Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-17 / 38. szám
% Thursday, Sept. 17, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Eörsi Béla: A NÉGER KÉRDÉS MEGOLDÁSÁNAK MÓDJAI Az amerikai néger kérdés akkor jutott a politikai és gazdasági élet központjába, amikor egy találmánnyal a gyapottermeléssel magas nyereséget értek el. Egy amerikai feltaláló, Eli Whitney, 1793-ban megszerkesztette a “cotton gin”-t, a gya- potmagelválasztó gépet, amely a gyapottermelést gazdaságossá tette. Azelőtt egy munkás egész napi munkájára (16 órára) volt szükség egy font gyapotrostból kiszedni a magot. Ez volt az akkori idők egyik legzseniálisabb találmánya. Ki hitte volna, hogy a néger rabszolgaság alapját fogja képezni. A déli nagybirtokosok nem akartak szegény fehér munkásokat foglalkoztatni, de nem is tudtak volna, mert sok volt még a szabad föld és az akkori bérekért nem akartak a fehérek dolgozni. Az indián bennszülött pedig nem volt jó rabszolga, nem is volt alkalmas az ilyen munkára. így a négerek alkalmazása volt az egyetlen megoldás. Bár abban az időben a négereket szállító hajókat kalózhajóknak nyilvánították, New England vallásos puritánjai lelkiismeretükkel összeegyez- tethetőnek és ugyanakkor kifizetődőnek találták a néger rabszolgák becsempészését az országba. Az angolok 1807-ben “hivatalosan” beszüntették a rabszolgaszállitást; követte őket az Egyesült Államok, amely a rabszolga-hajók kikötését 1801 jan. 1-én tiltotta be hivatalosan. Az álszent angolok, amerikaiak és más, úgynevezett civilizált népek, ezután a Karib-tengeri kalózkikötőkbe küldték a rabszolgaszállitó hajókat és innen csempészték be a négereket az Egyesült Államok déli kikötőibe. New-englandi és newyorki tőkések finanszírozták a gyapotkereskedelmet és termelést, s kb. 200 millió dollárt (ami ma 2 milliárdnak felel meg) fektettek be a déli gazdaságokba. így az Észak és Dél összeforrt a néger rabszolgák kizsákmányolásában. 150 évvel ezelőtt kb. 3 és fél millió néger rabszolga volt az országban, ugyanakkor fél millió szabad, vagy szökött néger élt az északi államokban, akiknek élete igen keserves volt, mert ha a szabad néger megtanult egy mesterséget, a fehér munkás mindjárt az ellenségévé vált, féltve ezen olcsó munkaerőtől a munkalehetőséget. Az 1840- es években Írországból tömegesen jöttek a tönkrement parasztok, akik szintén ellenszenvesen tekintettek a szabad négerekre. El kellett ezeket valahová helyezni és igy merült fel a gyarmatosítás kérdése. Afrika nyugati partján létesítettek egy gyarmatot, amelynek Libéria nevet adták. A kiadásokat jóakaratu liberális new-englandi tőkések adták össze, s ami meglepő, a déli liberálisabb gondolkodású ültetvényesek is, de sem az erre a célra felszabadított rabszolgák, sem a már szabad négerek nem akartak Libériába, vagy Santo Domin- goba menni (az egyetlen amerikai köztársaság, ahol a négerek polgárjogot nyertek). De a négereket gyűlölők korbáccsal próbálták “rábeszélni” a vonakodókat a kivándorlásra, igy pár ezer mégis eljutott Libériába. Minthogy műveltségben a bennszülött lakosság felett álltak, kihasználták őket és leszármazottaik a mai napig is az “arisztokrata” réteget képviselik. Bár 1820—1863 között egyetlen kolonizációs kísérlet sem sikerült, Lincoln mégis hitt benne és az emancipációs proklamációban lévő tévedésekért ez a teória a felelős. Ugyanis a proklamáció gondoskodott ugyan- a négerek politikai felszabadításáról, de gazdaságilag nem szabadította fel őket. Még II.» Sándor, orosz cár jobbágyfelszabadítása is gondoskodott arról, hogy 4 hold földet kapjon minden felszabadított paraszt, de Lincoln erről nem gondoskodott, aminek ma is érezzük káros következményeit. Anyagi lehetőségek hiányában a négerek a rabszolgatartók hatalmába kerültek, a szegény fehérek pedig nem álltak a felszabadult négerek oldalán, amiről a rabszolgatartók és erőszakszervezeteik (mint pl. a Ku-Klux-Klan) gondoskodtak. A néger tömegek felszabadítása minden gazdasági megalapozottság nélkül, száz éves bűne az Egyesült Államoknak. A szovjet megoldás Az orosz forradalom egyik legfontosabb feladata volt a nemzetiségi