Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-03 / 36. szám

Thursday, September 10, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Victor Perlő: KIK FINANSZÍROZZÁK A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYT? JOHNSON TÁMOGATÓI (Első közlemény) Johnson elnök életrajzírója, Booth Mooney írja: Johnson “R. M. Klebergnek, a meseszerü texasi King Ranch egyik tulajdonosa égisze alatt jelent meg a washingtoni színen.” A jelen kampányban Robert J. Kleberg, az állattenyésztésben, olajban, gázban gazdag, millió akeros ranch elnöke, Gold­watert támogatja. Az 1964-es elnökválasztás, közel 30 év után elő­ször hoz létre jelentős változást a nagy pártok je­löltjeit támogató pénzügyi erők megszokott felso- rakozásában. A 100,000,000 dollár, amivel a nagy üzlet hozzájárul az elnökválasztásokhoz, nagy ha­tású tényező. A játék a 100 milliárd dolláros évi szövetségi költségvetésben való minél nagyobb ré­szesedésre megy, hogy nagyobb diplomáciai, kato­nai és külföldi “segély” jusson az 50 milliárd dollá­ros külföldi magánbefektetések megsegítésére. Az Egyesült Államok legmagasabb hatalmi pozícióit igyekeznek magúhoz ragadni; a kabinetben, a Nem­zeti Biztonsági Tanácsban, a “különleges csoport­ban és közvetlen összeköttetést akarnak teremteni a Fehér Házzal. A közönséget a két párt multimilliomos tulajdo- sai tengernyi propagandával árasztják el. Szeren­csére, tervük nem mindig sikerül. A munkás-, a polgárjogi-, a békemozgalom — bár a nagyüzlet pénzforrásainak csak parányi töredékével rendel­kezik —, jelentős befolyást gyakorol, mivel prog­ramja megfelel a nép érdekeinek. Néha a pártok jelentős csoportjai szövetséget keresnek a népi erőkkel és ennek érdekében poli­tikai engedményeket tesznek. A Roosevelt demok­raták érték el eddig a legnagyobb eredményt ilyen viszony létesítésével. 1936-ban, amint a választási kam <ány kialakult, a wall-street-i nagytőkések többségű, akik tradicio­nálisan a Demokrata Pártot támogatták, átpártol­tak a republikánusokhoz. A demokraták támogatá­sa megoszlott a nagytőke jelentéktelenebb nagysá­gai között. Ezek voltak: • A Wall Street másodrendű pénzintézetei — Brown Brothers—Harriman; Dillon—Read; Leh­man—Goldman—Sachs. • A déli nagybirtokosok, gyapot- és dohányke­reskedők és feldolgozók. • Néhány texasi olaj-, rocky-mountain-i bánya- és nyugati partvidéki iparbáró . • Közfogyasztásra termelő gyárak tulajdonosai és épitőipari kapitalisták, akik nagyobb vásárló­képesség és több közmunka után áhítoztak. • Zsidó és ir-katolikus kapitalisták, akiket a pénzarisztokrácia nem fogadott be. Ez a vegyes társaság finanszírozta és erőteljesen kontrollálta a Demokrata Pártot, azóta is teszi ezt. Az ellenőrző hatalom még 1944-ben sem került ki a kezükből, amikor pedig a szakszervezetek járul­tak hozzá a legtöbb pénzzel és vezették a választási kampányt. Ezeket a csoportokat az üzleti kapcso­latok ezer szála fűzi a legfelsőbb bankházakhoz és rájuk vannak szorulva. Együttműködnek az óriá­sokkal a munkásság ellen, a külföldi terjeszkedés támogatásában, a szocializmus iránti gyűlöletben. Nem szándékoznak megdönteni a Rockefellereket, a Morganokat, a Dupontokat, legfeljebb küzdenek egy, az asztalfőhöz közelebbi helyért. így a demokraták, amikor hatalmon vannak, a külügyi és a katonai problémákat a fő wall-street-i csoportok irányítására bízzák. A világháború utáni államtitkárok között találjuk Acheson-t, Morganék emberét, Rusk-ot, Rockefellerék emberét a demok­rata adminisztrácikóban, valamint Dulles-t és Her- tert, mindketten Rockefellerékhez tartoaó wall- street-i arisztokraták, a republikánusok alatt. Johnson, aki mint a texasi érdekeltségek képvi­selője kezdte washingtoni pályafutását, szoros kap­csolatot létesített a keletpartvidékbeli pénzügyi nagyságokkal és a nagyüzleti körökben