazdagok is, akik “dühödt elszántsággal akarják megmenteni a jelenlegi társadalmi status quót, amelynek véleményük szerint mostani prosperitásukat köszönhetik.” A londoni “Guardian”-ban írja Wedgwood Benn: “Az amerikaiak milliói nem tudják elfogadni, hogy az amerikai hatalom ma már korlátozott és külpolitikai kudarcaikat a kommunista árulók és Washingtonban valamiféleképpen hatalomra jutott, határozatlan, a baloldal felé kacsingató liberálisok befolyásának tulajdonítják... Olyan valaki után sóvárognak, aki törvényt ir elő Oroszországnak és Kínának.” Ezért kellett talán meggyilkoltatni Kennedyt is? Persze, azok a “milliók”, akik Goldwatert akarják, nem milliók, jóval kevesebben vannak. De hogy demagógiájukkal és majd dollárjaikkal hogyan tudnak elszéditeni milliókat, azt a republikánus konvenció tomboló cirkusza mutatta Goldwater körül. Az amerikai elnökválasztás még messze van. Bíznunk kell benne, hogy az amerikai száz milliós nagy nép, fehérek és négerek, kommunisták és becsületes haladók, liberálisok, mindazok, akik a béke és szabadság hívei, most harcba indulnak és győzni fognak a veszettek és vezérük, Goldwater ellen. Johnson tanácsadókat nevezett ki Johnson elnök a fontos nemzetközi problémák megbeszélésére, tanácsadóul, 16 közéleti egyént nevezett ki. Ezek között a legismertebb nevek: Dean Acheson, aki Truman elnök külügyminisztere' volt, Allen W. Dulles, a Central Intelligence Agency (CIA a U.S. nemzetközi kémszervezete) volt igazgatója, Eugene R. Black bankár, jelenleg U Thant ENSZ-főtitkár pénzügyi tanácsadója, John J. McCloy, aki Kennedy elnöknek leszerelési tanácsadója volt, Arthur H. Dean, a genfi leszerelési konferencián a U.S. volt képviselője, Omar Bradley generális és James Wadsworth, az ENSZ volt amerikai megbízottja. Az elnök nem közös tanácskozásokat, hanem a felmerülő helyzet szerint egyéni megbeszéléseket óhajt a kinevezettekkel folytatni. A kinevezés eszünkbe juttatja Roosevelt elnök “Brain Trust”- ját, avval a különbséggel, hogy a kinevezettek semmiképpen sem emlékeztetnek a Brain Trust liberális gondolkodású szakértőire. “Amerikai fegyverek veszélyeztetik a vilégbékét” Wayne Morse (Dem. Ore.) szenátor vezetésével tiltakozások hangzottak el a szenátusban, hogy a Ciprus afeletti hatalomért folytatott harcban úgy Török-, mint Görögország amerikai fegyvereket használ. “Az Egyesült Államok látta el Törökországot azokkal a napalm tüzbombákkal, amelyekkel török repülőgépek megtámadtak ártatlan ciprusi civileket,” mondotta Morse. Görögországot is ellátta modern fegyverekkel, igy tehát “a Görögországnak és Törökországnak juttatott amerikai katonai segítség veszélyezteti a világ békéiét,” vádaskodott Morse szenátor. Az amerikai fegyverellátás a NATO céljait van hivatva szolgálni. Bűnös a Hoffa ellen tanúskodó unióvezető A National Labor Relations Board “tisztességtelen eljárásban” (unfair labor practice) bűnösnek találta Edward G. Partin, Teamster Union tisztviselőt, akinek a tanúvallomása alapján Ítélték el James Hoffa-t Chattanooga, Tenn-ben. Partin elnöke a Teamsters Union 5-ös lokáljának, Baton Rouge, Louisianaban. Ellene az volt a vád, hogy tisztességtelen módon idézte elő egy kocsivezető munkából való elbocsátását. Calvin O. Clary a szakszervezetben ellenezte Partint, amiért az megharagudott rá. Arról értesítette Clary munkáltatóját, hogy Clary nem fizette meg a szakszervezeti dijat, hogy ezért kizárták a szakszervezetből, s ezzel elvesztette jogát a munkahelyéhez. Claryt 1962-ben elbocsátották állásából. Az NLRB megállapította, hogy Clary nevét egyszerűen kihagyták a tagdíjfizetők névsorából, holott nem volt hátralékban. Partint utasította, hogy gondoskodjon Clary visszahelyezéséről előbbi állásába és hogy fizesse meg azt a különbséget, ami Clary keresete és azon összeg között fennáll, amit keresett volna ezen idő alatt a régi munkahelyén. Aki Ssfsnben bízik, annak nm kell társadalombiztosítás Az Amish szekta 75 tagja küldöttségileg járt a kongresszusban, hogy a képviselőket rábeszélje arra, hogy zárja ki őket a társadalombiztosítás törvény hatása alól. Ilyenértelmü szakaszt a szenátus hozzáfűzött ahhoz a törvényjavaslathoz, amely a társadalombiztosítási összeg felemelésével és a Medicare-el foglalkozik. A javaslat visszakerült a képviselőházhoz és közös bizottság fogja megtárgyalni a hozzáfűzött módosításokat. Az Amishek a Mennonitákhoz tartozó vallási szekta. A társadalombiztosítás ellen vallási alapon emelnek kifogást, azt állítva, hogy jelentősége az Istenbe vetett bizalom hiánya. A küldöttek a szekta Penns.vlvániában, Illinoisban, Ohióban, Mary- landben, Indianaban és New Yorkban lakó 19,000 tagját képviselték. Két halálos áldozat A National Farmers Organization által, a vágómarha árának felemelése érdekében folytatott sztrájk, két ember halálát és háromnak sebesülését okozta. Bonduel, Wisconsinban, az Equity Livestock Cooperative Yards előtt piketelő farmerek az élő állatokkal érkező teherautók előtt lezárták a bejáratot. Egy sertésszállitmányt már visz- szaforditottak. amikor újabb szállítmány érkezett. A teherautó vezetője pisztollyal a kezében közelitette, meg a bejáratot. A kirendelt rendőrség is segített megnyitni előtte az utat. A lassan mozgó teherautó egyszerre hirtelen előre lódult és két piketelő a kerekek alá került. 250 piketelő rohanta meg a kocsivezetőt és a rendőröknek alig sikerült kimenteni őt a kezükből. Külön őrizet alatt tartják a börtönben. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $......................-t Cim: .................................................................. Név: .................................................................. Város:......................................Állam:............ ^ ▼ ▼ ▼ ▼ -w T -W j ; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA • 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < k (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-84?5 4 * SBirnonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bs’~ 4 * Mftzvah-torták. — Postán szállítunk az ország i ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva J