kérdés megoldása. Minden nemzeti kisebbség autonóm jogot kapott. Pl. Szibéria egyik kerületében a burját-mongol törzs volt többségben, oroszok csak a vasútvonal mentén települtek, igen gyéren. A szovjet egy Burját-Mongol Köztársaságot alakított és arra törekedett, hogy megóvja a nép nemzeti kultúráját (nyelvet, vallást, népművészetet, stb.). Ezt tették a tatárokkal, kirgizekkel, stb., stb. Ezeknek a kisebbségeknek öröklött kultúrájuk, nyelvük, Íróik, költőik voltak és sok esetben eltérő vallásuk. így az egyes vidékeken kétnyelvű iskolák voltak (az egyik mindig orosz), a polgári hatóságok és az igazságszolgáltatás a nép nyelvét használta. Feltehetjük a kérdést: lehetséges volna-e ez a négerekkel a Délen? Pl. Mississippi államban 1.1 millió fehér és 900,000 néger él; de a négerek teljesen átvették a fehérek kultúráját, csak angol nyelven beszélnek, vallásuk többnyire az amerikai domináló vallás, s igy legfeljebb zenei kultúrájuk különbözik a fehérekétől. Autonómiát adni nekik nem lehet, s igy nyilvánvaló, hogy a szovjet példa itt nem válna be. De felmerülhet, hogy földreform utján a néger tömeg egyharmad részének földet adnának, habár ezzel is elkéstünk, mert az amerikai mezőgazdaság gépesítve van. Erős szövetkezeti keret nélkül a földreform megbukna. Marad tehát a helyzet úgy, ahogy ma áll: próbáljunk együtt élni, négerek és fehérek, de ezt nemcsak a déliek, hanem az északiak is szabotálják. Ma már nincs nagy tömegű ir bevándorolt, mint száz évvel ezelőtt, de vannak kelet-európai bevándoroltak, akik éppen úgy gondolkodnak, mint régente az írek. Ehhez járul hozzá a reakciós nemzetiségi sajtó szovjet-ellenes hangja, amellyel a városi (rendszerint gyári munkás) réteget Goldwater szenátor karjaiba igyekszik kergetni. A négereknek eszük ágában sincs Afrikába vándorolni, bár szükség lenne ott orvosokra, mérnökökre, technikusokra, stb. A néger középosztály nem idealista, nem akar a nehezen küzdő újonnan felszabadult afrikai népek segítségére menni. De az Egyesült Államoknak amúgy is szüksége van a négerekre, mint munkaerő-forrásra és mint fogyasztóra. Nélkülük megbénulna az ország gazdasági fejlődése talán évtizedekre. Már voltak ehhez hasonló problémák az emberiség történelmében. Pl. az európai vallásháborúk. Ma már katolikusok és protestánsok tudnak egymás mellett élni békességben és idővel a fehérek is megtanulják majd, hogyan lehet békében együttélni a négerekkel. A négereknek azonban segítségre van szükségük. A munkanélküli néger ifjuáág nagy problémát okoz, s ennek következtében a fehér ifjúság is szenved, de az ő hangjukat nem halljuk olyan erősen. A néger tömeg a napjainkban átalakuló gazdasági életnek is áldozata. A mezőgazdaság gépesítése milliókat fosztott már meg ősi foglalkozásától, az automatizált ipar csak a magasabb műveltségű réteget tudja foglalkoztatni. Az alacsonyabb rendű iskoláztatás következményeit főleg a néger tömegek sinylik meg. A néger kérdés elsősorban gazdasági kérdés, s ezt a négerek maguk is igy látják. A többi sérelem emberi büszkeségüket bántja. Bűnözés az Egyesült Államokban Ezt Írja a U.S. News & World Report: Vajon megengedik-e, hogy féktelenné váljék a bűnözés az amerikai városokban? Ez a kérdés a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) legújabb jelentése alapján vetődik fel. Az FBI julius 20-i jelentésében beszámolt arról, hogy 1963-ban 1962-höz viszonyítva tiz százalékkal növekedett az országban a súlyos bűntények száma. Egyébként az elmúlt években mind nagyobb méreteket öltött a bűnözés. Egyetlen hivatalos személy sem képes megjósolni, milyen magasra fog csapni a bűnözés hulláma, mielőtt annak megfékezésére erőteljes lépéseket tennének. A rendőrtisztviselők aggodalmukat fejezik ki a törvénysértések állandó és gyors növekedése miatt. New York városában az egyik környék lakosai kénytelenek voltak önálló járőrszolgálatot létesíteni, hogy megvédjék magukat a bűnözők zaklatásaitól. A bejelentések szerint délen újra fokozódott a Ku- Klux-Klan tevékenysége. A bűntények száma országos méretekben emelkedett. Az ország minden részében, habár nem minden államban, tapasztalható bizonyos növekedés. És ez állandó jellegű. A bűnözések száma 1963-ban 1962-höz viszonyítva 10 százalékkal, és 1958 és 1963 között 40 százalékkal szökött fel. Százalékszerüen a bűntények száma 1963-ban a külvárosokban emelkedett a legjobban. De a legnagyobb bűnözési arány a nagyvárosokban van. A nagyvárosokban kétszer akkora volt a bűnözési arány, mint a kisebb városokban és háromszor annyi, mint vidéken. Rendkívül gyakori a nagyvárosokban a rablás. 