általában, mint “megbízható” politikus vált ismeretessé. Ez a keleti támogatás, hozzáadva a déliek pártfogásá­hoz, Johnsont 1960-ban Kennedy legerősebb ver­senytársává tette. Annak ellenére, hogy néhány régebbi texasi tá­mogatója elpártolt tőle, Johnson elég jelentős erőkre támaszkodhat ott Is. Herman Brown, texasi épitőipari- és földgáz-mágnás, a régi demokrata adakozó, jóbarátja. Évtizedeken keresztül Johnson személyi pénz­ügyeit Edwin Wiesl, a Simpson, Thacher és Bart­lett bankház rangelső partnere, a Lehman Brothers bankház jogügyi tanácsosa kezelte. Más kapcsola­tai szintén azt mutatják, hogy Johnsonnak szoros összeköttetései vannak az ehhez a pénzérdekeltség­hez közelálló emberekkel, amelynek hatásköre és viszonylagos pozíciója a 2. világháború óta nagy­ban kiterjedt. Ráadásul Johnson megnyerte néhány magasállásu wall-street-i támogatását, akik évtizedeken keresz­tül változatlanul republikánus-adakozók voltak. II. Henry Ford is Johnson mellett foglalt állást, még mielőtt Goldwater jelölése bizonyosnak lát­szott. Ez az esemény még több kapitalistát vezetett a Johnson táborba. Kétségtelenül érdekeltek Gold­water megbuktatásában. Ugyanakkor igyekezni fognak a Demokrata Pártot jobbra tolni, hogy igy közelebb kerüljön a republikánusok “liberális” szárnyának álláspontjához. i\\\V\\VVVW\\\\\VVVV\V\V\\\\\\\\VV\\V\\VV\VV\\VVV\WVV(V\V\\V\\\VW\SVWVAV\SJtW^V\V%V\VV<%VVVWVVVSmVVVWVV\mW'«* fiHOGWfin éri -Cátom.. trjct; EH.N Két levél - kétféle amerikai Nemrégiben Angliából elküldték nekem a lon­doni Sunday Times két kivágását. Az egyik a kali­forniai South San Franciscóban lakó bizonyos Mrs. John J. McGrath-nak az újság szerkesztőjéhez inté­zett levelét tartalmazta, amelynek magyar fordítá­sát itt közlöm: Ugye nagy baj, hogy elegendő amerikai maradt Kaliforniában ahhoz, hogy egy amerikaira sza­vazzon. Ez mutatja a különbséget mi és ti, ge­rinctelen, gyáva baloldaliak között, akik olyanok akartok maradni, mint voltatok hosszú éveken át. Ha nem rajtunk, hazafias amerikaiakon múlt volna, akkor ti angolok még mélyebbre hajol­nátok, mint jelenleg a Kremlin előtt, vagy Hitler előtt és ha olyan gerinctelenek maradtok, mint voltatok éveken át, akkor valamennyien “Isten tartsa Kruscsevet” fogtok énekelni a mesebeli banda helyett, a “hercegekkel”, “hercegnők­kel”, “királyokkal” és “királynőkkel.” “A nap soha nem nyugszik le az angol biro­dalom felett.” Önérzetes nap nem is tesz ilyet! Ami Goldwaternak Rip Van Winkle-hez való ha­sonlítását illeti, ne felejtsétek el, hogy a ti dilis mesebeli építményiek jóval régebbről datálódik, mint az öreg Rip. Mi torkig vagyunk a Vörös bandával, amely országunkat arra az alacsony nívóra süllyesztet­te, mint amelyen Anglia van. Készek vagyunk a vörös Rooseveltekkel, Rockefellerekkel és John- sonnal. Megpróbáljuk visszaállítani az amerikai presztízst, amelyet Truman alatt elveszítettünk. Ha ez nem sikerül, ti gerinctelen gyávák, nem fogjátok tőlünk hallani, hogy “Három Hurráh a Kremlinért.” (Aláírás) Mrs. John J. McGrath South San Francisco, California U. i. Van elég bátorságtok, hogy a lapban ezt közöljétek? A Times szerkesztőjének volt bátorsága közölni a levelet, úgy ahogyan az amerikai hölgy azt meg­írta, kivéve egy passzust, amely a sajtótörvény megsértését jelentette volna. Azok az amerikaiak, akik ilyen leveleket Írnak és hasonló hangon beszélnek a külföldön, az okai annak, hogy az “amerikai presztízs” (tekintély) mélypontra süllyedt és nem Truman, nem a “vö­rös” Roosevelt, Rockefeller vagy Johnson. A londoni Sunday Times szerkesztője a fenti le­vél megjelenése utáni héten megköszönte az olva­sok százainak levelét, amelyekben Mrs. McGrath durva levelét kommentálták. A sok száz közül kö­zölt egyet, amelynek magyar fordítása igy szól: Nagy megdöbbenéssel és sérelemmel (morti­fication) olvastam múlt vasárnap Mrs. John J. McGrath maró levelét. Mint amerikai, először sajnáltam a levél közlését, mert úgy éreztem, hogy az# csak mélyítheti a félreértést a mi két népünk között. További meggondolás után, in­kább köszönetét mondok annak közléséért, mert általa az olvasók megismerkedtek azzal az “őrült szélsőséggel” ((lunatic fringe), amellyel nekünk Amerikában naponta számolnunk kell. Ezek képezik társadalmunk azon elemét, mely folyvást az amerikai zászlóba burkolózik, de ugyanakkor sárba tapossa és beszenyezzi mind­azt, amit zászlónk képvisel. Ezek a veszedelmes elégedetlenek egyetlen létjogosultságukat a “kommunizmus” és minden “külföldi befolyás” támadásában találják. Az egyik lábuk rendsze­rint színes polgáraink hátán nyugszik, mialatt nem látják az óriási gúnyt abban, hogy ők ugyan­akkor a “kommunisták által uralt népeket” akarjá felszabadítani. Biztos vagyok abban, hogy az amerikaiak túl­nyomó többsége nevében beszélek, amikor az ol­vasóktól bocsánatot kérek és megértésüket és elnézésüket kérem, mialatt nekünk a mai idők súlyos problémáival kell szembenéznünk. (Aláírás) Mrs. Rosalind Metcalf Harris Páris Ez a két levél vauóban hűségesen tükrözi vissza a kétféle amerikait és a “mai idők súlyos problé­MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $........................-t Név: ...................................................................... | Város: ..........................................Állam: máit”, amelyekkel az egész amerikai népnek szem­be kell nézni. A kaliforniai levélíró díszpéldánya annak az elemnek, amely Roosevelt-től Johnsonig és Eisen- howertól Warrenig mindenkiben “vöröset” lát, minden baj és probléma mögött “kommunistákat” vél felfedezni és vezéréül Goldwatert ismeri el. Ez az az elem, amely a népek egymás mellett élését a “Kremlin előtti” hajbókolásnak bélyegzi, mintha nem az lenne az egyetlen békés megoldása a fennálló ellentéteknek. Ez az elem a négereket, a külföldi származásuakat, a zsidókat és katoliku­sokat másodrendű polgároknak tekinti és a mun­kásszervezetek összetörésének a hive. Ez az elem tüzön-vizen át követné Goldwatert és vakságában nem látja, hogy amikor az ideálja atombombák használatát szorgalmazza és ígéri, — akkor vala­mennyiünk életét kockáztatja. Ez az “őrült szélsőség” hazánkat a múlt század­ba süllyesztené, sőt annál is mélyebbre: azokba a régi “jó időkbe”, amikor a néger rabszolga volt, akit nyílt piacon lehetett megvásárolni, vagy elad­ni. Akinek meglincselése nem volt bűn. Csoda-e, hogy amikor Mrs. McGrath szemtelen levelét külföldön olvassák, amikor ahhoz hasonló nyilatkozatokat hallanak amerikai turistáktól, ak­kor az egykori amerikai “tekintély” a mélypontra süllyed?! Vigasztaló, hogy az amerikai nép többsége oly elemekből áll, mint a második levél Írója. Ennek a józan elemnek kell november 3-án a súlyos prob­lémák legsulyosabbjával szembenézni és Gold­water megbuktatásával az “őrült szélsőség” tudo­mására adni, hogy az amerikai tekintélyt lehetőleg emelni akarjuk és nem a mindenkori mélypont­nál is alacsonyabbra szállítani. Az amerikai hagyományok ezt Írják elő szá­munkra. WnAWWVVWWftW/VWWVWWVWIWVVi/MWVWW Újból emelkedett a bűnözések száma A Federal Bureau of Investigation jelentése sze­rint 1964 első felében a súlyos bűnözések 15 szá­zalékos emelkedést mutattak. A peremvárosokban, az emelkedés 23 százalékos volt. A bűnözésben a déli államokban volt a legna­gyobb növekedés: 18 százalék, utána egyre kisebb bűnözési arányban az Északkelet, majd a Közép­kelet és Nyugat államai következtek. r* Több mint fiz oktatási és szociális intézmény tartozik majd az 1970-ig felépülő kelenföldi lakó­telephez. Már 1967-ben elkészül az első 16 tanter­mes általános iskola, egy 100 személyes óvoda és két, 60 személyes bölcsőde.

Next

/
Oldalképek
Tartalom