7_ A JÖVŐ SZÁZAD LAKÓHÁZAI Német építészmérnök égbenyuló fantáziája A emberiség számos problémája között jelentékeny helyet foglal el a lakásprobléma. Robert Gabriel berlini építészmérnök egy olyan toronyház említésre méltó tervét dolgozta ki, amely háromszor olyan magas volna, mint a newyorki Empire State Building. A nyugatnémet hatóságokhoz benyújtott tervrajz, hengeralaku, acélépitményt vázol, 8,000 lakással, 25,000 lakó részére. A vállalkozás 500 millió dollárba kerülne és felépítése 7—10 évig tartana. A 356 emeletes épület színhelyéül Mr. Gabriel az Eifel-hegység erdős területét választotta ki, amelynek sziklás alapzatát elég szilárdnak véli az 500.000 tonna súlyú acéltorony számára. Nem hiszi, hogy a légi közlekedésre a monstrum épület veszélyt jelentene, inkább előnyösnek látja a Frankfurtba és Bonnba repülő pilóták irányítása szempontjából. A tervezett toronyépület egyik különlegessége az lesz, hogy a 180-ik emeleten felül a lakók állandó napfényt fognak élvezni. A szokatlan magasságban majdnem állandóan óránkénti 125 mérföldes szél van, amelynek kibírhatatlan zajától a lakókat azzal fogják megvédeni, hogy a lakásokat hangfelfogó anyaggal vonják be. A nagysebességű széltől várható lengések és az azzal járó légibetegség ellen az épület súlya és szilárdsága nyújt majd védelmet. A torony tetején 180 láb átmérőjű épületnek 8 emeletnyi 900 láb széles talapzatra van szüksége, amely viszont 180 lábnyi földalatti alapra épülne. * 1,500 felvonó, egyenként 40 személy befogadó- képességgel, fogja szolgálni a lakókat. Ezek közül* néhány tucat megállás nélkül menne a felső emeletekig, ami 3 percnyi időt venne igénybe. Minden 20-ik emeleten super-marketek, mozik, étkezőhelyek lesznek. Más szórakozóhelyek, iskolák és rendőrállomások is az épületen belül lesznek, valamint egy “városháza”, amelyben az épület intézője polgármesteri joggal fog működni 4.000 autót befogadó földalatti garázst terveznek A hatóságok még nem döntöttek, elfogadják-e az utópisztikus építkezési tervet. Társulat alakul) az építkezés finanszírozására, ami iránt nyugat német és amerikai bankházak is nagy érdeklődés mutatnak. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! Az FBI jelentése hangsúlyozta: “1963-ban a töbl mint 250,000 főnyi lakosú városokban hétszer any nyi rablást követtek el, mint a nagyvárosokat ke rülvevő külvárosi területeken, és 15-ször annyil mint a falusi vidékeken.” “A városokban a rabié sok 53 százalékka utcai rablótámadás volt.” Az FBI jelentéséből kitűnik, hogy 1963-ban hán “súlyos” bűntényt követtek el: 8500 gyilkosságod 16,400 erőszakos nemi közösülést, 100,160 rablás) 147,800 súlyos testi sértést, 975,800 betöréses le pást. Ebben az évben átlagban minden percbei négy súlyos bűntényt követtek el. Az igazságügyi tisztviselőket különösen aggasz ja a rendőrtisztek ellen elkövetett támadások e szaporodása, 1963-ban 16,793 rendőrt támadta meg és 55-öt meggyilkoltak. E támadások arány évente emelkedik és 1963-ban minden száz rendő tiszt közül 11-et ért támadás. Ezek a számadatok késztetik az embereket a> nak a kérdésnek a feltevésére, vajon egyre inkáb megfékezhetetlenné válik-e a bűnözés az’amerik; városokban? Országos művészeti bizottság létesüli A múlt hetekben Johnson elnök aláírásával éle be lépett egy uj törvény, amely az Egyesült Áll! mok történelmében először, országos művésze' bizottság létesítéséről gondoskodik. A 25 tagból álló bizottság hatáskörébe tartóz' a zene, a dráma, a tánc, a népművészet, az Írod; lom, az építészet, a festészet, a szobrászat, az ipa művészet és a divattervezés fejlődésének előmo ditása. Az elnök még nem jelölte ki a bizoltsr tagjait.